Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 18:23:08
 ÚJ
>Kean Diamit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva - 16+, kari idegállapota miatt csúnya szavakat tartalmazhat//

*Alig lép be, szinte mellbe vágja az érthetetlen és váratlan dolgok sora. Még arra sincs ideje, hogy teljesen átlépje a küszöböt, amikor felhangzik egy ismerős röhögés és Lili hangja. Jobb is, ha a nyílászáró nem csukódik be, hiszen így kerül elég fény a falak közé, hogy lássa a jelenetet: kedvese az egyik sarokban, kezei összekötve, a falnál pedig egy mélységi hím, megoldott nadrággal, harsányan kacagva. Lassanként összeáll a kép, keze ökölbe szorul, szemeiben gyilkos szikra pattan, lassanként kapva lángra, régi sérelmeket tépve fel, emésztve, marcangolva a lelkét. Még a hozzá futó Lilit sem tudja úgy fogadni, mereven áll és tekintetét Denre szegezi. Már megint... Az átkos múlt darabjai még itt sem hagyják békén, ahol pedig teljes békét remélt.
A hím szavai zökkentik ki tétlenségéből. Lilit arrébb tolja, hogy előre lépdelve egy kemény ütéssel jutalmazza Dent, amiért nem bírja befogni a száját.*
-Den... De még mennyire, hogy ismerem...
*Szűri fogai között a szavakat, érezhető az indulat, ami minden izmát megfeszíti. Ha nem tudná, hogy a másik képzett harcos, egészen biztosan rávetné magát, de így próbál uralkodni magán, ami nehezen megy.*
-Egy utolsó, mocskos szemétláda vagy. Te is és az az egész rohadt klán. Ti nevezitek magatokat alvilági szövetkezetnek? Szövetkezetnek? Röhögnöm kell... Csak egy halom erekciós kisfiú próbálja tenni az agyát, de semmire nem voltatok jók. Nézz magadra, szánalmas vagy! Rajtatok röhögött az alvilág, mert ennyire voltatok csak képesek. Tudod, mi történt a tagokkal? Nem? Hát elmesélem. Tudod, Janice miért terhes? Mert megerőszakolták, amíg ti, gyilkosok, a seggeteket meresztettétek valamelyik kurvánál. Ó, és arról tudtál, hogy Catty-t is megerőszakolták? És hogy még hány tagot öltek meg, csak azért, mert tesze-tosza disznók voltatok? Ó, és a legjobbat a végére hagytam. Azt, hogy engem pedig elraboltak, az orrotok elől, a fogadóból, de kurvára nem mozdította a kisujját senki miattam. Szóval tegyél egy szívességet és dögölj meg, de legalábbis takarodj annak az egy személynek a közeléből, aki nem szarta le a sorsomat.
*Ennyit arról, hogy uralkodjon magán. A sérelmek, a keserűség, minden most tör ki belőle, ordítva vágja a hím fejéhez mindazt, ami egészen eddig piszkálta. Ha tehetné, Baronthal képébe is ugyanígy beleordítaná, hogy ássa el magát, de az most nincs itt, így Denre öntheti ki minden keserűségét.
Lili kérdésére tekintete a nő felé villan, az agyát borító vörös ködön keresztül lassan elér hozzá a kérdés. Férfiak...*
-Majd megbeszéljük, jelenleg jobban érdekel, hogy ez a senkiházi eltakarodjon a közeledből.
*Dörmögi mély hangon, egyértelmű, hogy nincs olyan nyugodt állapotban, hogy a múltjának ilyen kínos részleteit megtárgyalják, főleg nem ez előtt a mélységi előtt.*

A hozzászólás írója (Kean Diamit) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 18:25:39


759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-27 16:25:44
 ÚJ
>Cedric Korand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Új nap, új lehetőség- Piacra készülvén//

*Kora reggel egy férfi csörömpöl végig a Szegénynegyed utcáin. Mindenhonnan fazekak lógnak róla, némelyiken akkor lyuk van, hogy inkább hívná az ember fazekas lyuknak mint lyukas fazéknak. De a fiatal férfit ez szemmel láthatóan nem foglalkoztatja. Jókedvűen fütyörészik, ügyet sem vetve a szemöldöküket összehúzva őt figyelőkre.*
- Adj' Isten! Szép napunk van igaz-e?
*köszön oda ezeknek, ha pillantásuk találkozik. Ha valaki megkérdezi ugyan hova hurcolja ezt a sok szemetet, mosolyogva feleli, hogy a Piacra, mégpedig eladni. A legtöbben erre legyintenek, majd tovább indulnak, bolondként könyvelve el őkelmét. De Cedric vigyorát ennyivel nem lehet letörölni. Ilyenkor utánuk kiált, hogy ha nem hiszik, hát jöjjenek ma ki, nézzék meg a saját szemükkel! Azután új nótába kezdve tovább fütyörészik a Piac felé.*


758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-26 15:09:21
 ÚJ
>Loyinosykali Lylle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*A tündér lassan, apró lépésekkel közeledik a szegénynegyed felé. Az összes arra járó lény megbámulja őt, de ez nem különösebben zavarja. Ahogy beljebb ér, egyre több és több koldus gyülekezik az utcára, csakhogy láthassa a gyönyörű, szegénynegyedben nagyon ritka tündérlányt. Lylle csak megy és látja, hogy a szegényeknek ez is egy nagy csoda. Látják, hogy egy tündér önszántából eljön egy ilyen nyomortanyára és nem szitkozódik, nem szól még azért sem, mert az út túl poros az ő előkelő lábacskáinak. Az egyik öreg, furcsa kinézetű koldus odamegy hozzá és leemeli szakadt, piszkos kalapját. A leány tudja, hogy mit akar. Ez a szegény öregember pénzt szeretne kapni tőle.*
- Hát, nem bánom! Pár aranyat adhatok a nálam szegényebbeknek. - *mondja tiszta, csengő hangon. A pénzt az öreg kalapjába teszi.
Erre természetesen az összes többi lakos odagyűlik köré. A tündérnek nincs sok ideje adakozni, úgyhogy a szegénynegyed összes részébe aranyt szór, minden ház küszöbére tesz egy-két érmét, majd tovább megy. Szívét melegség tölti el. ~ De jó érzés volt segíteni! ~ gondolja magában. A lépteit sietősre veszi, de még hosszú ideig hallja a koldusok köszönőszavait.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 15:54:33, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.



757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 19:12:54
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Lánc és szalagok ellenére sikerül elaludnia, így mit sem érzékel a lent, majd a szomszéd szobában zajló konfliktusról. Áldott az álom, amiért elfeledteti vele legalább az éjszaka erejéig a történteket, messzire űzi az aggodalmat, kétségbeesést, és megszabadítja a lánc és a csuklóit összekötő szalag fogságából.
Oly mélyen alszik, hogy még csak nem is moccan, mikor Ellira nem kis ügyességgel mellé helyezkedik az ágyban.
Az álom azonban szerencsére nem tart örökké, és kérlelhetetlenül beköszönt a reggel, mikor is a kislány csak-csak felébred, és körülnéz. Nem kell, csak pár másodperc, hogy felfogja, lánc van a nyakékén, és megkötözve a keze. Ámde mellette ott fekszik az az Ellira, aki annyira kedves volt hozzá, és mégis bajba keverte...
tegnap este kifejezetten haragudott rá, de ennek oka volt, hogy őt hibáztatta, és hogy nyűgös volt a hosszú út, a hideg, és a mozgáskorlátozás miatt is.
Most viszont, hogy aludhatott egyet a dologra, megváltoztatta a véleményét - na meg, együtt lesznek sokáig, nem kellene haragot tartani. és mivel Volaryon még nem bocsátott meg neki teljesen, egyvalakitől várhat kedvességet.
Összekötözött kezeitől és láncától akadályoztatva bár, de végül csak úgy tud helyezkedni, hogy odabújjon Ellirához. Jól esik neki a másik közelsége, testmelege. Átölelni sajnos nem tudja...*


