Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 296 (5901. - 5920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5920. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-20 01:19:45
 ÚJ
>Letrion Raeyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Megfontolt

//Védelmezők Szövetsége//
//Drágán megvett főhadiszállás//

- Igazán? Erről, ha lesz időnk, még kifaggatlak ám!
*Válaszolja még Ryrinnek, a rokon emlegetése nyomán. Ezután a jelentések. Tágra nyílt szemekkel, figyelmesen hallgat. Információ! Tudás! Még ha másodkézből is, és kiszínezve a személyes benyomásokkal, ami egyébként helyenként egészen összezavarja, de akkor is, végre valami, amin elindulhat. Amosról kiderül, hogy áruló, aztán meg hogy velük van, meg hogy csodát tett, meg hogy ellenük szervezkedik, meg hogy ne is foglalkozzanak ezzel, mert ez nem az ő dolguk. Bármi is az igazság, mindenesetre jobb, ha egyelőre nem fogadunk el cukorkát tőle, és tartunk vele egy forró teára. Habár... Ki tudja, valószínű hősnőnk ebbe a hibába simán beleesne.
Bentrass hozzátesz még egykét dolgot Q beszámolójához az élőholtakról, de még így másodjára hallgatva is elég hátborzongató. A mennyiség, meg hogy ezek nem egyszerű járkáló, bicegő hullák, hanem egy alvilági sereg. Tisztázás: nem az idézőjeles alvilág, ahol tolvajló, meg hátba szurkálós alakok néha megölnek egy-egy szerencsétlent, akit a világ amúgy sem hiányolna (és tudom, egyszer Raeyan is így jár, amiért így vélekedik róluk, és bocsi, Ingwe), hanem az a fajta, ami az ember legborzalmasabb rémálmait szó szerint megeleveníti, és ellene fordítja. Pláne hogy Raeyan ezekbe hajlamos belegondolni, már ameddig koponyája falai látatlanul engedik.
A fényjelenséget is látta már, ki ne látta volna a városból, de bárkit megkérdezett, az annyit tudott, amennyi látszott is: „Igen, az ott tényleg egy fényoszlop a templom tetejéből, és nem csak a hodarilból volt túl sok, aranyom.” De ezek szerint van, ki többet tud róla, ebben a teremben, igazából elég sokan végeztek kutatást itt-ott, ami azért több mint előnyös.
Ahogyan ugyanebben a teremben már másodjára fordul elő, hogy valaki kis híján harakirit hajt végre, mert szégyenfoltot hagyott a szövetség, és a saját nevén. Lehet ez egy hirtelen felvett szervezeti szokás, annyi baj legyen, majd ő is eljátssza ezt, valahányszor leeszi a blúzát sertéspörkölttel. Vajon túl élesen szólt volna a férfinak, és ez azóta is őrlődik szegényben? Mindenesetre nem szól már erre semmit, amit Bentrass mond az épp elég, esetleg Ryrin hozzáfűz valamit, igazából ezt az ezredleges fontosságú malőrt beállított emlékeztető nélkül már Raeyan is réges-rég elfelejtette volna.
Minden tény és spekuláció meghallgatva, és most az egyetlen női tagunkon a sor.*
- Én a fogadóban csatlakoztam, és kérdésekkel szapultam szegény Q-t, aki úgy tűnt, elég sokat tudott. Egyébként ő azt hiszem most elment felderíteni, bármit is jelent ez. Lehet ténylegesen kiment a vadonba, hogy kikutassa az átokfajzatokat. Akárhogy is, elég eszesnek tűnt, ha megjárta már a hullafrontot, biztosan tudja, mire vállalkozik.
*Vagy épp ellenkezőleg, de tényleg óvatosnak tűnt a fickó.*
- Nos, már bemutatkoztam ugye? Szóval, korábban utazgattam ide-oda, kerültem is jó pár tényleg rázós helyzetbe. És most itt vagyok, ugyebár, a következőre készülve. Tudok használni ilyen-olyan fegyvert is, és nem ám csak hátország leszek, ha esetleg erre gondoltatok. Tudok ezen kívül sokat szövegelni, kérdezősködni, ismerek egy-két gyógynövényt, bár komolyabban senki leszakadt karját nem tudom ellátni, nehogy szanitécnek hívjatok! Tudok egykét alap dolgot a sütés-főzésről, tudok horgolni, ami nem varrás, mert sokan hajlamosak összekeverni a kettőt, tudok úszni, csapdászni, izé... Ezekre sem lesz szükség a kint szédelgő hullák ellen ugye. *Sóhajt egyet, ez nem egy átlagos állásjelentkezés, ahol mindent fel kell hozni, amire csak szükség lehet.*
- Tehát, lándzsa, kard, pajzzsal, vagy anélkül, mi van még? Elszántság, hogy a holtaknak márpedig nincs helyük a talpukon, és a gondolat, hogy ez sikerülni is fog! Ja, és ha egy valódi, félvér unikornist láttok, bízzátok csak ide. Veszélyes jószágok!
*Most rövidre fogta, mégpedig emiatt:*
- Szóóval, úgy emlékszem említettétek egy ponton, hogy van egy kis élőhalott-problémánk...
*Úgy tűnt, hogy minden információ, és érdekesség, amit kegyesen meg is akartak osztani a többiekkel, elhangzott, így akármit is terveztek cselekedni, akár ha homokzsák pakolászásról van szó Arthenior köré fal gyanánt, részéről hozzá is kezdhetnek, s ehhez a mostnál nem lát jobb időpontot. Talán az előbb, de arról valahogy mindig lekésik.*

5919. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:06:37
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nos hát igen, legalább ez nagyjából egy vidám élmény lehet, ha megtalálják a pincét, viszont ha nem, hát... Akkor Lorew valószínűleg ott helyben fog összetörni. De erre nem is akar gondolni, helyette inkább nyugodtan töltené el a pihenés szakaszát, legalábbis amennyire nyugodt dolog arról mesélni, amit régen átélt. Persze most direkt nem erőltette a részleteket, mint anno Worenth esetében, ott szépen elmesélte töviről hegyire, mit kellett kiállni a rendnél, most nem akarta Hrothgaart ezzel terhelni. Amilyen reakciót a múltkori sztori is kiváltott belőle, lehet most azonnal megkeresné a rendet, vagy ami maradt belőle, és a golyóinál fogva lógatná fel a vezetőjét. A szerzetes mondjuk maximálisan támogatná ebben, csak... előbb az ásás. Ha meg az ásás megvolt, akkor igazán nem szeretne még több plusz gondot okozni szegény törpének. A csata úgy látszik telitalálat, már ami a kérdést illeti, mert valóban, a törpe harcolt ott. A Grombar...*
- Magam is jártam ott, persze még jóval korábban... akkor még nem volt csata, meg semmi. Még csak szokatlan jelenségeket sem észlelhettem ott... Az ilyenek valahogy szánt szándékkal elkerülnek.
*A heg látványától ösztönösen végigpillant a saját testén, a vállain van két méretes nyom, a mellkasa közepén egy hosszú, mintha csak vágás lenne, illetve bal oldalt egy elég nagy.*
- Hát, ezek egyikét sem csatában szereztem, annyit mondhatok *sóhajtja, mert hát neki más jutott. Nem harcok, ahol nagyjából azonos körülmények között küzdhetnek a felek, hanem jobbára bódító füstök és altató teák, kötél, és kínvallatás. Mindegy, erről nem kell beszélni, ellenben ott a plafon kérdése, amire nem tud egyértelmű választ adni.*
- Nos nem épp ezzel voltam akkor elfoglalva, hogy megcsodáljam a műalkotást, de... amolyan téglás rémlik, ha emlékeim nem csalnak. Viszont így tudni fogjuk, ha odaértünk, és nem zuhanunk bele, remek megközelítés. Ez igen sokkal leegyszerűsíti a helyzetet.
*A törpe közben szépen lassan kezd eltűnni a gödörben, szóval azért látszik, hogy nem csak azzal a bizonyos dologgal gurigáznak itt már talán több mint egy órája, hanem halad a munka. Közben Lorew igyekszik nagyjából pontosan belőni a lejárat magasságát. Nily elfért volna a lépcsőre simulva még háromszor a szerzetes felett, aki viszont állt. Így mondjuk egy ember, és két és fél tündér a pince aljáig, ami olyan három méter magas... kicsivel több, mint másfél tündér mélyre kell ásniuk.*

