//Rajtaütés - A kiemelés//
*A célhoz közelítve Delgair őrmester hátra néz, hogy mindenki megvan-e még. A lovon ügető törpére pillantva felvonja a szemöldökét, de hát csak az a fontos, hogy itt van, őt az sem zavarná, ha a karjaival csapkodva repülne. Egy hálás gondolatot szentel a csapat őrmesterére és hadnagyára, akik jó kondícióban tartják a katonáikat, aminek most, hogy sietni kell, nagy hasznát látja. Egy sikátor sötétjéből ismerős arcot lát kikukucskálni és máris int a mellette kocogó sötételfnek, aki egy szó nélkül iramodik a mutatott irányba. Az őrmester nem lassít a tempón, a hosszú lábú férfi úgyis utol fogja érni. Nem is téved, fél perc sem telik el és beosztottja már a fülébe is suttogta, amit megtudott. A hír hallatán egy pillanatra veszett káromkodhatnékja támad. Ez sem az az akció lesz, amit majd az unokáinak mesélget a kandalló előtt...*
-A Lyuk. Pont a Lyuk, hogy égne porig! *Félhangosan mondja, inkább magának, mint bárki másnak és ha lehet, még jobban rákapcsol. Ald'asnak csak egy szót vet oda.*
-Elkéstünk.
*Még három utca, már csak kettő, az utolsó kanyar és már látszik az az elátkozott lebuj. A sarkon persze ott áll a figyelő, egy fürge tündér, aki, amint befordulnak, már rohanna a hírrel, hogy jönnek a katonák, de a sötételf gyorsabb. Bóla repül, a simlis tündér elvágódik a porban, a következő pillanatban pedig már falhoz is van vágva, hogy ájultan rogy a házfal tövébe. Delgair őrmester egy bólintással nyugtázza, ahogy a beosztottja gyors mozdulatokkal kötözi áldozatát, aztán rohan tovább, hogy meg se álljon egy távolabbról lakhatatlan romnak tűnő épület előtt. Közelebb érve kiderül, hogy valami kocsma lehet, mert olcsó dohány füstje érződik, fény szűrődik ki az ajtó és az egyetlen, zsaluval zárt ablak résein és a homlokzaton ócska cégért nyikorgat a hideg szél. A rozzant, repedezett fatábla egy fogai között tőrt szorongató, gonosz képű patkányt ábrázol. Maga az épület egy szintes és mint egy rothadó fog még használható társai között, úgy hat a két szomszédos, egy fokkal kevésbé lerobbant lakóépület között. Delgair már jól ismeri, bár ennek egyáltalán nem örül, még kevésbé, hogy helyismeretét hasznosítani kénytelen. Ahogy megtorpan a bejárattal szemben, baljós gondolat villan át a fején.
~Remélem, ezek itt mögöttem tényleg felkészültek, különben itt döglünk meg mind.~
De hangja határozott, tekintete mindenre elszánt, ahogy parancsokat oszt.*
-Amint bementünk, ti ketten Coyts őrmesterrel a jobb fal mellett mentek a hátsó kijáratig. *Xebogra és Naesalára mutat.* Odaálltok és tartjátok, senki se ki, se be! *A törpére és Freshkora néz.* Ti velem jöttök! A pult mögött van egy függönnyel ügyesen álcázott szoba, figyeljetek rá! *Az észrevétlenül mögéjük érkező sötételfhez fordul.* Dem, te figyelsz a hátunkra!
*Végig néz rajtuk és nagyon reméli, hogy senki tekintetében nem talál félelmet.*
-Aki nem fekszik le azonnal, leütitek, aki ellenáll, levágjátok!
*Kardot húz, az ajtóra néz és elképzeli, hogy valaki számszeríjat szegez rá a másik oldalról, arra várva, hogy belépjen.*
~Ne várassuk szerencsétlent!~
-Katonák, Arthenior békéjéért, utánam!
*Előre lép, felkészülve, hogy berúgja az ajtót.*