Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

520. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-31 01:43:00
 ÚJ
>Ser Lazzur Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

-Aztán kampóspörölyt hajítottak a fejébe... fiam... a fickó feje szétrepedt és a képembe repült minden mocsok ami a szájába és az agya helyén volt...
*Meséli a történetet a fiatal őrnek Lazzur. Bizony mivel bővelkedett az élete eddig háborúkban így van egy-két érdekes története... Várostromok, lovasütközetek, csatározások, rajtaütések.*
-És mit szólt uram?
*Kérdez vissza lelkesen az őr, miközben lábuk alatt cuppog a mocsok és megérkeznek a szegénynegyed szívébe.
Mocsok, bűz és nyomor. Az egyetlen kép amit gyűlöl látni a nővére portréján kívül... az ez.*
-Mit szólhattam? *Horkan fel vidáman az elborzasztó múltbéli eseményen Lazzur.* Letöröltem a mocsok egy részét a rostélyról és elrúgtam az utamból a tagot... a következő kép meg mi ? Egy paraszt katona... vasvillával. Ordítva rohan felém... ilyen mondom nincs.
*Mondja hüledezve a ser, mire az őre elneveti magát.*
-Vasvilla? Mit akart az...?
*Mire ismét elkomorodik Lazzur és lenéz az őrre, mire az nem érti miért lett ilyen az áhított példakép.*
-Fiam... a paraszt alig volt több... tizennyolcnál. Bömbölve rohant egy szál ingbe és tépett nadrágba... nem volt semmije. Lehet az a villa volt mindene. Odahaza lehet testvérek és éhezők várták azt a zsoldot amit Ő kap a győzelem után... az a család... soha nem látta viszont se őt se a zsoldot.
*Újabb érdekesség... Ő a legtöbb sötételffel szemben, eltanulta a bűntudatot. Ha nem is sokat de tanúsít... sajnálta azt a srácot.
A fiatal őr elszégyenli magát látszólag, közben kikerül egy adag kutyagumit.
Majd a páncélos lovas ismét megszólal eléggé fura hangon.*
-Úgy csaptam le a kézfejét ahogy volt... még tovább ordított és kegyelmet akart kérni... kegyelmet... KEGYELMET? Ott mikor a kezéből ömlik a vér... felrúgtam és a homlokába vágtam a vasat. *Majd ismét elmereng az öregedő sötételf.* Erre senki nem készít fel öcskös... arra a tekintetre amit egy olyan srácon látsz mint az... úgy hasadt szét a homloka mint egy túlérett meggy...
*Azzal fúj egyet a rostélyon át a lovas és tovább léptet csöndesen az őrrel oldalán.
Hirtelen az őr se érti, hogy most szégyellje magát vagy pedig egyszerűen hallgasson.
Tovább mennek és feszült csönd ül rájuk...
Mire Lazzur ismét gondolkodni kezd... mi várja majd Őt abban a bizonyos kúriában? Egyáltalán igazi-e a hívás... meg kell róla bizonyosodjon, mire a csönd megtörik.*
-Amúgy uram... mi is az a agy?
*Kérdezi oktondin a strázsa, mire Lazzur kiábrándultan rá mered a rostély mögül.*
-Nem baj... hosszú az út addig a tetves akarom mondani... áhh mindegy szóval az agy...
*Azzal átlépik a gazdag és szegénynegyedet elválasztó kis boltívet.*


519. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-30 13:47:52
 ÚJ
>Abel Gastrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88

Játékstílus: Szelíd

*A szegénynegyed poros bűzös levegőjét beszívva úgy érzi, végleg hazatért. Néhány gyerek megáll kergetőzésében, és köszönti a rég nem látott barátot. Hiszen Abel ismerős itt, végül is ide tartozik ő is. Egy piszkos utcakölyöknek összeborzolja a haját. Egy ismerős, düledező ház felé halad. Nyitott ajtaján át belát a konyhába, de ott most nem áll senki a tűzhely mellett. Kopog az ajtófélfán, beljebb lép, de nem lát senkit. Az egyik arra szaladgáló kis kölyök világosítja fel, miért is nincs senki a konyhában.*
- Elvitte a Larát egy gazdag ficsúr cselédnek. *Mondja furcsa kiejtéssel, és Abelnek mint egy ismerős villám, hasít elméjébe név. Szinte nem is érti, hogy felejthette el. Ám az emlékezés örömét hirtelen felváltja a csalódás.*
"Elvitte??" *Fejében visszhangzik ez az egy szó egyre felháborodottabban, de kívülről nem mutatja ennek halvány jelét se. Biccent az utcaporontynak, és dob neki egy aranyat, az pedig boldogan fut vele el. Azt az egy szál virágot, amit még a templomkertben szedett, a földre dobja, ő maga pedig lassan lépkedve a főtér felé veszi az irányt. Fáradtnak érzi magát, és jól esne egy korsó ser is kiszáradt torkának, ezért úgy tervezi, be fog térni a Pegazusba.*


518. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-30 09:33:19
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

*Ahogy a piactérről megérkezik, nagyon gyorsan el is határozza, hogy sokáig nem időzik itt. Nem azért mert bármi fenntartása lenne a koldusokkal, vagy a szegényekkel szemben, inkább már pihenésre vágyik. Újra eszébe jut a kandalló tüze, a vöröslő bor íze, a forró vacsora, melyet a fogadóban elkölthet. Vajon emlékeznek még rá? Vajon tudják ki ő és mikor érkezett? Vajon felismerik-e és barátként üdvözlik, ahogy belép? Hiú ábrándok, ezzel tisztában van Umon is, hisz alig néhány napja tartózkodik csak a városban, ebből hármat töltött a fogadóban, csodálkozna, ha megismernék. Rövid idő, mégis úgy érzi már évek óta itt van. Az az átkozott árvaház, még az időérzékét is meggyötörte. De mi van akkor, ha tényleg hónapokat töltött bent. A sötét és a kétkedés megzavarja az emberi elmét. Na de tovább, haladjunk az áhított fogadó felé.*


517. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:53:00
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

* ~Menni kell, menni kell...~ mondogatja magában már egészen megtörten. Mégis csak nagy a távolság amit a mai nap megtett. Először is megérkezett a városba majd egyenesen útnak is indult a barakk felé. Ott találkozott néhány ismeretlen rokonnal meg egy másik férfival aki kihívta egy barátságos gyakorlásra. A gyakorlás lement, Moon vesztett. Ez nem tett jót a mélységi nőstényke énképének. Elindult valami hatásosabb fegyvert csináltatni. És ez mind a mai napon történt. Beért a kovácshoz, ott rendelt egy új tőrt, ami természetesen semmiben nem különbözik a régitől talán csak kissé díszesebb. Most itt bandukol a szegénynegyed utcáján és már alig várja, hogy a fogadóba érhessen, ami talán már nincs is olyan messze.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.28 17:33:44, a következő indokkal:
Jelek pótlása.



516. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-27 11:30:29
 ÚJ
>Naasier Nephilim avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

*Lábai szinte maguktól viszik az elmerengő festőt, aki alig-alig figyeli, merre megy. Sután motyog bocsánatkérést, mikor vállával meglök egy csomagot cipelő, hatalmas alakot, de a másik lény rá se bagózik, csak morran egyet. Naasier sietve tovább is halad, de gondolatai ismét elragadják, a lábai elé guruló kopott labdán is csak azért nem esik át, mert az egyik kisgyerek elé szalad és így megtorpanni kénytelen, nehogy elsodorja.*
~Naasier az ég szerelmére, mi ütött beléd?~ *gondolja meglepetten. Rendben, egész életében kicsit figyelmetlen és szétszórt volt, ezt tudja is magáról, de ennyire figyelmetlen azért nem szokott lenni. Még akkor is figyelni szokott a körülötte nyüzsgő városra, mikor egy születendő festmény körül forognak gondolatai, hiszen soha nem tudhatja az ember, mikor lát valamit, ami ismét elragadja képzeleté. Valamit, aminek hatására az ihlet tünékeny múzsája homlokon csókolja, és olyan magasságokba repíti lelkét, ahonnan csak egy gyönyörű, csodálatos képpel lehet hazatérni a valóság szürkeségébe.*
~A szemei tehetnek róla.~ *dönti el végül Naasier, magában elmosolyodva a gondolattól, mennyire hasonlítanak Monalie szemei arra a szeretettel teli tekintetre, arra a csodálatos, érinthetetlen szépségre.* ~Muszáj megfestenem!~

*Még akkor is ezen gondolkodik lelkesen, mikor hazaér. A műteremben épp olyan káosz uralkodik, mint amikor ott hagyta: az állványokon félkész képek száradnak, a műterem sarkát elfoglaló szalmazsákon hanyagul gyűrődik a takaró. Csak festékei és a tiszta vásznak vannak gondosan, szinte már nevetségesen precíz rendben tartva, minden más ott hever, ahol épp kiesett előző alkalommal a fiatal művész kezéből.
A legelőkelőbb helyen gondosan beállítva szárad Polette asszony portréja. Naasier megnézi a festményt, egész közel hajolva ellenőrzi nincs-e rajta valahol egy elkenődött folt, egy apró hiba, amit gyorsan ki kell javítani, de ilyesminek nyoma sincs, így mosolyogva ott hagyja végül, hadd száradjon. Úgyis csak holnap jönnek érte.

Gyorsan szedi össze, amire szüksége van, mindent szinte észrevétlenül talál meg a káoszban. Mintha helyükön lennének a dolgok, pedig az egyik füzet bizony az ágy alól kerül elő, ceruzát meg épp gyűrött inge alatt talál a széken. Mégis előkerül minden egy pillanat alatt, s Naasier hamarosan úgy néz ki, mint egy alaposan megpakolt hordár. De azért még visszalép egy utolsó tubus festékért, mikor eszébe jut Mona pillangójának kissé ezüstösen csillogó, világoskék szárnya. Csak ezután indul el óvatosan, a rengeteg festőfelszereléssel egyensúlyozva a város határában zöldellő folyópart felé.*


515. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-26 17:21:57
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

//Loya részére//

*Maga sem mondaná, hogy egy bizalomgerjesztő alak, de hogy ennyire? Maga sosem szerette a fegyvereket. A szavak is tudnak sebet okozni, ráadásul a lélekben, mit nem lehet fáslival orvosolni. S természetesen, azok jók a barátság megteremtésére, ahogy sok minden másra is. Háborúkat indítottak szavakkal, s békét is kötöttek velük. Talán nincs is erősebb fegyver, mint a szavak kivételes finomságú ismerete. S bár Kazgo nem egy tökéletes nyelvel küzdő, megfelelően tud bánni velük, hogy elkerüljön helyzeteket, s ne kelljen megfutamodnia.
S hogy jobb volna a világ sötétség nélkül? Miféle, kiegyensúlyozatlan hellyé válna? A jó ellentéte a gonosz, a párja, az egyetlen, mi kiegészítheti. Nem létezhet nélküle, ahogy erőszak nélkül béke sem. Mindennek megvan a maga formája, s a párja, mi nélkül nem létezhet. Van, mi valóban rossz, de fájdalom nélkül nem tudnánk, mikor kell érezni a megnyugvást, mikor távozik testünkből az érzés. Ha sose lennénk szomorúak, sosem lehetnénk igazán boldogok sem. De ez puszta meglátás, semmint olyan tény, amit a férfi hitként terjesztene.*
- Megértem.
*Mosoly szökik ajkaira, hiszen elismeri, el is kell ismernie, nem a legjobb hely ez. Különösen nem egy olyan lénynek, aki karcsúbb és alacsonyabb, már fajából adódóan, mint a többi. Igaz, egy törpe magassága is hasonló lehet, de egy égimeszelő óriás már valóban képes lenne egy mozdulattal eltaposni akármelyiküket.*
- Akkor arra.
*Int fejével, s közben ismét mosolyog. Barátságos ívben marad ajkának párosa, ahogy a másikra tekint, majd arra, merre menniük kell. Csuklyáját nem húzza vissza fejére, inkább hagyja, hogy a gyengéd és hűvös szellő kissé bolondozzon pár tincsével, még ha nem is túlzottan hosszú hollószín tincseinek sokasága.*
- Mellesleg, a nevem Kazgo.
*Mielőtt meg lehetne vádolni az illem ellen elkövetett mulasztással, gyorsan elárulja hát nevét. Családja nevét sosem akarta használni, ezért vett fel mást, mit viszont keveseknek árul csak el. Talán ha két evilági alak tudhatta eddig meg, miféle név pecsételi sorsát. Hiszen, nem maga választotta, az talált rá. De folytonos gondolatokba merülés helyett inkább a balra tartó utca felé mozog, hogy mihamarabb kitalálhassanak ebből az útvesztőből.*


514. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-25 20:47:00
 ÚJ
>Kagoy Tacharas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Kagoy alig hogy a főtérről átér a Szegénynegyedbe hirtelen megtorpan. Megcsapja a bűz az utca szaga. Nem ismeretlen számára már ez a a környezet mindenesetre örökké irritálni fogja mind a szag mind az ott élő emberek. Nagyobb óvatossággal indul el a szegénynegyeden vezető úton szinte mintha eszébe se jutna bármikor is gyorsabb tempóra kapcsolni. Fanyar ábrázattal méregeti az itt lévő embereket s közben erszényét nézegeti hisz a lopás sem idegen számára. Néha-néha szinte már leköpne egy két kéregetőt s habár nehezen is mindenesetre sikerül megtartania önkontrollját s kurta válaszképp botjával sorozatosan tessékeli arrébb a zaklatókat.

Szépen lassan s nehézkesen bár de átér következő megállójára.*


513. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-25 13:26:14
 ÚJ
>Loya Ingrion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

*Azért a biztonság kedvéért a keze ügyében tartja a tőrt, nem bízik meg ilyen könnyen senkiben. Az elmúlt egy év óvatosságra nevelte, sok furcsa alakkal találkozott már. Mondjuk, az előtte álló se fest hétköznapin. Nem lehet természetes ez a fekete szárny, lehet, hogy valami méreg vagy gonosz varázslat következménye. Sok ilyenről hallott már a vörös szemtől egészen a csúf, pikkelyes bőrig. A gonosz lelkek sosem nyugszanak, és nyomukban nem jár más, csak a pusztulás. Mennyivel jobb lenne a világ nélkülük.
"Na, remek, mindjárt jön az a szent gondolat, hogy nekem kell kiirtanom minden gonoszt, mint valami régi hőstörténetben. Szánalmas!"
Régen ilyesféle álmokat dédelgetett. A fiatalok vakmerő és oktalan természetével azt hitte, legyőzhetetlen. Szembeszállt volna az egész világgal, csakhogy bebizonyítsa erejét. Micsoda butaság. Ilyen szempontból a bukás még jót is tett neki. Sose felejti el azt a pillanatot, mikor ott állt vele szemben, és képtelen volt bármit is tenni. Még sose érezte magát annyira kiszolgáltatottnak. Nagyon elbízta magát, bízott a lelkierejében, ami cserbenhagyta. Ez az igazi gyengeség, és nem a fizikai.
Igen, jót tett neki a bukás. Ráébredt önön sebezhetőségére. Végtelenül halandó, és ha nem vigyáz a bőrére, a meggondolatlansága az életébe kerülhet. Ezért nem szégyelli, hogy tőrt rántott erre a tündérre, még ha nem is szolgált rá. Ezt vele is megosztja.*
- Nem kérek elnézést, a heves reakciómért, bár az udvariasság megkívánná. Ez egy elég rossz környék, főleg fiatal hölgyek számára, bár én a maga helyében kicsit óvatosabb lennék.
*Halk sóhajt hallat a javaslat hallatán, de ez inkább fáradtságból, semmint ellenszenvből fakad. Hosszú volt az út idáig, és pillanatnyilag másra sem vágyik, mint egy jó forró fürdőre.*
- Persze, mehetünk együtt* bólint, és megkísérel visszamosolyogni, bár inkább fintor lesz belõle. Hátradobja a haját és aggodalmasan körülnéz.*
- Szerintem arra kéne mennünk* mutat tétován a balra nyíló utca felé.*


512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-23 16:11:40
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