5918. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 19:35:27
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Úgy látszik, sikerül kicsit más vizekre evezniük, Hrothgaar is jót mosolyog a feleségekről tett megjegyzésen, bár ez újabb kis szálka mozdul, fordul benne egyet.*
- Ha nem más, hát nézzük azt, hogy az sors ma úgy hozta, hogy ketten összefutottunk. Ha végére érünk ennek a kalandnak, egy újabb mesével gazdagszunk mindketten, nem igaz?
*A törpe bőszen lapátol, itt-ott azért meg kell ragadnia a csákányt, hogy egy-egy nagyobb rögöt kiforgasson a földből, de a kitartó és fáradhatatlan munka révén idővel azért mélyül a gödör.*
- Én a Grombar-nál voltam ott...
*Hangja halkra vált, mint aki rossz időkre emlékszik vissza.*
- Mit ne mondjak... voltak kellemesebb csaták is eddigi éveim alatt. Az egyik dög, valami alakváltó, kis híján az őseim után küldött...
*Ekkor mutatja meg a szíve felett éktelenkedő heget, ami egy kard szúrásának a nyoma. A seb, szíve és bal válla között félúton található.*
- De végül sikerült élve kijönnünk onnan. Többel magam végeztem. Én vertem szét a fejüket a pörölyömmel... Fura érzés, hogy egyszerre vágyok oda vissza és minél messzebbre el innen...
*Halk hümmögést hallat, mielőtt újra munkába lendülne. A lapát, az ásó és a csákány felváltva dolgozik, míg a törpe lassan derékig érő gödörben nem áll.*
- Mondd csak. Volt valami kőből rakott plafon a barlangban? Téglából rakott boltív? Vagy valami, amit át kell majd törni...

5917. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 19:06:34
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hát a törpe meséje cseppet sem mondható unalmasnak, inkább csak kicsit... búsnak? Komornak? Na nem, ez így nem mehet, nem hagyhatja csak úgy annyiban. Mikor átadja a lapátot, megcsóválja a fejét.*
- Szóval az esetek többségében csak magad ellen tudtál harcolni. Látszik, hogy sosem voltál házas.
*Igyekezett komolyan mondani, de hát ezt aligha lehet, óhatatlanul is elvigyorodik a végén, majd leül, és a hátát a ház falának támasztja. Szusszan egyet. Majd még néhány nagy levegő, és annyit mond:*
- Egyébként pontosan ahogy mondod, mindannyiunknak megvan a saját szomorú folt a múltjában. Csak némelyeknek nagyobb. Én is egy olyan rendnél nőttem fel, ahol nem éreztem jól magamat, valahogy nem tudtam megbékélni az embertelen bánásmóddal, a korbáccsal, és a kígyók okozta harapásnyomokkal, így én is ott hagytam. Pedig ha úgy vesszük, azért mégiscsak az volt az otthonom, ennél jobban sosem volt családom. Ott hagytam, és meg sem álltam a következő városig, ami pedig Lihanech volt. Évekbe telt beleilleszkedni, mivel semmit nem tudtam közel két évtizeden át a renden kívüli világról. És látod, akkor van is egy közös ismerősünk, az alkohollal én is találkoztam akkoriban, habár csak futólag. Végül lihanechi szerzetes lettem, néhány éve meg kirendeltek ide. És azóta sincs sok fogalmam a világról, ha úgy vesszük *ránt is egyet a vállán, jelezvén, annyira nem is érdekli. Éppen eleget lát belőle nap mint nap. És hogy nem találja a helyét a világban, amit nem ért, az magától értetődő, de ez sem zavarja túlzottan, majd lesz, ahogyan lesz.*
- Aztán addig is várom, hogy jöjjön az a sok szép. Mondjuk most kelnek fel az élőhalottak. Ennél is nagyobb harcra vágysz?
*Hiszen a természet törvényei dőlnek meg az elmúlt hónapokban, az élők a holtak ellen kell küzdjenek a túlélésért. Amely hatalmas entitások ezt a világot alkották, bizonyára nem így képzelték el jövőjét.*
- Mondd csak, részt vettél már a korábbi ütközetekben? Úgy tudom, volt néhány, a karavánpihenőnél is, na meg a kikötőben is. Hamarosan gondolom ide is elér a zűr.