756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 18:00:49
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*Hallgatja Volaryon válaszát, de valamiért mégsem tud igazat adni neki. Gyűlöli... de messze nem a legjobban ezen a világon.
Egyszer sem ütötte meg rabszolgáit, bár szavai és mozdulatai sokszor fájdalmas nyomot hagytak maguk után. A torkához szoruló penge, a lenézés, a konyhai rendreutasítás...
~ Nem vagyok gyilkos... ~
Könnyei vékony csíkokat rajzolnak sápadt arcára, ahogy dacosan mered maga elé. Volaryon válla fölött tökéletesen rálát az utcai lámpás halovány fényében fürdő pengére és egy pillanatra elragadják az emlékek...
~ Nem vagyok gyilkos! ~
A tömegből elővillanó gonosz arcok fröcsögve kiáltják átkaikat. Véres ruhája egyértelművé tette: ő a felelős az egész Terett család haláláért. Senki nem kérdezte, senki hallgatta meg és senki nem hitt neki. Ruháját megtépték, leköpték és balján még mindig ott díszelegnek az izzó vassal égetett sebek. Hálásnak kéne lennie, hogy száműzték és nem ölték meg? Hálásnak kéne lennie, hogy ma éjjel a sötét pengék nem vágták át a torkát?
Ekkor azonban Volaryon elengedi a kezét, miközben elveszi tőle a kötszert, visszarántva ezzel Ellirát a jelenbe. Hátrébb húzódik gazdájától és megkínzottan figyeli, ahogy a kötéssel takart felsőtest felemelkedik. Egy pillanatra ismét fellobban benne a gyűlölet, hogy Volaryon miatt nem csak álmában kínozzák ezek a képek. Felkapja a mézet és legszívesebben a másik képébe vágná, hogy ugyanúgy fájjon a sötételfnek, ahogy most neki. Ujjai elfehérednek az üvegen és egész testét rázza az elkeseredett harag. Tébolyult szikra villan a szemében, de amint Volaryon tompa hangján megszólal, lehajtja a fejét és csak a remegés marad zaklatottságának árulója. Némán bólint a szavakra bár sejti, hogy ma éjjel már az álmok sem hoznak nyugalmat.
Régen volt már ennyire kimerül, ezért az is némi időbe telik, amíg lekászálódik az ágyról. Mezítlábas talpa a hideg padlóhoz simul, de nem néz gazdájára, csak levetett csizmáira összpontosít. A lehető legkevesebb ideig akar a másik közelében lenni, ezért amilyen gyorsan csak lehetséges felkapja a lábbeliket és az ajtóhoz megy. Volaryon bezárja mögötte az ajtót, ő pedig a lehető leghalkabban már Nia szobáját nyitja. Mikor már két ajtó választja el gazdájától légzése kicsit rendeződik, bár torkát még mindig szorítja az elfojtott sírás. Nagyon jól esne most neki egy kiadós zokogás, de nem akarja felébreszteni a kicsit. Az ajtóban állva hallgatja az édes gyermekszuszogást, ami Nia nyugodt álmának hírnöke. Mikor az ágyhoz ér, elgyönyörködik a szőke tincsekben, a tökéletes, bájos arcban, majd óvatosan leteszi csizmáit. Ekkor veszi észre, hogy a méz nála maradt. Zavarodottan mered egy darabig az üvegre, majd csendesen azt is a padlóra teszi a csizmák mellé. Gyorsan felméri, hogy hová férne el az ágyon, ha ez egyáltalán lehetséges. Az is megfordul a fejében, hogy a padlón alszik, de annyira vágyik egy kis megnyugvásra, hogy inkább mégis az ágy mellett dönt. Érezni akarja a kislányt maga mellett és hallgatni akarja a szuszogását. Nagyon óvatosan, meg-megállva fekszik le végül, hátát a falhoz simítva. Sötét álmai pedig ujjongva üdvözlik rabszolgájukat.*

A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.25 18:07:22


755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 15:48:50
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Meishannah Erynath//

*A lány hangja, mint mennydörgés robaja ver visszhangot az éjszakában, és mint kés vágja át a múlt ködét. A kérdés, melyet feltett az volt, melyet sosem volt képes megválaszolni. Miként is tehette volna? Hiszen neki így már semmi haszna nincsen. A becsületed egyszer játszhatod el, és többé vissza nem kaphatod soha. Bármit teszel, mi történt vissza nem fordíthatod.*
- Oka lenne?
*Pergenek üresen a szavak, mint távoli suttogás sötét éjjelen. Mintha csak egy kísértet tenné fel a kérdést, nem is egy eleven ember, csupán valaki a rég letűnt múlt ködéből. Egy emlék csupán.*
- Egy harcos feláldozható szép hölgy, ez a dolga. Egy testőr még inkább. A fény őrzője feláldozható, míg a fény maga soha. Fénye volt ő a világnak, s az én dolgom lett volna megvédeni. Mi oka lehet hát annak, hogy én maradtam, míg ő veszett oda? Ő nélkülem is értéket jelentett volna, míg én csupán a letűnt múlt egy haszontalan kísértetévé váltam.
*Átrágta már megannyiszor, és bármit megadott volna azért, hogy másként legyen, mint történt. Megváltoztatni nem volt képes mégsem soha. Nem volt képes, ahogy szembenézni sem kudarcával. Talán mindenkinek van, mit tanulnia, de ő saját magának megbocsájtani nem volt képes soha.
Bukott lovagból lett az éjszaka magányos vándora, ki csupán megpróbálja visszacsempészni a reményt ott, hol azt még megteheti, még akkor is, ha oly kevés az csupán, mit ő tehet. Ennyi maradt számára, a múló, és soha el nem fogyó idő, s egy illúzió, s néha ha az égre feltekint, hol a csillagok adják ezüst fényüket tiszta éjszakán, csupán holt lelkének maradéka sajog, hogy ő volt az, ki miatt a világ elvesztette a legszebb csillagot.*
- Ahogy mondtam kisasszony, nem válthatom meg a világot. Ahogy látja, még önmagamat sem, viszont más sem lehet, mint aki vagyok. Teszem hát miről úgy vélem, segíthet. Mást, többet nem tehetek.
*Tudja, miről beszél a lány. Érti, látta nem egyszer. Talált ő is kifosztott testeket kihűlve, vérükbe fagyva. Talált ő is szerencsétleneket, kiknek az életükön túl többje nem volt, és kiktől még azt is elvették.*
- Én csupán úgy gondolom, saját utam tanulságaként, hogy kinek semmije nincs, fájdalma csupán, attól a halál sokat el nem ragadhat, hiszen nincs olyan, mit maga után hagyna itt. Egy apró láng viszont legyen bármily csekély, mégis több a semminél, akkor is, ha csupán pillanatnyi remény.
*A legtöbbeknek ennyi adatik csupán. Pár pillanat, s erről szól az egész élet, talán még ennyi sem. Persze kérdés kinek nagyobb a szüksége, annak, ki képes örülni egy meleg vacsorának, melyet megoszthat valakivel, kihez mély érzelmek kötik, még akkor is, ha utána talán éhesen marad, vagy annak, kinek az ezer láda arany mellet az ezer egyedik még mindig hiányzik hozzá, hogy boldog lehessen.
Furcsa játék az élet. Ott rohan el, hogy várjuk a csodát, és nem érjük fel egy apró pillanat varázsát, melyet magunkkal vihetünk, s legyen az bármily egyszerű, mégis morzsája a fénynek, az örömnek, a boldogságnak.*
- Ha elhiszi, ha nem, az ön társasága az én számomra talán ha még oly törékeny is, de egy szép pillanat, mely ha el is illan, emléke marad.
*Kérges keze próbálja, amennyire csak tudja finoman érinteni a törékeny teremtést. Talán csak attól tart, hogy kárt tenne benne, talán csak attól, hogy amint hozzáérne, eloszlik akár a köd, ha felkél a nap.*
- Neked kellene legjobban tudnod Holdnak szép leánya. A sötétség bukásához elég csupán a fénynek egy apró morzsája, az egy árva gyertya lángja, s a fény ajándékának hol felüti fejét őrzője is akad, s talán mindig oly én érdemtelen, mint én voltam egykoron.
*Ezúttal ő keresi a lány tekintetét. Talán ő is keres valamit azokban a savószín szemekben, mélyen rejtett sebeket, féltve őrzött titkokat.*
- Nem az számít, mit gondol a világ, vagy mit nem lát meg a vak. Az számít csupán, ami itt van benned, s ha azt elfogadod, talán akad más is ki meglátja azt, mint az éj vándora. A fénynek minden morzsája érték, sokkal inkább, mintsem gondolnád, pedig benned belőle bőven akad, csak talán fájó emlékek okán, mélyen eltemeted azt.



