//Egy lépés a ranglétrán//
*Az éj leszáll, s a homály hullámokban tör végig Arthenior utcáin. A gazdagok villái közt még pislákol a fény, ám ilyenkor a szegénynegyed mocskos utcái jóval sötétebbek, s nem ritkán kétes alakok jelennek meg rajtuk. Elwyrien épp ilyesfajta kétes alak, ki az árnyak közt rejtőzködve lopakodik a háztetőkön, áldozatra várva. Házról-házra jár, tekintete az utcaszintet fürkészi, kutatva az után a férfi után, kinek vérére oly régóta áhítozik. Persze sovány a remény, hogy épp így fog Raan nyomára bukkanni, de más dolga nem lévén, ezt a kevéske esélyt is meg kell ragadnia. Még nincs teljes sötétség, de nincs is rá szükség, s az Éj amúgy is leszáll, egy fertályórán belül. Ilyenkor elcsendesül minden, aki nem óhajt kínhalált halni, az a házába zárja magát, az Izzó Gömb első sugarainak felbukkanásáig. Csak a bolondok maradnak idekint... vagy azok, akik a nőhöz hasonlatos módon kétes ügyben járnak el. Az őrség is éberebb ilyenkor, elvégre ők sincsenek teljesen biztonságban. A sötételf fejből tudja, mikor merre őrjáratoznak, s ha ő tudja, akkor bizonyosan mások is tisztában vannak vele. Az egyik háztetőn megpihen, azzal az épülettel szemben, amely legjobb tudomása szerint zálogházként üzemel. Ő maga személyesen sosem járt ott, de bizonyos ismerősei említették párszor, hogy tulajdonképpen bármit el lehet ott adni néhány aranyért. Csakhogy Elwyrien, a homályból előtörő halál maga, nem alacsonyodik arra a szintre, hogy lopott holmikkal kereskedjen. Egyébként is, az egyik legfontosabb szabály: sose hurcolj magaddal kacatokat. Kizárólag aranyat vesz el az áldozatoktól, mivel nekik arra már igen kevéssé lehet szükségük, a nőnek viszont annál inkább. Ez az egyik oka annak, hogy sosem volt pénzszűkében, s igazán számára a csillogó érmék semmit sem jelentenek. Szükséges rossz, de nincs igazán hatalma nő felett, és soha nem is volt. Féltérdre ereszkedik, s a levegőt szabályosan veszi, csak pár percre van szüksége, hogy az útját folytatni tudja. Addig szemrevételezi a környéket, elsősorban a zálogházat, s annak környékét. Innen fentről nem sok minden kerülheti el a figyelmét, jóval az utcaszint felett arra sem lát túl nagy esélyt, hogy őt magát bárki észrevenné. Ha mégis, tulajdonképpen az sem baj. Akinek ismerős az alakja, jó eséllyel fejét leszegve elsiet, nehogy valami csúnya dolog történjen vele. Ki merné az éjszaka rémét zavarni portya közben...?*