5916. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 18:48:01
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Hát őszintén szólva az tény, hogyha nem lebegett volna ott a csók lehetősége a levegőben, akkor aligha maradt volna csendben a vágások alatt, amikor pedig a lány a véres mélyedésből kortyolt egyet, nos... bizonyosan nem kevés hangot adott volna a borzongásának. Így viszont inkább két ponton vájt egy sebet a nyelvébe, és figyelt a légzésére. Lehet ezek után komolyabban belefog a meditációba is, hiszen az ugyanez, csak a nyelv leharapása nélkül.*
- Én... én igyekszem majd mindent megtenni *mondani mondja, és el is hiszi, de feleannyira se lenne valószínűleg képes saját erejéből, mint a jutalom reményében. Furcsán működik az ember, elvégre a legtöbben saját maguk korlátaival sincsenek tisztában. Illetve azzal meg pláne nem, hogy a korlátok fele nem is létezik, csak a megfelelő motiváció kell hozzá. Úgy, ahogyan Nily is könnyedén bevállalta volna az emberölést, egészen pontosan Lorew megölését, ha ezzel megmentheti a saját életét, annak ellenére, hogy alapból egy szende kis tündér volt. Kifejezetten aranyos, ha hétköznapi szavakkal akar élni, bár neki főleg azután lett szimpatikus, hogy ráfogta a számszeríjat. Valóban kár, hogy a körülmények miatt már nem tudta megismerni igazán ezt az oldalát, de hát csak nem hagyhatta, hogy ott Isvu előtt lője át. Az rettentő illetlen lett volna, főleg mivel szinten közvetlenül előtte ajánlotta fel a nőnek, hogy vegye el nyugodtan az életét. Akkor is azért volt hátrányban, mert őszinte volt... borzalmas világ.*
- Köszönöm *feleli, miután a tündér úgy dönt, hogy elhagyják a házat. Mindennél jobban szeret itt lenni, és Isvu lábnyomainak közelében feküdni, de másik oldalról pedig... tényleg nagy szüksége van már friss levegőre és mozgásra. Ezt csak azóta érzi, hogy eldöntötte, mégis élni akar, még akkor is, ha az egyetlen személy, aki fontos volt neki, magára hagyta. Ez a komoly döntés pedig erősen összefügg a tündér megismerésével, még ha annyira nem is érzi át ezt abban a pillanatban. A seb kitisztítása viszonylag egyszerűen megy, ugyanakkor nem kerül rá kötés, ami kicsit bántja a szerzetest abból a szempontból, hogy eléggé... sebezhetőnek érzi így magát azon a ponton. Akár csak a kosszal szemben is. Nem is beszélve más egyebekről... Majd valahogy összeköti magán a zseniálisan megcsinált szerzetesi ruháját, a másfél rétegű borzalmat, melyből éppen elég megmaradt ahhoz, hogy két csomóval nagyjából egész testét el tudja fedni. A kötés lekerül a kezéről, és némi figyelmeztetést is kap, amolyan "tudd, mihez tartsd magad alapon".*
- Semmivel nem fogok próbálkozni *ígéri meg rögtön a legelején. Eszébe sem jutna ilyesmi* Viszont ha az erdőbe megyünk, akkor valamit csinálni kell a vérszaggal. Meg egy bájital, vagy ilyenek, mert így a világ végéről is magunkhoz vonzzuk a farkasokat. Mondjuk már több éve, hogy olyan sok volt belőlük, de... tudod, sosem lehet tudni.
*Aztán ha a tündér lemászott róla, megmozgatja kicsit a karjait, vár, hogy visszatérjen beléjük az élet, eztán négykézlábra küzdi magát, majd pedig talpra. Nem is tudja, mikor állt utoljára a saját lábán... vagy bárki másén. Kicsit egyensúlyoznia kell az elején, főleg mivel amúgy sincs ereje teljében, szóval jobb híján előkapja a sétapálcáját. Legalábbis annak látszik, valójában kicsit erősebb annál, nem dekoratív elem, hanem ténylegesen segít neki sok esetben a járásban, például most is. Legalább a lány is biztosra mehet, hogy elfutni nem fog. Eztán ha módjában áll, összeszedi a tőrt, meg bármi mást, ami esetleg kikerült a szütyőjéből, majd pedig máris indulásra készen áll, vezesse bárhová a tündér. Azazhogy... hirtelen a fejéhez kap, és nekilát a ruhájával vacakolni. A belső, feles réteg négy darabban van, ugye annak nincsenek ujjai, szóval egészen konkrétan annyit ér, mint a négy csík, ami megmaradt belőle, így ezeket le is szaggatja, a külső réteg viszont csak két félig elrepedt darabra van szétvágva, az ujjak összetartják, így azt csak meg kell csomózza a vállrészen, és úgy magára húzni. Mint egy mellény, ami hátul és szétnyílik, nem csak elöl. Ha a tündér mindezt megvárta, akkor gyorsan megjegyzi:*
- Készen állok az indulásra.

5915. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 17:31:42
 ÚJ
>Bentrass D' Vanderen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Védelmezők Szövetsége//
//Drágán megvett főhadiszállás//

*Bentrass mint jól nevelt nemes hercegfiúcska megvárja amíg a többiek kibeszélik magukat, egyszer sem vág közbe senki szavába vagy nem akadékoskodik.
Egyetlen baja van az egésszel mégpedig az, hogy szinte végig Amos Thenior a téma, holott nekik saját magukat kellene igazgatni és rendezni, a főpapot hagyni kell a nagyobbakra.
Mikor ő jön felemelkedik eddigi kényelmes ülő helyzetéből, majd kezeit maga mögött hátul összefonja, és a kör közepébe lép... vagy ha nem kört alkotnak akkor annak a valaminek a központjába. Köhint egyet majd belekezd.*
-Köszönöm a szót, és egyben köszönöm a szövetség nevében az előttem felszólalókat, akiktől igazán hasznos dolgokat tudhattunk meg. *indít egy afféle formalitással, amin lehet jót mosolyognak magukban. Ryrin már ismerheti nagyjából Bentrass hivatalosabb beszédét, őt talán nem lepi meg.*
-Én kicsit amondó vagyok, hogy amit Rowon és Ingwe urak felhoztak az kissé hogy is mondjam. *dörzsöli meg állát.* -Kiesik a vonzáskörzetünkből ha megengedik. *pillant egyikre majd másikra.* -Ezek már inkább mágikus dolgok, amiket jobb lenne a nagy mágusokra hagyni, úgyis ők a mesterei a rejtélyek felfedésének meg az ilyen ügyek megoldásának. Amos Thenior. *mereng el picit a figyelő szemek elől, egyébként beszéd közben mindenkivel megtartja a szemkontaktust.* -Amíg erre nincs bizonyíték, és nem válik ténnyé, hogy egy ilyen magas pozícióban lévő főrend áll a dolgok mögött addig ezek igen súlyos vádak, amiért tömlöc is járhat. Ingwe cselekedete pedig úgy vélem nem jár azonnali kizárással, ebben gondolom mind egyetértetek.
*Igazából erre nem vár választ, tényleg felesleges hiszen ez még bőven a megbocsájtható kategória, ezért senkit sem kell száműzni. Újabb köhintés.*
-A beszámolómat a Barakkban tett kirándulással kezdeném, ahol sikerült párbeszédet folytatnom Aoneer Hraefg Glimriorathan őrmester úrral, aki készséges és segítőkész volt.
*Talán van is a jelenlévők között aki ismeri.*
-A legfontosabb, hogy az élőhalott horda létszáma több ezerre rúg... igen kedves egybegyűltek jól hallják... több ezer. A városőrség meggyengült, ami persze érthető hiszen súlyos veszteségeket szenvedtek a kikötői ütközetben. A holtak gondolkodnak, képesek fegyvert forgatni, csatarendbe igazodni, viszont a taktikai lépéseik teljesen kiszámíthatatlanok, mintha direkt arra menne ki a játék, hogy ne legyenek kiismerhetőek.
*Akit pedig nem sikerül kiismerni az nagyon veszélyes ellenféllé lehet.*
-A csapataik nem csak holmi csonthalmazokból állnak, hanem akadnak köztük hárpiák, tretilek, kísértetek, nagy erejű mágikus lények, és ha ez nem lenne elég vannak alakváltóik is.
*Talán mind közül a legutolsó a legrosszabb, hiszen ha azt nem sikerül kiszúrni akkor van baj rendesen.*
-Az őrmesternek hála megkaptam két nevet, méghozzá Naruhil Cyl Dalburn és Birnael Avartor urakét, akik elhagyták posztjukat az önkéntesek toborzása miatt. Mivel az őrmesteri pozíció egy roppant elfoglalt hely így nem is tartottam fel tovább, onnan egyenesen a fogadó felé igyekeztem, majd később jut a gazdagnegyedi látogatás Ryrin társaságában. *idézi fel magában az emlékeket, majd ismételten a díszes társaság felé fordítja tekintetét.*
-Kissé mogorván fogadtak minket a Naruhil kastélyban, inkább kötözködés volt mintsem diplomáciai látogatás. Ha megengeditek innen a lényeget ragadnám csak ki, az egyéb dolgokat Ryrin ismertette az imént. *gondol itt arra, hogy lényegében a kastélyban felfedték kilétét, és lehullott az álca a lovagról... talán éppen időszerű volt.*
-Felírták a nevünket az egyik szárnysegédnél, Ryrin pedig elrendezte a formalitásokat. Ezt követően megtaláltunk egy-egy névre szóló levelet, hogy az Istállóban lesz egy találka ahol valamiféle feladat vár ránk. Részleteket nem tudni. Továbbá... el ne felejtsem hiszen fontos... nagylelkűen felajánlották, hogy bármire szükségünk van szóljunk. Magam részéről úgy vagyok ezzel, hogy nekem mindenem megvan ahhoz, hogy csatasorba rendeződjek.
*Bár egy felpáncélozott csatamént elfogadna az biztos. Eztán enyhén meghajol derékból.*
-Köszönöm a figyelmet!
*Azzal vissza is ül a helyére, bár sokáig ha minden igaz nem fog ott ücsörögni, mivel nekik menniük kell az istállóba. Ahogy végignéz a bandán azért el tudna képzelni egy kisebb (tényleg picike talán jelentéktelen) zászlóaljat, de attól még nagyon messze vannak. Ha valaki valamit hozzá akar fűzni most megteheti, de a hercegen látszik, hogy ő már bizony nagyon menne az istállóhoz.*

