//Nily//
*Na, hát egy kezén meg tudja számolni azt is, ki tett vele jót csak úgy. Igazából kéz nélkül. Persze ez egy önmagát indukáló folyamat, próbáltak már kedvesen közeledni hozzá többen is, például Ciss még régen a forgatagon, de... őket egyszerűen csak lepattintotta. Azért, mert a rend berkein belül kiskorában semmi ilyesmit nem tanult meg. Akik ott voltak gyerekek, nem beszéltek egymással, jobbára szobájukba voltak bezárva, ha éppen nem egy oktató ügyelt rájuk, akkor pedig nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki csak úgy megszólaljon. Az oktatókat gyűlölte, persze a rendnek sosem az volt a lényege, hogy ténylegesen tanuljanak valamit, csak hogy szenvedjenek. Ezért is szökött meg. Persze akkor már inkább volt felnőtt, és tökéletesen rögzült benne, hogy csak magára számíthat. Ezért aki kedvesen közeledik, azt elutasítja, emiatt nem jön rá soha, milyen pozitív érzésekkel kötődni valakihez, így pedig továbbra is ellöki az ilyeneket. Örök körforgás ez, és nem olyan, mintha valaha is meg akarna törni.*
- Aligha tudok ilyenről *jegyzi meg végül. Ha volt is, aki önzetlenül segített neki, az nem tűnt fel neki* Persze nem zárom ki a lehetőségét, hogy ilyesmi történjen, csak nem tartom valószínűnek.
*Mondjuk teljesen megérti, hogy egy normális környezetben (esetünkben a utcán) felnőtt ember nem értheti, hogyan is látja a világot Lorew, de cserébe Lorew sem tudja átérezni a többiek helyzetét. Persze ismer minden érvet a szeretet, meg az ilyenfajta kötődés mellett, csak nem tudja átérezni a dolgot.*
- Igen *bólint, majd nagyjából fél perc múltán a homlokára csap. Elengedte. Ha most Isvuhoz megy, akkor mindennek vége. Persze bolondság volna utánarohanni, legalább... várni kellene egy kicsit. Szerencsére néhány perc múltán (Lorew ezt nagyjából fél órának éli meg) Nily feltűnik, ezúttal nemesi gönceiben.*
- Nagyszerű *csapja össze a kezeit a szerzetes, mintha legalábbis képes volna megállapítani, hogy mi változott. Éppen azért, mivel neki minden ember és ruha nagyjából egyforma, kénytelen rákérdezni, mikor már kicsit nyugodtabb helyen, nevezetesen a szegénynegyedben menetelnek* És... milyen a ruha? Nemeses?
*Mégiscsak jó volna tudni, működni fog-e a dolog. Lorew megfogadta, hogy legkésőbb akkorra kitalálja, mi értelme az álcának, mikor belépnek Isvu házába, de... az még úgyis odébb van. A részletezés, nos... az már egészen más kérdés.*
- Igazából nem sokat tudok róla. Legutóbb nem ő volt a legfontosabb, mint említettem, volt egy bérgyilkos, aki ki akart vallatni egy nemlétező kehelyről. De mégis ő olyan... érinthetetlennek tűnik. Ezért is hoztam számszeríjat. Ha kardot hozok, még ha hosszú is a penge, viszonylag közel kell kerülnöm hozzá ahhoz, hogy használni tudjam. Na, van egyfajta félelmem, hogy amennyiben közel kerül hozzám, úgy halott vagyok. Még halottabb, mint a méreg miatt lennék. Talán, de ez is csak feltételezés, rábírhatom arra, hogy tartsunk távolságot, ha van egy ilyen... valamim. Számszeríjam. Ha mondjuk lapul nála egy dobókés, és figyelmeztetés nélkül állítja belém, akkor nem nyertünk. Meg még ezer dolog közbejöhet, viszont ha szemmel tartom, talán semmi váratlant nem tud tenni. Na itt jössz a képbe te. A pincéje egyik oldalából nyílik egy titkos alagút. Onnantól kezdve, hogy ráfogtam a számszeríjat, kizárólag őt fogom nézni. Pislognom muszáj lesz, de nem forgolódhatok hátra. Te kényelmesen helyet foglalsz valahol, ahol jól belátod az egész pincét, és te figyelsz minden másra. Remélhetőleg egyedül lesz, vagy remélhetőleg ha lesz is ott valaki, nem lesz olyan hülye, hogy kockára tegye Isvu életét. Nem lőném le soha, inkább a halál, de ezt ők nem tudhatják. Szintén nem tudom, hogy vajon mágus-e. Nem hiszem, de... nem tudom. A lényeg az, hogy bármi megtörténhet. És sose higgy a szemednek. Legutóbb meg sem kellett erőltetnie magát hozzá, hogy valami bénítólöttyel magatehetetlenné tegyen. Ne kövessünk el újra ilyen hibát. Eddig nagyjából minden érthető?