//Fénybenjáró más világ//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Vili a kapualjba érve felpillant a jobb napokat is látott épületre. Felbandukol a lépcsőkön az emeletre. A kulcscsomójával csörögve sétál végig a folyosón. Benyitva az ajtón, csendes lakás fogadja, állott illatú félhomállyal. Most csak máguspalántánk lakik itt, de akadnak apróságok, amikből látható, hogy egy család élt itt. A vonalkákkal teli ajtófélfa, ami évek során méredzkedő helyé avanzsált. Az előszoba parkettáján egy kilazult, mozgó és recsegő léclap, amire sokáig mondta az apjuk, Vironas, hogy megjavítja, addig meg csak lépjék át, ami persze sose lett kijavítva és egyszerűen megszokottá vált számárukra, hogy nem lépnek arra a parketta részre. Az egyik ajtón, öles, megfakult betűkkel írt lap van kiragasztva; „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Vili, különösen te, ne nyúlj a cuccaimhoz! ”, legidősebb bátyjának, Zaevosnak, a szobája. És még számtalan ilyen kis részlet, ami megfigyelhető a lakásban. Vili a saját szobájába lépve, ami sokáig közös szobájuk volt Karossal, leteszi az éjjeli szekrényre a könyvet, kardját a fogasra akasztja. Aztán a konyhába megy, ahol összedob magának vacsira egy fasírtos szendvicset. Veelomen visszabattyog a szobájába, aztán, amikor betolta a kaját, kibújik a ruháiból, amiket az ágytámlájára terít, és kis gatyába eldől magára rántva a takarót, és szinte pillanatokon belül már horkolva bedobja a szunyát. Ezt leszámítva alvó nyugalomba borul a szoba, így telnek el percek, órák, és az este is, majd éjközepén járva feltámad kint a szél. Árnyak suhannak a falakon, búgó női hang csendül. *
~ Vílóóómen… Vííílóóómen… Vílómen! ~
* Vili mocorogni kezd fektében, félig lerúgja magáról a pokrócot. Hanyatt fekszik, félálomban átfordul az oldalára, résnyire nyílt szemei azonnal kipattannak, mert egy fekete alak fekszik mellette, sötéten tátongó csuklyás ábrázattal. Riadt ordítással hőköl hátra és ül fel. *
- Hé! Ki… – * De nem tudja folytatni. *
- Sssh! – * Csitítja el az alak és kinyújtva fekete, karmos kezét, nyúl Veelomen arca felé, akiben ettől éppen dühöt kiáltás szakadna ki, de ebben a pillanatban Vili felébred. Kitakarózva, hanyatt hever az ágyában, a szoba mennyezetét bámulja. Hideg verejték gyöngyözik homlokán. Felfogva hol is van, kezd megnyugodni. *
~ Ah, csak egy rémálom volt. ~ * Megdörgöli arcát és a szemeit. *
~ Egek, de fura volt. / Vílómen… / ~ * Megáll a keze az arcán és az előbbi hangra fülel. *
~ / Villlí! / Mi a szar ez?! ~ * Lekapja a kezét és felemelve a fejét, előre, majd körbepillant a szobában. *
~ Baszki! Hangokat hallok? Hiszen nincs itt senki. / Oh, dehogynem én itt vagyok. / ~ * Az egyik sötét sarokban rezzen a levegő, majd mintha maga az árnyék mozdulna, vagy elevenedne meg, lép elő az előbbi fekete kámzsás. Máguspalántánk felordít, de hát erre ki ne tenne így? *
- Váá! Azt a kurva, geci! – * Veelomen kiugrik az ágyból, lekapja a fogasról kardját, amit rászegez a sötét jelenségre. Az adrenalin lökettől zihálva folytatja: *
- Ki vagy?! Hogy jutottál be ide?! Lecsapom a fejed besurranó cafka! – * Szóbeli válasz helyett, először az eredar felkuncog, aztán így szól: *
