//Egyszer fent...//
*A szagokkal még semmi baj nem lenne, de a macska által hallatott keserves visításra elátkozza az itt élőket, igen válogatott kérésekkel fordulva Teysushoz.*
-Remélem közel van a főtér. Ugye neked nem kellett ilyenekhez folya... *Nem fejezi be, hiszen az anonim lova éppen most tocsogott bele abba a bélsárba. Becsukja szemeit és úgy susogja maga elé, bár ezt Wilhorp is hallhatja.*
-Legalább ha annyi eszed lett volna... *A megfontolt társaságra kurtán kacag egyet.*
-Wegtorenben mindenki így élt, attól függetlenül, hogy éppen szegény, vagy gazdag vagy! Utóbbinak annyi előnye volt, hogy minőségi fegyverrel és felszereléssel indulhatott egy párbajra, bár egy felkészült utcagyerek még így is esélyes lehetett. *Nem beszél a saját kalandjáról azokkal a fiúkkal. Hiába akarja felejteni, a Tűz Városának említésénél mindig előtör a traumák sorozata, mellé pedig a válogatott fájdalmakat is újra átéli, amibe beleborzong, hiába akarja kendőzni ezt. Madara csipogni kezd, vélhetően a verebek hangját is eltanulhatta előző birtokosa mellett, a hangos "BARÁT" kiáltozása mellett.*
-Jé, ez ilyet is tud? *Először üt bele a felismerés, hogy el kéne nevezni a tollast. Habár nem valami kreatív nevek területén, hamar rávág valamit.*
-Legyen Csuhás...
-BARÁT!
-AKKOR BARÁT! *Hangzik el a hamari váltás, s innestől a papagáj igen érthető neve. Saját csapdájába sétál, hallgatva a férfi szavait, miközben beéri a pocsolyánál (legalábbis, remélhetőleg az, pontosabban Nythrim szeretné azt hinni). Most őszinte lesz.*
-Tudom, hogy egy fukar kufárnak fogok tűnni, de pénzt nem adhatok. Házat szeretnék venni, valahol egy erdőségben, a Kikötő és Arthenior között. Viszont vannak a Pegazusban arany díszeim, szívesen adok neked abból, ha szeretnéd, van egy rakatnyi, s úgysem hordom mindet. Hasznot is húzhatsz akár belőle. De persze a mai napra meghívlak ebédre és akár vacsorára is, ha szeretnéd. Fizetek egy szobát neked... vagy... *A többit a férfi fantáziájára bízza, ezzel fel tudja mérni, hogy érti e a célzását. Talasztalatai szerint, egy intelligens férfi, ha enged is a csábításnak, ugyanúgy hajlamos magát kéretni egy cseppet, akár egy nő. Na most talán meglátja, ez igaz e az artheniori társaikra is. Közben reménykedik, hogy hamar a főtérre érnek.*