Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szegénynegyed | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 419-438
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:34:27
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:34:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tulipán klub//
*A nő hirtelen felreppenő hangerője kissé az ő füleit is fájdalommal borítja be, de mindez nem érdekli, hiszen az érzékei kellemes borzonganak meg mindannyiszor a gyönyörű nimfája közelében. Thea felvigyázója szinte öldöklő tör a jókedve számára és öntudatlanul zuhan fanyarba arca a hátborzongató rikácsolásra az élete javát, már megélt asszony felől. Elmosolyodik, ahogy az ezüst hajú társasága a fához simul és hirtelenjében féltékeny is a törzses növényre, hogy ilyen kegyben részesül. Ő maga is közelebb lépked, így pont takarja Revirthea apró testét saját jóval szélesebb hátával, így ha be is kukkantanának a kis zugukba sokkal nehezebben vennék észre a nemeshölgyeményt, mint ha nem tenné most azt amit a férfi. A tenyerébe simuló ujjak megborzongatják a legfinomabb értelemben érzékeit és fehér fogait kivillantva néz izgatott cinkosággal a másik szemeibe, no meg persze egész más fajta izgalommal amit az ártatlan teremtés vált ki belőle. *
- Gyere! *Feleli és összefonja kezeiket az eddiginél még szorosabban testi kötelékért, és úgy vezeti a házak háta mögött óvatosan lopódzva a törékeny teremtést a Romváros felé, hiszen ott mindig kevés a lényeg és még a folyóhoz is könnyedén lesétálhatnak, ha úgy adódna kedvük. *
//Tulipán klub//
*A nő hirtelen felreppenő hangerője kissé az ő füleit is fájdalommal borítja be, de mindez nem érdekli, hiszen az érzékei kellemes borzonganak meg mindannyiszor a gyönyörű nimfája közelében. Thea felvigyázója szinte öldöklő tör a jókedve számára és öntudatlanul zuhan fanyarba arca a hátborzongató rikácsolásra az élete javát, már megélt asszony felől. Elmosolyodik, ahogy az ezüst hajú társasága a fához simul és hirtelenjében féltékeny is a törzses növényre, hogy ilyen kegyben részesül. Ő maga is közelebb lépked, így pont takarja Revirthea apró testét saját jóval szélesebb hátával, így ha be is kukkantanának a kis zugukba sokkal nehezebben vennék észre a nemeshölgyeményt, mint ha nem tenné most azt amit a férfi. A tenyerébe simuló ujjak megborzongatják a legfinomabb értelemben érzékeit és fehér fogait kivillantva néz izgatott cinkosággal a másik szemeibe, no meg persze egész más fajta izgalommal amit az ártatlan teremtés vált ki belőle. *
- Gyere! *Feleli és összefonja kezeiket az eddiginél még szorosabban testi kötelékért, és úgy vezeti a házak háta mögött óvatosan lopódzva a törékeny teremtést a Romváros felé, hiszen ott mindig kevés a lényeg és még a folyóhoz is könnyedén lesétálhatnak, ha úgy adódna kedvük. *
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:43:39
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:43:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
- Természetesen a mosónőhöz! *néz csodálkozva Neeyiruthra, nem értve, hogy mit nem ért, és miért kérdez vissza.
A szabónál meg a nemesi öltözéknél meg már végképp elneveti magát.*
- Mosó-nőhöz. *mondja tagolva, csúfondárosan.*
- Nem szabóhoz. *szögezi le.*
- Egy rend tiszta ruháért. *Azt már nem teszi hozzá újra, hogy el is jöhet vele a nő, ha akar. Az északról érkezett Dwirinthalen valahogy egyre kiábrándítóbban viselkedik. Drann, ha nem ismerné a sötételfeket, arra gondolna, talán direkt bosszantja, feszegetve a határokat. Na nem mintha ez mentségül szolgálna számára, sőt. De sajnos attól tart, szimplán csak ilyen a természete.
Neki például kimondottan ízlett a lepény, amit a kedvéért vett a piacon, ráadásul megvendégelte vele, most meg itt hangosan finnyáskodik.
A miértre nincs kedve kifejteni a választ, csak belebonyolódnának, úgy véli. Ha Neeyiruth nem vette a lapot, pláne fölösleges, úgy gondolja, ennél jobban beletrafálni a dolog közepébe.*
- Vedd bóknak! *mondja hát mosolyogva, bár a mosoly nagyon művi, pedig Drann igyekszik, és reméli, hogy ezzel ki is vesézték a témát.*
- Megmaradt ereklyéket? *kérdez vissza, hiszen a kúria hónapok, talán több mint egy éve üresen áll. Ami elvihető érték, azt biztos hogy mind rég elhordták belőle.*
- Hát én a koszra meg mocsokra gondoltam. A bútorok ügye, az talán ráérne később is. De te tudod. *válaszol. Ő aztán nem fog kapacitálni egy frissen megismert északi Dwirinthalen rokont, hogy kezdjen valamit a család régi, patinás épületével. De ha nem pucolják ki, soká ő sem marad ott. Nincs miért.*
- Egy kraken. Óriás polip. Egy nyolckarú tengeri szörny. *mondja, ahogy a Fogadóhoz érnek, és ő megszemlélve a cégért, benyit.*
- Ez szerepel a szerződésen is, amit al'Areentől kaptunk. *fűzi még hozzá, ahogy kíváncsian szétnéz odabent, majd elindul az egyik fal melletti, hátsó asztal felé, és kényelmesen letelepedik.*
- Természetesen a mosónőhöz! *néz csodálkozva Neeyiruthra, nem értve, hogy mit nem ért, és miért kérdez vissza.
A szabónál meg a nemesi öltözéknél meg már végképp elneveti magát.*
- Mosó-nőhöz. *mondja tagolva, csúfondárosan.*
- Nem szabóhoz. *szögezi le.*
- Egy rend tiszta ruháért. *Azt már nem teszi hozzá újra, hogy el is jöhet vele a nő, ha akar. Az északról érkezett Dwirinthalen valahogy egyre kiábrándítóbban viselkedik. Drann, ha nem ismerné a sötételfeket, arra gondolna, talán direkt bosszantja, feszegetve a határokat. Na nem mintha ez mentségül szolgálna számára, sőt. De sajnos attól tart, szimplán csak ilyen a természete.
Neki például kimondottan ízlett a lepény, amit a kedvéért vett a piacon, ráadásul megvendégelte vele, most meg itt hangosan finnyáskodik.
A miértre nincs kedve kifejteni a választ, csak belebonyolódnának, úgy véli. Ha Neeyiruth nem vette a lapot, pláne fölösleges, úgy gondolja, ennél jobban beletrafálni a dolog közepébe.*
- Vedd bóknak! *mondja hát mosolyogva, bár a mosoly nagyon művi, pedig Drann igyekszik, és reméli, hogy ezzel ki is vesézték a témát.*
- Megmaradt ereklyéket? *kérdez vissza, hiszen a kúria hónapok, talán több mint egy éve üresen áll. Ami elvihető érték, azt biztos hogy mind rég elhordták belőle.*
- Hát én a koszra meg mocsokra gondoltam. A bútorok ügye, az talán ráérne később is. De te tudod. *válaszol. Ő aztán nem fog kapacitálni egy frissen megismert északi Dwirinthalen rokont, hogy kezdjen valamit a család régi, patinás épületével. De ha nem pucolják ki, soká ő sem marad ott. Nincs miért.*
- Egy kraken. Óriás polip. Egy nyolckarú tengeri szörny. *mondja, ahogy a Fogadóhoz érnek, és ő megszemlélve a cégért, benyit.*
- Ez szerepel a szerződésen is, amit al'Areentől kaptunk. *fűzi még hozzá, ahogy kíváncsian szétnéz odabent, majd elindul az egyik fal melletti, hátsó asztal felé, és kényelmesen letelepedik.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:31:13
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tulipán klub//
* A férfi szavaira csupán némán bólint egyet. Megérti, hogy Bonternos miért járt el így.*
~Nem helyénvaló.~
*Gondolja bosszankodva. Elszomorítja, hogy bujdosni kényszerülnek, miközben semmi rosszat nem vét. Csupán azért, hogy ne botránkoztassa meg a felszínes hölgyeket? Hogy ne vegyék a szájára egy udvarias gesztus miatt? Lelke háborogni kezd az általa vélt igazságtalanság ellen. A férfi még ezen állapotában is képes megjegyzésével mosolyt fakasztani a lány gondterhelt arcára. A sötételf gyengéd érintése nyomán különös borzongás fut végig alabástrom bőrén. Ez a rendhagyó, idegen érzés egy elfojtott sóhajban csúcsosodik ki.*
* Bonternos következő szavai arculcsapásként érik. Gyomra apró lesz és kemény, mint egy kődarab. A férfi hangot ad Revirthea legnagyobb félelmeinek. ~ Elvárások. Engedelmesség.~ Elhúzódik Bonterostól, aki szavaival megidézte a szörnyeket, akikkel hosszúra nyúló csatáját vívja éjt nappallá téve.*
- Nem, dehogy!* felel a kívánatosnál hangosabban.* Te nem tettél semmi helytelent.* igyekszik erről biztosítani a fölé magasodó alakot.*
*Selyemsuhogás zaja zökkenteti ki komor gondolataiból. Ismét kikukucskál a fa mögül. A lányok mocorogni kezdtek, csinos fejüket ide-odaforgatják. Bibolin asszony határozott vonásai máskor nyugodtságot és magabiztosságot sugároznak, most zavart tekintetét kapkodja egyik idegen arcról a másikra.*
- Nem tűnhetett csak úgy el!* ebből a megvilágításból egészen sápadtnak látszik.* Ne bámuljon ott, keresse meg!* utasítja a lovászt.*
*Revirthea gyorsan a fa kemény törzséhez simul.*
~ Máris keresnek.~
* Bonternos utolsó kérdésén nem kell sokat gondolkodnia. Visszagondol az idefelé vezető útra, a pompás hintóban. Még sohasem érezte magát annyira magányosnak, mint a körülötte csicsergő leányok között.*
- Cseppet sem.* mosolyodik el, apró kezét a férfi tenyerébe csúsztatja.* Bújtass el Bibolin elől és én segítek megkeresni azt az alkimistát.* csillognak izgatottan a smaragdszín szemek.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 18:33:02