754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 15:31:40
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Telnek az értékes percek, ám kétségbeesve ül megkötött kézzel a porlepte padlón. Csak azon kattog az agya, miként tud innen szabadulni. Ilyenkor jönne jól egy varázslat, legyen az energiamágia vagy csak puszta szemfényvesztés. Emészti is magát, miért nem kezdte előbb a tanulást. Felpillant tágra nyíló kék szemével, egyenesen a sötételf szint úgy kékes íriszébe.*
- Majd csak figyeld meg.
*Űzhetik ezt az ugyan dehogy- de igen játékot, míg valamelyikkőjük meg nem unja, s ha tippelhetne bizony a férfire szavazna. Bár kissé összezavarodik, mikor Kean neve hallatán, mintha visszafojtaná kirobbanó nevetését. De lehet csak rosszul lát ebben a félhomályban. S nyílik az ajtó, a hirtelen fény miatt kénytelen hunyorogni, ám az ismerős hangot felismeri.*
-Kean! Kean! Itt vagyok!
*Reménnyel teli hangon kiabál s megnyugszik félelemmel teli lelke. Tudta, érezte, hogy megtalálja, csak idő kérdése volt az egész.*
- Megmondtam.
*Boldogan súgja az idegennek, mikor kiszabadítja a csuklóját. Feltápászkodik s a fal mentén Kedveséhez siet, hogy egy forró csókkal köszönje meg ezt a mentőakciót. Ám mikor meghallja a kedves kérdését az idegennek hátralép egyet s kérdőn pillant hol rá, hol az idegenre.*
- Ti… ismeritek egymást?
~Te jó ég! Honnan ismer ilyen alakokat? és…és… jól hallottam? Férfiakkal? Fé…~
*Ismét a falnak dől, haját lassan hátra fésüli kezével, az arca teljesen elsápad. Üveges tekintettel néz fel Kedvesére.*
- Te… voltál… férfiakkal? Már mint… ú-ú-úgy?!
*Nehezen rágja meg a szavakat, s nem akar hinni a fülének. Igaz volna? Vagy csak össze akarja zavarni a másik? Még a nő ügyeit se zárta le magában, hogy ne féltékenykedjen, főleg, hogy mostanában lett felemlegetve Janice neve, de hogy férfiakkal is volt dolga! Ezt nehezen fogja megemészteni, úgy érzi. Csak reménykedni tud, hogy nem igaz az állítás, csak viccnek szánta az ismerős idegen.*
- Mondd el kérlek az igazat.
*Szelíd de remegő hang hagyja el torkát, tudja, hogy ha most kiabálna, abból hatalmas vita lenne, amit szeretne elkerülni. Könyörgő kiskutyus tekintettel mered rá, azt sugallva, hogy elmondhatja a történetét, nem lesz megtorolva érte. Főleg, hogy Révbe is és ebben a városban is elmondta, hogy bármit is tett a múltban ő mellette fog maradni.*



753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 14:25:55
 ÚJ
>Denawarien Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Szép szóval eddig csak egy lény tudott rá hatni, még a többi nőnek, kiben méltó partnert látott sem engedelmeskedett, főleg nem adok-kapok elv életbelépése nélkül. Ingyen csak a nővérének engedelmes, az ő ölebe. Megmondta, hogy fogja vissza magát, már nem a révi alvilág része. Így pedig ez az első alkalom, hogy bűnt követ el, mióta a városban van. De nem képes rá, hogy más legyen, mint amilyen.*
- Forgathatja, mert mire egy elhagyott házhoz ér, mi már rég nem leszünk itt. Én legalábbis biztos nem. S ha sikerrel is jár, hidd el, kevesen érnek fel hozzám.
*Villog tovább a széles vigyor. Talán kissé egomán, de résszint van mire nagy arcot viselnie. Nem gyenge a fizikuma, s még taktikailag is remek személy, kész stratéga, amennyiben nem egy ilyen helyzetben kell rögtönözni. Most is tervez, miként tegye, mit akar.
Érdeklődve hallgat, mikor újfent megszólal a könnyáztatta arc gazdája. S mikor kimondja a nevet. A sötétség minden apró zugára, s a pókok anyjára! A Kétarcú egyik gyermeke eljött az otthon melegéből, kiröppent a fészekből... És ennek a nőnek a kedvese? Még képes visszafojtani, képes elfojtani a nevetést...
Ám végül, mikor a halk, remegő hang elutasítást regél, majd az ajtó nyílik. Már nem tudja.
Hátát a falnak veti és elkezd kitörni belőle a velőtrázó röhögés. Nem képes elhinni, hogy ilyen helyzetbe került. Nem csak az idétlen Kean került ismét szeme elé, kivel egyszer, ha képes volt szót érteni, akkor is az alkohol szavát, de még az is kiderült, hogy szívének hölgyét rabolta el.
Ahogy remeg a falnak dőlve, ismét Lili felé megy, gyorsan oldja a csuklóira került övet, bizonyosan még Kean előtt. Majd mikor kezd alábbhagyni és elkezdi visszafűzni, akkor lesz képes csak szólni.*
- Ha ezt tudtam volna... Kean, annyi nő, meg férfi után, végül elkötelezed magad?
*Kérdi fejcsóválva, ha eddig nem verte be a képét a másik férfi. Most már nem érdekli Lili, hiszen falkatársa volt Kean, így pedig az ő nőstényét nem bántja. Talán, csak ha engedélyt ad, vagy esetleg meghívja egy közös játszadozásra.*


752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 11:05:36
 ÚJ
>Meishannah Erynath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// Kerlon Drylen //

*Önámítás. Nagyon őszinte szó, ha saját ajakról pereg, a sudár hold-jelenésben pedig különös húrt pendít... magányos, de visszhangja kitartó... áthatóan hódítja meg lényét, de nem kellemetlenül, inkább felborzolva némi... elismerést a mélyből.
Egy szívdobbanásig sem merítkezhetett volna annak kétségébe, hogy az előtte álló Dalnok... sokkalta többet láthatott, mint ő. Az a dallam, melyet előcsalt, nem csupán a hárfa húrjainak rezzenéséből szólalt... sokkal mélyebbről fonta, időn és téren túlról csendült. Mintha maga is "ott" lett volna, _azon_ az erdei tisztáson, hol szépanyja legendává karcolta magát az övéi emlékébe. Hogy akkor is erőt adjon s utat mutasson, mikor a Hold piszkos felhőtakarói mögé bújik... *
- Egyedül voltatok az árulás ellen... oka van, hogy nem "vesztél" oda. Ez az "ok" csöppet sem érdekel Téged?
*Meggyőződése, hogy az előtte álló férfi számtalanszor átrágta magát a lehetőségeken, de neki kimaradt néhány lépés ebből a történetből, aminek hiányában aligha érthet meg többet, mint amit a Dalnok jelenleg... érez. Merthogy érez. Úgy kavarognak benne ezek a színük vesztett, amorf, folyton változó, mozduló és lustán keringő pamacsok, mintha a teste csupán egy átlátszó váz volna, melyet kitölt a Beletörődés végtelen feketéje, a Bűntudat zavaros füstszürkéje és...
...némi felderengő, aranyos fény, mit később őszinte mosolya ad...
Valóban. Sokféle szörnyeteget rejt az éj, megannyi alakban... hisz valahol... maga is az.*
- Nem kétlem *feleli arra, hogy egy vándor - látszólag - kevésbé sugallna fenyegetettséget az itt portyázó "fenevadaknak". Ám hiba lenne megfeledkezni róluk s arról, akinek nincs mije, el sem vehetik tőle... nem ad hát, mert nem akarja, hogy kezét közvetetten is vér szennyezze. Nem ad a szerencsétlenek kezébe lámpást, mely esetleges végzetük csalja feléjük. Ő csupán a magafajta szörnyetegek végzetének ígéretét hozza...*
*Habár... azok a szavak megragadnak benne, melyek a fordított "felelősséget" firtatják s a sors kezét, mely elébük vezeti a másikat. Ha e vélemény után indul, egészen más irányt vet az "adok".
Bár a pillanatok időtlenül libbennek tova, mégsem szemlélheti tovább e szálat. Elfűzi hát későbbre, amikor van ideje előidézni a férfi szavait és a tényleges megértés felé terelni őket. Mi mást tehetne, mikor a kobzos szabad keze felé közelít? Hirtelen söpri tisztára gondolatait, nem a rémület, inkább a kíváncsisággal fűszerezett meglepettség, mely csupán a rebbenő pillák által nyer bizonyságot.
A kéz hűs, mégis... a szavak forrón simulnak holdfényben derengő lényéhez.*
- Talán. Talán így van *leheli halkan.* - De ez senkit sem érdekel... rajtad kívül, Dalnok... *simítja hűvös kezét a szívére tett férfikézre. Ott tartja pár - a húsbörtönön túl is jól érezhető - szívdobbanást, míg ujjai körül nem fogják a Dalnok kezét és puhán leengedi azt, óvatos simítással "búcsúzva".*
*A múlt kísértetcsápjai puhán tapogatóznak felé e szavakra, de egy lusta pillantással szeli ketté őket, mint aki réges-régen beleunt e kísértet-suttogásba, holott... Csupán száműzni kívánja azokat, mielőtt újra felszaggatják az amúgy sem behegedő sebeket - melyből a látszat ellenére, neki is van számtalan.*

