//Lorew//
*Azt egy szóval sem mondta, hogy ha elájul, de nem hal meg, akkor mindennek vége szakad, de tény, egy sokkal unalmasabb rész következne. Mivel nem tudná, mikor tér magához, és szeretné legkésőbb pirkadatkor elhagyni a házat, biztosan hagyna itt neki egy kis ajándékot. Valamit, amiről ébredéskor eszébe juthat, hogy a lány órákon át azt tett vele, amit csak akart. Megvagdosná az arcát, nem túl mélyen, éppen csak annyira, hogy a vér mindenhol beterítse és egy vékony, alvadt maszkban ébredjen. Minden ujjának hegyén mély bemetszést ejteni, a hátára és a hasára pedig jó mélyen belevésné a nevét. Nem az igazit, ha már nyomot hagy maga után csakis az Allopy-t használja, de akkor is egy kézjegy lenne egy túlélő bőrén. Az már más kérdés, mennyi maradna belőle egy-két bájital után. De nem ájult el. Az alkímia csodájának köszönhetően ismét ereje teljében van, és kész arra, hogy bőre Idya festővásznaként funkcionájlon tovább...*
-Pedig kifejezetten nehéz eset vagy. *Igen, vette a lapot, micsoda szóvicc hangzott el itt az előbb, de ehhez nincs humora. A saját, beteg viccein tud egyedül nevetni.* Nehezebben ismerlek ki téged, mint eddig bárki mást. Vagyis... igazából amióta elhittem, hogy végig igazat mondtál, azóta már sokkal logikusabb, de még így is...
*Nem az a csendes típus. Mikor éppen felvágja valaki torkát, akkor is nagyon szívesen beszélget, még ha nincs is senki, aki válaszoljon. Most viszont Lorew is mindenre reagál, amire csak tud, és néha becsúszik pár rövidebb szünet is a kínzásokba, ilyenkor jól esik jártatnia a száját ahelyett, hogy szó nélkül üljék végig azt a pár percet. Már sok minden előkerült, és azzal nem töri magát, hogy közös témát találjon a férfival, sokkal egyszerűbb, ha magáról mesél egy kicsit, a gondolataitör és esetleg előző tapasztalatairól.*
-Azért nem mindig jó, ha készséggel aláveted magad mindennek, ez a támadótól függ. Szerintem nálam már az első ostorcsapárt követően nyilvánvalóvá válhatott számodra, hogy halálosan komolyan gondolom, amit mondtam. Nekem engedelmeskedned kell, különben kivégezlek. De rengetegen vannak, még akár az orgyilkosok között is, akik annyira nem bíznak magukban, hogy egy határozott fellépés miatt inukba száll a bátorságuk. Erre rá kell jöni, ki melyik. *Szokásával ellentétben, most nem ő érdeklődött, neki kell válaszolnia egy kérdésre. S miért is ne?*
-Jó emberismerőnek tartom magam. *Kezdi a legelején.* Már az első néhány mondatnál, amikor csak szenvedét és könyörögtél úgy tűnt, együttműködő vagy és őszinte. Amikor viszont jöttél azzal a hülyeséggel, hogy szép vagyok, kicsit elbizonytalanodtam. Őszintének tűntél, de képtelen voltam elhinni, hogy tényleg az vagy. A csók után viszont nyilvánvaló volt, mindent, amit eddig mondtál tényleg komolyan is gondoltad. Ezek után már nem kérdőjeleztelek meg, mikor az eszem is azt súgta, minek hazudnál nekem. De azt tudnod kell, ha kiderül, hogy akár csak egy értelnetlen füllentés is elhagyta ajkaidat azok után, hogy megbíztam benned... nagyon megbánod. *Már szinte minden módszert felsorolt, amivel büntetni tudná, ezzel a fenyegetéssel is csak ismétli önmagát.*
-Nem baj, legalább tanulsz. Ahogy halad előre az éjszaka, egyre elviselhetőbb vagy. Még mindig nem tartasz ott, hogy kellemesnek nevezzem a társaságod, de mégis csak beszélgetünk, ami azért valami. És még mindig élsz... *Ami egy másik valami. Habár a bájital is a segítségére volt, Idyának akkor is csak jó lehet, hogy nincsen az ájulás szélén. Vajon hogyan használja ezt ki? Unalmas lenne, ha csak kétszer is, de megismétlődne egy, már véghezvitt kínzás. Mi lehet az, ami még nem volt, mégis fájdalnat tudna vele okozni? Aztán eszébe jut... neki is vannak fájdalmai, amiket néha nagyon nehéz elviselni, de tenni sem tud ellene: a vágy. Eddig mindig csak a testi kínonra összpontosított, most lehetősége nyílik kideríteni, vajon a vágyódással, mint olyannal, tud-e valamit kezdeni. Ahogy arca, és ezzel ajkai is a férfi felé közelednek, látja, ahogy tekintetében megcsillan a halvány remény, hogy talán komolyan gondolja.*
-Bármit? *Milyen szép szó, de nem az igazi. Kíváncsi, vajon mennyire tudja fokozni. Nem lesz könnyű, hiszen a pengékjel évekig gyakorolt, ezzel viszont most, ma este találkozott először. Körbe nyalja a száját, majd alvadt vér ízű nedvesnyelvének hegyével a szerzetes ajkain is végigsimít.* Mégis miért tennél meg bármit? *Teszi fel a kérdést, miután ismét eltávolodtak annyira, hogy kényelmesen a szemébe tud nézni.*