//Tulipán klub//
* A férfi szavaira csupán némán bólint egyet. Megérti, hogy Bonternos miért járt el így.*
~Nem helyénvaló.~
*Gondolja bosszankodva. Elszomorítja, hogy bujdosni kényszerülnek, miközben semmi rosszat nem vét. Csupán azért, hogy ne botránkoztassa meg a felszínes hölgyeket? Hogy ne vegyék a szájára egy udvarias gesztus miatt? Lelke háborogni kezd az általa vélt igazságtalanság ellen. A férfi még ezen állapotában is képes megjegyzésével mosolyt fakasztani a lány gondterhelt arcára. A sötételf gyengéd érintése nyomán különös borzongás fut végig alabástrom bőrén. Ez a rendhagyó, idegen érzés egy elfojtott sóhajban csúcsosodik ki.*
* Bonternos következő szavai arculcsapásként érik. Gyomra apró lesz és kemény, mint egy kődarab. A férfi hangot ad Revirthea legnagyobb félelmeinek. ~ Elvárások. Engedelmesség.~ Elhúzódik Bonterostól, aki szavaival megidézte a szörnyeket, akikkel hosszúra nyúló csatáját vívja éjt nappallá téve.*
- Nem, dehogy!* felel a kívánatosnál hangosabban.* Te nem tettél semmi helytelent.* igyekszik erről biztosítani a fölé magasodó alakot.*
*Selyemsuhogás zaja zökkenteti ki komor gondolataiból. Ismét kikukucskál a fa mögül. A lányok mocorogni kezdtek, csinos fejüket ide-odaforgatják. Bibolin asszony határozott vonásai máskor nyugodtságot és magabiztosságot sugároznak, most zavart tekintetét kapkodja egyik idegen arcról a másikra.*
- Nem tűnhetett csak úgy el!* ebből a megvilágításból egészen sápadtnak látszik.* Ne bámuljon ott, keresse meg!* utasítja a lovászt.*
*Revirthea gyorsan a fa kemény törzséhez simul.*
~ Máris keresnek.~
* Bonternos utolsó kérdésén nem kell sokat gondolkodnia. Visszagondol az idefelé vezető útra, a pompás hintóban. Még sohasem érezte magát annyira magányosnak, mint a körülötte csicsergő leányok között.*
- Cseppet sem.* mosolyodik el, apró kezét a férfi tenyerébe csúsztatja.* Bújtass el Bibolin elől és én segítek megkeresni azt az alkimistát.* csillognak izgatottan a smaragdszín szemek.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 18:33:02
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 17:45:38
Üzenet elküldve: 2020-05-11 17:45:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tulipán klub//
*Elmosolyodik ahogy lenéz arra a pontra ahol a nő keze és a sajátja találkozik egy finom kapaszkodó gyanánt. *
- Mégsem köszönhettem rád a rengeteg nemesasszony szeme láttára! Mit hittél, Thea? Mindenesetre sajnálom, hogy megijesztettelek. Mindenesetre inkább legyen fölösleges az ijedtség, mintsem igazából bajod essen. *szavait lágyan ejti továbbra is a leghalkabb hangnemben amit képes magából kicsikarni és azt kívánja bárcsak sosem kéne elválnia a legértékesebb smaragdoktól, amit valaha is láthatott szerény élete során. *
- Igyekszem! *Húzza ki magát büszkén és játékosan rákacsint a hószín hajkorona gazdájára, majd csöndben hallgatja a másik rövidke meséjét, és ha nem rántják el előle az utolsó pillanatban lágyan végig is simít a puha, női kacsón, ami jelenleg a legédesebb csemegéjének tárgya. *
- Mi volna a helyes út? Te vágsz egy érdekházasságra és arra, hogy örökre mindig engedelmes légy valakinek akinek, csak az árnyéka leszel? Mert ezt mondja egy jó asszonyról a társadalom akivé lenned kéne? Te többet érdemelsz! Szerelmet, szabadságot, igazi, hűsvér örömöt, amit csak akkor érhetsz el, ha néha nemet mondasz a rengeteg ostoba elvárásnak. *Hirtelen, mint akit megégettek válik el tőle a gyönyörű angyal, aki még oly keveset tud eme világról. Bonternoson a csalódottság szele utazik át, ott hagyva egy darabkáját a férfi mellkasában, de erre sincs sok ideje, hiszen rögvest kérdésre is fogják a sötételfet itt léte okáról. *
- Mi a baj? Rosszat tettem? *Tudakolj válasza előtt, sóvárogva a másik válaszának hűsítő forrásvizéért, majd végül csak válaszhoz lát pedig annyi mindent kérdezne még Revirthea személyétől. *
- Úgy hírnöklik él itt egy nagyon jó alkimista, de sajnos másodszorra járom be a környéket, sehol akár az eltűnt kámfor. Tudod, ha hinnék a sorsban most azt mondanám bizonyára, azért nem lelem személyét, hogy rád lelhessek pillantást, de ez minden bizonnyal butaság, puszta véletlen. Én azért örülök, hogy így történt. Te talán bánod, Thea?
//Tulipán klub//
*Elmosolyodik ahogy lenéz arra a pontra ahol a nő keze és a sajátja találkozik egy finom kapaszkodó gyanánt. *
- Mégsem köszönhettem rád a rengeteg nemesasszony szeme láttára! Mit hittél, Thea? Mindenesetre sajnálom, hogy megijesztettelek. Mindenesetre inkább legyen fölösleges az ijedtség, mintsem igazából bajod essen. *szavait lágyan ejti továbbra is a leghalkabb hangnemben amit képes magából kicsikarni és azt kívánja bárcsak sosem kéne elválnia a legértékesebb smaragdoktól, amit valaha is láthatott szerény élete során. *
- Igyekszem! *Húzza ki magát büszkén és játékosan rákacsint a hószín hajkorona gazdájára, majd csöndben hallgatja a másik rövidke meséjét, és ha nem rántják el előle az utolsó pillanatban lágyan végig is simít a puha, női kacsón, ami jelenleg a legédesebb csemegéjének tárgya. *
- Mi volna a helyes út? Te vágsz egy érdekházasságra és arra, hogy örökre mindig engedelmes légy valakinek akinek, csak az árnyéka leszel? Mert ezt mondja egy jó asszonyról a társadalom akivé lenned kéne? Te többet érdemelsz! Szerelmet, szabadságot, igazi, hűsvér örömöt, amit csak akkor érhetsz el, ha néha nemet mondasz a rengeteg ostoba elvárásnak. *Hirtelen, mint akit megégettek válik el tőle a gyönyörű angyal, aki még oly keveset tud eme világról. Bonternoson a csalódottság szele utazik át, ott hagyva egy darabkáját a férfi mellkasában, de erre sincs sok ideje, hiszen rögvest kérdésre is fogják a sötételfet itt léte okáról. *
- Mi a baj? Rosszat tettem? *Tudakolj válasza előtt, sóvárogva a másik válaszának hűsítő forrásvizéért, majd végül csak válaszhoz lát pedig annyi mindent kérdezne még Revirthea személyétől. *
- Úgy hírnöklik él itt egy nagyon jó alkimista, de sajnos másodszorra járom be a környéket, sehol akár az eltűnt kámfor. Tudod, ha hinnék a sorsban most azt mondanám bizonyára, azért nem lelem személyét, hogy rád lelhessek pillantást, de ez minden bizonnyal butaság, puszta véletlen. Én azért örülök, hogy így történt. Te talán bánod, Thea?
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:46:59
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az eltűnt idő nyomában//
*Mikor leadott ruhákról, meg elhozásról beszél, kicsit meglepődik. Tudja ő azt, hogy a férfi honnan milyen ruhát akar elhozni? ~Talán attól, hogy egy kis sajt megvetette a lábát rajta, mindjárt ki akarja dobni? Gondolom készülőben van az új a szabónál, arról beszél. ~ Töpreng, az aztán tényleg úri gondolkodásra utalna, hogy ami nagyon koszos lett, az már menthetetlen.*
-Hova menjek el veled? A szabó szerintem jobban érti a dolgát mint én. *Egyelőre arra gondol, hogy a nő talán mondhatna véleményt a frissen elkészült gúnyájáról, aztán ha hiányzik még innen- onnan egy kis aranyszegély, azt még odapótoltatja a varróval. Bizony, az ő ruháján látni, hogy a por már széles árkokat terített meg magának, ahol háborítatlanul bevackolhatják magukat harcos seregei. A felső ruházatára jobban ügyel, de a nadrág szinte már szürke. Aztán a férfi feldobja az i-re a pontot, azzal, hogy alig néhány aranyra titulálja a fizetését a szabónak. Látszik rajta, hogy kicsit összezavarodott, mert azt el tudja képzelni, hogy egy új váltás, jóminőségű ruha egy tollas nemesnek csak aprópénz, de hogy akkor minek lakott a kúriában, ha ennyi felesleges arany ficereg a zsebeiben?*
-Hát nem tudom, annyi aranyat nem hoztam magammal, hogy egy nemeshez illő öltözetet le tudjak számolni a szabónak. *Vallja be érces hangon. Mert kertelhetett volna, hogy neki bizony az itteni szabók nem jók, mert csak a Lihanechi tudja a méreteit, meg az ő ízlésének és a család elvárásainak megfelelő minőséget biztosítani, de most minek kerteljen? Majd ismét előkerül az étel kérdése, amire csak annyit felel az egészen ehetőre:*
-Már akinek. *Mert ő bizonyos benne, hogy a selejteset kapta, még ebből is, csupán a bőrszínére való tekintettel, noha ezt már bebizonyítani nem tudja. Majd megkapja, hogy bizony nagyon hasonlít a férfi húgára.*
-Ugyan miért? *Már csak azért is érdekli az apropó, mert egyelőre nem tudja megsértődjön-e a dolgon vagy vegye bóknak. Közben elindulnak végre és maguk mögött hagyhatják azt a kellemetlen incidenst. Út közben a férfi elé tár egy igazán érdekes felajánlást, amire kár lenne nemet mondani.*
-Ne hamarkodjuk el a dolgokat. Előtte a megmaradt családi ereklyéket biztonságba helyeznénk, mielőtt beengednénk akárki mást is a kúriába. Valami segítség biztosan fog kelleni, de nem akarok egyedül intézkedni. *Az kéne még, hogy a matróna kedvenc komódját, vagy akármilyen, család számára fontos ereklyét eltüzeljen az udvaron, csak azért mert a suhancok kiszakították az ajtajait. ~Mindent meg lehet javíttattni. A többi meg hadd égjen! ~ *