A hozzászólás írója (Meishannah Erynath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.25 11:06:26


751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 02:26:15
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem néz hátra, kifejezéstelen tekintettel mered maga elé, miközben ujjai a nő kezére kulcsolódnak. Érzi, ahogy megfeszül, amikor Ellira el akarja rántani, de nem hagyja, szorítása óvatos, de mégis határozott. Eddig nincs menekvés, amíg választ nem kap a kérdésére, még akkor sem, ha a helyzet olyan közelséget von magával, hogy érzi Ellira forró leheletét a vállán.
Hosszú csend következik, de az is lehet, hogy csak ő érzi ilyen végtelenbe nyúlónak, miközben minden idegszála megfeszítve várja a magyarázatot. vajon a mögöttes mozgatórugók ismerete majd segít, hogy valóban megérthesse a cselekedeteit? Nem tudja, de más lehetősége nincs, így vár, néma csendben, amíg a nő meg nem szólal.
Meg akarta ölni... Ez nem lepi meg, minden normális ember így reagálna, ha megfosztanák a szabadságától, az érdekességet az adja, hogy miért nem tette meg végül. Mert nem gyilkos? De hát az életéről van szó... Még ilyenkor sem képes ölni?*
-Tudtam, hogy meg akarsz ölni, mert ez a természetes reakció. Én vagyok a legaljasabb létező a világon, akit legjobban gyűlölsz, természetes, hogy meg akartál volna szabadulni tőlem. De mégsem tetted.
*Miközben beszél, hagyja, hogy a női kéz kicsusszanjon ujjai közül, csak előtte még annyit tesz, hogy a gyolcsot kiveszi a tenyeréből, hogy az így nála maradjon. Feláll és megfordul, hogy arca a nő felé legyen, de mivel így az ablaknak háttal van, így mimikáját elrejti a saját maga vetette árnyék.*
-Innentől boldogulok. Menj Nia szobájába, szűkösen, de elfértek, amíg kitalálok valamit. Reggel majd keltelek, a dolgod takarítás és főzés lesz, szóval megnyugodhatsz.
*Tompán szól a hangja, halkan darálja el, amit mondani akar, majd várja, hogy Ellira távozzon. Ha a nő kiment, becsukja mögötte az ajtót, majd szabad kezével megdörzsöli az arcát. Mibe keverte magát... Ha már az első estén ennyire nem tud tiszteletet kivívni saját maga irányába, mi lesz a továbbiakban?
A gyolcsot csomóra köti, bár nem ér végig, de annyi baj legyen, az a pár centi, ami hiányzik, nem fogja a vesztét okozni. A komódhoz lépve felveszi a tőrt, amit a nő itt hagyott és szórakozottan forgatja az ujjai között. Akár a szívében is lehetne és nem is tudott volna róla, mi okozza a vesztét. Érthetetlen...
Szinte már ingerülten csapja vissza a fegyver a helyére, majd megszabadul a csizmájától és újra az ágyra veti magát. Itt az ideje, hogy pihenjen.*


750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 01:51:26
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Mikor a tőr előkerül búvóhelyéről, Ellira kíváncsian próbálja kitalálni a zöld szemek mögött cikázó gondolatokat. Harag? Félelem? Meglepettség? Nem igazán tudja eldönteni, de kezd kényelmetlen lenni, hogy ilyen közelről néz a másik szemébe, ezért inkább leveti csizmáit és elfoglalja helyét a sötételf mögött.
Neki is egészen máshol járnak a gondolatai, de továbbra is némán végzi a rászabott feladatot. ~ Vajon lehetett volna másképp? ~ Hiába töri viszont a fejét, semmi nem jut az eszébe. Gyilkos indulatai mögött sosem volt igazi tettvágy. ~ Nem vagyok gyilkos és nem vagyok tolvaj sem! ~ Fáradtan sóhajt egy aprót, miközben próbálja rendszerezni csapongó gondolatait. Túl sok ez egy napra.
A puha ágy és a félhomály olyan csábítóan ígéri az alvás nyugalmát, hogy néha egy-egy pillanatra lecsukja a bársony pillákat. Az egyik ilyen alkalommal sikerül is kicsit jobban belenyúlnia a sebbe, bár ezúttal semmi szándékosság nincs a dolog mögött.
Mikor végzett, előkerül a feltekert gyolcs és Ellira kezei alatt csinos kötés kezd formát ölteni. Természetesen ezt is a lovak között tanulta, mint oly sok mást. Kicsit el is mosolyodik, mikor eszébe jut az a bizonyos sárga csikó, amelyik minden alkalommal sikeresen letaposta a fáslit sebesült lábáról. Az emlékek úgy fonják körbe, mint valami fénylő szövet, ezért érthető módon még a szokottnál is jobban megijed, mikor Volaryon elkapja a kezét. ~ Már megint mit akar? Nem csináltam semmit. ~ Gondolja ingerülten a pillanatnyi csendben. Volaryon szavai aztán lassan eljutnak tudatáig és ma már sokadszorra a teljes megdöbbenés ül ki arcára. Némileg megkönnyíti a dolgát, hogy a sötételf ezúttal nem néz rá, teste mégis kényelmetlenül megfeszül az ében kéz érintésére. Ezúttal is a szabadulást kíréli meg először, de úgy tűnik Volaryon addig nem enged a szorításon, amíg választ nem kap a feltett kérdésre. Így aztán Ellirának ismét gondolatai közé kell temetkeznie, bár már semmi másra nem vágyik, csak az alvásra. ~ Meg akartalak, csak nem voltam elég erős hozzá? Nem vagyok gyilkos? Vagy legyek szemtelen és feleljem azt, hogy túl egyszerű lett volna? ~ Utolsó gondolata apró mosolyba rántja ajkait, de végül úgy dönt, hogy az igazat feleli.*
- Meg akartalak. A konyhában is eszembe jutott, de a Kikötő istállójában voltam hozzá a legközelebb.* Még időben elhallgat, bár talán nincs jelentősége, hisz Volaryon így is tudja hogy pontosan mi történt akkor. Niával könnyedén sakkban lehet tartani... *
- Azért nem tettem, mert... nem vagyok se gyilkos, se tolvaj.* Utóbbi szavait, már inkább sziszegi, mint suttogja. Elege van Volaryonból, meg a kérdéseiből és elege van magából is amiért nem volt képes megölni, mikor lehetett. Tesz még egy kísérletet a kezének kiszabadítására, mert lezártnak tekinti a témát. Nem akar ezen gondolkozni... Megalázottnak, gyengének érzi magát és zavarodottsága könnyeket csal az arcára. Arra már végképp nem képes válaszolni, hogy miért segít. Talán mert tiszteli annyira az életet vagy mert ösztönösen segíteni akar? Kicsit megrázza a fejét, hogy megnyugodjon, de nagyot sóhajtani nem mer. Csak még rosszabbul érezné magát, ha könnyei zokogássá erősödnének. *
~ Csak engedné már el végre a kezemet. ~



749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 01:07:35
 ÚJ
>Kean Diamit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva - A hős megmentő//