*Saját félelmét enyhíti a tudat, hogy van kit követni, ki talán kivezeti az útvesztőszerű városrészből. Bár, számára az egész város az, nem úgy, mint a falvak, min végigtekintve a főúton teljességgel átlátható. Most sokkalta elveszettebbnek érzi magát, mint általában szokása. De félelme hiába enyhül, ott a tudat, hogy akár gyilkos is lehet, kinek hangját gyors lépteivel követi. Fürgén kapkodja mégis lábait, míg el nem veszti a halk léptek zaját.
Hamarost ütközhet idegen személlyel, kinek első reakciója, mikor egyensúlya teljes lesz, hogy tőrt ránt feléje. Pillanat telik csupán, míg egész eddigi élete, mind az öt évtized, mitől vonásai lágyból rémültbe húznak, de lassanként újfent a mosolya kerekedik, mi zavart és kétségektől terhes.*
- Csak annyira, mint sajátom.
*Szintúgy bizonytalanság uralkodik szavainak hangzatában, amint szólal. S bár köpenye rejtekéből valóban kikandikál szárnyának széle, mattos feketeségükkel, őt az lepi meg, hogy a szemben álló, láthatóan nem veszélytelen, s talán még harc képzett nő szárnyai rózsás színezetűek. Látott már hasonlót, de megszokta, hogy népük harcosai... Hát, nincsenek sokan, alig látott eddig párat, kik valóban fegyveresek, nem csupán eszköz, miként a bárddal az étket szelik, vagy a fák már elhalt részeit nyesik éles pengével. Szokatlan dolog olyat látni, hogy női egyén forgatja a fegyvert, méghozzá igen fenyegetőn, hála az egeknek, s magának a természet minden erejének, hogy eltette.*
- Csak reménykedtem, hátha kivezet lépteinek zaja a város eme szegletéből.
*Újfent szabadkozik, nem igazán érti a hirtelen letámadást a szavakkal, inkább villogna a fenyegető tőr, az elől könnyűszerrel elfuthatna.*
- Ez esetben tudom ajánlani társaságom, ha nem haragudott meg túlzottan, hogy együttes erővel lelhessük meg a kivezető utat.
*Vigyorodik, ha képes, még zavartabban, mint eddig. Most úgy, igazán szívesen süllyedne az utca kövezete alá, hogy elrejtőzhessen a nő pillantása elől. Bár örömére szolgálna, ha segedelmét elfogadná a másik, mégis ott a tudat, hogy miatta menekült a másik, ki ráadásnak fegyveres, mint már megtudhatta. Azért ez kissé feszélyező tényező, ám a cél érdekében egy kényszeredett szövetség igencsak segítsége volna mindkettejüknek.*


511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-22 23:08:47
 ÚJ
>Loya Ingrion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

*A félelem lassan pánikká növi ki magát, minden kapualjban sötét alakokat vél felfedezni, melyekről aztán kiderül, hogy csak egy-egy kémény vagy háztető furcsán odavetett árnyékai. A biztonság kedvéért azért készenlétbe helyezi a tőrét, és sűrűn körbetekintgetve folytatja az útját. Igyekszik határozott léptekkel haladni, de ez nem igazán sikerül, főleg, mivel fogalma sincs, merre kéne mennie. Azt se tudja megmondani, merről jött, s egyre biztosabb benne, hogy örökre itt ragad ebben a labirintusban.
Már épp kezdene megnyugodni, mikor valahol mögötte nyikorogva becsapódik egy ablak, mire hanyatt-homlok futásnak ered, hogy fekete köpenye szárnyszegett varjúként repül utána. Rohanás közben hátrales, hogy lássa üldözőjét, de senkit nem lát. Újra előrefordul, de a látóterébe kerülő valakit már nem tudja kikerülni. Az ütközéstől kibillen egyensúlyából, de ez nem tartja vissza attól, hogy előrántsa törét és az idegennek szegezze. Három szívdobbanásig csak áll, és hatalmas szemekkel mered az illetőre, a fegyvert továbbra sem eresztve, mire végre eljut a halálfélelemtől blokkolt tudatáig, hogy miféle szerzet is az elõtte álló. Tőrét sietve visszateszi a tokba, majd hátratűri elszabadult hajtincseit.*
–- Ne is szabadkozzon, az én hibám volt* rázza meg a fejét. A hangja még most is elég bizonytalan.
Végre alkalma adódik jobban megnézni az ismeretlent. Az illető minden kétséget kizáróan tündér, de ugyan miféle? Loya még sosem látott fekete szárnyú tündért. Ez olyan ellentmondás, mint egy aprócska óriás. És mégis itt áll előtte az élő példa. Egyéb tekintetben teljesen átlagosnak mondható. Alacsony, a lánynál jó egy fejjel kissebb, törékeny, és a jelek szerint teljesen veszélytelen.
Most, hogy végre fellélegzett, fellángol a bosszúsága.
–- Maga követett?* szegezi neki a kérdést kissé talán támadón és egészen biztosan udvariatlanul. És még a másik nevezi magát arcátlannak!
A kérdés hallatán keserűen elmosolyodik.*
–- Hát, ma úgy látszik, egyikünknek sincs szerencséje, ugyanis én is a főteret keresem, de sajnos magához hasonlóan nem lelem az odavezető utat.
*Szomorúan felnéz az égre, de a Nap állásából sem tud sokat kiolvasni.
„˝Igazán felszerelhetnének ide valamilyen útjelző táblát!”˝ bosszankodik.*