-Kitakarítani inkább izommunka lesz, a sok lomot. Ha a mesterember nem tart igényt a faanyagra némi beszámításért cserébe, akkor bizonyosan megsemmisítésre kerül. Aztán csak be kell bútorozni újra, a matróna ízlése szerint. *A furcsa nosztalgia hallatán szélesre húzódik a mosoly az arcán, nem lehet tudni mire gondol, de furcsán csillan a szeme. Ekkor torpannak meg a fogadó épülete előtt. Ő maga is felpillant és jól szemügyre veszi az épületet, hogy, bár eltalálni ide egyedül még talán nem fog, de ha idekeveredik valaha is, ez már ismerős lesz neki.*
-Az milyen teremtmény? *Nézi féloldalasan a cégért.*
-Csak csal a szemem, azt hittem már pókot látok… *Legyint, mert egyéb nem is érdekli, csak hogy nem az.*
*Mikor leadott ruhákról, meg elhozásról beszél, kicsit meglepődik. Tudja ő azt, hogy a férfi honnan milyen ruhát akar elhozni? ~Talán attól, hogy egy kis sajt megvetette a lábát rajta, mindjárt ki akarja dobni? Gondolom készülőben van az új a szabónál, arról beszél. ~ Töpreng, az aztán tényleg úri gondolkodásra utalna, hogy ami nagyon koszos lett, az már menthetetlen.*
-Hova menjek el veled? A szabó szerintem jobban érti a dolgát mint én. *Egyelőre arra gondol, hogy a nő talán mondhatna véleményt a frissen elkészült gúnyájáról, aztán ha hiányzik még innen- onnan egy kis aranyszegély, azt még odapótoltatja a varróval. Bizony, az ő ruháján látni, hogy a por már széles árkokat terített meg magának, ahol háborítatlanul bevackolhatják magukat harcos seregei. A felső ruházatára jobban ügyel, de a nadrág szinte már szürke. Aztán a férfi feldobja az i-re a pontot, azzal, hogy alig néhány aranyra titulálja a fizetését a szabónak. Látszik rajta, hogy kicsit összezavarodott, mert azt el tudja képzelni, hogy egy új váltás, jóminőségű ruha egy tollas nemesnek csak aprópénz, de hogy akkor minek lakott a kúriában, ha ennyi felesleges arany ficereg a zsebeiben?*
-Hát nem tudom, annyi aranyat nem hoztam magammal, hogy egy nemeshez illő öltözetet le tudjak számolni a szabónak. *Vallja be érces hangon. Mert kertelhetett volna, hogy neki bizony az itteni szabók nem jók, mert csak a Lihanechi tudja a méreteit, meg az ő ízlésének és a család elvárásainak megfelelő minőséget biztosítani, de most minek kerteljen? Majd ismét előkerül az étel kérdése, amire csak annyit felel az egészen ehetőre:*
-Már akinek. *Mert ő bizonyos benne, hogy a selejteset kapta, még ebből is, csupán a bőrszínére való tekintettel, noha ezt már bebizonyítani nem tudja. Majd megkapja, hogy bizony nagyon hasonlít a férfi húgára.*
-Ugyan miért? *Már csak azért is érdekli az apropó, mert egyelőre nem tudja megsértődjön-e a dolgon vagy vegye bóknak. Közben elindulnak végre és maguk mögött hagyhatják azt a kellemetlen incidenst. Út közben a férfi elé tár egy igazán érdekes felajánlást, amire kár lenne nemet mondani.*
-Ne hamarkodjuk el a dolgokat. Előtte a megmaradt családi ereklyéket biztonságba helyeznénk, mielőtt beengednénk akárki mást is a kúriába. Valami segítség biztosan fog kelleni, de nem akarok egyedül intézkedni. *Az kéne még, hogy a matróna kedvenc komódját, vagy akármilyen, család számára fontos ereklyét eltüzeljen az udvaron, csak azért mert a suhancok kiszakították az ajtajait. ~Mindent meg lehet javíttattni. A többi meg hadd égjen! ~ *
-Kitakarítani inkább izommunka lesz, a sok lomot. Ha a mesterember nem tart igényt a faanyagra némi beszámításért cserébe, akkor bizonyosan megsemmisítésre kerül. Aztán csak be kell bútorozni újra, a matróna ízlése szerint. *A furcsa nosztalgia hallatán szélesre húzódik a mosoly az arcán, nem lehet tudni mire gondol, de furcsán csillan a szeme. Ekkor torpannak meg a fogadó épülete előtt. Ő maga is felpillant és jól szemügyre veszi az épületet, hogy, bár eltalálni ide egyedül még talán nem fog, de ha idekeveredik valaha is, ez már ismerős lesz neki.*
-Az milyen teremtmény? *Nézi féloldalasan a cégért.*
-Csak csal a szemem, azt hittem már pókot látok… *Legyint, mert egyéb nem is érdekli, csak hogy nem az.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:33:56
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tulipán klub//
* Napkelte óta már századszor átkozta el magát, hogy nem volt elég leleményes betegnek tettetni magát. Most viselheti mulasztásának következményeit. A lányok sürgölődnek a zsákok körül, minél előbb elfogy a cipő, annál hamarabb mehetnek kis túrájuk következő állomására. Hiszen mi is lehetne jobb lezárása egy ilyen jótékonysági eseménynek, mint egy tea parti a matróna házánál? A határozottabb fellépésű lányok máris osztogatni kezdik a kenyérfélét. Egyikük fintorogva nyújtja oda egy koldus adagját.*
- Ne kényeskedj!* feddi meg a másik.*
- Könnyen beszélsz, amennyi parfümöt magadra löttyintettél még az ő szagukat is elnyomja.* próbálnak fojtott hangon beszélni, de hangjuk többek között Revirtheához is elér. Épp elhatározza magát, hogy ő is munkához lát és közelebb lopózik a tömeghez, mikor valaki megragadja a derekánál fogva, és félrerántja a leánygyűrű széléről. Első gondolta az, hogy a negyed lakói megelégelték a képmutatást és a korábbihoz hasonló lázadásban törnek ki. Mielőtt még eldönthetné, hogy megérdemlik-e, hogy a csőcselék felkoncolja őket rémült tekintete ismerős szempárral találja magát szemben. Nem sikít, igazából megszólalni sem bír. Megkönnyebbült sóhaj száll fel ajkairól, izmai ellágyulnak, de szíve még mindig hevesen kalapál borda ketrecében.*
- Bonternos.* az iménti sokktól elgyengülten ragadja meg a férfi felkarját, kapaszkodót keresve. Valamiféle mosoly kezdemény is megjelenik arcán, sejtetve, hogy örömteli számára a viszontlátás.* Azt hittem...*kezd bele, de nem fejezi be mondandóját.* Nagyon megijesztettél.* szúrja zöld szemeit durcásan a férfi tekintetébe.*
- Köszönöm.* suttogja, miközben a pír rózsái bontanak szirmot az orcáján.* Te is nagyon fess vagy.* jegyzi meg aztán játékos mosollyal.* Ó, nem arról van szó.* halkítja még lejjebb a hangját és lopva kikukucskál a bokor mögül.* Anyám aggódik, hogy figyelő tekintetétől távol letérek a helyes útról, úgyhogy megkérte Bibolin asszonyt, hogy tartsa rajtam a szemét. Úgyhogy most részt kell vennem az általa vezetett foglalkozásokon.* halálra várt tekintettel nézi az asszonyt, majd visszahúzódik takarásba.* Rosseli szerint dívik még nála a kukoricán térdeplés.* markol rá erősen a férfi karjára, majd mikor észbe kap mit művel sietve elereszti.* Te mit keresel itt?
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 16:36:13
//Tulipán klub//
* Napkelte óta már századszor átkozta el magát, hogy nem volt elég leleményes betegnek tettetni magát. Most viselheti mulasztásának következményeit. A lányok sürgölődnek a zsákok körül, minél előbb elfogy a cipő, annál hamarabb mehetnek kis túrájuk következő állomására. Hiszen mi is lehetne jobb lezárása egy ilyen jótékonysági eseménynek, mint egy tea parti a matróna házánál? A határozottabb fellépésű lányok máris osztogatni kezdik a kenyérfélét. Egyikük fintorogva nyújtja oda egy koldus adagját.*
- Ne kényeskedj!* feddi meg a másik.*
- Könnyen beszélsz, amennyi parfümöt magadra löttyintettél még az ő szagukat is elnyomja.* próbálnak fojtott hangon beszélni, de hangjuk többek között Revirtheához is elér. Épp elhatározza magát, hogy ő is munkához lát és közelebb lopózik a tömeghez, mikor valaki megragadja a derekánál fogva, és félrerántja a leánygyűrű széléről. Első gondolta az, hogy a negyed lakói megelégelték a képmutatást és a korábbihoz hasonló lázadásban törnek ki. Mielőtt még eldönthetné, hogy megérdemlik-e, hogy a csőcselék felkoncolja őket rémült tekintete ismerős szempárral találja magát szemben. Nem sikít, igazából megszólalni sem bír. Megkönnyebbült sóhaj száll fel ajkairól, izmai ellágyulnak, de szíve még mindig hevesen kalapál borda ketrecében.*
- Bonternos.* az iménti sokktól elgyengülten ragadja meg a férfi felkarját, kapaszkodót keresve. Valamiféle mosoly kezdemény is megjelenik arcán, sejtetve, hogy örömteli számára a viszontlátás.* Azt hittem...*kezd bele, de nem fejezi be mondandóját.* Nagyon megijesztettél.* szúrja zöld szemeit durcásan a férfi tekintetébe.*
- Köszönöm.* suttogja, miközben a pír rózsái bontanak szirmot az orcáján.* Te is nagyon fess vagy.* jegyzi meg aztán játékos mosollyal.* Ó, nem arról van szó.* halkítja még lejjebb a hangját és lopva kikukucskál a bokor mögül.* Anyám aggódik, hogy figyelő tekintetétől távol letérek a helyes útról, úgyhogy megkérte Bibolin asszonyt, hogy tartsa rajtam a szemét. Úgyhogy most részt kell vennem az általa vezetett foglalkozásokon.* halálra várt tekintettel nézi az asszonyt, majd visszahúzódik takarásba.* Rosseli szerint dívik még nála a kukoricán térdeplés.* markol rá erősen a férfi karjára, majd mikor észbe kap mit művel sietve elereszti.* Te mit keresel itt?