*Édesen alszik, meglepően sokáig, még az sem billenti ki az álom birodalmából, amikor szerelme felkel mellőle, majd elhagyja a szobát. Neki csak a jótékony sötétség van, de egyszer mindennek vége szakad. A nap magasan jár, amikor először pillant fel hunyorogva, szemöldökét ráncolva. Valami nincsen rendjén... Miért van egyedül? Felül, kócos hajába borzol és álmatagon pislog körbe. Hát őt itt hagyták.*
-Lili, Lili... Ezért hatalmas engeszteléssel jössz nekem.
*Motyogja maga elé mosolyogva, miközben nyújtózkodik, majd megtalálja az asztalon hagyott levelet és a gyöngyöket. Mosolya nem lankad, ahogy végigolvassa, reméli, nem aludt túl sokat és még elcsípheti kedvesét a piacon. Nem is vesztegeti az idejét, felöltözik és sietős léptekkel indul a piactér felé, ujjai között forgatva az egyik gyöngyöt. Ha ránéz, szinte látja maga előtt a Virágszál mosolyát, ami csak még gyorsabb tempóra ösztökéli. Vesz neki virágot! Olyan régen kedveskedett már valamivel, hogy most meglepi pár szál liliommal, még akkor is, ha a nő zsörtölődni fog, hogy miért szórja a pénzüket. Ennyi még igazán belefér, majd legfeljebb kicsit több munkát vállal be, de pár szál virág még igazán nem a világ vége.
Jókedvűen sétál, amikor a szegénynegyed egyik kiálló macskakövében megbotlik. Szerencsére orra nem esik, de a gyöngyöt elejti, ami alaposan elgurul. Elégedetlenül sóhajt fel, majd előre görnyedve indul a felkutatására, igazán nem szeretné, ha még azért is leszúrják, mert elherdálja kedvese hajbavalóit.
Igencsak meglepődik, amikor nem is egy gyöngyöt talál a földön, hanem többet, méghozzá szépen elszórva, mintha csak utat jelölnének. Ráncolja a szemöldökét, mert nem igazán érti az elszórt gyöngyöket. Véletlen? Kedvese szándékosan jelölte volna az utat, hogy valami meglepetéshez vezesse? Netán ezek nem is Lilihez tartoznak? Lehajolva felvesz egyet, már első ránézésre is könnyen megállapítható, hogy de bizony ez pontosan olyan, amilyet a kezében forgatott. Megrántja a vállát és elindul, követve a nyomokat, eléggé összezavarodva, mert nem érti, mire megy ki ez az egész.
Aztán egyszer a gyöngyöknek vége szakad, egy elhagyottnak tűnő ház előtt. Nézelődik jobbra-balra, de láthatóan nincs tovább, akkor itt kell lennie.*
-Lili?
*Csendül a hangja, miközben benyit, nem is sejti, milyen látvány várja az ajtón túl.*


748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-25 00:15:30
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Bármit megtehet, de mégsem teszi. Bármit elvehet, de mégsem veszi. Számtalan okkal meg lehetne magyarázni, hogy miért viselkedik így, de ő biztosan nem fogja szavakba ölteni egyiket sem, éppen elég, ha ő tisztában van a miértekkel és a motivációval.
Felér az emeletre és hamarosan a nő is követi. Kezébe nyomja a gyolcsot, majd visszaül az ágyra, kihívó vigyorral várja, hogy erre mit lép a nő. Az arcára van írva, hogy rájött, mivel jár ez a fajta felállás és ez bosszantja is... Nagyon jó! Választhat, hogy vagy a hím ölébe ül, vagy pedig az ágyra mászik.
Ez utóbbi a nyertes, amit Volaryon annyira nem is bán. Nézi a cipőtől megválási műveletet, de egy ponton minden izma megfeszül: amikor előkerül a tőr. Ez végig nála volt? Nagyon úgy néz ki, hogy igen. Nem győzi magát átkozni a gondatlanságáért, hiszen tény: alábecsülte a nőt, meg sem fordult a fejében, hogy fegyver lehetne nála, ezért is nem kutatta át. Mennyire ostoba volt! Az pedig még csak most jut el a tudatáig, hogy a konyhában így mennyire tálcán kínálta halála lehetőségét. Idióta... Mióta lett ennyire óvatlan és pökhendi? Az az átkozott sérülés, amiatt nem figyelt oda rendesen és csak a szerencsén múlt, hogy nem itta meg ennek a levét.
Érzi az ágy süppedésén, hogy Ellira mögé mászott, így lélekben felkészül, hogy újra jön a méz. Amíg az embernő a hátát kenegeti, feltűnően hallgatag, csak a mondhatni megszokott rándulások vannak, amikor a másik a sötétben mélyebben nyúl bele egy sebbe, mint kellene.
azért megkönnyebbül, mikor érzi, hogy már csak a gyolcsot kell feltekerni, mert ez azt is jelenti, hogy hamarosan aludhat végre. Viszont egy dolog még piszkálja az elméjét, ezért is volt a nagy hallgatás, mert próbált választ találni, de nem sikerült. Így amikor Ellira keze ismét előtte húzza el a kötést, akkor megfogja a kezét, nem durván, de mégis elég határozottan, hogy ne lehessen csak úgy kitépni.*
-Miért nem öltél meg? Szinte tálcán adtam a lehetőséget, amikor odalent hagytam, hogy a hátam mögé kerülj, de mégsem tettél semmit, hanem segítettél. Miért?
*Hangja halk és mintha most hiányozna belőle a hűvös fölényesség, ami egészen eddig jellemezte. Nem érti. Ellira cselekedete mindenféle logikának ellentmond, hiszen az lett volna a legtermészetesebb, ha leszúrja gyűlölt fogva tartóját, amint lehetősége adódik rá.*


747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 22:42:59
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Hát persze, miért is hitte azt, hogy ha szépen megkéri, akkor elengedi. Ostoba gondolat. Elfordítja fejét, hogy a nyirkos falat bámulva válaszoljon.*
- Hogy milyen férfi? Aki bármire képes azért, hogy biztonságba tudjon. Aki felforgatja a város minden szegletét, minden követ megmozgat, hogy megtaláljon. Én tudom s érzem, hogy meg fog találni. Sikerrel fog járni.
* Hangja halk, remegő, ám igyekszik határozottan válaszolni. Csak reménykedni tud abban, hogy valóban így lesz, s nem esik áldozatul ennek az ében bőrű férfinek. Próbál hátrébb húzódni, de a hideg fal megállítja. Összerezzen, ahogy felnevet pokoli hangon, fejét az ölébe hajtja s próbál nem felnézni rá. Könnyek gyűlnek ismét szemébe, ezzel melengetve arcát. Meghallja azt a kedves becézést, azt a kis szót, mit Kedvese szokott mondani. Nagyot sóhajt majd felnéz a sarokba, szemei fájdalomtól csillog s persze a könnyektől, ám ahogy lehunyja szemét legördül ismét egy csepp.*
- Virágszál… Virágszál… mint ha csak Kean-t hallanám. Ő szokott így becézni. Ő…
*Összeszorul a torka, megremeg a gyomra. Kimondta Kedvese nevét akaratlanul. Nem akar válaszolni a feltett kérdésre. Mit akarhat tőle? Hát persze, egy gyors menetet. Mi mást. Összeszorítja combját, ha kell, hát harcol azért, hogy ne az idegené legyen a szüzessége. Kean-nek tartogatja magát. Még ha fájdalmas is lesz, de megvédi magát bármi áron. Ha kell üvölt, még ha ütés is az ára. Amíg életben van, addig küzd.*
- Nem akarok a tiéd lenni!
*Suttogja.*