510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-22 21:02:56
 ÚJ
>Revydril Shyarr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Napok óta ténfereg ebben a mocskos negyedben, de minden jel szerint hiába. Mindig jó volt abban, ha valakit elő kellett keríteni, de most nem csak a város idegen számára, hanem kétség kívül valami alakváltó fattyú után kell rohangálnia. El sem vállalta volna ezt a nevetséges melót, ami egy még számára sosem látott lény vérdíjáról szól, de levén, hogy igen csekély lehetőségek közül válogathat, rábólintott. Végül is mit veszíthet.. Max néhány napot az életéből, mert többet már biztos nem áldoz rá erre a lehetetlen küldetésre.
A penészes rozzant házak, mocskos utcák látványához és orrfacsaró bűzéhez már rég hozzászokott, így hacsak nem köt belé, vagy akaszkodik rá valami nyomorult kéregető, nem is foglalkozik velük jobban, mint amennyire muszáj. Mert hát sajnos valamennyire muszáj. Egy ilyen környéken minden pillanatban nyitott szemmel kell járni, főleg ha van annál a valakinél valami, ami bárminemű értéket képvisel. Egy csinosabb ruha, karkötő, de akár egy jobbféle lábbelire is leplezetlen irigységgel néznek az itt élők. Még szerencse, hogy egy fegyverövön integető kard fenyegető jelenléte elriasztja a legtöbbet a fölösleges próbálkozásoktól.
Egy bosszús sóhajjal vesz visszább a szapora lépteiből, s vált át ráérős sétára, ahogy belebámul egy pillanatra a lemenő nap elhaló fényébe. A sötétbe még kevesebb esélye lesz megtalálni azt a nyavalyás eredárt vagy mit, hacsak tök véletlenül bele nem fut egy sarkon. Amire valljuk be, nincs sok esély.. Arról nem is beszélve, hogy az éjjel ezek a éhező haramiák is sokkal bátrabbak lesznek, neki pedig még véletlenül sem hiányzik most egy értelmetlen sérülés. Még így is alig tudja megteremteni a napi betevőt.
Befordulva az egyik sarkon a negyed széle felé veszi az irányt. Pár perccel később egy diadalmasan trécselő társaság hangja csapja meg a fülét, ami meglehetősen ritka jelenség egy ilyen helyen. Kis hezitálás után úgy dönt, megnézi mi az örömünnep oka. Ki tudja.. talán neki is csurran cseppen némi haszna belőle. Az egyik roskatag ház takarásában aztán rátalál a két girhes alakra, akik nagyban vigyorogva épp a földön fekvő harmadik ruháját kutatják át szakavatott, gyors mozdulatokkal. Amint megpillantják a komótosan közeledő félelfet, az egyik fosztogató rávillant egy foghíjas mosolyt, majd megpörgeti a kezében lévő tőrt. A lány gondolkodás nélkül viszonozza a vigyort, megtorpan, majd félig előhúzza a kardhüvelyből a saját fegyverét. Akárki akárhogy nézi az övé bizony jóval hosszabb, és minden valószínűség szerint hatásosabb példány, ami a tőröst is láthatóan elgondolkodtatja. Végül mivel valószínűleg amúgy is végeztek már az eszméletlennel, a fél karjukat meg nincs kedvük kockáztatni a semmiért, egy dühös morranás kíséretében elkotródnak az ellenkező irányba. A kard így rövidesen vissza is kerül a helyére, a félelf pedig unott léptekkel megközelíti a földön fekvőt, hogy pár finomabb fajta oldalbarugdosást követően kiderítse magánál van e még valamennyire. Mivel a válasz igen csak nemleges, így egy gyors körbenézés után leguggol mellé megnézni, hogy él e még egyáltalán, no meg a ruházata alapján beazonosítani, hátha csak egy kalandvágyó nemesi ficsúr kóborolt e errefelé. Ilyen esetekben nem kis pénz üti a markát, ha hazajuttatja a bolondot. Aki persze élve többet érne..
Persze amint ráébred, hogy a kócos, sáros hollótincsek ismerős vonásokat rejtenek megdermed egy pillanatra. Aztán pedig egy kárörvendő, kaján vigyor terül szét az arcán.*
- Ejj ejj Kígyócska. Hát kifogott rajtad két girhes szarevő?
*Kérdi szórakozottan az aléltet, miközben alaposabban is szemügyre veszi. Nem lát rajta semmi komolyabb sérülést első nekifutásra, és a légzése is rendben van. Nagy baja tehát nem lehet. De hogy mégis mihez kezdjen vele az már egy jobb kérdés.. Felegyenesedik, majd bekukkant a legközelebbi viskóba, ahol néhány fénylő szemű patkányon kívül szerencsére más kizavarni valót nem talál. El is határozza, hogy bevonszolja oda a férfit addig amíg magához nem tér, mert odakint túlságosan is magához vonzza ezeket a keselyűnépeket. Nem túl hosszú a táv, de tekintve, hogy a másik sokkal nagyobb és nehezebb nála, még így is megküzd vele.*
- A francba veled, mindig ilyen dagadt voltál?!
*Pirít rá, miután végre sikerült bevonszolnia a szánalmas kis viskó fedezékébe. Csak ezután tűnik fel neki, hogy valami még maradt a földön utána. Odalépve felkapja a barna kis tasakot, amely jónéhány felettébb undorító küllemű babot rejt magában. Fintorogva vissza is önti a markából ezeket a valamiket a tasakba. Nem csoda, hogy ezt itt hagyták a fosztogatók.. Előbb eszi meg valaki a saját ujját, minthogy ezeket. Azért biztos ami biztos zsebre süllyeszti a kis zacsit, így legalább nem felejt majd el rákérdezni Celornnál, hogy mi a fészkes fene ez. Hátha sokat ér, és akkor el tud kunyerálni tőle pár darabot. Vagy ha már úgy is nála van, akár az összeset.
Vissza is tér a még mindig mozdulatlan férfi mellé, s a karját maga mellé fektetve, törökülésben levágja magát mellé.*
- Ch.. és nekem még azt hazudtad, hogy valami nagy harcos vagy. Erre tessék..
*Csóválja meg a fejét vigyorogva, majd az ajtó réséből a kinti gyér forgalmat kezdi figyelni. Reméli mihamarabb magához tér. Nagyon nincs kedve itt tölteni az éjszakát.*


509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-22 17:31:37
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