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 16:36:13
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:45:33
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:45:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Megpakolva tovább állnak Rocha háza felé, ami nincs is olyan messze a piactól. Wrexan úgy érzi, hogy egész jó kis társaságban van most. Aldoval is kezd lassan megbarátkozni, mivel felé javarészt a kedves arcát mutatja. Mondjuk ettől még akad néha furcsasága, de azt betudja rigolyának.*
- Ne félj betartom!* Nyugtatja meg a lányt. Wrexannak nem igazán esik le, hogy a másik kettő miről beszélhet mellette. Annyira jut, hogy iszogattak, de ezt vele is megtette Rocha. Az ismerős ház nemsokára fel is tűnik előtte újra. Nem változott szinte semmi azóta, hogy elment innen.*
- Rendben kisegítem mindenben. Gyere csak utánam nyugodtan.* Mosolyog rá és elindul előre, mivel az ajtó tárva nyitva áll a lány jóvoltából. Rögtön a konyha felé veszi az irányt.*
- Gyere a konyha arra van.* Neki már körbe se kell néznie, mivel tudja, hogy mi merre van, ezért célirányosan halad át a kis szobán keresztül a konyha felé. Ott aztán nagy gonddal igyekszik lepakolni a cuccokat az asztalra. Aldo rögtön vissza is fordul vendéglátójuk felé. Wrexan viszont szépen elrendez mindent az asztalon és csak ezután tesz így.*
- Tényleg mit fogok enni?* Kíváncsiskodik ő is. Ő maga mivel annyira nem egy konyha tündér, ezért inkább csak az alap feladatokban segítene.*
- Én szívesen segítek bármiben. Főzni ugyan nem tudok, de talán a zöldség polcolásban meg az ilyen apró dolgokban segíthetek.* Muszáj lesz megtanulnia később főzni, mert most kissé kényelmetlenül érinti az, hogy itt rajta kívül mindenki tud, csak ő nem.*
* Megpakolva tovább állnak Rocha háza felé, ami nincs is olyan messze a piactól. Wrexan úgy érzi, hogy egész jó kis társaságban van most. Aldoval is kezd lassan megbarátkozni, mivel felé javarészt a kedves arcát mutatja. Mondjuk ettől még akad néha furcsasága, de azt betudja rigolyának.*
- Ne félj betartom!* Nyugtatja meg a lányt. Wrexannak nem igazán esik le, hogy a másik kettő miről beszélhet mellette. Annyira jut, hogy iszogattak, de ezt vele is megtette Rocha. Az ismerős ház nemsokára fel is tűnik előtte újra. Nem változott szinte semmi azóta, hogy elment innen.*
- Rendben kisegítem mindenben. Gyere csak utánam nyugodtan.* Mosolyog rá és elindul előre, mivel az ajtó tárva nyitva áll a lány jóvoltából. Rögtön a konyha felé veszi az irányt.*
- Gyere a konyha arra van.* Neki már körbe se kell néznie, mivel tudja, hogy mi merre van, ezért célirányosan halad át a kis szobán keresztül a konyha felé. Ott aztán nagy gonddal igyekszik lepakolni a cuccokat az asztalra. Aldo rögtön vissza is fordul vendéglátójuk felé. Wrexan viszont szépen elrendez mindent az asztalon és csak ezután tesz így.*
- Tényleg mit fogok enni?* Kíváncsiskodik ő is. Ő maga mivel annyira nem egy konyha tündér, ezért inkább csak az alap feladatokban segítene.*
- Én szívesen segítek bármiben. Főzni ugyan nem tudok, de talán a zöldség polcolásban meg az ilyen apró dolgokban segíthetek.* Muszáj lesz megtanulnia később főzni, mert most kissé kényelmetlenül érinti az, hogy itt rajta kívül mindenki tud, csak ő nem.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:29:39
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:29:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tulipán klub//
*A férfi messziről kimagaslik a sűrű tömeg közepette, akár egy hatalmas, eget szelő tölgy a megfáradt, korhadozó fenyők közepette. Ahogy sétálgat a poros utcák szívfacsaró nyomorában, hallja a házakból kihallatszott sikolyokat, az üvegdarabokat szerte repülni az ajtón kifelé tudja az ott lakó asszony sem házasodott jó férfihez. Szíve szerint az összes bántalmazott szárnyfosztott madárt a saját segítsége alá venné egy jobb élet reményében, de hisz egy sötételftől senki sem fogadna el jószándékkal nyújtott kacsót, de ha ez változna is a Ernosnak sosem lenne annyi pénze, amennyit szánna a meggyötört lelke mások támaszának megteremtésére. Hirtelen a por is fellibben és a lovak patái hangosan koppannak húzva maguk után a nem efféle környékről való pompás kocsit. A férfi obszidián szempárja a kétszeresére tágul és még időben vezet arrébb egy ártatlan gyermeket kit majdnem eltarolt az a rengeteg sietős jószág. Méregeti- méregeti pofátlanul a lassan kijjebb táruló finoman megmunkált ajtót melyből először kellemes gyertyafény lépdel a negyed pompájaként, majd Bonternos kénytelen pislogásra fogni tetteit, hiszen jogosan hiheti a női cipellők és susogó selymek láttán, hogy csak káprázik már a szeme a rátörő fáradtságtól. ~Hét ördög és pokol!~ mormolja magában és szinte gyökeret ölt lába a kiszáradt talajba meglátva azt akit, úgy hitte nem lát többé. Az ezüstös hajkorona minden úrihölgy mellett a legszebben csillog, még abban az elf által szidott kontyban is, ami úgy elveszi a lehetőséget tőle, hogy láthassa a rakoncátlan szellőben lobogni a fényes, kunkorodó fürtöket. Maga sem tudja miért cselekszik, de amikor Thea a legközelebb kerül újfent a hintó mögött megbúvó fa rejtekéhez, akkor gyorsan megragadja a másik derekát és szorosan maga mellé vonja, hogy végre belenézhessen az erdőt rejtő zöldellő pázsit szembogarakba, amelyeket úgy hiányolt és lenyűgözték már az első percben. Persze mindezt, csak akkor ha az istenek is, úgy akarják vagy valamiféle bizonytalan sors. *
- Ne sikíts, csak én vagyok! *Suttogja mély baritonját elnyomva meg ne hallják mi történik a lombos mögé bújva. *
- Mi ez a felvonulás, Thea? Nem hinném, hogy itt akarnak férjhez adni, bár láttam, már bolond ötleteket vagy százat. Mellesleg gyönyörű vagy! *Feleli csodáló mosollyal az arcán és még mindig szorosan öleli karjával a másik formás derekát, ha az engedi a számára e édes kegyet. *
//Tulipán klub//
*A férfi messziről kimagaslik a sűrű tömeg közepette, akár egy hatalmas, eget szelő tölgy a megfáradt, korhadozó fenyők közepette. Ahogy sétálgat a poros utcák szívfacsaró nyomorában, hallja a házakból kihallatszott sikolyokat, az üvegdarabokat szerte repülni az ajtón kifelé tudja az ott lakó asszony sem házasodott jó férfihez. Szíve szerint az összes bántalmazott szárnyfosztott madárt a saját segítsége alá venné egy jobb élet reményében, de hisz egy sötételftől senki sem fogadna el jószándékkal nyújtott kacsót, de ha ez változna is a Ernosnak sosem lenne annyi pénze, amennyit szánna a meggyötört lelke mások támaszának megteremtésére. Hirtelen a por is fellibben és a lovak patái hangosan koppannak húzva maguk után a nem efféle környékről való pompás kocsit. A férfi obszidián szempárja a kétszeresére tágul és még időben vezet arrébb egy ártatlan gyermeket kit majdnem eltarolt az a rengeteg sietős jószág. Méregeti- méregeti pofátlanul a lassan kijjebb táruló finoman megmunkált ajtót melyből először kellemes gyertyafény lépdel a negyed pompájaként, majd Bonternos kénytelen pislogásra fogni tetteit, hiszen jogosan hiheti a női cipellők és susogó selymek láttán, hogy csak káprázik már a szeme a rátörő fáradtságtól. ~Hét ördög és pokol!~ mormolja magában és szinte gyökeret ölt lába a kiszáradt talajba meglátva azt akit, úgy hitte nem lát többé. Az ezüstös hajkorona minden úrihölgy mellett a legszebben csillog, még abban az elf által szidott kontyban is, ami úgy elveszi a lehetőséget tőle, hogy láthassa a rakoncátlan szellőben lobogni a fényes, kunkorodó fürtöket. Maga sem tudja miért cselekszik, de amikor Thea a legközelebb kerül újfent a hintó mögött megbúvó fa rejtekéhez, akkor gyorsan megragadja a másik derekát és szorosan maga mellé vonja, hogy végre belenézhessen az erdőt rejtő zöldellő pázsit szembogarakba, amelyeket úgy hiányolt és lenyűgözték már az első percben. Persze mindezt, csak akkor ha az istenek is, úgy akarják vagy valamiféle bizonytalan sors. *
- Ne sikíts, csak én vagyok! *Suttogja mély baritonját elnyomva meg ne hallják mi történik a lombos mögé bújva. *
- Mi ez a felvonulás, Thea? Nem hinném, hogy itt akarnak férjhez adni, bár láttam, már bolond ötleteket vagy százat. Mellesleg gyönyörű vagy! *Feleli csodáló mosollyal az arcán és még mindig szorosan öleli karjával a másik formás derekát, ha az engedi a számára e édes kegyet. *
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 13:56:21
Üzenet elküldve: 2020-05-11 13:56:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tulipán klub//
* Ráköszönt a reggel Athenior városára. A szegénynegyed egyik házából füst száll fel a friss égboltra egy düledezett kéményen keresztül. Legalábbis Revirthea úgy látja a hintó ablakán keresztül. Ez a kocsi nagyobb és cifrább az átlagosnál, belsejében nem kevesebb, mint négy kisasszony és egy idősebb hölgy szűkölködik. Hiába, a terebélyes szoknyák nem teszik kényelmessé az utazást.*
- Megérkeztünk!* hangzik a kocsi elejéből, mire az idősebb nő máris elindul, s kezét nyújtja, hogy lesegítsék a kocsiról. Nyomában, mint kiskacsák a négy leány. Thea utolsó a sorban, arcán látszik, hogy szívesebben lenne most másutt. Illedelmesen megköszöni a kocsisnak a segítséget és a többiek után ered, akik nagy vászonzsákokból cipókat vesznek elő, arcukra míves mosoly ül és hozzálátnak, hogy szétosszák adományukat a rászorulóknak. Némelyek azért vannak itt, mert elvárják tőlük, mások pedig, hogy jobban aludjanak éjszaka selyem ágyneműjükben. Revirtheát Bibolin asszony jóformán erőszakkal rakta fel a hintóra hajnalban. A leány ez mögött anyja kezét sejti, aki míg így távolból is könnyen elér idáig, hogy akaratát egy szem leányán érvényesíttesse.*
- No, mi lesz, ne csak ácsorogj ott gyermekem!* villantja Bibolin asszony bíráló tekintetét a leányra. Thea ezúttal egy sötét kék, egyszerűbb szabású ruhát öltött magára, vállára a csípős időre való tekintettel sötétszürke kendőt borított, ezüstös szegéllyel. Haja szabadon lengedezett csinos arcocskája mellet, míg a hintóban Bilbolin néni kezelésbe nem vette. Most ezüstös tincsei szigorú kontyba rendezőnek tarkóján. Tétován ácsorog az üde arcú hajadonok gyűrűjében és várja, hogy hozzáférhessen az egyik zsákhoz.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 14:17:42
//Tulipán klub//
* Ráköszönt a reggel Athenior városára. A szegénynegyed egyik házából füst száll fel a friss égboltra egy düledezett kéményen keresztül. Legalábbis Revirthea úgy látja a hintó ablakán keresztül. Ez a kocsi nagyobb és cifrább az átlagosnál, belsejében nem kevesebb, mint négy kisasszony és egy idősebb hölgy szűkölködik. Hiába, a terebélyes szoknyák nem teszik kényelmessé az utazást.*
- Megérkeztünk!* hangzik a kocsi elejéből, mire az idősebb nő máris elindul, s kezét nyújtja, hogy lesegítsék a kocsiról. Nyomában, mint kiskacsák a négy leány. Thea utolsó a sorban, arcán látszik, hogy szívesebben lenne most másutt. Illedelmesen megköszöni a kocsisnak a segítséget és a többiek után ered, akik nagy vászonzsákokból cipókat vesznek elő, arcukra míves mosoly ül és hozzálátnak, hogy szétosszák adományukat a rászorulóknak. Némelyek azért vannak itt, mert elvárják tőlük, mások pedig, hogy jobban aludjanak éjszaka selyem ágyneműjükben. Revirtheát Bibolin asszony jóformán erőszakkal rakta fel a hintóra hajnalban. A leány ez mögött anyja kezét sejti, aki míg így távolból is könnyen elér idáig, hogy akaratát egy szem leányán érvényesíttesse.*
- No, mi lesz, ne csak ácsorogj ott gyermekem!* villantja Bibolin asszony bíráló tekintetét a leányra. Thea ezúttal egy sötét kék, egyszerűbb szabású ruhát öltött magára, vállára a csípős időre való tekintettel sötétszürke kendőt borított, ezüstös szegéllyel. Haja szabadon lengedezett csinos arcocskája mellet, míg a hintóban Bilbolin néni kezelésbe nem vette. Most ezüstös tincsei szigorú kontyba rendezőnek tarkóján. Tétován ácsorog az üde arcú hajadonok gyűrűjében és várja, hogy hozzáférhessen az egyik zsákhoz.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 14:17:42
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 11:28:19
Üzenet elküldve: 2020-05-11 11:28:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Szavai láthatóan elérik a hatásukat, zavart pírt kap válaszul, ami csendes elégedettséggel tölti el. S némi értetlen csodálkozással is, hiszen Aldo aligha tudja elképzelni, hogy egy olyan fiú, aki a Sellőházban éldegél, egyszer sem élne vissza szerencsés helyzetével. Már pedig valamiért úgy érzi, hogy Wrexan nem igazán tette rá a kezét a lányokra, legfeljebb azok a ragadozók támadtak rá orvul.
Ha pedig hallaná a másik irigykedő gondolatait, miszerint mennyi jó tulajdonsága van az elfnek, csak felkacagna, hitetlenkedve. Sok dolgot mondtak már róla, de a jóság sosem tartozott az őt illető jelzők közé.
