// Morfiusz //
*Ahogy az ing kissé durvább anyagára fog zavartan fel is szusszan. Valóban nem úgy tervezte, hogy élete hátralevő részét ebben fogja eltölteni, de Riq számára ő valóban még mindig Asro. Azt nem tudja a nő kiszúrta e, hogy az ing nem egy hímet takar, hanem egy tolvaj lánykát, így egyelőre jobbnak tartja, ha álcáját használja tovább. Tény, hogy már vágyik arra, hogy a fiúnak megmutathassa milyen is, mikor ő nőnek öltözik, de az még egy kicsit odébb van.*
- Szerencséd, hogy ezt mondtad, más különben kereshetnék magamnak egy olyan udvarlót, aki képes egy ilyen fiúval ágyba bújni, mint én.
*Nevet fel halkan, ami azután is kitart, hogy a fiú teljes komolysággal előadja a készülődése körülményeit. Talán ez volt az első, ami ennyire megragadta őt benne. Az állandó jókedv, a vicces, egymásnak szánt megjegyzések. És az elején még azt gondolta, hogy valami piperkőc, idegesítő kölyköt fogott ki, kitől jobb, ha megóvja magát. Most meg úgy érzi, hogy egy percet sem tudna eltölteni nélküle. Az, hogy ennyire hamar képes volt a karjaiba omolni sok kérdést vet fel. Sokan gondolhatják, hogy csupán csak kihasználni készül a fiút. Hiszen, ha ő is ugyan olyan tolvaj, mint maga a lány egyszerűbb dupla zsákmányból többet bezsebelni. Meg persze, amitől mindig is tartott az a magány. Ha a fiút behálózza sosem lesz egyedül, mindig lesz, aki gondoskodjon róla, aki megvédje minden bajtól, és ez már nem a lánynak kerülne erőfeszítésbe. Senki sem hinné el, hogy alig egy napnyi ismeretség után szinte azt mondhatja, hogy szerelmes. Nem azt élvezi, hogy valaki mellette van és ennyi, hanem hogy az a valaki érezteti vele, hogy fontos a számára és hagyja, hogy ezt maga is őszintén viszonozni tudja. Ez az érzés a tegnapi napját lassan kísérte végig, s még mindig nem szűnt meg létezni. Jelnek veszi, hogy találkozásuk után is egyből közös kaland elé néznek a piactéren. Ez csak még inkább biztosítja, hogy az égiek előre eltervezték a találkozást, s egymásnak lettek szánva. Ha esetleg téved, akkor reméli, hogy az minél később derül ki.*
- Igazából... én még fiú vagyok. Riq lehet, hogy már a legelején kiszúrta, hogy Asro az Asrolina. Kicsit tartok attól, hogy mit fog szólni. Tudod, ő gyönyörű nő, én meg nem. Ha fiú vagyok és nem próbálok meg úgy öltözni, hogy fel merjem venni vele a versenyt, akkor nem jövök zavarba.
*Kuncog fel a nem mindennapi becenevét hallva, majd zavartan elmosolyodik. Még mindig csodának tartja a vörös hajú nőt. Sok szép lányt lát nap, mint nap az utcákon, de Riqben van valami különlegesség, amit nem tud szavakba foglalni, de szeretné, ha annak ő is lehetne tulajdonosa. Ha nem is törekedne már arra, hogy kívülről is nézhessen ki úgy, hogy a férfiak fejét elcsavarja, az biztos, hogy egy hímet, az ő kedves piperkőcét, még jobban meghódítaná. De nem volt mellette nő, aki megmutathatta volna hogyan is viselkedjen, hogyan is öltözködjön, hogy egy férfit, pusztán egy pillantásával azonnal megigézzen.
Mindenesetre elég most a gondolkodásból, inkább a fiút követi, ahogy amaz kibújik az ágyból. Kelletlenül bújik vissza a nadrágba, majd elhasználódott cipőjébe, ahogy haját is felfogva sóhajt fel olyan arcot vágva, mint egy kisgyerek, kitől most vették el a játékmackóját. Szeretne találkozni Riqel, borzalmasan kíváncsi mit is tartogat a számukra, de még abban is benne lenne, hogy csak pár nap múlva kelljen kiballagni a Piactérre. Főleg megnehezíti a dolgát, ahogy az óvó karok ismét köré fonódnak, majd ajkait újra a sajátjain érzi. Oly forrón csókol viszont, mint aki még egy esendő próbát igyekszik tenni arra, hogy inkább hagyják az egészet és visszabújjanak az ágyba, de végül elhúzódik, s a felkínált kézre fog, az ujjai közé fűzve a sajátjait. A kíváncsisága még mindig nagyobb, meg hát lesz még alkalma (vagy majd ő csinál), arra hogy újból érezhesse a szoros karok ölelését. Talán valóban rájuk kacsint a szerencse, és értékes zsákmány tulajdonosai lehetnek. Ha így lesz a rá eső részből először biztos olyan ruhát vesz, amelyben megmutathatja Morfnak, hogy ő is tud gyönyörű lenni, ha a fiú megérdemli, hogy megmutassa neki, a másik pedig, hogy biztosan a házát csinosítgatná tovább.*
- Nem félsz attól, hogy a városiak megbámulják, ahogy egy fiú vezet kézen fogva?
*Vigyorodik el haloványan, ahogy kézfejét megcirógatva nyitja is ki az ajtót, hogy kilépjen az utcára, s elinduljon a Piactér felé, boldog mosollyal vezetve a fiút. Izgatottan várja a mai nap mit tartogat a számára. Nehéz lesz felülmúlnia a tegnapi napot, de reméli, hogy legalább megközelíti annak szerencseáradatát. Talán először az életében lesz olyan mázlis, hogy egymás után két napig is fényesen ragyog a szerencsecsillaga.*