5914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 17:21:26
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Az én életem... *kezdi fájdalmas mosollyal az arán a törpe* harc magam ellen, leginkább, hehe.
*Arcán keserédes mosoly jelenik meg, ahogy lehajtott fővel áll a viskóban; mintha a csizmája orrán lévő porból próbálna kiolvasni valamit.*
- Fiatalon, odahaza, magammal harcoltam: nem leltem a helyem otthon, elvágytam messzi tájakra. Miután megtaláltam ideiglenes helyem, újra magammal harcoltam: sosem voltam megelégedve a munkámmal, egyre jobb kovács és egyre jobb harcos akartam lenni.
*Kezei képzeletbeli fegyver markolatára feszülnek.*
- Aztán a harc a mindennapjaim részévé vált. Örültem, hogy végre nem magammal kell küzdenem, hanem másokkal... és annyi vért láttam és éreztem a nyelvemen, hogy egy idő után, amikor a harcok kezdtek elülni, úgy éreztem, kell valami, ami pótolja. Az iváshoz folyamodtam, és a harc magam ellen folytatódott...
*Itt ébred rá, hogy meséje talán túl sötétre és komorra sikerült, és ideje lenne ha kikászálódna a maga alá, maga által ásott képletes gödörből és inkább mással törődne.*
- Add csak, átveszem most.
*Mondja és ha a szerzetes hagyja, újra Hrothgaar veszi át a munkát. Hangja kissé fátyolosnak hangzik, mintha elszállt volna az erő a törpéből. Kissé talán tényleg elgyengült a múltidézéstől, épp ezért ragad szerszámot, hogy a munka visszarángassa az hétköznapokba.*
- Na de... mindenkinek meg van a saját szenvedéstörténete... és különben is az életben annyi minden szép volt, van és lesz...
*Csendben folytatja a munkát és lapátolja a földet és a törmeléket, amíg úgy nem véli, újra csákányt vagy ásót kell ragadnia.*

5913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 16:41:30
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Idya nem akarja feltétlenül megölni a szerzetest, de igazából semmi más sem kell neki tőle. Egy éjszaka, pár röpke óra, amíg élvezheti a társaságát, ez olyan dolog, amit nem tud mással kiváltani, csak eltűrni. Az együttműködésével le tudja kenyerezni, de nem tántoríthatja el a terveitől. Legalábbis a mostani terveitől. Mikor ideért, szerette volna minél hamarabb lerendezni ezt az egészet, hogy eltűnhessen erről a nyomortanyáról. Nem érdekelte kinél van a kehely és mit kell megtennie érte, de meg akarta szerezni. Mostanra már teljesen el is feledkezett volna erről, ha nem kerülne ismét szóba.*
-Remélem. Örülnék, ha a csók hatására több érdekes dolgot is ki tudnánk próbálni együtt, amire amúgy nem lennél képes. *Ha van tétje, az ember szinte bármeddig képes kitolni a határait és olyan cselekedeteket is végre tud hajtani, amikről még csak nem is álmodott. És nem csak Lorew feszegeti a képességeit, minden egyes csóknál ki kell lépnie a komfortzónájából, hogy élvezni tudja.* Aztán ha mégis rám unnál, megpróbálnék úgy hatni rád, ahogy a normális áldozatokra szoktam: vagy megteszed, vagy megöllek. Bár nem tudom, ez mennyire meggyőző... *Azok után, amit látott és hallott a megadás stratégiájáról, az az alap, hogy megtesz bármit az életéért. Kell valami különleges, amiért nem a halálfélelem, hanem a vágy és az akarat hajtaná. A vágykeltéshez viszont nem ért. Találkozott már férfiakkal, akiknek felkeltette az érdeklődését, de a legtöbb annyira tolakodó és udvariatlan volt, hogy az első adandó alkalommal felhasította a torkát. Persze voltak kedves, őszinte udvarlói is, de azokat könnyű volt lerázni. Arról meg ne is beszéljünk, hány személyhez vonzódott életében, ami nem a vére vagy a fájdalmai utáni vágy volt. Egyhez sem. Hiszen miért vonzódna? Mind ugyanolyan bugyuta lények, akik egész nap csak zabálnak, hülyeségeket beszélnek és kihasználják a nőket. A szerelem számára olyan, mint a kisgyerekeknek a mumus, egy mítosz, amiről sokszor hall, de még sosem találkozott vele.
A mocorgás kizökkenti a gondolataiból, annyira nem figyelt, hogy majdnem le is gurul a szerzetesről, de sikerül egy kis hadonászással visszanyernie az egyensúlyát. Egy pillanat múlva már az jár a fejében, engedje-e járni egyet. Ő is kezd elgémberedni, habár jóval többet mozgott, mint szokott egy kínzás során, a sok ücsörgéstől megfájdult a háta, a szoba levegőjétől pedig az érzékeny szárnya. Levegőre van szüksége, de még gúzsba kötve sem merné itt hagyni Lorewet, ki tudja, milyen varázslatokat ismer. Eldörmög néhány szót, lesnek róla az anyagdarabok és még a lányt is könnyedén le tudná teríteni, ha az nem számít rá. Akkor vigye magával? Járjanak egyet a környéken? Nem nagyon van olyan hely, ahol... vagyis de, tud egy helyről, ahol maguk lehetnek, és még a kis játékát is folytathatná. Sokkal jobb lenne, mint ebben a dohos szobában.*
-Legyen! *Bólint és lemászik a pihegő mellkasról.* Kimegyünk kicsit levegőzni. *Közli, majd előkotor néhány rongyot, hogy azzal felitassa a friss lyukban összegyűlő vért. Ha tényleg kimennek, akkor nem szabad úgy kinézniük, mintha a tündér szabta volna darabokra a férfit. Még akkor sem, ha így van. A kulacsban lévő maradék vízzel lemossa a kezére és arcára száradt vért, majd Lorew arcába locsolja a maradékot, hiszen neki is csupa vörös mindene, még a szakálla is csimbókokban van összeragadva. Hála a bájitalnak, az utóbbi pár vágást kivéve, a sebei egyáltalán nem feltűnőek, és ha kicsit összébb húzza magán a szétszaggatott ruhát, egy egyszerű koldusnak fog tűnni, mint mindenki más a negyedben. Idyát meg amúgy is meg szokták bámulni, ez ellen nem tehet semmit. Leguggol, átgörgeti a férfit a hasára és alig egy perc alatt kikötözi a karjait.*
-Ez nagy bizalom ám a részemről. *Súgja hátulról.* Ne játszd el a bizalmam! Kár lenne érte... *Mintha a szó végén felsejlene egy halovány "d", de nem lehet biztosra tudni.* És most gyere! Elnézünk egy kicsit az erdőbe. *Járt már párszor a város mellett elterülő erdőben, ismer egy-két ösvényt, amiken magabiztosan eltájékozódik, úgyhogy eltévedni nem fognak. Ha találnak egy kényelmes helyet, lehet, vissza sem jön ebbe a mocsokba. A természet lány ölén is el lehet követni ugyanazokat a szörnyűségeket, amiket egy kis faházban.*