- Jaj, de kis aranyos vagy! Cuki pofa. – * Egy libbenő suhanással Vili mellett terem. A fekete csuklyás már éppen ráfogna az egyik csuklójára, de addigra Veelomen egy lépéssel oldalra kifordul, és már lendíti is a pallosát, hogy leszelje a kámzsás fejet, de a penge csak gomolygó füstöt vág keresztül, mire nevetés hangzik fel. Aztán a füstös derengés ismét alakot ölt. *
- Azt a ribanc pokolfajzatját! – * Vili döbbent idegességgel hátrál el. *
- Nahát Vílómen vigyázz a szádra, különben is, így köszöntöd sose látott anyádat?! Hát milyen dolog ez? – * Az eredar kitárja karjai. *
- Adj egy puszit a mamának! Gyere bögyömre! Szép nagyra nőttél, amikor legutóbb láttalak, nem voltál nagyobb egy vekni kenyérnél. – * A következő pillanatban lassan vonulva megindul Vili felé. *
- Mi van?! – * Leforrázva a hallottaktól leengedi a pallost. A sötét kámzsás odaérve hozzá megöleli alsógatyás, nagy fiát. Veelomen feleszmélve elkezdi lefejteni magáról a démon karjait, hogy kiszakadjon a helyzetből. *
- Sssh! Kicsi szentem! Nem kell félned. Sose bántanálak. – * Nyugtatja és magyaráz Vilinek, majd egészen közel hajol hozzá, mintha súgni akarna valamit. A csuklyából egy hosszú, vékony és hegyes nyelv tekeredik elő, ami belenyal Veelomen fülébe. *
- Mi a… szentséges Eeyr! / CSATT! / – * Az első lekevert anyai pofon.*
- Ffh! Mondtam, hogy vigyázz a szádra! Előttem azt a tündi-bündi istencsajt ne emlegesd! Ezért is jöttem el hozzád. – * Egy vörös csík sávozza máguspalántánk orcáját, lassan vércsepp gördül le a sebből. *
- Jaj nézd! Kezet emeltem tulajdon ivadékomra. Ne, Vílómen. Ne kényszeríts, hogy ilyeneket tegyek veled. Ne haragíts meg! – * Nyúl Vili arcához, aki mindezek hatására, hátrálva, egyik kezével taszít egyet a kámzsás jelenésen. *
- Mi a szarról beszélsz!? Azt se tudom mi a picsa vagy! Fülön nyalsz és letéped a pofám! Húzz innen a geci francba! – * Rivallja indulatosan, ismét előre szegezve a kardját. *
- Ne bomolj, hát mondtam már Vílómen, de szólíts csak ancinak! Jaj, az meg csak puszi volt. Tudod, nálunk az alvilágban így szokás. – * Legyint maga elé az eredar. *
- Nem vagyok Vílómen. A nevem Veelomen és te nem vagy az anyám! Valami démon szuka vagy, és gőzöm sincs miért vagy itt. – * Folytatja indulatosan. *
- Nevek. Mit számítanak? Vílómen, Veelomen, egyre megy. Nem mindegy? Jaj, Vili! Valakinek egy anya se jut, élve, neked meg kettő is van. – * Legyint ismét a fekete csuklyás, a végén még kacag is. *
- De igen is számít! A név kötelez! Hazudsz, ennek semmi értelme, nem vagy az anyám! – * Vágja rá Vili. *
- Ahogy tetszik! Te kis okostojás, egyem a zúzádat, de beszéljünk arról, amit ma tettél. Mit műveltél a tisztáson? – * Von vállat az eredar az előbbire, de miközben beszél közelebb lép Veelomenhez. *
- A anyád vagyok! Ha nem hiszed, kérdezd a jó anyádat! Sőt, tudod mit? Nézd csak, mutatom! – * A démon felfedi fekete karját, csuklójánál egy metszés hege látszik. Egyik karmával ismét felvágja az ereit, és összevérezve ujjait megérinti Vili homlokát, akit erre emlékképek sora rohan meg, ahogy a bölcsőjében fekszik, fölé hajol egy sötét alak, a vérével itatja meg, majd megjelenik az édesanyja, Taluna. A kép ködösen elhomályosul. Az eredar leveszi ujjait Veelomenről. *
- Én vagyok az anyád! – * Toldja drámai nyomatékkal az emlékidézéshez. *
- NEEEEEEEEEEE! – * Kiáltja Vili keservesen maga elé. * – Miért? Ez valami rémálom?
