//Ayrisz Emeraad//
* A sötételf valahol az ájulást és eszmélést elválasztó keskeny mezsgyén egyensúlyozhat, ám még nem dőlt el az irány, hisz forog vele a világ, miközben patakokban indul meg homlokáról a verejték. Úgy tűnik egyenlőre magánál marad, ám a külvilág oly távolinak hat számára, az ingerek, a szagok és fények tompák, mintha mindent csak elmosódottan a szeme sarkából látna. A legrosszabb az egészben-a hullámokban rátörő fájdalom mellett-, hogy tudatában van a történéseknek, s mozdulni, szólni is próbál, de nem tudja, hogy ajkait elhagyja-e egyetlen szó is, vagy csak elméjében visszhangoznak gondolatai.
Elmosódottan látja Ayrisz alakját, ahogy előtte térdel, igazából a számszeríjvessző kihúzását már nem is érzi, viszont az eltávolítás módja meglepi. Ahogy a mozdulatokból ki tudja venni a nő hozzáértő módon először eltöri a vállán átfúródott vesszőt, majd véletlenül sem roncsolva a szöveteket, helyesen, a kimeneti seb felé húzza ki azt. Micsoda megnyugvás, szégyenszemre ápolásra szorul, ráadásul egy mihaszna öreg bánt így el vele, de legalább jó kezekben van.
A fájdalom ellenére is érzi a lány forró, puha ajkait, ahogyan sebére tapadnak, hogy kiszívják a még véráramba nem jutott mérget. Ezzel biztosan javultak esélyei, ám a szervezetébe jutott gyilkos nedű még mindig dolgozik, ahogyan a fertőzés veszélye is fennáll.
- Jj-jól áll a vér, Ki-királylány!
* Nyögi a bókot a lány vértől maszatos arcát látván, fájdalomtól torzult mosollyal, az ezt követő nevetésbe viszont kis híján belefullad. A humorérzékét legalább nem veszítette még el, ez biztosan jó hír. Nagy szája ellenére viszont sosem tűrte jól a fájdalmat, de makacssága és becsülete nem engedi, hogy megszenvedjen egy ilyen kis karcolást. A tréfálkozás pont jó álca, legalábbis szerinte.
A következő mozdulatokból csak annyit lát, hogy kötözik a vállát, de ennél pontosabban nem képes felfogni az ellátás mikéntjét, persze ha magánál lenne sem értené a lány technikáját. Zaraun minden bizonnyal egyszerűen csak körbetekerné a sebet, aztán kész.
Most egy idegen hangot hall, nyilván dolgozik a méreg, s a képzelete szórakozik vele, ám ha így van kér még abból a szerből, mert most vetkőzni látja a hölgyet. A lázas vágyálomban lekerül róla a kopott kabát, s az alatta rejlő csipkés ruhanemű- ó, hogy ő mennyire is szereti a nőstényeken a csipkét-, és az ujjatlan felsőrész alól felsejlenek kívánatos idomai.*
- Ilyen iz...izgató vagyok sss...érült...en? Ha igggen, ké-rek még-egy vesszőt a jobb v-vállamba iss!*
*Artikulálja kiszáradt ajkaival, ám nem tudja, hogy a nő hallja-e szavait, mert ő most látszólag valaki máshoz beszél. De vajon kihez? Zaraun minden erejét összeszedve koncentrál, pórbál valamelyest feltápászkodni, s közben szemét erőltetve azon küzd, hogy kivegye az idegen vonásait.
- Csak... ezt ne! Inkább meghalok, mint-hogy ő...raj...rajta múljon a zéletem...