Némileg zavarja, hogy Rocha a fiúval kezdeményez beszélgetést, ráadásul megint olyan témában, ami igencsak böki a büszke elf csőrét. Hogy majd reggel még beugrik, meg elbúcsúzik, meg hasonló, rendkívül idegesítő témák. De azért ő is kap néhány vigasztaló szót, s előkerül a hírhedt pálinka is, amire a férfi önkéntelenül elmosolyodik. Azért nem idéz túl rossz emlékeket az az üveg, lényének egy titkos része talán szívesen újraélné azt a forró éjszakát.*
- Csak nehogy megint "rossz" vége legyen.
*Motyogja félig maga elé, s közben meg is érkeznek a szerény hajlékhoz, amelyet Aldo alaposan végigmér, hiszen most jár itt először. Nem sokkal különb az ő kis házánál, megviselt falak, de azért a hideg és az eső ellen biztos védelmet nyújt. Sokaknak itt még ez sem adatik meg.*
~Nyugi, szerintem itt én sem tévednék el.~
*Fortyog magában, s egy hajszálnyi önuralmán múlik, hogy nem mondja ki hangosan eme szavakat. Egy dolog, hogy a fiút szívesen szekálná tovább, de a félvért azért nem akarja megbántani egy ilyen meggondolatlan mondattal. Így hát egy mélyebb levegővétel után, enyhén összeszorított ajkakkal lép be Wrexan mögött, követve őt a konyhába, hogy lepakolhasson. Majd egy nyúl gyorsaságával pördül is vissza Rocha felé.*
- És, mi lesz a vacsora?
*Érdeklődik, kis lelkesedéssel a hangjában, hiszen a főzés egyik kedvenc elfoglaltsága. Így meg, hogy alkalma nyílik még tudományát mutogatni is, s mások orra alá dörgölni, még nagyobb kedve van az egészhez.*
*Szavai láthatóan elérik a hatásukat, zavart pírt kap válaszul, ami csendes elégedettséggel tölti el. S némi értetlen csodálkozással is, hiszen Aldo aligha tudja elképzelni, hogy egy olyan fiú, aki a Sellőházban éldegél, egyszer sem élne vissza szerencsés helyzetével. Már pedig valamiért úgy érzi, hogy Wrexan nem igazán tette rá a kezét a lányokra, legfeljebb azok a ragadozók támadtak rá orvul.
Ha pedig hallaná a másik irigykedő gondolatait, miszerint mennyi jó tulajdonsága van az elfnek, csak felkacagna, hitetlenkedve. Sok dolgot mondtak már róla, de a jóság sosem tartozott az őt illető jelzők közé.
Némileg zavarja, hogy Rocha a fiúval kezdeményez beszélgetést, ráadásul megint olyan témában, ami igencsak böki a büszke elf csőrét. Hogy majd reggel még beugrik, meg elbúcsúzik, meg hasonló, rendkívül idegesítő témák. De azért ő is kap néhány vigasztaló szót, s előkerül a hírhedt pálinka is, amire a férfi önkéntelenül elmosolyodik. Azért nem idéz túl rossz emlékeket az az üveg, lényének egy titkos része talán szívesen újraélné azt a forró éjszakát.*
- Csak nehogy megint "rossz" vége legyen.
*Motyogja félig maga elé, s közben meg is érkeznek a szerény hajlékhoz, amelyet Aldo alaposan végigmér, hiszen most jár itt először. Nem sokkal különb az ő kis házánál, megviselt falak, de azért a hideg és az eső ellen biztos védelmet nyújt. Sokaknak itt még ez sem adatik meg.*
~Nyugi, szerintem itt én sem tévednék el.~
*Fortyog magában, s egy hajszálnyi önuralmán múlik, hogy nem mondja ki hangosan eme szavakat. Egy dolog, hogy a fiút szívesen szekálná tovább, de a félvért azért nem akarja megbántani egy ilyen meggondolatlan mondattal. Így hát egy mélyebb levegővétel után, enyhén összeszorított ajkakkal lép be Wrexan mögött, követve őt a konyhába, hogy lepakolhasson. Majd egy nyúl gyorsaságával pördül is vissza Rocha felé.*
- És, mi lesz a vacsora?
*Érdeklődik, kis lelkesedéssel a hangjában, hiszen a főzés egyik kedvenc elfoglaltsága. Így meg, hogy alkalma nyílik még tudományát mutogatni is, s mások orra alá dörgölni, még nagyobb kedve van az egészhez.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:27:43
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:27:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
*Drann csak felhúzza a szemöldökét, ahogy a harcos mélységi nőstényből előbújik a háziasszony, de elfojtja mosolyát. Esze ágában sincs valamelyik fogadóba ilyesmivel beállítani, és a dolog amúgy sem okoz neki komoly problémát. A szegények közül mindig van, aki ezzel keresi a kenyerét, Drann számára természetes, hogy egy mosónővel mosat, itt Artheniorban is. Nem csinál ebből a kérdésből ügyet. Több hata már, hogy eljött otthonról, csak nem gondolja Neeyiruth, hogy azóta ugyanabban a ruhában lófrál?*
- Holnap hozom el a leadott ruháimat, addig kibírom, hagyd. *mondja nyugodtan.*
- De ha ennyire aggaszt a dolog, akkor eljöhetsz velem, csak hogy megbizonyosodj róla. *teszi hozzá. Azt már nem, hogy éppen Neeyiruthra is ráférne a mosatás, ennyire nem udvariatlan, csak egy röpke pillantással méri fel ilyen szemmel a ruházatát. ~Hát előbb utóbb biztosan.~ gondolja. Amúgy tényleg nem érti, mire fel a nagy buzgalom, hiszen alig látszik bármi abból a foltból.*
- Éppen Te is igénybe veheted a szolgálatait. Alig néhány aranyat kér érte. *javasolja, ahogy hangosan el is hangzik a mélységi aggódó igénye a matrónával való találkozás apropója miatt.*
- Miért? Egészen ehető volt. *csodálkozik újfent a csípős megjegyzésen.*
- Komolyan, kezdem úgy érezni, minthogyha Erphanielle-lel, a húgommal sétálgatnék itt! *mondja derűs bosszankodással, egy cseppet arra is célozva, hogy Neeyiruth kénytelen kelletlen észreveheti: Drann nem az általa megszokott férfi-női hierarchiában szocializálódott, ha tetszik neki, ha nem.
De aztán végre valami parancsszó, aminek szívesen engedelmeskedik.*
- Indulás! *ismétli jobb kedvűen.*
- Tudod, eszembe jutott valami. *kezdi el mondani aztán az úton.*
- Mi lenne ha felbérelnénk egy szolgálót, hogy álljon neki a takarításnak? Bent az épületben kevés valóban komoly kárt tettek, én úgy láttam. *És mivel ő nem érzi kötelezettségének, hogy ajándékot kellene adjon az új, számára ismeretlen matrónának, de a Dwirinthalenek sokat jelentenek neki, nemeslelkűen felajánlja, mert megteheti:*
- Három napi bérét én állom! *fürkészi a mélységi arcát, mit szól az ötlethez.*
- Inkább csak raboltak, meg fosztogattak odabenn, és feldúltak, meg elvittek mindent, amit értek. *üti tovább a vasat.*
- Az udvaron, és a bejáratnál, ott viszont szörnyű csata dúlhatott. A nyomai még most is jól látszanak. Szabályosan megostromolhatták a kúriát. *teszi elgondolkodva hozzá.*
- Tudod, azt hiszem, nosztalgiából maradtam ott. *böki ki, maga számára is meglepetésként.*
- Máskülönben eszem ágában sem lett volna egy ilyen romos épületben tölteni az éjszakáimat. *áll meg, ahogy odaérnek a volt Pinty épületéhez.*
- Ez az! *bámul fel a nyolckarú, nem túl vonzó tengeri lényre a cégéren. Akkor tudatosul benne, hogy ez ugyanaz a cégér, amit a szerződés címerén is látott, amit a Kovácsműhelyben kapott a heges arcú férfitól, al'Areentől. ~Szóval a Pintyből lett a Wegtoreni Kalmár!~ rakja össze végre, mert a Fogadó nevét már hallotta a városban, de csak most jön rá az összefüggésre.*
- Ők azok, akik a Kovácsműhelyt is újraindították! *közli felfedezését Neeyiruth-tal.*
- Wegtoreni létükre elég sok mindent kézben tartanak!
*Drann csak felhúzza a szemöldökét, ahogy a harcos mélységi nőstényből előbújik a háziasszony, de elfojtja mosolyát. Esze ágában sincs valamelyik fogadóba ilyesmivel beállítani, és a dolog amúgy sem okoz neki komoly problémát. A szegények közül mindig van, aki ezzel keresi a kenyerét, Drann számára természetes, hogy egy mosónővel mosat, itt Artheniorban is. Nem csinál ebből a kérdésből ügyet. Több hata már, hogy eljött otthonról, csak nem gondolja Neeyiruth, hogy azóta ugyanabban a ruhában lófrál?*
- Holnap hozom el a leadott ruháimat, addig kibírom, hagyd. *mondja nyugodtan.*
- De ha ennyire aggaszt a dolog, akkor eljöhetsz velem, csak hogy megbizonyosodj róla. *teszi hozzá. Azt már nem, hogy éppen Neeyiruthra is ráférne a mosatás, ennyire nem udvariatlan, csak egy röpke pillantással méri fel ilyen szemmel a ruházatát. ~Hát előbb utóbb biztosan.~ gondolja. Amúgy tényleg nem érti, mire fel a nagy buzgalom, hiszen alig látszik bármi abból a foltból.*
- Éppen Te is igénybe veheted a szolgálatait. Alig néhány aranyat kér érte. *javasolja, ahogy hangosan el is hangzik a mélységi aggódó igénye a matrónával való találkozás apropója miatt.*
- Miért? Egészen ehető volt. *csodálkozik újfent a csípős megjegyzésen.*
- Komolyan, kezdem úgy érezni, minthogyha Erphanielle-lel, a húgommal sétálgatnék itt! *mondja derűs bosszankodással, egy cseppet arra is célozva, hogy Neeyiruth kénytelen kelletlen észreveheti: Drann nem az általa megszokott férfi-női hierarchiában szocializálódott, ha tetszik neki, ha nem.
De aztán végre valami parancsszó, aminek szívesen engedelmeskedik.*
- Indulás! *ismétli jobb kedvűen.*
- Tudod, eszembe jutott valami. *kezdi el mondani aztán az úton.*
- Mi lenne ha felbérelnénk egy szolgálót, hogy álljon neki a takarításnak? Bent az épületben kevés valóban komoly kárt tettek, én úgy láttam. *És mivel ő nem érzi kötelezettségének, hogy ajándékot kellene adjon az új, számára ismeretlen matrónának, de a Dwirinthalenek sokat jelentenek neki, nemeslelkűen felajánlja, mert megteheti:*
- Három napi bérét én állom! *fürkészi a mélységi arcát, mit szól az ötlethez.*
- Inkább csak raboltak, meg fosztogattak odabenn, és feldúltak, meg elvittek mindent, amit értek. *üti tovább a vasat.*
- Az udvaron, és a bejáratnál, ott viszont szörnyű csata dúlhatott. A nyomai még most is jól látszanak. Szabályosan megostromolhatták a kúriát. *teszi elgondolkodva hozzá.*
- Tudod, azt hiszem, nosztalgiából maradtam ott. *böki ki, maga számára is meglepetésként.*
- Máskülönben eszem ágában sem lett volna egy ilyen romos épületben tölteni az éjszakáimat. *áll meg, ahogy odaérnek a volt Pinty épületéhez.*
- Ez az! *bámul fel a nyolckarú, nem túl vonzó tengeri lényre a cégéren. Akkor tudatosul benne, hogy ez ugyanaz a cégér, amit a szerződés címerén is látott, amit a Kovácsműhelyben kapott a heges arcú férfitól, al'Areentől. ~Szóval a Pintyből lett a Wegtoreni Kalmár!~ rakja össze végre, mert a Fogadó nevét már hallotta a városban, de csak most jön rá az összefüggésre.*
- Ők azok, akik a Kovácsműhelyt is újraindították! *közli felfedezését Neeyiruth-tal.*
- Wegtoreni létükre elég sok mindent kézben tartanak!