5912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 14:27:38
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hát igen, a kötél az már rég feledésbe merült a szerzetes részéről, annyi hülyeséget keresett és kutatott az elmúlt fertályórában, hogy teljesen kiverte a fejéből.*
- Rendben, addig elleszek itt *úgy kifúrja ezt a lyukat, hogy csak na, a törpe már nem is fogja látni, mikor visszajön, olyan mélyen lesz. De főleg lejjebb megy néhány centivel, az a biztos. És majd jól kihangsúlyozza, hogy azért feltűnjön valakinek, mert őszintén szólva még azt sem hiszi, hogy ő maga észre fogja venni a haladás e csekély fokát.*
- Persze, mintha meghallanád az istállóban *morogja halkan a szerzete, miután a törpe elhagyta a viskót. Az ő részéről ez egy teljesen elfogadható mondat volt, mert meg is hallotta, de hát a város másik végéig nem tud elkurjantani. El tudna, ha mondjuk levegőmágus lenne, vagy rettentően hangos. De így jobb híján marad az, hogy ás egészen addig, amíg a társa vissza nem tér. Annyira nem vészes, főleg az elején, aztán idővel persze kezd elnehezedni mindkét karja, de nem törődik vele. Abban is biztos, hogy ez nem most lesz majd vészes, hanem például holnap, mikor fel akar kelni az ágyából, vagy épp a földről, attól függően, hol alszik majd az éjjel, és... nem fog tudni. Nem fogja tudni a karjait megmozdítani. Mindegy, nagyobb szörnyűséget is túlélt már, a lényeg, hogy lejusson a pincébe. ne olyan gyorsan persze, hogy a törpe ne érhessen vissza a kötéllel, mert az bizony kellemetlen lenne... habár menthető, majd ledobja a kötelet, vagy ilyenek. Nem is kell sokáig gondolkodnia, mert a törpe viszonylag hamar vissza is ér, legalábbis ennyi idő alatt a szerzetes még nem tudott belegondolni abba, hogy itt hagyja a lapátokkal, és nem is látja többet. Mondjuk abból is csak jól járt volna, legalább szerszámokat kapott ingyen.*
- Még bírom *sóhajtja két lapát föld között* Hogy hogyan, az majd idővel kiderül.
*Amikor pedig amaz el akarja mismásolni a meséket, hát már csak hogy nem kap a szerzetes szélütést. Még hogy csak unalmasakat tud?*
- Ugyan már, a törpék mindig tudnak sok érdekes kalandról mesélni a kocsmákban egy korsó sör mellett, ez pedig hát majdnem ugyanaz. Nemde? Meg egyébként is, az enyémeknél nem lehetnek unalmasabbak, szóval vágj bele nyugodtan!
*Még abban a pár percben, amíg a szerzetes bírja az ásást, mert hát kezd kimerülni. Jó erőben van, az biztos, emberekhez képest kitartó, és remek az állóképessége, de azért egy törpével mégsem tudna versenyre kelni ilyen téren.*

5911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-19 08:48:02
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem kell sokat várnia Hrotinak és a szerzetes vissza is tér a tett helyszínéről a tett helyszínére. Rövidke szöszmötölés után már a csuhás áll ott a lapáttal a kezében, ahol nemrég még Hroti izzasztotta magát.*
- Nemsokára mesélek, de előbb elugrok a kötélért, amit beszéltünk...
*Mondja és minden egyéb magyarázat nélkül kisétál, csak hogy a küszöbről még visszakiáltson.*
- Kurjants, ha váltanom kell.
*A törpe nem ismeri túl jól még a várost, szóval a biztos utat választja, vagyis először visszatér a piachoz, majd onnan a szállásához, majd onnan az istállóhoz. A kötél előkerül és Hrothgaar nemsokára már újra a kis viskóban van.*
- Na hogy bírod?
*Kérdezi a tisztesség kedvéért. Közben felhajtja inge ujjait, amit persze azért magára vett, míg kiruccant a kötélért; ugyan, kinek kell egy bírság közszeméremsértésért?*
- Én meséljek? Hehh... nem túl érdekesek a meséim, hidd el, de ha szeretnéd, mesélhetek pár dolgot.