- Muhahha! Okos fiú, de nem azért adtam neked erőt, hogy Fény útját járjad! Nem azért kaptál tőlem hatalmat! Kiválasztott vagy, hogy a Sötétség útját járd! Pusztíts, rombolj, gyilkolj! Tudom, hogy rengeteg düh is van benned. A testvéreid is folyton csak gyötörtek, aláztak. Engedd, hogy átjárjon! A Sötétség ereje hatalmasabb, mint amit a Fényből meríthetsz. Hatalmas sötét mágus lehetnél. – * Vázolja a lehetőségeket Veelomennek, hogy a másik oldalon mitől lenne neki jobb. *
- Nem! Hagyj békén! Elég! Szeretem a családomat. – * Ingatja Vili a fejét. *
- Nem tagadhatod meg a véredet, a vérem benned csörgedezik. Egy eredar vagyok. A mágiára való fogékonyságod démoni eredetű. Így sose lehetsz teljesen jó, akármit teszel sose fog megérteni és elfogadni a világ. Viszont, Sa'Tereth erejével rettegett mágus lehetsz. – * Folytatja, megsimítva Vili arcát. Veelomen elfordítva a fejét, állja az érintést. *
- Nem! Én nem térek arra az oldalra! Egyszerűen azért, mert ez az én döntésem. Lehet tőled származik az erőm, de én döntöm el, hogy mire használom, hogy mit teszek vele. Egy karddal lehet ölni, de életet is menteni. Nem mindegy, hogy te forgatod a fegyvert, vagy az forgat téged. Most pedig takarodj innen, sötét anyám! – * Vili hátat fordít az eredarnak. *
- Nem tagadhatod meg a démon vért! El fog hatalmasodni rajtad. – * Duruzsolja Veelomennek, majd odasétál hozzá, és a hátát végigsimítva, a vállait kezdi masszírozni. *
- Akkor, majd véget vetek az életemnek, de addig a Fényt szolgálom! Eeyt! És ez ellen semmit sem tehetsz! – * Jelenti ki, és durván lerázza a fekete kezeket a vállairól. *
- Ne bízd el magad Vílómen! Miből gondolod, hogy most nem pusztíthatnálak el?! – * Indulatosan kérdi, karmait fia vállaiba eresztve, vér serken és csorog le a kulcscsonttok mélyedéseiből. *
- Pffsz! Eressz! Ááh, hát csak tudom! A tudás hatalom! Te mondtad, anci. – * Veelomen kikerülve az eredar karmai közül, lassan megfordul. Pallosa a kezébe, nyugodtan a lába mellett tartja. Másik kezében, a nyakában lévő ezüst amulettjét szorítja. Hirtelen magához vonja a démoni anyját. *
- Rájöttem, hogy ez is csak egy álom, hiszen mondtad is, mert ez távol tart tőlem! – * Az ezüstöt az eredar homlokához nyomja. Az nem e világi hangon felsikít. *
- WÍÍÍÍÍÍÍSSSH! – * A következő pillanatban máguspalántánk az ágyában ülve, hideg verítékesen ébred fel. Reggel van. A konyhából egy nagyobb csörömpölés hallatszik, majd ismerősen csengő női hangot hall. *
- A csuda vigye el!
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2019.04.29 14:43:09, a következő indokkal:
Nem tudnak latin mondásokat a játékban szereplő lények.
Sem a regisztrációnál, sem a játék során nem megengedett pl az angol nevek használata, bizonyos kontextusban beleférnek, de bőven átestél a ló túloldalára.