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-10 16:45:16
Üzenet elküldve: 2020-05-10 16:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon úgy néz ki, hogy most végre emberére akadt. Vagyis hát elfjére. A legtöbb esetben vagy az elején faképnél hagyták volna mély sértettséggel kísérve vagy nemes egyszerűséggel vágták volna orrba felvágott nyelve és szókimondása miatt. De itt Nárcisszal most teljesen más a helyzet. Kényelmesen vívják a szócsatákat, ami végre szórakoztatja a nőt.*
- Nem szeretném, hogy én csavarjam ki belőled az utolsó szuszt is.
*Feleli is bájvigyorral. Míg kényelmesen elsétálgat a férfi mellett természetesen igyekszik szemügyre venni a városrészeket, hogy a későbbiekben, ha egyedül marad legalább erre tudjon majd tájékozódni. Ahol most járnak biztos nem a város büszkesége, de annak ellenére meglepő, hogy a szegények tömegében magukon kívül más szagot nem érez.*
- A felvetés jogos, de az orkokét jobban csípem.
*Tartja is magasba a mutatóujját, mint aki valóban komolyan kezdené okítani a dologról a férfit. Majd az elmés megjegyzésre el is neveti magát.*
- Nem tudhatod, amíg nem teszteled le.
*És ezzel már hajol is be a férfi elé, hogy orra alá dugja a szőke fejét. Nagy valószínűséggel nem fogja érezni a férfi semmi madárürülék szagát, viszont az biztos, hogy sem a látvány, sem a buké nem úri hölgyhöz méltó. Idő közben viszont kicsit kedvét szegi, hogy még mindig nem érkezett el az emlegetett vízpart nyugalma. Itt is ugyan úgy tele van minden idegennel, amiben a nő ügyetlenül kezd szlalomozni. Igyekszik senkinek sem nekimenni, így ez a törekvés kissé lemarasztalja a férfitól.*
- A picsába már.
*Horkan fel, ahogy igyekszik visszafogni magát, hogy senkit se taszigáljon el az útjából. Végül mordulva csörtet a férfi után, mikor végképp elunja a dolgokat. Egy pillanatra még bele is kap az elf köpenyébe, hogy egy apró rántással késztesse lassításra, így nagyobb eséllyel juthat vissza mellé.*
- Váóóóó. *Kap is mindkét kezével az arcához, mint aki őszintén meglepődik azon, hogy víz közelben vizet fog látni.* Vándor vagy? Vagy kalandot keresel?
*Végül megnyugodva fújja ki magát, ahogy a férfi mellé érkezik. Ő maga nem a kecsességéről híres, mozdulatai inkább határozottak és nagy szabadteret követelnek. Neki nem olyan egyszerű, hogy mindenkit kerülgessen lökdösődés nélkül.*
- Kicsit ellaposodott az életem. Úgy döntöttem ideje a változás.
*Pihegi, mint aki száz métereket futott volna versenyben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon úgy néz ki, hogy most végre emberére akadt. Vagyis hát elfjére. A legtöbb esetben vagy az elején faképnél hagyták volna mély sértettséggel kísérve vagy nemes egyszerűséggel vágták volna orrba felvágott nyelve és szókimondása miatt. De itt Nárcisszal most teljesen más a helyzet. Kényelmesen vívják a szócsatákat, ami végre szórakoztatja a nőt.*
- Nem szeretném, hogy én csavarjam ki belőled az utolsó szuszt is.
*Feleli is bájvigyorral. Míg kényelmesen elsétálgat a férfi mellett természetesen igyekszik szemügyre venni a városrészeket, hogy a későbbiekben, ha egyedül marad legalább erre tudjon majd tájékozódni. Ahol most járnak biztos nem a város büszkesége, de annak ellenére meglepő, hogy a szegények tömegében magukon kívül más szagot nem érez.*
- A felvetés jogos, de az orkokét jobban csípem.
*Tartja is magasba a mutatóujját, mint aki valóban komolyan kezdené okítani a dologról a férfit. Majd az elmés megjegyzésre el is neveti magát.*
- Nem tudhatod, amíg nem teszteled le.
*És ezzel már hajol is be a férfi elé, hogy orra alá dugja a szőke fejét. Nagy valószínűséggel nem fogja érezni a férfi semmi madárürülék szagát, viszont az biztos, hogy sem a látvány, sem a buké nem úri hölgyhöz méltó. Idő közben viszont kicsit kedvét szegi, hogy még mindig nem érkezett el az emlegetett vízpart nyugalma. Itt is ugyan úgy tele van minden idegennel, amiben a nő ügyetlenül kezd szlalomozni. Igyekszik senkinek sem nekimenni, így ez a törekvés kissé lemarasztalja a férfitól.*
- A picsába már.
*Horkan fel, ahogy igyekszik visszafogni magát, hogy senkit se taszigáljon el az útjából. Végül mordulva csörtet a férfi után, mikor végképp elunja a dolgokat. Egy pillanatra még bele is kap az elf köpenyébe, hogy egy apró rántással késztesse lassításra, így nagyobb eséllyel juthat vissza mellé.*
- Váóóóó. *Kap is mindkét kezével az arcához, mint aki őszintén meglepődik azon, hogy víz közelben vizet fog látni.* Vándor vagy? Vagy kalandot keresel?
*Végül megnyugodva fújja ki magát, ahogy a férfi mellé érkezik. Ő maga nem a kecsességéről híres, mozdulatai inkább határozottak és nagy szabadteret követelnek. Neki nem olyan egyszerű, hogy mindenkit kerülgessen lökdösődés nélkül.*
- Kicsit ellaposodott az életem. Úgy döntöttem ideje a változás.
*Pihegi, mint aki száz métereket futott volna versenyben.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-10 16:05:56
Üzenet elküldve: 2020-05-10 16:05:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az elf végigpillant a nőn, és megvonja a vállát. Nem akarja tagadni a dolgot, mert megfigyelte már magán, hogy ha iszik, akkor bizony hajlamos sírva könyörögni az ilyesféle jutalomért, de jelenleg semmi ilyen nem veszélyezteti. *
- Ne ítélj, amíg nem próbáltál. * Mondja egyszerűen, és hagyja, hogy úgy értse szavát a másik, ahogy akarja. Közben átvágnak a városon, és már a szegénynegyed utcáin járnak, ahol valamiért csak még nagyobb és idegesítőbb a tömeg, de ezt sajnos be kell vállalják, ha a magányos folyó nyugalmára várnak. Vélhetően nincsenek többen, csak a szűk utcák miatt kénytelenek ennyire összezsúfolódni. *
- Nos, az lehet, hogy engem leszart egy óriás, de te viszont olyan vagy, mint aki önként belefetrengett. * Vág vissza, de a következő megjegyzés elgondolkodtatja. Még így se jut eszébe semmi, amire megjegyzést kellene tenni, úgyhogy hagyja a fenébe a dolgot, de azért kicsit zavarja, hogy nem érti. *
- Látszik, de nagyon igyekezni kell, hogy meglássa a férfi. * Mondja, és most rajta a sor, hogy gonoszkásan vigyorogjon. * De igazából csak reménykedtem benne, hogy nem a madárszartól állt össze, és nem az színezte ilyenre. Bár ha őszinte akarok lenni, nem lepne meg a dolog. * Vonja meg a vállát, és közben a szeme sarkából figyeli, hogy milyen reakciót vált ki a másikból a szavaival. A sétálók között között ügyesen, és rutinosan mozog, nem lök meg senkit, és nem is taszigálja a többieket. Úgy siklik át a különféle férfiak és nők között, mint hal a vízben. *
- Ott a víz. * Jegyzi meg egyszerűen, és teljesen feleslegesen. * Egyébként én az északi erdőségből származom, ott éltem apámmal, Erdőmélye szélén. De már jó ideje annak, hogy utazgatok. Téged mi hozott ide? * Teszi fel a kérdést, és figyeli, hogy társa hogyan oldja meg a hömpölygő tömegben való közlekedést. Nem mindenki lehet olyan kecses, mint az árral szemben úszó pisztráng, amilyen Ishala is. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az elf végigpillant a nőn, és megvonja a vállát. Nem akarja tagadni a dolgot, mert megfigyelte már magán, hogy ha iszik, akkor bizony hajlamos sírva könyörögni az ilyesféle jutalomért, de jelenleg semmi ilyen nem veszélyezteti. *
- Ne ítélj, amíg nem próbáltál. * Mondja egyszerűen, és hagyja, hogy úgy értse szavát a másik, ahogy akarja. Közben átvágnak a városon, és már a szegénynegyed utcáin járnak, ahol valamiért csak még nagyobb és idegesítőbb a tömeg, de ezt sajnos be kell vállalják, ha a magányos folyó nyugalmára várnak. Vélhetően nincsenek többen, csak a szűk utcák miatt kénytelenek ennyire összezsúfolódni. *
- Nos, az lehet, hogy engem leszart egy óriás, de te viszont olyan vagy, mint aki önként belefetrengett. * Vág vissza, de a következő megjegyzés elgondolkodtatja. Még így se jut eszébe semmi, amire megjegyzést kellene tenni, úgyhogy hagyja a fenébe a dolgot, de azért kicsit zavarja, hogy nem érti. *
- Látszik, de nagyon igyekezni kell, hogy meglássa a férfi. * Mondja, és most rajta a sor, hogy gonoszkásan vigyorogjon. * De igazából csak reménykedtem benne, hogy nem a madárszartól állt össze, és nem az színezte ilyenre. Bár ha őszinte akarok lenni, nem lepne meg a dolog. * Vonja meg a vállát, és közben a szeme sarkából figyeli, hogy milyen reakciót vált ki a másikból a szavaival. A sétálók között között ügyesen, és rutinosan mozog, nem lök meg senkit, és nem is taszigálja a többieket. Úgy siklik át a különféle férfiak és nők között, mint hal a vízben. *
- Ott a víz. * Jegyzi meg egyszerűen, és teljesen feleslegesen. * Egyébként én az északi erdőségből származom, ott éltem apámmal, Erdőmélye szélén. De már jó ideje annak, hogy utazgatok. Téged mi hozott ide? * Teszi fel a kérdést, és figyeli, hogy társa hogyan oldja meg a hömpölygő tömegben való közlekedést. Nem mindenki lehet olyan kecses, mint az árral szemben úszó pisztráng, amilyen Ishala is. *
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-10 10:53:52
Üzenet elküldve: 2020-05-10 10:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Brudo a házában ül egy rozoga kis széken, amin még apja ült és elmélkedett. Brudo nem híve az elmélkedésnek, de most éppen el van gondolkozva azon, hogyan lehetne pénzt csinálni. Arra gondol, hogy elvállal néhány munkát, és majd egyre feljebb mászik a ranglétrán. Eddig az önteltség miatt nem vállalt alantas munkákat, de korgó gyomra rákényszeríti. Már nem is tudja, mikor evett vagy ivott valami finomat. Arra gondol, beáll birka őrzésbe, aztán hazatér, hogy jól teletömhesse magát. Nem tudja, mennyit fog keresni, de reméli, hogy eleget.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.05.11 10:53:25, a következő indokkal:
Vessző- és helyesírási hibák.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.05.11 10:53:25, a következő indokkal:
Vessző- és helyesírási hibák.