5910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 22:32:45
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hát naná, hogy ő mászott rá, ez a természet rendje, a nőkre rá kell mászni. Lorew csak merészelte megjegyezni, hogy korabelihez is lehetett volna szerencséje, vagy legalább olyanhoz, aki nem ennyi éve halott. Az is kész csoda, hogy egyben marad a fickó, miután Ni olyan durván ellöki magától. A szerzetes közelebb lépdel a tetemhez, szemügyre veszi, külsérelmi nyomnak tudja be a mellkasán lévő hatalmas lyukat, és úgy dönt, ez lehetett a halál oka. Elvégre az ilyen már úgy bele szokott halni az emberfia. Nem nyíl ütötte a sebet, valószínűleg valami méretes pengét döftek bele, aztán itt hagyták. Ki tudja, mennyi idővel ezelőtt.*
- Szóval csak úgy rád ugrott... Hát, annyi biztos, hogy még nem támadt fel, és valószínűnek tartom, hogy nem Isvu ölte meg. Ő nem leszúrta volna, és legfőképpen eltüntette volna úgy a tetemet, hogy sose találjuk meg. Ez csak valami helyi bérgyilkos lehetett, vagy esetleg két ismerős közt egyszer eldurvult egy beszélgetés épp itt, a fene se tudja. De az egyik eléggé leszúrta a máikat, és itt hagyta a testet. Ha a ládák közül pottyant ki, akkor gyanítom inkább utólag rakták be a dobozok mögé. Eléggé valószínűtlen, hogy rápakoltak volna, ha látják, hogy itt egy hulla. De ezen a szemétdombon kinek kár, kérdem én, kinek kár?
*Aztán a lány elkezd azon tűnődni, mit is kéne csinálni a testtel, ami egy remek kérdés, egyszerű, és nagyszerű, akárcsak a válasz is, miszerint...*
- Semmit nem csinálunk vele, elvolt itt sokáig, ellesz később is. Ha nem tetszik neki, majd feltámad, és elsétál, mint a többi, nem teljesen mindegy? Miért élvezik a halandók, hogy mindenből ekkora ügyet csináljanak?
*Kiérve pedig meghallja a törpe hangját, és mit adnak az istenek, meg is látja, így hát annyira nem is vészes, hogy a hölgy búcsúzkodásba kezd. Sajnálja, hogy nem lettek meg a bájitalok, meg az elf íj, de mit lehet tenni? Majd szétnéz másfelé, aztán lesz ami lesz.*
- Rendben van, további kellemes időtöltést, és javaslom a környék elkerülését. Nem kellemes hely, mint arról az imént megbizonyosodhatott, sok itt a titok, amit nem érdemes bolygatni, mi több, kifejezetten veszélyes is.
*Az ősi szellemek átkáról szóló részt már kénytelen lespórolni, nehogy szegény Hrothgaar közben kijöjjön a béketűrésből. Visszasétál a viskójukhoz, amitől alig féltucat omladozó építmény választja el, és megjegyzi:*
- Rendben van, sikerült, tettem neki a szépet, és nem gyanít semmit. Lefogadom azon tűnődik, vajon mit csinálhatunk az ásóval Isvu pincéje felett, mert én, és senki más, nem mondtam el neki az összefüggést. Na, lássuk a lapátot, vihetem a tiédet, vagy használjam a sajátomat?
*A választól függetlenül megragadja Hrotiét, elvégre az mégiscsak jobbnak látszik, mint az, amit az ócskástól vett nemrég, és a lyuk fölé lépdel, illetve hogy bele. Nem is lyuk az még, nevezzük mélyedésnek. Egyszer megforgatja a kezében a lapátot, mint egy rákészülésként, majd belevágja a földbe. Szerencsére jóval könnyebben hatol bele, mint egy hete a saját lapátja a szoba padlójába, még ő maga is meglepődik.*
- Ha már úgyis én ásom, te meg szusszansz, nincs kedved neked mesélni? *kérdi, miközben ránehezedik a lapátra, hogy minél nagyobb adag földet dobhasson félre* Ha már én úgy közkinccsé tettem az életem történetét.

5909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 21:58:56
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Nos igen, valóban nagy szerencséje volt, vagy pedig csak a stratégia, amit alkalmaz, valóban működőképes. Saját életfilozófiája szerint szinte senki nincs, aki legjobban őt akarja megölni. Akinek ez a legnagyobb vágya. Ha egy orgyilkosnak ő a célpontja, akkor kifizeti neki a vérdíj dupláját, elvégre nem őt akarja megölni, csak az érte járó pénzt akarja. Ha a tudását akarja valaki, azt kitaníthatja, inkább, minthogy meghaljon. Ha pedig a kelyhet akarják, nos az kellemetlen, ezért is találta ki jól az az alak a tervet, akinek a bögyében van. De mennyivel egyszerűbb elmagyarázni, hogy nincs nála a kehely, ha végig együttműködő volt? Általában semennyivel... A csók témáját ismét alaposan kivesézik, az mondjuk megnehezíti a dolgokat, hogy Lorewnek továbbra sem olyan egyszerű szavakba önteni, amit érzett, sőt, bizonyos benne, hogy nem is igazán lehet, de próbálkozik becsülettel. Legalább a szándék meglegyen, meg ilyen, és ehhez hasonló bölcseletek...*
- Nem hiszem, hogy ez a varázs valaha is elmúlhat *persze nem tudhatja biztosan, elvégre az egészen biztos, hogy egy kezén megszámolhatja, hány nőhöz vonzódott eddig, és hát... nem is kell minden ujját felhasználja. Így ebben a témában igazán nem nyilváníthat biztos véleményt, csak a megérzéseire hagyatkozik. Őszintén szólva valahol reményteli, hogy lehet, lesz még hasonlóban része, és ugyanakkor félelmetesen is hangzik, mert ki tudja, annak milyen ára lesz... A két érzés keveréke valami olyan érdekes elegyet generál, amely nem csak hogy kellemes, talán az egyik legjobb érzés, ami valaha elfogta. Alig várja. Azt mondjuk ő nem tudhatja, hogy néz ki a szája, és talán jobb is, ellenben az érzés alapján csak rosszra tud gondolni. Azt érzi, hogy máris megvan dagadva, szóval egy darabig rettentő érzékeny lesz, azonban a lány szerencsére nem nyúl hozzá. Majd belekezd a mocorgásba, ami a tündér figyelmét is felkelti. Igyekezett nagyon óvatosan csinálni, de hát igazából teljesen esélytelen volt, hogy eltitkolja. A lány rajta ül, ha a szerzetes mozdul, mozdul ő is, az meg nyilván feltűnik neki.*
- Nos... ööö... *nem egészen biztos benne, megint egy olyan erkölcsi problémához ér, hogy nem akar gondot okozni a tündérnek, hazudni viszont nem mer* Ami azt illeti, rettentően elgémberedtek a kezeim. Vállban már megszoktam a fájdalmat, de most már az egész rész túl van a zsibbadáson... Esetleg... kérlek... nem lehetne, hogy megmozgathassam kicsit a tagjaimat? Nagyon jót tenne.
*Aztán ha nem, hát nem, legfeljebb marad ez a szúró fájdalom, és ha végre eloldozzák, akkor perceken át nem tudja majd mozdítani a kezeit. Ez a legapróbb problémái közé tartozik, szóval tényleg sokadrangú, csak hát... a tündér kérdezte. Az más kérdés, hogy egy napja nem állt lábra, szóval ha már mozgás, akkor azt is kipróbálhatná, megy-e még neki. Persze nem telhetetlen, már amiatt is boldog lenne, ha legalább újra átkötnék a kezét, és a hátán folytatná a munkát (vagy inkább a szórakozást) a tündér. Mondjuk azt a csontérintést legrosszabb ellenségének sem kívánná, meg nem is lenne vidám, hogy megint nem látja, mi történik, de... valamit valamiért.*

5908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 21:08:54
 ÚJ
>Árnyékjáró Ingwe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Drágán megvett főhadiszállás//