746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 22:16:17
 ÚJ
>Damon Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Gyakorta elmélkedett azon, mi járhatott mindmáig ismeretlen nemzője fejében, mikor egy mélységi figyelmére ily érdemtelen nőstényt szemelt ki párosodásra. Örök szégyen férkőzött meghasadt lelkébe, mikor először értette meg, mivel foglalkozik anyja. Már gyerekfejjel rájött ugyanis, hogy a sok, úriembernek kevéssé nevezhető csavargó miért látogat el oly gyakran mocskos kis fészkükbe. Némi koncért bárki megkaphatta azt az összeaszott, elhasználódott testet. Tán ekkor alakult ki benne az undor mindenféle bensőséges kapcsolat iránt, s a végtelen megvetés, mit a mai napig oly erősen érez. Gyűlölet izzik benne, mint kovács műhelyében a tűzbe mártott vas. Fortyogó acélként bugyog fel újra és újra, rossz ízt hagyva szájában. Éveken keresztül nyelte e mérgező bódulatot, ám mindennek most vége szakad. Végre megszabadul az elkárhozott lélek szorításától! Nem köti majd más a világba, csak bűbájos nővérei, kiket alig ismer... talán tőlük is meg kellene szabadulnia? Nem... ők még emlékezhetnek atyjára. Valakire, aki pusztán egyetlen hibát vétett, s bár maga az eszköz igencsak szánalmasnak bizonyult, a végeredmény, ki az alvilág sötét lényeivel egybecsengően kapta átkos nevét, lám tökéletes lett. Nemzője minden bizonnyal büszke lesz rá, ha egyszer találkoznak végre. A mélységi a tökéletesség mintapéldája lehet, ki csupán azért hagyta el gyermekét, mert sosem tudott létezéséről. Ám most, hogy találkoznak majd ismét... most együtt uralhatják majd eme rosszabb sorsra váró világot. Ez élteti.
Léptei láthatatlan madzagon viszik, mit kapmós karmú, fekete kezek húznak. Kellemetlen e test mélyről jövő, szakító élvezet, ám nem kevésbé ismerős, mint korábban. Olyannyira hozzászokott már, s most végre engedhet neki. Erre várt, erre vágyott. És most, ma éjjel megkapja, ami neki jár.
Szinte túlságosan is egyszerű rátalálni a roskadozó viskóra. Minden idegszálával elutasítja a poklok legmélyebbikét, ám szinte beteges élvezetet jelent a gondolat, hogy ezúttal mostani valójában léphet be a szenny és kárhozat kacsalábon forgó palotájába. Undorodva érinti a korhadt ajtót, mégis elidőznek rajta sötét bőrbe bújtatott ujjai, mielőtt megtaszítja a málladozó, penészes fafelületet. Nem kell különösebben erőt kifejtenie, az ajtó sóhajtva adja meg magát, mintha fellélegezne. Mintha ő is a hím által hozott szabadságra vágyott volna. Feloldozásra végtelennek ható és reménytelen munkája alól. Ő pedig, a fiú, ki a bosszú ölelésével érkezett, megadta neki e kegyet.
Az ajtó tompa puffanás és éles reccsenés baljóslatú kombinációjával ér földet. A gyanús hangok, melyek bentről szűrődtek, most hirtelen abbamaradnak, mintha penge metszette volna fel a hozzájuk tartozó hangszálakat.*
- Mi volt ez?
*A hang tompán érkezik egy, a hátsó traktusokban bujkáló ajtó mögül, benne azonban gyilkos indulatot lobbant fel. Lecsatolja övéről Álmot, a fekete penge beleolvad sötét öltözékébe, gonosz nyelvként hosszabbítva meg jobbkarját. Rövid szóváltás zajlik le az ajtó mögött kushadók között, majd nyilván úgy döntenek, hogy nem érdemes figyelmükre holmi meg nem ismétlődő hangocska... hogy úgy. A félreismerhetetlen hangok újra keserédes kórusba kezdenek. Damon megtorpan egy pillanatra, aranysárga szemeiben a gyűlölet fagyos lángja lobog. Már-már indulna, tarkóján azonban égnek merednek a tejfehér pihék. Figyelme oldalra irányul, egy rozoga kis ágyra, melyben alig hároméves lányka kuporog. Kifejezéstelen tekintete egy aggastyánhoz illene inkább, semmint e kerek, maszatos kis arcba. Szemei nagyok, pocsolya színűek. Bőre piszkosszürke, haja kócos, bőréhez hasonlatos színű. Foltos, lyukacsos takarója csenevész kis testet rejt. Félvér... és mégis mennyire hasonlít rá.
A lányka mereven bámulja. A Felvigyázó lassú mozdulattal emeli bal kezét, s mutatóujját sötét ajkai elé helyezi néhány szívdobbanásnyi időre. A nőstényke nem reagál, ám nem is kezd el sikoltozni. Ez kedvére való.
Léptei súlyosan nehezednek a recsegő padlóra, ám a bentieknek még ez sem tűnik fel. Damon ujjai az újabb könyörgő ajtólapra feszülnek. Szinte érzi a végtagján végigbizsergő kéjes, túljátszott kiáltásokat. Óh, nagyon is jól emlékszik.
Az utolsó pillanatban gondolja meg magát, s egyszerűen benyit a mocskos kis szerelmi fészekbe. A látvány, ami ragadozószerű szemei elé tárul több, mint undort keltő. Valahol arra számított, hogy megrendíti majd, ám ezúttal mégsem vált ki belőle érzelmeket. Egyszerűen olyannyira eltelt már az undor érzetével. Nincs több érzelem, mi magáévá tehetné, avagy kiéghetne belőle.
Hirtelen fejetlenség támad odabenn. Őrjítő zűrzavar, sikoltózás, haragos férfiszavak. A hím szinte nem látja őket. Mintha csak hangyaként sürgő húsdarabokat látna maga előtt, mik megérettek már egy penge hűvös érintésére. A bent uralkodó viszonyokhoz képest kegyetlen nyugalommal húzza be maga után az ajtót.
A férfit egyetlen vágással intézi el. A gyomrát nyitja fel, hogy szenvedjen. Minél tovább és mindenki helyett, aki valaha ebben a nőstény korcsban talált megváltást. Undorító bűz lepi el a szobát, a nő öklendezni kezd. Mikor a hím megindul felé, hátrálva menekül előle, egészen a falig. Csupán akkor pillant fel végzete tekntetébe, s láthatóan felismerés villan sajátjaiban.*
- Damon...?
*A ragadozószemek fenyegetően villannak meg e névre.*
- Nincs jogod hozzá, hogy megszólíts.
*Köpi a szavakat gyilkos indulattal anyja mocskos lábai elé.*
- Mégis miért jöttél vissza, átkozott fattyú? Tán végezni akarsz a saját anyáddal is?
*A hím arca megrándul e szavakra. Hosszú éveken át épített és élesre fent harag vörös érzete lappang lelkében, s most utolsó vérre éhezik.*
- Ebben nagyon tévedsz...
*A nő poshadt tekintetében az elégedettség szikrája villan fel.*
- Sosem voltál az anyám.
*Kérészéletű elégedettsége egyetlen szempillantás alatt villan el, s csupán a torkán mosolyog kérlelhetetlenül a vörös vércsík, hogy végül töménytelen életnedvet okádva alá törje meg a torz képet. A nőstény összeesik, ám nem hal meg azonnal. A vágás elég precíz volt ahhoz, hogy belé fojtsa a szót, ám enyhülést csak a kivérzés jelenthet.
Damon elhúz egy rozoga széket a fal mellől és támlával a két haldokló felé, leül rá lovaglóülésben. A fa nagyot reccsen páncélzatának súlyára, ám végül nem adja meg magát. E pillanatban ő is végig akarja nézni a két undorító véglény halálát.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.24 22:45:56, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.



745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 21:51:46
 ÚJ
>Narzuth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//éjszaka//