*Nem, nem lehet, hogy megint eltévedt. Végeláthatatlan útvesztő talán, kész labirintus ez a város. Lassan ki kellene ismernie, hogy merre lelheti meg az utat. Csak kerülne elébe már valami pont, miről tudhatná, hol jár. De csak házak, magasan, nagyon magasan elnyújtózva a délutáni naplemente fényében. Hamarosan sötétedik, és eluralkodhat a félelem az apró férfi egyed szívében. Nem szeretné az éjt az utcán tölteni, kell hát lelnie hamarosan egy fogadót. Mit mondott az az alak, merre találja? A főtér felé? Hát arra kellene vennie útját, kérdés csupán, hogy az merre van...
Ahogy léptei egyre szaporábban vezetik, egy másik alak cipőinek kopogására lesz figyelmes. Talán ő tud majd segíteni, reménykedik magában. Követni kezdi hát, ám hamarosan elveszti és mindenhonnan csak a kétség zajait hallja. Erre ment? Vagy talán arra? A fene se tudja!
Végül az egyik kisebb utcáról, két ház közül lép elébe egy alak, kit nagy sietségében testével talál meg elsőnek. Ütközésük fájó emlék maradna, ha nagyobb alakra lelt volna, ám méreteiben hasonlatos az, kivel ütközik.
Alig fejére húzott csuklyája teljesen hátrahull, ahogy köpenye meglebben a hátratántorodásban. Majd eszmél, mégiscsak ismeretlennek ütközött neki, hát illendőségét meg hová tette!*
- Elnézést, figyelmetlen voltam.
*Nyúl egyik vékony karjával, hogy hollótincsei alatt, tarkóját vakarja meg zavarában. Lilásan izzó szempárja lassan felméri, miféle lénynek ütközött az előbb, s meglepve látja, hogy az alacsony személy minden bizonnyal fajtájuk képviselője, mint ő. Hát tündért lelt, ez örömteljesebb, mint várta.*
- Talán arcátlan volnék, s vagyok is, de tudna segíteni? Nem leszek rest hálát adni, valamily módon, de szeretnék eljutni a főtérre. Esetleg meg tudná mondani, merre találhatok oda?
*Kétségbeesetten tekint lágy mosolya fölött a nőre, kezd éhessé lenni, így pedig már gondolatai is csak a fogadón járnak. Akár minden vagyonát is odaadná, csak maradjon annyi, hogy megétkezzen. Muszáj lesz, hiszen apró testének parány súlyát fenn kell tartani, még a végén elfogyna, s talán erősebb szellő is elsöpörné a föld színéről. Az pedig nem volna jó, se neki... Nem, csak neki, mások inkább örömködve nevetnének, ahogy azt látnák, szellő szárnyán repíti magával a nyeszlett testet.*


508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-22 14:33:37
 ÚJ
>Loya Ingrion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

*Loya egyre ingerültebben tekint körbe. Ha első alkalommal még nem sikerült eltévednie, most bepótolja a mulasztást. Tudta előre, hogy rossz ötlet visszatérnie ide, de nem igazán tehetett mást. Itt látták a legutóbb Erdant, követnie kellett a nyomokat. Így is tett, de úgy döntött, lovaglás helyett inkább hajóval jön. Most persze fizet a kényelemért. Itt áll a város közepén, és fogalma sincsen, merre találja a főteret.
Eléggé eldugott részen járhat, ide még a fény se szívesen látogat, a keskeny utcára alkonyi félhomály borul. A magas házak fölé tornyosulnak, szinte ketrecszerűen bezárják, csak egy vékony kis csíkban látja az eget. Hang is alig hallatszik, mintha valamilyen párhuzamos világban járna, sőt itt még a levegő is hidegebbnek tűnik, mint a napfényes piactéren. A lány megborzong, és összébb húzza magán a köpenyét. Lehet, hogy csak a képzelete játszik vele, vagy kezd paranoiás lenni, de van egy olyan furcsa érzése, hogy figyelik. Megszaporázza a lépteit, cipője koppanása bántóan nagy zajt csap.
Elég rémmesét hallott már az ilyen környékekről ahhoz, hogy féljen. Bár az ilyen történetek általában az éjszaka leple alatt zajlottak, most pedig még csak délután van, ez nem kelt benne téves önbizalmat. Elég sötét van ahhoz, hogy észrevétlenül követhessék, s ha sikítana se valószínű, hogy hallaná valaki. A házak nagy valószínűséggel üresen tátongnak, hisz ki szeretne ilyen környéken élni?
Loya reménykedve befordul a sarkon, de csalódnia kell, mert az utca zsákutcának bizonyul, pár ház után magas fal zárja le. Szaporán dobogó szívvel megfordul, s szinte már futva indul meg visszafelé, miközben egyre erősödik abbéli félelme, hogy nincs egyedül.*


507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:39:17
 ÚJ
>Drisad mar Aktrum avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A zsoldos útját a város azon részében folytatja ahová legkevésbé akarna születni... a nyomorba és bűnbe.
A büdös és koszos Szegénynegyedbe. Mindég is taszították ezek a helyek, bár mégis mindég itt küzdött a legtöbbet. Ilyen helyek melegágyai azoknak az embereknek akikre Ő vadászik és vadászott.
Amint lépked az omladozó és letűnő korok falain és utcáján feljebb húzza a ruhát arcán. Nem kívánja, hogy lássák valódi kilétét. Koldusok, kurtizánok, elszegényedett mesteremberek... Ahogy Ő szokta mondani: "Rohadtul szép."
Nem tagadja itt a legkevesebb problémája a kurtizánokkal van. Maga is gyakran igénybe veszi és vette az ilyen nők... szolgáltatásait. Néha csak csapda szintjén, máskor saját maga vágyaira. Bár Ő jobb kedvelte a gazdagabb krémesebb negyedek vöröslámpás házait. Eszébe is jutnak azok az emlékek...
Megcsóválja fejét és a kósza emlékképek tova is szállnak. Nem volt ellenzője az ilyen élvezeteknek de a munkája rovására sosem hagyta, hogy rámenjenek a légyottok...
Kisvártatva némi enyhülés következik be a légtérbe, maga mögött hagyja a szegénynegyedet.*