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-10 10:18:20
Üzenet elküldve: 2020-05-10 10:18:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Kölcsönösen Kifizetődő//
*Mikor már egy jó ideje vár a piacnál, megunja a dolgot és visszasétál arra a sarokra, ahol eddig a kereskedő megjelenését várta. Lehet, az már ott ácsorog egy órája, csak ő nincsen ott. Nagy léptekkel sétál vissza a szegénynegyedbe, ám még mindig sehol senki. Úgy véli, nem lehet baj még egy kis ácsorgásból, hátha az említett személy mégis feltűnik a színen. ~Ha nem jössz magadtól, majd én kereslek meg, arra mérget vehetsz. ~ Egymásba fonott karokkal ácsorog és veri fel a port az egyik lábfejével igen szaporán. Senki sem szereti, ha megváratják, ő meg aztán végképp nem. Egyre idegesebb is, a fejében felvillanó feltételezések miatt. Ekkor azonban megpillant egy ismerős, széles karimájú kalapot, errefelé ez ritka, mint a fehérholló. ~A kölök nem vert át, szerencséje. ~ Nyugszik meg egy kicsit és hagyja félbe a pótcselekvések hadát, miközben ő maga is közelebb lép.*
-Én is ezt mondom, na végre. *Nem fog most itt semmiféle elégedetlenkedést lerendezni, az nem illene hozzá, inkább mindjárt belevág a közepébe, amint meghallgatta a másikat. Magában nyilván úgy véli, az információ, amit átadott bőségesen elegendő lett volna a feladat végrehajtásához. ~Errefelé ilyen értetlen lények vannak, talán jobb is, hogy nem sikerült semmit leszerveznie. ~ Nimerilt sem látta már egy ideje, most meg itt van ez a felújítás ügy, amivel nem szeretné a gnóm kislányt, meg a két gyereket egyedül hagyni. Úgy dönt, hogy lemond a tervről, bár igazán leleményes volt és minden bizonnyal nem kis felbolydulást okozott volna, amit gyönyörűség lett volna nézni. Ám az élet ilyen. A csuklyát felteszi, miután a férfi is felismeri benne egykori megbízóját. Az kéne még, hogy itt valaki meglássa arany színében pompázó hajtincseit és szemet vessen rájuk.*
-Értem. Kicsit változott a helyzet azóta a találkozás óta. Az lesz a legjobb, ha ismét gazdát cserél az arany és elfelejted, hogy valaha is láttál és beszéltél velem. *Mert a terv attól még jó, elteszi későbbre.*
*Mikor már egy jó ideje vár a piacnál, megunja a dolgot és visszasétál arra a sarokra, ahol eddig a kereskedő megjelenését várta. Lehet, az már ott ácsorog egy órája, csak ő nincsen ott. Nagy léptekkel sétál vissza a szegénynegyedbe, ám még mindig sehol senki. Úgy véli, nem lehet baj még egy kis ácsorgásból, hátha az említett személy mégis feltűnik a színen. ~Ha nem jössz magadtól, majd én kereslek meg, arra mérget vehetsz. ~ Egymásba fonott karokkal ácsorog és veri fel a port az egyik lábfejével igen szaporán. Senki sem szereti, ha megváratják, ő meg aztán végképp nem. Egyre idegesebb is, a fejében felvillanó feltételezések miatt. Ekkor azonban megpillant egy ismerős, széles karimájú kalapot, errefelé ez ritka, mint a fehérholló. ~A kölök nem vert át, szerencséje. ~ Nyugszik meg egy kicsit és hagyja félbe a pótcselekvések hadát, miközben ő maga is közelebb lép.*
-Én is ezt mondom, na végre. *Nem fog most itt semmiféle elégedetlenkedést lerendezni, az nem illene hozzá, inkább mindjárt belevág a közepébe, amint meghallgatta a másikat. Magában nyilván úgy véli, az információ, amit átadott bőségesen elegendő lett volna a feladat végrehajtásához. ~Errefelé ilyen értetlen lények vannak, talán jobb is, hogy nem sikerült semmit leszerveznie. ~ Nimerilt sem látta már egy ideje, most meg itt van ez a felújítás ügy, amivel nem szeretné a gnóm kislányt, meg a két gyereket egyedül hagyni. Úgy dönt, hogy lemond a tervről, bár igazán leleményes volt és minden bizonnyal nem kis felbolydulást okozott volna, amit gyönyörűség lett volna nézni. Ám az élet ilyen. A csuklyát felteszi, miután a férfi is felismeri benne egykori megbízóját. Az kéne még, hogy itt valaki meglássa arany színében pompázó hajtincseit és szemet vessen rájuk.*
-Értem. Kicsit változott a helyzet azóta a találkozás óta. Az lesz a legjobb, ha ismét gazdát cserél az arany és elfelejted, hogy valaha is láttál és beszéltél velem. *Mert a terv attól még jó, elteszi későbbre.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-09 08:41:59
Üzenet elküldve: 2020-05-09 08:41:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Ha érezné a két férfi között fellobbanó feszültséget minden bizonnyal meggondolná, hogy valóban édes hármasban akar e vacsorát tartani. De örül annak, hogy ma még egyszer összefutott Wrexannal, azt pedig tagadja, de valahol csak megdobbantotta a szívét, hogy Aldoval is összefutott a piacon. Bár ott az érzelmek elég vegyesen forrongnak benne. Egyrészt csak megbolondítja az a jég kék szempár, másrészt egy pofont csak letudna gyűrni neki azért, hogy eszébe sem jutott, hogy legalább egyszer, futólag felkeresse.
De nem rágódik a múlton. Most kiélvezi társaságát, mert több mint valószínű, hogy egy darabig megint nem lesz ilyenre lehetősége. Wrexan holnap elutazik, Aldo meg biztos megint el fogja kerülni a találkozás lehetőségét is.
Na, de kár most ilyenen keseregnie. Ha a fiúk nem is viselik az arcukon, hogy olyan felhőtlenül boldogok lennének ettől a hármas kis programtól, attól a nő még nagy mosollyal az arcán hagyja maga mögött a piacot. Erről a feléről nem is kell olyan sokat ballagniuk, de azért nem sieti el a dolgokat. Kényelmes tempóban halad, a piac zsivaja és a finom illatok lassan kezdenek csak elhalványulni.*
- Reméltem is. Az ígéret szép szó.
*Pillant mosolyogva Wrexre. Ha megkínoznák sem tudná megmondani, hogy mi az, ami ennyire szimpatikus lett ebben a fiúban. Főleg úgy, hogy nem is az ágyába akarta csábítani. Egy édes, ártatlan és tapasztalatlan kölyök. Évekkel ezelőtt Rocha is hasonló volt, csak ő nagyobb vak módjára bízott meg az emberekben. De lassan ezt kiölte magából az évek során, s hosszú idő után először Wrexannal tudott ilyen nyílt nyugodtsággal és kedvességgel lenni.*
- Valamit azért csak megjegyeztem az iszogatásunkból. De azért a pálinka sem rossz.
*Vet egy halovány vigyort Aldo felé, ahogy fel is tartja a saját magának szánt pálinkás üveget. Aldo pedig a másik véglet. Ő az, aki egy éjszaka alkalmával tökéletesen kiegészítette a mostani énjét. Sok mindenben hasonlítanak, de még több mindenben különböznek. S valahogy, egy másodperc töredékéig el is hitte, hogy ezzel a hegyes fülű fickóval még akár egy egész is lehetne. Egy igencsak alkoholmámorban pilledő gyermeki ábrándozása lehetett akkor éjszaka.
Közben léptei lassulnak, ahogy megérkezik a kis viskó elé. A kulcsot veszi is elő, majd nyitja is ki az ajtót a fiúk előtt.*
- Ti viszitek a nehezebbet. Pakoljatok le a konyhában. Wrexan segítsd ki Aldot. Te tudod merre van.
*Mosolyodik el, majd ha a fiúk besétáltak, akkor ő is belép, s indul utánuk lepakolni.*
*Ha érezné a két férfi között fellobbanó feszültséget minden bizonnyal meggondolná, hogy valóban édes hármasban akar e vacsorát tartani. De örül annak, hogy ma még egyszer összefutott Wrexannal, azt pedig tagadja, de valahol csak megdobbantotta a szívét, hogy Aldoval is összefutott a piacon. Bár ott az érzelmek elég vegyesen forrongnak benne. Egyrészt csak megbolondítja az a jég kék szempár, másrészt egy pofont csak letudna gyűrni neki azért, hogy eszébe sem jutott, hogy legalább egyszer, futólag felkeresse.
De nem rágódik a múlton. Most kiélvezi társaságát, mert több mint valószínű, hogy egy darabig megint nem lesz ilyenre lehetősége. Wrexan holnap elutazik, Aldo meg biztos megint el fogja kerülni a találkozás lehetőségét is.
Na, de kár most ilyenen keseregnie. Ha a fiúk nem is viselik az arcukon, hogy olyan felhőtlenül boldogok lennének ettől a hármas kis programtól, attól a nő még nagy mosollyal az arcán hagyja maga mögött a piacot. Erről a feléről nem is kell olyan sokat ballagniuk, de azért nem sieti el a dolgokat. Kényelmes tempóban halad, a piac zsivaja és a finom illatok lassan kezdenek csak elhalványulni.*
- Reméltem is. Az ígéret szép szó.
*Pillant mosolyogva Wrexre. Ha megkínoznák sem tudná megmondani, hogy mi az, ami ennyire szimpatikus lett ebben a fiúban. Főleg úgy, hogy nem is az ágyába akarta csábítani. Egy édes, ártatlan és tapasztalatlan kölyök. Évekkel ezelőtt Rocha is hasonló volt, csak ő nagyobb vak módjára bízott meg az emberekben. De lassan ezt kiölte magából az évek során, s hosszú idő után először Wrexannal tudott ilyen nyílt nyugodtsággal és kedvességgel lenni.*
- Valamit azért csak megjegyeztem az iszogatásunkból. De azért a pálinka sem rossz.
*Vet egy halovány vigyort Aldo felé, ahogy fel is tartja a saját magának szánt pálinkás üveget. Aldo pedig a másik véglet. Ő az, aki egy éjszaka alkalmával tökéletesen kiegészítette a mostani énjét. Sok mindenben hasonlítanak, de még több mindenben különböznek. S valahogy, egy másodperc töredékéig el is hitte, hogy ezzel a hegyes fülű fickóval még akár egy egész is lehetne. Egy igencsak alkoholmámorban pilledő gyermeki ábrándozása lehetett akkor éjszaka.
Közben léptei lassulnak, ahogy megérkezik a kis viskó elé. A kulcsot veszi is elő, majd nyitja is ki az ajtót a fiúk előtt.*
- Ti viszitek a nehezebbet. Pakoljatok le a konyhában. Wrexan segítsd ki Aldot. Te tudod merre van.