*Valódi kíváncsiság az melyet gonosz cselvetésnek hisznek, valódi keresés... hisz mi az identitás? Mit más gondol rólad nem feltétlen tükre a valóságnak, ezernyi szem rakja össze a portré darabkáit. S e mozaik nem szorul keretezésre. Fürkészi hát Ayia arcát ki vonásain úrrá lesz... az ében halotti maszkot nem látszik megzavarni a visszanyert nyugalom mi a nő lényéből árad. Mázréteg az, jégtükör... hiú, fényes, törékeny s alatta ott a láng, hogy ne volna?*
-De költői.. *dörmögi prózaian, miközben a fehér ujjak irányába kalandoznak. Félrehajtja fejét helyt adva az érintésnek, az eleven test melege vonzza. A hullák csak eszközök, az élőkből táplálkozik... élet nélkül pedig, nincs élet ugyebár.
Szentségtörő a szó, szégyentelen. Mégsem oly gyalázatos mint a nőstény derekára felkúszó, kesztyűs kéz. Rémes kép! Lám, a másik magabiztosságtól vezetve hiszi hogy megnyerte viadalát s hogy a béklyók szerteszét foszlanak önként alázatától... tán Büszkeség oltárán egyezik bele a sorsba? Ott áldoz? Aligha... Ám az álom édes s életmeleg, míg a becsmérlés ellenére ő máris okosabb. Vonzó az a parázs mely óvatlanságból kap hirtelen fénylő lángra, világgá rikoltja tulajdon létezését. Ezért is lett Szikra - Szikra... nem Kialudt Lámpás, nem Üszök, Kosz, Vak Féreg… sötétben sötéttel pislogó lény nem egy van, nem érné meg fizetségül kérni.
Hűvös bőrén borzongás fut végig a puha szirmok érintése nyomán; a libabőr ellentéte melyet talán produkálni sem volna képes. Arcát simítja az érintésbe, állja a hűs pillantást mely nyíltan tekint szembe vele s tudja mit az még nem... tudja hogy lesz ez még ígysem és tudja, hogy lesz ez még ígyis. Dacolni a semmivel nem nehéz... ám éppen elég hozzá, hogy partot vesztve belefulladj.*
-Hát persze.
*Oldalát elhagyva a nőstény álla alá siklatja ujjait, hogy annak lágy vonala köré fonja őket. A fekete bőrkesztyűn át kevésbé érződik kezének hidegsége mint néhány perccel korábban, lehetne akár a képzelet játéka is. Ha ily apró jelekre figyelmet fordítana… akár csak ő maga, úgy elcsíphetővé válna a köznapi jelenség. Fehér pillák árnyékából fürkész a lélekpárba. Majd közelebb húzódik, hogy finom csókkal illesse a felszíni ajkait.
Nem riogatni kívánja… nem ezúttal. Mint beteg csörgőkígyók, az árnyak felzizegnek. Vergődve (marni vágy) gabalyodnak egymásba, végül elkushadnak szegletek mélyén. Zabolát így ránt meg a láthatatlan háló, mely bűvös szövedékkel fut végig a romházban. A momentum pedig a múlt kútjába hull. Szavak köntöse helyett érzetek emlékébe bújik az Aiyát hetek óta körbezsongó talány.
Mert érintette már a Fuvolást. Csókolták már őt az ajkak, az illőnél éppen csak némiképp hűvösebbek, simították már karmos kezek a selymes testét. Gyalázta már meg a sikoltó akarását. Egyszer…? Rettentő alkalom, nem mint most. Árok szakadt a légen, vörös ég nézett rájuk förtelmes szemekkel a felsebzett téren át. Kövek vízhangozták az iszonyat igéit. Ezerszer ismételték az undok suttogásokat míg téboly el nem ülő harsogásává nőtte ki magát a zaj…az agykaparó, a csonthasító zaj…Az obszcén ima, fejevesztett szimbólumok bűvkörében. Aki egyszer viselte, nem felejti... Teste nem, lelke nem. A seb soha nem múlik. Zárhatja páncélterembe, körbetekerheti ezer lánccal. Sárkánytűzzel forraszthat rá lakatot. Nem ismeri most, de valaha ismerte. Nem azért van itt, amiért most hiszi.
De miért mondaná meg? Ezer s ezer alkalom a felismerésre, a reményre s a borzadásra, melyek egymás hajába markolva futhatnak versenyt, kócuknál fogva rángathatják egymást vissza, hogy ideig-óráig az egyik előnyre törjön… s elhitesse magával, a másik elhullott. Az egyik így, a másik úgy… kedvére vannak mindketten. A veszteség földi követe pedig értékelni tudja, épp eléggé hogy ne vesse az acsargó pokolkutyáknak azon nyomban a prédát. Az árnyak a sarokban, a múlt rémképei a háttér mögött tekergőznek lomha testtel… mozgásuk zavart kavar a levegőben, jelenlétük rezonál ám nem mutatják arcukat.
Másféle zsákmány ez. Kivételezett. Az első, megtartóztatott csókot könnyedén követi a második. Másodpercek kúsznak tova lanyha alakjukkal miközben a kesztyűs kéz a barna tincsek közé szalad… úriember vagy vadállat, kékvérű vagy szörnyeteg? Ugyan ki dönti el? S el kell vajon dönteni? Gúnyosan siklatja végig nyelvét a rózsaszín párnán mielőtt elhúzódik. Koponyájában a visszaszámlálás homokja kérlelhetetlen. Pereg az idő, s van még mit tisztázni.*
-Abba a szobába *int pillantásával a szemközti ajtó felé* egyelőre nem léphetsz. Olyat látnál amit talán nem értenél meg… de talán megzavarna. * sunyi hangsúly lappang a basszus zöngéjében élettel árnyalva meg színtelen szavait. *Holnap pedig, ha nem leszek itt, felmehetsz a városba. De ha elszöksz, tudom hol leszel… Nem csak a szavad köt, és meg foglak találni. Éjfélre itt legyél.
*Fricskázó gesztussal simítja tenyerébe Szikra arcát, majd felkel mellőle.*
-Most pedig jó _éjt_. *hangsúlyozza ki, hisz Szikra számára ma megfordult a világ. Éjszaka lesz nappal, és nappal az éjszaka. *Ha jól számolom, három percen belül. A főzet amit ittál. *heterokróm pillantását fürkészve jártatja még végig búcsúzásképp. Majd ragadozó léptein a szomszédos ajtóhoz megy, s magára csukja miután belépett.*

A hozzászólás írója (Narzuth Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.24 22:18:51


744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 19:59:02
 ÚJ
>Denawarien Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Csak tovább vigyorog. Arany. Minek neki, annyi van, amennyit csak akar, hiszen a város leggazdagabb családjából való. Persze, erről a lány mit sem tudhat.
A távolra húzódó akción csak megrázza üstökét. Hát, sosem tanulják meg, hogy előle még a halál se menekülhet. Bárcsak a lidércnyomás elevenedne meg, miben az istennővel tudott beszélni. Arca torz vonala talán nem csak borsódzó hátat, hanem falfehérséget és remegő tagokat okozna. Még ő is csak betegessége miatt volt képes viselni saját furcsa, kicsavarodott látványát.
~Nem akarsz a játékszerem lenni, he? Milyen kis édes... Mind olyan édes, amíg bele nem kezdek. Rév óta nem csináltam, talán már el is feledtem... Óh, nem, azt soha!~
Nem fog ütni, míg valódi okot nem adnak rá neki. A remegő könyörgés sosem volt az, hiszen a félelemtől telt hang számára édes szerenád, majdnem olyan, mint a fájdalomtól kecses sikoltás.
Jobban élvezné, ha dereka körül feszülne úgy a két comb, de majd idővel.*
- Nem.
*Trillázza, mintha valóban őrült volna, de ki mondotta, hogy nem az? Inkább húzza szorosra a bilincselő övet, majd lép az asztalhoz.*
- Sosem talál meg. S amúgy is... Mit ér bármilyen férfi ellenem? Vagy... Talán egy másik nő a kedvesed? Mert akkor tárt karokkal várom... Más esetben, halál a sorsa, ha megtalál.
*Ingatja meg olykor fejét kis szövege közben, egyre inkább adva a beteg elmét.*
- Miért bókolók? Miért rabollak el, ha csupán megkötözlek, bezárlak, s aztán egyszerűen kedvességet mondok? Mi lesz a következő? Bolondnak nevezel?
*Nevet fel a végén, túlvilági kacaj ez, talán túl sokat is enged magának, így rövidre zárja.*
- Aranyoska... Virágszál... Szerinted én, mint férfi, mit akarok tőled, a nőtől?
*Egyszerű kérdés, nem is vár rá túl cifra választ.*


743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 19:18:20
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Könnyes szemmel fekszik a földön, könyörgő tekintettel néz fel az idegenre.*
- Vedd el az aranyam csak ne bánts!Csak… fogd a szütyőt s menj! Ígérem nem… nem mondom el senkinek!
*Ahogy felhúzza, hogy a tett helyszínéről elrángassa, egy újabb gyöngyszem pottyan a földre. Egy koszos és dohos házba vezeti, valószínű elhagyatott a hely. A legtávolabbi falhoz kúszik s lekuporodik a sarokba, közben igyekszik minden bátorságát összeszedni, hogy ellen tudjon szegülni.*
- Én nem akarok a játékszered lenni!
*Félelemmel teli a hangja, bele sem gondol abba, hogy esetleg újra megütheti a férfi. De most már jól látszódik az arca. Ében bőr, fehéres kék hajzuhatag, pimaszul gyilkos vigyor az arcán. Mikor meglátja, hogy leveszi a nadrágövét összeszorítja combjait s összerezzen. *
- Hagyj menni! Kérlek!
*S felszisszen, mikor szorosra húzza csuklóján a szíjat. Ez bizony látszódni fog egy ideig. Lehunyja szemét s lehajtja fejét. Próbál kiszabadulni a kötésből, de ahogy mozgatja a kezét, úgy dörzsöli bőrét az öv. *
~A fenébe is! Eltorlaszolta az utat! Francba!~
- Én csak azt remélem, hogy utánam jön s megtalál a Kedvesem és…. és jól ellátja a bajod!
*Remeg a hangja, de nem kiabál. Nagyon is halkan mondja ki a szavakat. Nyel egyet s hangosan veszi a levegőt, mit szaggatottan ki is fúj. Felpillant ismét, mikor meghallja a bókot. Össze van zavarodva. Mi féle játék ez? Elrabol, majd bókol? Összeráncolja homlokát.*
- Köszönöm, de… miért csinálod ezt?
~Találj ki valamit Lili! De gyorsan!Nagyon rossz előérzetem van! Hogyan tudnék szólni, mikor a csend beszél helyettem? Kiabáljak? Abból csak újabb ütés következne! Igyekezz Lili!~



