//Egy nem várt viszontlátás//
*Nem akar mást, csak elmerülni a csókban, az ölelésben, ami kis időre eltüntet mindent maga körül. Nincs fenyegetés, nincs veszély, nem kell döntéseket hozni, nem kell a komor képekkel fenyegető jövővel törődni.
A pillanat azonban lassan elillan, ám az ölelő karokból nem bontakozik ki. Komor tekintettel pillant fel a hímre a legújabb pletykák hallatán, ám néhány szívdobbanásnyi idő múltán mégis inkább visszatemeti arcát a mellkasába.*
- Eltűnni a világ elől, legalább egy kis időre, veled. *Motyogja a komolytalan választ, kicsit szorosabban ölelve a hímet. Elvégre engedett a korábbi módszereiből, és ezúttal kikéri a véleményét, amiért hálás. No de komolytalan válasz? Nagyon is ezt szeretné tenné, de tisztában van vele, hogy ez sajnos kivitelezhetetlen. Így viszont szembe kell néznie vele, hogy van egy nagyon is valós fenyegetés, ami egyre nagyobb teret hódít magának.
A falak hiánya őt kevésbé zavarja, hiszen sosem élt körbe zárt településen, a két irányból érkező holt sereget viszont már annál komolyabban veszi. Nem ostoba, ha nagyobb vadra pályáztak, vagy egy a törzsre fenyegetést jelentő szörnyetegre mentek vadászni, az övéi is gyakran használták a bekerítés taktikáját, hogy több irányból támadták, hogy elzárták a menekülés útját. Át kellene kelniük a hegyeken, ha ez még lehetséges.
Apró sóhaj kíséretében emeli tekinteté ismét a hímre.*
- Vannak, akik már indulni akarnak, vagy el is indultak a Tűz városa felé. Sokan viszont még bíznak a győzelemben. Főleg a papok és a mágusok erejében. Állítólag a város vezetői között is van egy, aki erős, mi is volt a neve... *Próbál visszaemlékezni a pletykákban halott névre, de csak annyit sikerül felidéznie, hogy hasonlított a város nevére.*
- Talán biztonságosabb lenne átkelni a hegyeken de... *A mondat félbe szakad, s a tétova folytatás is csak kis idő múltán érkezik.*
- A hegy ezen oldala elbukik, akkor édes mindegy, utána hol leszünk. Ha a Karavánpihenő, a Kikötő és Arthenior is elbukik, nincs az az erő, ami megállíthatná a holtakat. A tavi város magára marad, aminek nyilvánvaló, mi lesz a következménye, a sereg tovább erősödik, a hegyeken túliaknak pedig csak akkor lesz esélyük, ha össze tudnak fogni. *Arckifejezésén látni, ennek mennyi esélyt ad.*
- Nem tudom, mit kellene, vagy mit lehetne tenni. *Gondolatai azonban visszatérnek a törzse felé. A futárt elküldte, talán idejében megkapják a figyelmeztetést. Talán idejében megkapják az üzenetet, hogy menjenek el, menjenek minél messzebb, vagy a saját holtaik fordulnak ellenük. Ők ugyanis nem a tűznek adták az eltávozott porhüvelyét, a füsttel együtt szállhasson el a lelke. Ők visszaadták a természetnek, a földnek.*