* Hadonászik még működő karjával hevesen, ám magatehetetlenül, látszólag komolyan is gondolja amit mond.*
~ Én mint férj, na persze...~
* Fut át mellékesen egy kósza gondolat háborgó elméjén, ám most inkább mélyen sűrűsödő, kitörni készülő dühöt érez mellkasában, ahogyan saját kicsi erszényét látja az elf kölyök markaiban landolni. Most az egyszer viszont nem szól egy szót sem, csak hagyja, hogy a ki nem törő düh átjárja testét, ahogy magában szitkozódva az égnek emeli tekintetét. Úgy érzi kezd magához térni, legalábbis a szédülés alább hagyott, cserébe erősödött a fájdalom, s elfogta a kellemetlen émelygés. Ha minden igaz felállni már fel tud, ám ez a feltápászkodás inkább nevezhető bénázásnak, épp olyan, mint mikor részegen próbál hazatámolyogni.
- Menjünk...hozzám, itt lakom két utcányira. Ezek biztos azért vártak itt rám.
* Köp az öreg tetemére dühödten, s tesz pár ingatag lépést az indulás irányába, viszont támaszték nélkül képtelen járni. Megpróbál a falnak dőlni, de az bal kézre esik, az a karja viszont használhatatlan, felemelni sem nagyon tudja, nemhogy megtámasztani magát vele.*
- Úgy tűnik a kilátást a toronyból ma nem tudom megmutatni... Ha csak nem ragaszkodsz hozzá...
* Mosolyog kínjában, majd kérdőn és egyben bocsánatkérően néz a lányra, ahogyan jobb karját átemeli vállán. Úgy mint a padon ülve a főtéren, ám most némi testsúly is nehezedhet a csinos vállakra, épp csak annyi, hogy visszatartsák Zaraunt az eleséstől.*
- Nem kell, hogy a hátadon cipelj, de egy kis segítséget még kérnék. Van nálam az ilyen esetekre tű és cérna, de előtte ki kéne égetni a sebet. Ha én csinálnám minden bizonnyal beleájulnék. Finom borom is van, ha azon tanakodnál miért is éri ez meg neked.*
* Vigyorog ahogy battyogva elindulnak Zaraun otthona, a Piás Patkány fogadó felé. Mikor odaérnek a rozoga épület elé a nyikorgó ajtót belökve enyhe dohos penészszag csapja meg orrukat, belül korhadt bútorok, és viszonylag jó állapotban lévő pult fogadja őket. Nem véletlen, hogy a mélységi olyan kevés időt tölt otthon... A lépcső felé int, mely recseg-ropog léptük alatt, félő, hogy ott helyben beszakad, ám valahogy felérnek az emeletre, melynek szűk folyosójáról egész sok szoba nyílik. Némelyik ajtaja tárva-nyitva, az egyik helyiségből egy méretes patkány rohan ki az orruk előtt, eltűnve valamelyik sötét sarokban.
- Üdvözöllek nálam, Királylány! Nem épp egy palota, de legalább jó lepukkant!
* Kacag az utolsó szobába benyitva, melyben egy rozoga fakeretes, szalmával megrakott ágy, egy éjjeli és egy ruhásszekrény, egy összeeszkábált tűzhely és egy mosakodó edény kapott helyett. Fájdalomtól sziszegve leül az ágyra, s felemel a földről egy bontatlan üveg bort, a dugó tompa pukkanással szabadul, és Zaraun a lány felé nyújtja a finom nedűt.
- Remélem szereted a száraz vöröset! És ha még megtennéd értem... fertőtleníti kéne a sebet... Az ital szerintem túl finom, hogy kilocsoljuk, a tűzhöz pedig ott találsz fát és gyújtóst.
* Mutat a tűzhely mellé, miközben fél kézzel legombolja szálkás felsőtestéről kilyuggatott drága ingét. Most már igazán szégyelli magát, nem is a koszos otthon miatt, hanem a tehetetlensége végett... Rászorul a nőre, bár a gondoskodása kétség kívül nagyon is jól esik a mélységinek. A nőstényektől nem effajta kényeztetéshez van szokva, ez a helyzet új neki. *