742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 15:50:29
 ÚJ
>Denawarien Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

//Elrabolva//

*Sikerrel jár első körben, a falnak feszül a női test, száján Den kezével. Érzi ében marka alatt a finom ajkat, csókolni való száj... A tekintet, mivel mered felé a lány, szívét melengeti. Mindig is gyengéi voltak a kétségbeesett lányok. Különösen, ha miatta válnak ilyenné. A remegő test pedig csak fokozza beteges vágyait. Ám érdesnek nevezni tenyerét modortalanság volna. Igenis odafigyel, hogy a lehető legfinomabb legyen bőre. Hiába a kard markolata, hiába a kemény edzések, mikor nyugalmas pihenését tartja, tenyereit alaposan bekeni krémmel, mely puhítja kezét. Ezért is szokott érintése csábítóbb lenni a nők számára.
Arca felé kap a nő, mire számított. Sose akarnak együttműködni... Ám a kiáltozás nincs ínyére úgy, mint a fizikai ellenállás. Ennek jutalma a gyomorszájra mért ütés, mitől rögvest elhallgat a nőstényke. Helyes...
Szerencséje lesz, ha a városi őrség egyetlen tagja sem járőrözik a közelben, vagy nem is érdekli, ha valaki egy sikátor mélyéről kiabál.
Hamar húzza vissza kezét, hogy a földre terülő alakot alaposan megszemlélje. Kívánatos, meg kell hagyni. Rögvest ragadja is, míg elég gyenge, s elkezdi a kapualj felé rángatni. Egy rúgással nyit utat, úgy látszik üres házat fogott ki. Talán ezért is olyan romos? Nem is baj, jó lesz itt is, nem kell túlvariálni.*
- Csak játszani akarok.
*Vigyorog, ahogy hátradobja a csuklyáját. Innentől már nem gond, ha látja arcát. Még a földön hagyva a nőt, kioldja övét és a csuklókat rögvest összeköti. Szorosan húzza meg a bőrpántot, szerencsére nadrágja így sem akar lecsúszni. De ha tervei jól haladnak, akkor bizony lekerül még a sötétlő anyag lábairól.
Eztán egy korhadozó kis asztalt fog meg, mit a visszacsukott ajtó elé támaszt állítva, hogy még ennyivel is nehezebbé tegye a ki- és bejutást. Arcán gyilkos vigyorral fordul vissza.*
- Remélem az előző ütésem elég ösztöke volt, hogy ne akarj többet kiabálni. Minden rossz húzásod hasonló jutalommal lesz megáldva.
*Léped lassan közelebb, de tartja a kardtávolságot. Beidegződés, amíg képes támadni, nem fog közelebb araszolni, majd csak ha újabb fényes ötlete támad, vagy kiprovokálja a rögtönzését a lány.*
- Mellesleg, szépek a szemeid.
*Villog megvető vigyora és szemében gyilkos fény csillog. Élvezettel néz le a nőneműre. Igen, végre ő nézhet le másra...*


741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-24 12:24:07
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Meishannah Erynath//

*Hosszú volt az ő útja. Hosszú és időtlen. Sok néven ismerték, és sokat tapasztalt. Megismerte a nélkülözést, és a mérhetetlen gazdagságot. A sikert, és a bukást. Sokat látott, talán túl sokat. Meglehet többet, mint azt bárki feldolgozni képes.
Nehéz lenne túllátni a hús tetszetős börtönén? Talán így van. Talán igen. A kirakós játék minden apró része számít, hiszen ha csak egy más lenne, már nem ugyan azt ábrázolná az összképe. Ez így igaz. Talán azonban nem ily egyszerű ez a helyzet, és túllát, a hús tetszetős börtönén, túl egy lelken is, a dolgok legmélyébe.
Talán mindez éktelen túlzás lenne, és érez valamit csupán. Valamit, amiről még a másik sem hiszi, hogy ott van, vagy mélyen eltemette, akarva, vagy akaratlan. Ahogy az is oly könnyen lehetséges, hogy csupán látni akar valamit, és téved. Talán csak téved, hiszen sem mentes attól. Talán ez lesz az utolsó tévedése. Ki tudhatja? És kinek számít?
Neki nem. Ahogyan az sem számít, mire fordítják azt az aranyat, és meddig tart a fény, melyet gyújthat az. Az már nem az ő története, és nem az ő felelőssége. Ennyit nem tud megtanítani halászni, és a világot sem válthatja meg. Így hát csupán halat oszt, még akkor is, ha tudja, hogy egy pillanat alatt fog az elfogyni, és emléke merülni a sok kín között a semmibe.
Ennyi mit tehet csupán, hiszen mindenki csak önmagát képes megváltani, és nem másokat, a hogy a világ csak önmagán képes fordítani, és csak akkor, ha ő akarja. Más hiába is próbálná azt kikényszeríteni.
Lépnie mindenkinek magának kell.*
- Igazad van, szép kisasszony. Nem is vitatom. Azonban a lehetőség, még ha oly csekély is, sokkal jobb, mint a beletörődés, és a teljes kilátástalanság. A világ az én hibámból veszített el valamit, mely tán mindennél többet ért, hát megpróbálom valamivel csökkenteni a kárt, amit okoztam, és jóvátenni, még akkor is, ha azt nem lehet. Hívd hát önámításnak, ha így tetszik neked.
*S halk sóhaj vezeti fel a következő szavakat, mintha neki magának sem lenne kedvére való az, amint mondani készül.*
- Tudod eldák lánya sok féle ragadozót rejt az éj sötét palástja, s míg a lovag fényes páncélja láttán megbújnának a kártevők, addig egy sötét köpenyes vándor kopott kardja ítéletként sújthat le rájuk, akkor, mikor legkevésbé várnák azt.
*Letette a páncélt. Letette a címet, hiszen méltatlanná vált reá. Ez ellen már nem tehet, ahogy változni sem képes soha. Marad az, ami mindig is volt, akár ezüst páncélon csillan a nap fénye, akár csak egy öreg, szakadt, fekete köpenyen siklik tova a holdsugár.
Ez most ő. Ennyi maradt belőle egészen addig, míg sorsa az, hogy úttalan útjait járja, míg meg nem adatik neki, hogy örökre magához ölelje a jótékony feledés.*
- Értem szavaidat, s egy pillanatig sem gondoltalak gyávának benneteket. Hidd el, itt már az is sokat tesz, ki csupán kárt nem okoz. Talán többet, mint gondolnád azzal, hogy olyan emlékeket, olyan értékeket őriz, melyek talán már régen kivesztek, de míg feledésbe nem merülnek a lehetőség adott, hogy valaha visszatérjenek.
*Mit is mondhatna a kérdésre? Jó választ erre nem adhat ő sem, ahogy nem is tekintett rá soha eképpen.*
- Nem én választok kisasszony. A sors teszi azt. Nem én döntöm el, ki kerül pengém elé, és kit sodor utamba az éjszaka. Ily hatalmat sosem tulajdonítottam, és nem is kívántam magamnak. Elég az a felelősség mely vállamat nyomja, másét nem kívánom.
*Ahogy a fogyó erszény visszakerül a markába, a lány most először láthat arcán őszinte mosolyt, s mintha az a reménytelenül kavargó förgeteg is csillapodna valamelyest a tekintetében.*
- Igen, ezt a választ vártam kegyedtől. Talán sokkal jobban érti, mit teszek, mint azt gondolná.
*Lassan nyújtja ki a kezét, a lány szíve felé, s az első olyan jelre, mely arra utalna, hogy szándéka számára nem kívánt állna is meg az, ha azonban a Hold leánya megengedi, hogy megérintse, úgy befejezi szavait.*
- Talán több fényt őrzöl itt, sem mint magad azt valaha gondolnád, minden csak választásaid kérdése csupán Holdnak gyönyörű leánya.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416