506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-19 21:03:12
 ÚJ
>Lagnar Phanvil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Furcsa látvány tárul Lagnar elé... A Gazdagnegyed színűző pompája után, most felettébb szembetűnik neki a változás, a nyomor, ami ebben a városrészben uralkodik. Nem most halad át itt először, de mintha minden egyes alkalommal egyre több koldust látna az utcákon. Néhányan most is összeteszik a kezüket Lagnar előtt. Ő pedig bele-bele ejt 1-1 aranyat, de nem viszi túlzásba a dolgokat... Nem azért, mert nem szeret adakozni, hanem azért, mert neki sincs. El-el iszogatta a pénzét, mint a legtöbb törpe... Lagnarnál ez az apja elvesztése óta fennálló helyzet, előtte nem volt iszákos típus, sőt, nem is ivott. Még soha sem tudta letenni az italt akár egy fél napra is, mert akkor mindig előjöttek a régi emlékek, még a gyerekkorából, s az apja halálának napja is, rendszerint. A negyed szürke, színtelen árnyaiban lépkedvén halad, kissé sürgetős tempóban a főtér felé. Már-már teljesen ismeri ezt az útvonalat, hiszen nem egyszer haladt át ezen... A negyedben a járókelőkben félelmet keltő csend uralkodik, melyet csak néha-néha tör meg egy-egy kiáltás, vagy éppen a koldusok zöreje, s rekedtes, kérlelő hangja. Lagnar egész úton a földet figyeli, így szinte észre sem veszi, csupán csak a levegő finom illatáról, hogy beért a főtérre...*


505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-17 22:10:21
 ÚJ
>Celorn Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Egészen addig nem foglalkozik a külvilággal, amíg bizonytalan léptei el nem kalauzolják a város szegénynegyedébe.
Rozzant, bedeszkázott ablakú házak előtt caplat - melyek láttán az a benyomása támad, hogy bármelyik pillanatban összedőlhetnek és a romok maguk alá temetik - de ezek valódi nagyvilági kúriák a fészkekhez képest, amiket időről felfedezni vél a szűk sikátorokban. Szánalmas fekhelyek: egy kis összehordott sáros szalma a földön bűzös bőrdarabokkal kibélelve, a szerencsésebbek pokrócba csavarva vegetálnak. Mozdulatlanok egytől egyik.. Néhányan üveges tekintettel bámulják a szemközti kopár falat, mások rohadt burgonyát csócsálnak, s van aki magában motyog. Rég elhunyt hozzátartozójukat szólongatják, beszélgetnek velük, nevetgélnek a jelenésekkel.. Kicsit beljebb két sziluettet vél felfedezni. Az egyik felnőtt férfi izzadt, olajos bőrű, míg a kisebbik egy térdig érő szürke zsákruhába öltözött girhes kislány. Egykor gondosan fonott szőke haja csapzott és fénytelen, jobb kezében egy megfoszlott játékmacit húz a földön és valami bolondos gyermekdalt énekel - a lassú melódiából kánont varázsol a sikátor. Szeme sarkából még látja, ahogy a férfi szőrös, nehéz fizikai munkától eres keze a kislány vékony válláról lejjebb, illetlen helyre vándorol. A fenekét simogatva vezeti tovább valami félreeső helyre ahol az anyjának fizetett néhány rézveretért cserében undorító öröm részese lehet.. Elfordítja torzonborz hollótincsekkel keretezett arcát és néhány lépéssel később már nem is képes visszaemlékezni az intermezzora.
Olcsó ivókat és ópiumbarlangokat látogatva változatosabbnál változatosabb történeteket hallani a mágia számára ismeretlen, új válfajairól és természetfeletti erővel rendelkező lényekről. Jamaal, a Delíriumhoz címzett lokál törzsvendége mesélt neki az eredarokról. A megboldogult vejének volt valami galibája velük - mesélte. Egyik napról a másikra megváltozott a rokon, a máskor oly vakmerő halász izgatottan tördelte a kezét, félelem költözött savószín szemébe és a legkisebb zörejre is összerezzent, jól meg is fedte amikor kedvenc levendula mintás cserépkorsója kicsúszott a kezéből és a padlóra hullva darabjaira tört. Amikor egyedül maradt vele bizalmasan intett a veje és ő érdeklődést mímelve áthajolt az asztal fölött, hogy tisztán értse a fickó suttogását. Előadott valami zagyvaságot szenvedésből táplálkozó lényekről, de őszintén szólva nem igazán foglalkoztatta, elkönyvelte valami újabb vízi legendának, a halászok amúgy is babonás népség - szirének, kráken most meg eredar.. Szegény Karlt ekkor látta utoljára élve, harmadnapra a hullámverés vetette partra a holttestét. A városőrök azt mondták a viharos szél felborította a csónakját és hiába kapálózott már az elemek győztek és ő belefulladt a habokba, de Jamaal meg volt győződve, hogy az eredar jött el érte, s ha nem is végzett vele szánalmas ladikjával előle menekült a nyílt tengerre..
A történeteket hallva ha eredar lenne ki sem mozdulna a szegénynegyedből. Nyomor, tébolyult emberek, mocsok és szenvedés.. valódi földi paradicsom ezeknek a mesebeli lényeknek..
Eddig jut a gondolatmenettel amikor tompa puffanást hall a koponyáján belül és éles fájdalom nyilall a tarkójába. Lába megbicsaklik, teste magatehetetlenül rogy a csorba macskakövekre.. Füle zúg, a környezet dervistáncot lejt.. Mintha egy elmosódott bakancsot látna ebből a kifacsart látószögből aztán.. szemei lecsukódnak, boldogan omlik a magatehetetlenség bársonyos ölébe, s tudata zuhan.. zuhan egyre mélyebbre a feketénél is sötétebb örvényben.. éjsötét álom..*

A hozzászólás írója (Celorn Archel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.17 22:25:00


