//A napra lehet nézni//
~Biztos vagyok benne, hogy a bolondját járatja velem. Az apám biztos lefizette.~
*Más magyarázatot nem talál arra, hogy nem tudja kihozni a sodrából a férfit. Bármivel rukkol elő, bármennyire sértő dolgokat vág a fejéhez, akármilyen ridegen és lenézően viselkedik a férfi továbbra is kimért, nyugodt, s szemeiből a kedvesség süt. A nőt ez bosszantja, de valahol mélyen kezd tetszeni a dolog, hogy most nem egy idegeskedő, nyughatatlan, a végére meg hisztis kislányként viselkedő suhanc ül vele szemben. Úgy néz ki, hogy kifogott egy tetőtől talpig férfit, aki már kinőtt a pelyhes állú siheder korszakból.*
- Azt hiszem az apám nem örülne, ha kifecsegném a dolgait. Okkal nem büszke magára miatta, ahogyan én sem őrá bármennyire is szeressem.
*Dünnyögi halkan. Ez egy olyan fekete folt a múltjában, melyet, ha feltépnének több sebből is vérezne. Meg persze elengedhetetlen hozzá, hogy anyja is szóba kerüljön, ami az összes kín közül a legfájóbb. Sem a bizalmat a férfi iránt, sem az alkohol mámorát nem érzi elég erősnek ahhoz, hogy belekezdjen a mesébe.*
- Köszönöm.
*Nyújtja is a poharat. Jó nem sül ki abból, ha iszik. Nem az a típus, aki jól állja a sarat ilyen téren. Már az első pohár gyors benyakalása is meghozta a kellemetlen eredményt. Érzi, hogy az arca kezd piroslani a bortól, az ujjvégei alig érezhetően bizseregnek, ha hirtelenebb mozdulatot tesz még meg is szédül. De most jólesik neki a bor okozta mámorosság, legalább merevségét hátrahagyhatja, mert úgy néz ki ezzel az elutasító magatartásával nem sokra megy Xidrosnál.*
- Ha velem akarja eltölteni nem biztos, hogy olyan szépek lesznek azok az évek.
*Nevet fel halkan a tréfás kis megjegyzésre. Eljött az a csoda, most valóban viccel, s minden bántó hangsúlyt félre is tesz.*
- Mesét, kitalált történeteket tanulsággal. Kislány koromban rengeteg mesét hallottam. Szüleimtől, nevelőimtől. Személy szerint szerettem őket, ha lennének gyerekei, ezeket biztos ők is szívesen hallgatnák.
*Furcsa morfondírozni azon, hogy a házasság java része gyermekáldással is jár. De mélyen belegondolva kettejük frigyének későbbi gyümölcse nem egészen lenne felhőtlen boldogságú. A félvérek átka ez. Noha mi tagadás, mikor kezdett megjönni Cylia felnőtté váló esze, azért eljátszott a gondolattal, hogy milyen is lehet, mikor egy saját gyermek kacaja tölti be a házat. Ez a gondolat még most is képes mosolyt csalni az arcára.*
- Épp ez az. Nem egy gyümölcsöző kapcsolat reményével kecsegtet a miénk elképzelése.
*Most kezdi csak igazán felfogni, hogy való igaz a férfi ember. Ha mélyebbre fordulna kapcsolatuk hogyan vészelné át, ha társát évekkel korábban elveszítené. Belegondolni sem akar milyen lehet, ha a szeretett fél már nincs többé, s még hosszú évekig tovább kell lépnie.*
- Ha mégis el tudná érni, hogy kötődjem magához, hogyan is mehetnék bele egy olyan kapcsolatba, ahol el kell temettetnem a férjemet, hogy még hosszú évekig magányosan éljek?
*Ha megkapta, a bort ismét bekortyolgatja, miközben mondandóit tartja. Érzi, ahogy a kellemes tompaság átjárja a testét, s mikor már csak az újból megüresedett borospohár koppan az asztalon kissé inogva kel fel a fotelből, s kóválygó fejjel, már annyira nem biztos tartással, esetlenebb lépésekkel sétál is az ablakuk elé. Ahogy a beszűrődő napsugarak megcirógatják arcát kellemes mosolyba húzódnak ajkai. Kezeit karba teszi, s a férfinak háttal megállva sóhajt fel halkan.*
- Minél idősebb lettem annál jobban felfogtam, hogy apám és anyám között mekkora a szerelem. Már az televolt tűzzel, szenvedéllyel, ahogy egymásra pillantottak. Sosem mondtam el apámnak, de egyszer véletlenül meglestem őket. *Nevet fel zavartan.* Kertészkedni indultak a rózsáink közé, de a lugasban végül nem az ásó és a metszőolló került elő.
*Vigyorodik el komiszan, ahogy futólag hátrapillant a férfira.*
- Azt hitték még bőszen a szobámban alszom, de aznap korán keltem. Azért annyira nem voltam modortalan, hogy az egészet végignézzem, hisz mégis csak a szüleim, de az a rövidke pillanat, amikor láttam, hogy mekkora vággyal, epekedéssel esnek egymásnak eldöntette velem, hogy én is ezt akarom. Egy olyan fickót, aki képes betörni, megmutatni, hogy minden területen ízig-vérig férfi, akivel, ha egymásra nézünk ugyan az a sóvárgás szikrázik a szemeinkben. Kinél, kín, ha hosszabb időre magamra hagy, aki kihozza belőlem a nőt, akivel képesek vagyunk egymást egyformán tisztelni és szeretni. Aki pillanatok alatt levesz a lábamról, azonnal elvarázsol és rögtön tűzbe hoz.
*Sóhajtja halkan a végét, miközben már tudja, hogy ezt kár is volt ecsetelnie, de a bor ezen hatását sajnos nem tudja kiküszöbölni. A kellemes zsibbadás a száját és a szívét is jobban megnyitja a kelleténél. Talán, ha az eddigi suhancoknál is inni kezdett volna, már rég valamelyik nyápic feleségének tudhatná magát. Vagy az is lehet, hogy a férfi nyugodt természete őt is megbékítette kissé, s apránként a bizalmába fogadja. Vagy csak az, hogy az apja úgy sem értené meg, ha ezt elmondaná neki, egy idegen véleménye pedig annyira nem számottevő. A lényeg, hogy jól esett a nőnek, hogy oly sok évnyi hallgatás után végre őszintébben megnyílhatott, nem törődve a következményekkel, Xidros véleményével vagy azzal, hogy totális bolondot csinál magából.*
- Persze ezek vágyálmok, amiket talán egy másik életben szántak nekem.