//Második szál//
//Learon és Myr//
*Learon is eleget volt már itt. Többet, mint a gazdagnegyedben, hiszen ezek az emberek mindig elfogadóbbak voltak, mint azok az aranyba öltözött ostobák a díszes házaikkal. Osztott már itt élelmet is egyszer, de komolyabb segítséget csak akkor fog majd, ha Karheiával vagy Lynával idejönnek ételt osztani. A szellemfarkas nagyon sokat fog segíteni nekik ebben, ezt már előre látja. Nem lesz az se olyan nagy dolog, hiszen egyszer laknak jól az itteniek, de mindenképpen több, mint amikor almát osztogatott a negyed gyermekeinek. Persze hálásak voltak akkor, csillogó szemek garmadája bámult rá, de a legfinomabb bográcsétel mégis más lesz. Sose azelőtt és soha azután nem fognak olyan finomat enni az itteniek.*
-Vajákos? *A pásztor ismer egy másik vajákost is, de az tudósnak nevezi magát, nem pedig ezen a hagyományos néven. Aztán rá kell jönnie, hogy a nő vagy nagyon figyelmetlen, vagy egyszerűen feledékeny, hiszen biztos benne, hogy elmondta már magáról, hogy mágus. Méghozzá pásztormágus, ami egy nagyobb dolog az ő szemében, mint egy sima varázshasználó.*
-Nos, igen. Méghozzá az egyik legjobb a környéken. *Hangján hallatszik, hogy nem nagyzolásból mondja, hanem puszta tényközlés ez.*
-Hogy miért? *Neveti el magát.* ~Persze! Aki új a városban, még biztosan nem hallott rólam.~ *Rosszkedve kezd eltűnni, hogy kedvencéről beszélhet.*
-Ő nem egy kecske, hanem A Kecske! *Megnyomja az a-betűt, hogy érződjék a különbség.*
-A legjobb bakkecske egész Arthenior és Amon Rhuad területén! Ő Fachuta a bakkecske! Hű társam és kedves barátom! Nyájam őrzője a kutyámmal együtt, aki most otthon van a birtokomon. Velem szokott tartani, ha éppen nem valami veszélyes útra megyek, de néha még akkor is, mert azt gondolja, hogy meg tud védeni. Persze láthatja, jóval nagyobb és erősebb egy átlagos fajtársánál, szóval van mire büszkének lennie! *Miután méltatta kecskéjét, megcsóválja a fejét.*
-Régen talán szokatlan volt, de ma már senki a füle botját nem mozdítja rá. Egyesek megszokták, mások pedig úgy vannak vele, hogy miután élőholtak, démonok és istenek verekedtek a fejük felett nemrég, valamint pestis söpört végig a városon, egy kecske a legkisebb szokatlanság erre! *Neveti el magát.*
-Persze, maga nem itt született, így lehet, hogy meglepő még. *Vonja meg a vállát mosolyogva, aztán meglát egy ismerős kislányt az egyik ablakban és odainteget neki, mire az mosolyogva, hatalmas vigyorral integet neki vissza. A szőkeség aztán visszamegy a házba és behúzza a függönyt maga után. Talán le is jönne a pásztorhoz megsimogatni a kecskéjét, ha egyedül lenni, de most nem teszi.*
-Egy gnóm nő sokkal szokatlanabb látvány erre. Kevesebb van magukból, mint a kecskékből.