504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-16 20:57:08
 ÚJ
>Yelane Kayme Bevorken avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*A szegénynegyedben nyugodtan lépked. Ismeri a környéket, egész jól, bár könnyebben a gazdagnegyed utcáin ismeri ki magát. Itt sem tévedne el, vagyis nagyon nehezen. Azért talán előfordulhatna. Ezt viszont elkerüli azzal, hogy nem téblábol mindenhol a nyomorban. Nem is szereti ezt a helyet. Számtalan öltözékét tönkretette már az itteni mocsok. Most is fentebb húzza kissé a lelógó anyagrészeket, hogy azok ne legyenek sárosak.
Folyamatosan azon gondolkozik, hogy hazamenjen-e még, vagy csak járjon-keljen a városban. Kedve lenne hozzá, igazából mindkettőhöz. Ahogy sétál, eszébe jutnak az otthoniak. A szülei, a kis lovászfiú, a léha őrség a kapuknál, sőt, még parancsnokuk is. "Ghawon! Nem válaszoltam a levelére... De mit is írhattam volna vissza? Ha apám kezére kerülne a levél, biztosan megtudja, hogy hol vagyok. Azt pedig nem engedhettem. Nem akartam visszajönni. Akkor még nem... Így legalább megtudja, hogy milyen következményekkel jár, ha nagyon erőlteti azt a témát."
Kisebb méretű táskájában kezd el kotorászni. Egy gyűrött papírt vesz elő, mely maga a kapott és egyben megválaszolatlan levél. Egy kis időre megáll. A fal mellé lép, hogy ne akadályozzon senkit mozgásában, majd felnyitja a borítékot és olvasni kezdi. Közben felrémlik neki a parancsnok arca, ahogyan utoljára látta. Ő segített neki megszökni, ilyesmire mindig kapható volt. Előszeretettel segített a félvérnek, a következményekkel nem törődve. "Remélem senki nem tudta meg, hogy most is ő segített..." aggódik kissé. A kék szemek derengnek elméjében. Hosszá barna, kusza hajszálak párosodnak a jóképű vonások tetején. Összességében egy rendes ember. És nagyon jól áll neki az egyenruha, legalábbis egyesek szerint.
A levelet finoman összehajtja. A pecsét más rajta, mint amit családja küld. Persze, hiszen az alkalmazottak nem írhatnak nevükben, így a pecsétet sem használhatják. Ez egy egyszerű, vörös viaszra nyomott minta. Yel felismeri. A férfi pecsétgyűrűjén is ez a jel ékeskedik. Mélyet sóhajt, majd ismét megindul. A távolban már látja a gazdagnegyed hatalmas építményeit. Jobban szereti azt a környéket, de az oda való emberek nagy részétől irtózik. Azoktól is, akiket be akartak neki mutatni, pedig már eléggé ismeri őket ahhoz, hogy ne akarjon azokkal találkozni.*


503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-15 18:58:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Szelíd

//Esemény - A csatornapatkány//

*A férfi végül meghal. Holtan zuhan a vízbe, melynek tetején vére kezd el terjedni. Ruhája teljesen elázik és bűzölögni kezd, csak úgy, mint az őr öltözéke jelenleg. Ha Hawul Raan átkutatja a férfi testét, talál nála egy erszényt, melyben 400 arany leledzik. Az mostantól az övé, elvégre megküzdött érte. Miért is hagyná ott?
Visszatérve az emberei szorgosan őrzik a foglyokat. Nem volt velük semmi gond.*
- Uram, mi van azzal az öregemberrel? *kérdi az újonc kíváncsian. Szemeiben látszik, hogy felnéz az előtte állóra. Szemeiben áhítat tündököl, igazi kis öleb lehet belőle, ha Hawul jól forgatja a lapokat és megtanítja neki, amit kell.*


502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-15 18:50:52
 ÚJ
>Hawul Raan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Esemény - A csatornapatkány//

* Hawulnak nem számít, hogy az öreg mit gondol. Végzett már bátrabb emberekkel is. Na és aztán? A lényeg, hogy meghal. Azonban elhúzza a száját, mikor a 'mindenki meghal' részre érnek. Szánalmas az az ember aki beletörődik a sorsába és nem próbál meg küzdeni ellene. Az ilyen emberek eleve nem valók az életre.
És no lám, mintha a vénség hallotta volna a gyilkos gondolatait. Hawul felé veti magát, holott semmi esélye. Ez az, így máris izgalmasabb. Tehát a kis beszéd valójában nem jelentett semmmit. Ő is ugyanúgy fél a haláltól, mint mindenki más. Bár annyira nem félhet, mint Hawul maga. Ő, aki a két lábon járó halál maga, s úgy fél az elmúlástól, hogy vannak éjszakák mikor álmatlanul járkál föl s alá, mert attól fél, hogy sosem ébred fel többet. Persze a gondoaltot többnyire eltudja hesegetni magától, de olykor-olykor visszatér, s olyankor majdhogynem páni féelem tör rá. Nem egy mészárlása okozója volt ez a - végül is - legyőzhetetlen érzés.
A gyilkos egy alúlról ívelő vágást mér az öregre, ki a puszta kezeit használva semmiképp sem tudja hárítani azt. Számára itt a vég, Hawul megszabadítja az esetleges álmatlan éjszakáktól.*


501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-10-15 18:42:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Szelíd

//Esemény - A csatornapatkány//

*Az öreg rezzenéstelen arccal hallgatja végig Hawult. Láthatóan kötélből vannak az idegei. A halál közeledte sem hatja meg túlzottan. Ábrázatán fagyos mosoly jelenik meg, úgy szemléli tovább az őrt.*
- Egyszer mindenki meghal, bármi történjen. Ha ennek most kell bekövetkeznie, hát legyen. Nem bánom. Legalább megkeserítettem az életedet, te nyomorult alávaló féreg! *sziszegi. Ezek után kezeit védekező helyzetbe emeli. Fegyvere nincs, így nincs sok esélye. Teste is kimerült a meneküléstől. A levegőt még mindig gyorsan kapkodja. Egy pillanatra azonban mintha látni lehetne acélszürke tekintetében egy szemernyi félelmet és kételyt. Talán elgondolkozott azon, hogy mi várhat rá a halál után. Hogy leplezze ezen ijedtségét, előre ugrik. Egyenesen rá veti magát a gyilkosra, bár tudja, hogy semmi esélye ellene.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416