// Éjszakai séta //
*Meera arcán kissé rezignált mosollyal veszi tudomásul, hogy bizonyára a fegyvertelen, magányos nő, éjjel a szegénynegyed mocskos sikátorai között félelmetesebb, mint egy fészekaljnyi vad és dühös martalóc. Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a leprás sarkon fordul, s elszalad... vagyis elszaladna, de pár lépés után megbotlik, beveri a fejét, majd szépen elfekszik az utca kövezetén.*
-C-c-c...*cicceg rosszallóan a démon, s lassú, kimért léptekkel sétál a földre került, rongyokba bugyolált alakhoz. Letérdel mellé, s jobbját kinyújtva félrehúzza annak arca elől a kámzsát.*
-Szegény, gyötrődő lélek... hogy te milyen ronda vagy... *simítja végig már-már gyengédnek ható mozdulattal az arcra már csak nyomokban emlékeztető valamit, amit az idegen a feje elülső oldalán hord.*
-Jól elbánt veled a sors... *duruzsol az ájultnak, na nem, mintha amaz hallaná, csupán csak a maga szórakoztatására kommentálja verbális formában is a helyzetet, mivel a leprás, az által, hogy elájulni méltóztatott, gyakorlatilag egyúttal a teljes érdektelenségbe is zuhant, nem csak a végtelen sötétségbe, ami a kobakjában van.
Meera úgy dönt, nem szenved tovább a nyomorulttal, s inkább valami szórakoztatóbb elfoglaltság után néz, hisz oly fiatal még az este. Még ha ő maga nem is az.
~Erről jut eszembe... lassan megint ideje lesz találnom egy új testet...~ ez a jelenlegi ugyanis olybá tűnik, lassan kiszolgálja az idejét, s betölti a huszonötödik évét, ezáltal pedig túl öregnek számít majd ahhoz, hogy a démon jól érezze magát a bőrében. Jobb az ilyesmit még azelőtt elvégezni (mármint a testcserét), hogy ez bekövetkezne, ugyanis attól Meera drága kifejezetten morcossá válna, az pedig sokak vesztét okozhatná.
Úgy dönt, hagy egy kis emléket az élve rothadó, éppen ájult illetőnek, így jobbjának mutatóujját az arca elé emeli, s élvezettel nézi végig, ahogy a bőre lassan felhasad, utat engedve a csontnak, amely az emberitől ijesztően eltérő formát kezd ölteni.
A karommal eztán végigszánt az öntudatlan arcán, nem is egyszer, s elég mélyen ahhoz, hogy nyomot hagyjon.*
-Látod, máris szebb lettél egy fokkal... *kuncog, majd, mint aki jól végezte dolgát, sorsára hagyja a leprást, csináljon vele a Sors, amit akar.*