*Ryrin marad a szövetség vezetője, ez már biztos, a helyettes kérdés később dől el.
Ingwe örül, amikor megismerte a Bíborlovagot, egy bájgúnárnak gondolta, aki csak feláldozható pancsereket keres, de ez nem így van. A sötételf még mindig nem ismeri tökéletesen a fél-elfet, de annak minden egyes megnyilvánulása, csak erősíti a belé vetett bizalmát.* ~Más nem tudná vezetni ezt a csoportot.~ *Gondolataiból Rowon zökkenti ki.*
-Nem tudom, hogy pontosan hová ment, csak az a biztos, hogy felderítési célzattal ment el.
*Ryrin jelentést kér Rowontól, Sunukotól, és Ingwétől, ebben a sorrendben. Ingwétől a fogadóbeli eseményeket kívánja hallani.*
~Szóval tud a hibás tettemről.~ *A kalapos férfi beszámol a templomi eseményekről, mégpedig igen részletesen. Többek között egy halott feltámadásáról, aki nem viselkedett erőszakos módon, inkább zavarodott volt.
A vándor valamilyen úton módon arra a következtetésre jut, hogy Amos Thenior ártatlan, sőt! Igazából egy hős! Ennek Aviolan valamiért rendkívül örül.* -Engedelmetekkel szkeptikus maradnék, és később rávilágítanék egy másfajta perspektívára. *Aviolan talán megsértődött a démon dolog miatt, de Ingwe nem fog magyarázkodni.
A férfi tömören elmondja, a házvásárlás részleteit, a sötételfnek nincs hozzáfűznivalója. Miután vége a beszámolónak, belekezd a sajátjába.* -Jelentésemet a szegénynegyedi eseményekkel kezdeném. Az utasítás szerint toborzóbeszédet tartottam, röviden elmondva a szövetség céljait, és mindenki tudomására juttattam, hogy a városi őrség megbízhatatlan. Egy ideig olybá tűnt, hogy senki sem jelentkezik, de végül megjelent Q. A Pegazus fogadóban mindent elmondott, amit tud a dögökről. Megjárta a Grombart, és a városi őrség elmondásával ellentétben, szerinte kiismerhető a holtak harcmodora. A sok lény közül említésre méltóak az alakváltóak, akik megtévesztő képességükön kívül, azért is veszélyesek, mert letudják másolni a legjobb harcosok harcmodorát. Egyértelmű, hogy nyílt harcban rendkívül veszedelmesek, és ha feltételezzük, hogy tudnak beszélni, akkor beszivárgó egységként lehetnek a legveszélyesebbek. Gondolkodtam azon, hogy minden tagnak meg kéne jegyeznie egy jelszót, amivel hitelesítheti önmagát, de felesleges lenne, mert az alakváltók minden emlékhez hozzáférnek.
Az egyik legfontosabb információ, hogy Q látta Amos Theniort a helyszínen, véleménye szerint ő irányította a holtakat, és a csata vége fele effektíve elmenekült. Megemlítendő részlet, hogy a varázsló takargatta az arcát, Q, és én arra a következtetésre jutottunk, hogy megjelenhetett rajta a sötét mágia testbomlasztó mellékhatása.
*Ingwe nagyot sóhajt.* -Valamennyivel később, mikor már Raeyan kisasszony is csatlakozott hozzánk, rossz fényt festettem a szövetségről.
Nem mentségként mondom, de a hírek kikészítettek, én pedig labilis személyiség vagyok. Megjelent egy látszólag részeg, magát sármosnak gondoló kornyikáló alak. Nem volt elég, hogy polgárpukkasztó módon viselkedett, még pénzért is kuncsorgott, plusz eléggé egyértelmű, hogy mit akart volna csinálni a naiv hölgyeményekkel... Eldurrant az agyam, felpattantam, és tőrt szorítottam a torkához, aztán megfenyegettem, hogy vagy eltűnik a szemem elől, vagy megölöm.
Ez természetesen üres fenyegetés volt, nem ölök embereket... nyomós ok nélkül. Mindenesetre tisztában vagyok vele, hogy elfogadhatatlan módon viselkedtem, és megértem ha nem lehetek többé a szövetség tagja.
*Ekkor Ryrinre pillant, próbál leolvasni bármit is annak az arcáról.*

5907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 20:20:18
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Idya nem bírná ki, hogy ne kűzdjön. Nem bírja, ha elnyomják, ha uralkodnak felette, még akkor is ellenáll, ha emiatt veszélybe kerül az élete. De ez nem csak ösztön, büszkeség is. Ha meghajlik bárki akarata előtt is, az azt jelentené, hogy az a valaki erősebb nála, és nem csak a hatalma van meg arra, hogy irányítsa, de a lány is elfogadja feljebbvalójának. Nincs olyan ember, vagy bármilyen lény, akit elfogad nála nagyobb hatalomként. Senki nem méltó arra, hogy fejet hajtson előtte.*
-Akkor szerencsésnek mondhatod magad, hogy ennyire tisztán tudsz gondolkodni. A legtöbben teljesen elvesztik a fejüket, és már az első vágásnál eluralkodik rajtuk a pánik. Menekülni akarnak, ezt látják az egyetlen kiútnak. Velem jól jártál. *Tárja szét a karjait ültében, mintha egy ünnepelt személyiség lenne, akit épp imádói tapsolnak meg.* Nem áll szándékomban megölni, úgyhogy a megadás egy teljesen használható stratégia. Aztán ha mégis megölnélek... *Vonja meg közömbösen a vállát.* Engem nem fog emészteni a bűntudat. Én mindent megtettem érted, a végkimenetel csakis rajtad múlt. Ha nem akarod túlélni az éjszakát, nem fogom erőltetni...
*Lassan kifogynak a beszédtémából, de ahelyett, hogy a kínzásra térne át, egyelőre megelégszik egy sokkal kellemesebb dologgal. Elcsattan a csók. Már a sokadik. A tündérnek legalábbis ez a három is rengetegnek tűnik. Nem is emlékszik, mikor csókolozott utoljára. Még az elsőre sem. Számára ez egyáltalán nem volt, és soha nem is lesz fontos, csupán egy emberi szokás, amit neki is át kellett vennie, hogy beilleszkedjen és ne tűnjön ki a sorból. Több fiú is büszkélkedhet az érintéseivel, de ezek közül egyik sem volt őszinte. Még azt sem nevezné annak, amit Lorew kap, de ezt legalább élvezi. És önként, mosollyal az arcán adja, nem émelyegve, savas ízzel a szájában. Ha nagyon érzelgős lenne, még el is mondhatná: "dettó". Legalábbis az első olyan csókja, ami... tényleg csók volt.*
-Még az is lehet, hogy több ilyen első-élményben lesz részed, de azt nem adom olyan könnyedén, mint az első kettőt. Csak oda ne legyen a varázs... *A végén még Idya fog túlzásba esni, és minden új, élvezetes élmény után megjutalmazza, de akkor hamar elveszhet az egész. A szerzetes egy idő után rájön, az ő jeges ajkai is olyanok, mint bárki másé, egyszerűen csak fellángolt az ismeretlen utáni vágy. Akkor oda az a rengeteg játék, amit még kitalálhatna... Majd kiderül. Visszafogja magát, és tényleg csak kiemelkedően fájdalmas vagy véres sebek után kap egy kis segítséget, ami az életben és az öntudatánál tartja.
Habár megint elakadtak, még mindig nem nyúl a tőrje után. Van még néhány ötlete, amit ki szeretne próbálni, mielőtt visszatér a klisékhez. Vagy ki tudja? Lehet a hús tépésénél csak jobb ötletei lesznek, és akkor nem is kell már a penge, elég a két kicsi keze, na meg azok a holt ajkak. A szívás után csúnya nyomok maradnak a férfi alsó ajkán, amik csak még jobban felkeltik az érdeklődését. Szívesen kiharapná a véraláfutásokat és teljesen kiszívná a tartalmukat, míg az üres fájdalomtól fel nem ordít. De egyelőre hanyagolja a száját, elég érzékeny terület, remélhetőleg lesz még alkalma kínozni. Aztán észreveszi a kényelmetlen mocorgást. Lassan kezdhetnek elgémberedni a tagjai, hiszen majdnem egy órája nyomja a saját, meg a tündér pihe súlya is.*
-Nem bírod a sok fekvést? *Gyilkos és hóhér, de nem undok banya. Ha a másiknak egy kis mozgásra van szüksége, megengedi neki, hogy járjon egyet, mielőtt folytatják. És nem utolsó sorban neki is jó lenne, ha megmozgathatná a tagjait. A vékony szárnyának is kezd túl fülledt lenni itt benn a levegő, az áttetsző szürkés hártyán kezdenek feltűnően kiemelkedni a fekete erek és idegvégződések. Nem túl szép látvány.*