*Mosolyodik el, majd ha a fiúk besétáltak, akkor ő is belép, s indul utánuk lepakolni.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:49:55
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:49:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Imádja, ahogy a kezei közé simul a lány, szívesen csinálná még ezt egy jó ideig. Néha azonban a józan eszükre is kell hallgassanak, ez egyrészt nem a legjobb hely az egymásba kavarodásra, másrészt valóban épp csak elkezdték a napot, még rengeteg izgalmas dolguk van. Ennél még sokkal jobban is.*
– Egy percig sem feledtem. És szavadon foglak majd, ne félj. *válaszolja, majd belemegy a következő rövid csókváltásba. A lány kis ijedtségén jót mulat magában, így még jobb is, mintha szó nélkül tűrte volna a fogdosást. Kézen fogják egymást, aztán elindulnak a tisztás felé. Egy ideig csak némán, de boldog arccal sétál a koszos utcán, aztán vigyorogva Odenraviára néz.*
– Jól belekezdtünk a napba. Már csak az kell, hogy a víz jó legyen a fürdéshez. Ha hideg lesz, majd gyorsnak kell lennünk, nehogy odafagyjunk. *Az aggodalma jogos, még csak tavasz van, nem nyár, ha az idő már kellemes is, a víz nem biztos. Ennek ellenére nagyon töri a fejét, hogy hol lenne a legjobb lemenni a partra. Nem szeretné senki mással megosztani a látványt, és persze azt sem, ha lába kelne a ruháiknak, amíg fürdenek.*
– Tudsz úszni is, ugye? *kérdi már a negyed utolsó utcáján járva, a tisztáshoz elég közel.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Imádja, ahogy a kezei közé simul a lány, szívesen csinálná még ezt egy jó ideig. Néha azonban a józan eszükre is kell hallgassanak, ez egyrészt nem a legjobb hely az egymásba kavarodásra, másrészt valóban épp csak elkezdték a napot, még rengeteg izgalmas dolguk van. Ennél még sokkal jobban is.*
– Egy percig sem feledtem. És szavadon foglak majd, ne félj. *válaszolja, majd belemegy a következő rövid csókváltásba. A lány kis ijedtségén jót mulat magában, így még jobb is, mintha szó nélkül tűrte volna a fogdosást. Kézen fogják egymást, aztán elindulnak a tisztás felé. Egy ideig csak némán, de boldog arccal sétál a koszos utcán, aztán vigyorogva Odenraviára néz.*
– Jól belekezdtünk a napba. Már csak az kell, hogy a víz jó legyen a fürdéshez. Ha hideg lesz, majd gyorsnak kell lennünk, nehogy odafagyjunk. *Az aggodalma jogos, még csak tavasz van, nem nyár, ha az idő már kellemes is, a víz nem biztos. Ennek ellenére nagyon töri a fejét, hogy hol lenne a legjobb lemenni a partra. Nem szeretné senki mással megosztani a látványt, és persze azt sem, ha lába kelne a ruháiknak, amíg fürdenek.*
– Tudsz úszni is, ugye? *kérdi már a negyed utolsó utcáján járva, a tisztáshoz elég közel.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-07 14:20:27
Üzenet elküldve: 2020-05-07 14:20:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kutakodó kezek hatására a testét kellemes bizsergés járja át, és az érintett terület teljesen felforrósodik a másik tenyere alatt. A csókuk minden ízletes cseppje újra játszódik az elf nő fejében, és ahogy továbbra is élvezheti a férfi lelkét nyugtató, testét izzító közelségét az ösztönei szinte egyszerre sikítoznak a vágyuk ízleléséért, de a nő is tudja ez nem a legmegfelelőbb alkalom. Lágyan rámosolyog Wilre, aztán ő maga is megszólal. *
- Ne felejtsd el, meztelenül szeretnék veled fürdőzni. Nem pedig a hóhérszékre igyekszünk. Ha odaérünk ígérem kedvedre csókolhatsz. *Ha módjában áll, még egy gyors csókot lehel Wilhorp ajkaira, de alig egy másodpercig, csak amolyan ígéretként az édes csemegéhez. A fenekét érő markolásra kissé megugrik hirtelenjében, aztán csak vidáman kuncog és a fél- elf meleg tenyerébe simítja sajátját. Meglepően jól esik neki ez az apró gesztus, bensőségesnek találja. Mindig attól félt, hogy ha egyszer közelebb kerül egy férfihoz is attól, már szajha lesz, de ez az apró érintés pont elég volt ahhoz, hogy némává váljanak a kérdéses gondolatai, és csak kövesse a barna hajút. *
- Menjünk!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kutakodó kezek hatására a testét kellemes bizsergés járja át, és az érintett terület teljesen felforrósodik a másik tenyere alatt. A csókuk minden ízletes cseppje újra játszódik az elf nő fejében, és ahogy továbbra is élvezheti a férfi lelkét nyugtató, testét izzító közelségét az ösztönei szinte egyszerre sikítoznak a vágyuk ízleléséért, de a nő is tudja ez nem a legmegfelelőbb alkalom. Lágyan rámosolyog Wilre, aztán ő maga is megszólal. *
- Ne felejtsd el, meztelenül szeretnék veled fürdőzni. Nem pedig a hóhérszékre igyekszünk. Ha odaérünk ígérem kedvedre csókolhatsz. *Ha módjában áll, még egy gyors csókot lehel Wilhorp ajkaira, de alig egy másodpercig, csak amolyan ígéretként az édes csemegéhez. A fenekét érő markolásra kissé megugrik hirtelenjében, aztán csak vidáman kuncog és a fél- elf meleg tenyerébe simítja sajátját. Meglepően jól esik neki ez az apró gesztus, bensőségesnek találja. Mindig attól félt, hogy ha egyszer közelebb kerül egy férfihoz is attól, már szajha lesz, de ez az apró érintés pont elég volt ahhoz, hogy némává váljanak a kérdéses gondolatai, és csak kövesse a barna hajút. *
- Menjünk!
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:11:15
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:11:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megnézik és kipróbálják, a próba alapján pedig remekül megy nekik a csók. Izgalmas és kellemes, ezért alig akarja elengedi magától Odet. Kíváncsi kezei közben a lány derekáról lejjebb kalandoznak a bőrnadrágos részre. Állja, hogy a finom kezek a hajába markolnak, ebből is látszik, hogy a lányban egy igazi vadmacska veszett el, ami nagyon tetszik neki. Végül persze elválnak az ajkak egymástól, bár túlságosan távolra nem kerülnek.*
– Pont most menjünk tovább? *Vár még egy kicsit, egyelőre pont olyan közel tartva magához a lányt, mint eddig is. Élvezi nagyon, hogy ilyen közel kerültek egymáshoz, de végül bevallja magának, hogy erre valóban nem a Szegénynegyed egyik koszos utcája a legalkalmasabb terep.*
– Jól van, menjünk. Szerintem a tisztás felé lesz a legjobb. *Válaszolja, miközben finoman a lány fenekére markol, majd egyik kezével elengedi Odet, a másikkal pedig a lány kezét fogja meg.*
– Nos, indulás? *kérdi az ötletgazdát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megnézik és kipróbálják, a próba alapján pedig remekül megy nekik a csók. Izgalmas és kellemes, ezért alig akarja elengedi magától Odet. Kíváncsi kezei közben a lány derekáról lejjebb kalandoznak a bőrnadrágos részre. Állja, hogy a finom kezek a hajába markolnak, ebből is látszik, hogy a lányban egy igazi vadmacska veszett el, ami nagyon tetszik neki. Végül persze elválnak az ajkak egymástól, bár túlságosan távolra nem kerülnek.*
– Pont most menjünk tovább? *Vár még egy kicsit, egyelőre pont olyan közel tartva magához a lányt, mint eddig is. Élvezi nagyon, hogy ilyen közel kerültek egymáshoz, de végül bevallja magának, hogy erre valóban nem a Szegénynegyed egyik koszos utcája a legalkalmasabb terep.*
– Jól van, menjünk. Szerintem a tisztás felé lesz a legjobb. *Válaszolja, miközben finoman a lány fenekére markol, majd egyik kezével elengedi Odet, a másikkal pedig a lány kezét fogja meg.*
– Nos, indulás? *kérdi az ötletgazdát.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-07 04:20:25
Üzenet elküldve: 2020-05-07 04:20:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ipi-apacs, te vagy a hunyó!//
*Pontosabban hova jutott, hát igen, börtönbe, de már kijutott. Valahol viccesnek tartja, hogy ehhez pont meg kellett halnia, mármint úgy kellett tennie, mintha meghalt volna.
Már a szegénynegyeden sétál keresztül, ami, ahogy arra a neve is utal, hát nem a legimpozánsabb hely, de mondjuk a Krenkataur és a temető után kész villanegyednek tűnik számára.
Ekkor eszébe jut lova, Ráró, aki Aulensben maradt, miután elítélték.*
~ Vajon mi lehet vele, szegény lovam. Valahogy vissza kéne szereznem. De hogyan? Nem tudom. ~
*Mélázgat emlékei között Nila, de jelenleg nem tudja, hogy ezt a problémát, hogyan is oldja meg. Persze, mások badarságnak tartanák, hogy a lován jár az esze, de Nila már csak ilyen ragaszkodó típus, főleg, hogy fiatal korában vette még azt a lovat belovagolatlanul.
Ahogy a negyedet maga mögött hagyja, látja feltűnni a város főterét. Közben azon gondolkodik, hogy nyilván itt is van városőrség, és mivel hát ő főleg abban iparos, a legjobb lesz, ha itt is felcsap, majd őrnek.*
~ Nah, de most. Megfogadtam, ha egyszer ennek az egésznek vége lesz, hogy berúgok. Szóval, megyek inni. Biztos, van itt a környéken valami fogadó. ~
*Nos igen, hova is mehetne egy börtönből frissen szabadult, mint egy olyan helyre, ahol gond nélkül lógathatja egy kicsit a lábait.
Ekkor átnézi a fegyőr ruháit, hogy vajon van-e nála egyáltalán valami pénz. Ahogy áttúrja magán a zsebeket, talál is némi aranyat.*
*Pontosabban hova jutott, hát igen, börtönbe, de már kijutott. Valahol viccesnek tartja, hogy ehhez pont meg kellett halnia, mármint úgy kellett tennie, mintha meghalt volna.
Már a szegénynegyeden sétál keresztül, ami, ahogy arra a neve is utal, hát nem a legimpozánsabb hely, de mondjuk a Krenkataur és a temető után kész villanegyednek tűnik számára.
Ekkor eszébe jut lova, Ráró, aki Aulensben maradt, miután elítélték.*
~ Vajon mi lehet vele, szegény lovam. Valahogy vissza kéne szereznem. De hogyan? Nem tudom. ~
*Mélázgat emlékei között Nila, de jelenleg nem tudja, hogy ezt a problémát, hogyan is oldja meg. Persze, mások badarságnak tartanák, hogy a lován jár az esze, de Nila már csak ilyen ragaszkodó típus, főleg, hogy fiatal korában vette még azt a lovat belovagolatlanul.
Ahogy a negyedet maga mögött hagyja, látja feltűnni a város főterét. Közben azon gondolkodik, hogy nyilván itt is van városőrség, és mivel hát ő főleg abban iparos, a legjobb lesz, ha itt is felcsap, majd őrnek.*
~ Nah, de most. Megfogadtam, ha egyszer ennek az egésznek vége lesz, hogy berúgok. Szóval, megyek inni. Biztos, van itt a környéken valami fogadó. ~
*Nos igen, hova is mehetne egy börtönből frissen szabadult, mint egy olyan helyre, ahol gond nélkül lógathatja egy kicsit a lábait.
Ekkor átnézi a fegyőr ruháit, hogy vajon van-e nála egyáltalán valami pénz. Ahogy áttúrja magán a zsebeket, talál is némi aranyat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 419-438