5906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 20:15:05
 ÚJ
>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Eléggé meglepődik miután a hulla ráesik, jó kis sikítás hagyja el a száját, és Lorew erre még rátesz egy lapáttal a tréfája, már ha annak lehet nevezni.*

- Ő Mászott rám! *Rendkívül megijedt, mert amúgy is váratlanul érte. Gyorsan levakarja magáról a kéretlen kérőt. Ami szinte majdhogy átölelte, azokkal a csontos és rothadó borfoszlányokkal ami még rajta maradt. Koppan is a padlón, nagyon rossz hangzása van, de még egyben van.*
- Kérését visszautasítom!
*Mondja felháborodott és zaklatott hangon egyszerre, pedig viccet csinálni valami félelmetesből az tudja oldani a feszültséget, persze ha a másik fél is hajlandó. Apácának már elmehetne faji szempontból, viszont ez nem biztos, hogy van is ilyen a környéken, s van-e erre lehetőség, legalább ezt a bűnt nem szegné meg, nem érezne késztetést.

Na de vissza a váratlan vendéghez. Egyelőre még mindig hevesen ver a szíve, hiszen még nem látott egyetlen halottat sem, főleg nem ilyen állapotban. Ronda egy látvány, azonban ahogy a kérdések hangoznak, erőt vesz magán és óvatosan, jobban mondva félve megvizsgálja a tetemet.*
- Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek. Meg sem mondom, hogy férfi volt-e egyáltalán.
*Ruházata teljesen fedi a testet, úgy néz ki hogy valami szoknya van rajta, vagyis ezt silabizálja ki a foszladozó rongyokból, nem mer hozzá nyúlni még egyszer, csak szemlélődik.*
- Talán nem is úr volt az illető.
*Honnan bukkant elő a holtest? Az egyik nagy ládát próbálta kihúzni, amikor a nagy porfellegből megjelent.*
- Öhm... Nagyon belemerültem a kutakodásba.
*Ő is kimegy a viskó ajtó, ha nem is annyira a szag miatt, inkább a látvány miatt cserél helyett Lorewwel.*
- Szegény pára... *Megakad a szava egy pillanatra* Most mi legyen? Eltemetni elég nehéz lenne itt, elégetni, meg nem lenne célszerű... vagy még is?
*Az utolsó kérdést a feltámadó hullák miatt mondta, s nem szeretné, hogy ő is meggondolja magát és elkezdjen ez is sétálni.
Egy ilyen trauma miatt, nem szívesen kutakodna tovább.*
- Köszönöm a segítségedet, szerintem így is túl teljesítetted a feladatodat, meg úgy hallom, hogy neked szólnak a túl oldalon!


A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.18 20:33:22

5905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 18:05:59
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Izzasztó munka, annyi szent. A csákány emelkedik és aláhullik újra és újra. Töri a padlatot, morzsolja egyre kisebbre az egybefüggő felületet, míg végül már nem sok marad a felszínen, amit törni kellene. Csupán egy apró mozdulat, amíg a csákány feje megfordul, hogy most már kezdődhessen a következő stádium: a feltört padlat fellazítása.*
~Utálatos munka, nem is értem mi a francot keresek én itt, a fene enné meg...~
*Morog magában Hrothgaar, ahogy egy kövér izzadságcsepp legördül orra hegyéra és onnan aláhullik a porba. A csákány újra és újra emelkedik és újra és újra lecsap, kellemetlen kásás hangot produkálva, ahogy a fém a kőtörmelékbe mar. A csuhás jelenleg épp házon kívül tartózkodik, mondhatni. Elindult valamerre, de Hrothgaar csak fél füllel hallotta. Most szóljon neki, vagy még izzassza magát kicsit?*
-Ehh...
*Mordul fel és laposat köp oldalra, miközben arra gondol hogy a szerzetes valószínűleg 10-15 csapás után erősen sóhajtozna és még a kezét is feltörné a csákány nyele. Neki kell majd a munka nagyját elvégezni, nincs mit tenni. Inkább bele is merül a munkába, egy jó ideig csendben dolgozik, nagyjából addig, míg olyan szinten fel nem töri a földet, hogy azt már lapáttal is arrább lehet dobálni. Ekkor egyenesedik újra fel és néz körül, merre lehet a társa.*
- Hé! Te, szerzetes! Ideje lapátot ragadni!
*Hallatja hangját kilépve az épületből, mit sem törődve azzal, ki hallja mindazt, amit épp mondott.*

5904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 17:29:16
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Viszonylag nyugodttá vált már az éjszaka, mintha csak a beszélgetés közepette elfelejtették volna a tündér tényleges célját. Illetve a tényleges célja a kehely volt, akkor inkább a másodlagos célját felejtették el. Mondjuk az, hogy a szerzetes elfelejti időről időre, nyilván nem jelenti azt, hogy a lány is. Sőt, bizonyára nem is tette, csak most beszélgetni van kedve, éppen ezért a férfi nem is merné szóvá tenni. A kérdés elgondolkoztatja, és hát... Jó, egyszerű lenne elismerni, hogy nincs, mert kívülről valóban így tűnhet, és vádolták már ezzel, de nincs teljesen ezen a véleményen.*
- Nos... inkább talán ezt tartom életösztönnek. Ha együttműködöm, nagyobb eséllyel élhetem túl. Főleg egy ilyen helyzetben, hogy a kelyhet akarják tőlem, nem megölni. Vagy mint ahogy te is mondtad, hogy nem az a kifejezett célod, hogy megölj engem. ugyanakkor ha akkor és ott megpróbálok védekezni, lehet már nem élnék. Szerintem jobban jártam így. És mivel most ezen a véleményen vagyok, nyilván legközelebb is együtt fogok működni, mert ez beválik. Ha pedig egyszer belehalok, akkor meg... utána már nem kell azon gondolkodnom, hogy vajon mit kellett volna tenni.
*Ez a jó a túlélési stratégiákban, ha valamelyik csődöt mond, arra már nem lesz, aki panaszkodjon. Mintha csak életmentő gyógynövényeket árulna. ha túlélik, van jó reklám, aki meghal, az nem fogja közkinccsé tenni. Kivéve persze, hogy most épp élednek a holtak, meg minden, de hát csak nem azért, hogy panaszkodjanak. Ezt az életmentő gyógynövény dolgot inkább elnapolja, majd ha rendeződött a hullakérdés. Aztán pedig túlesnek a csókon, ami pedig valóban, hinnie kell a lány szavainak, már a harmadik volt.*
- Ez egy olyan élmény, ami mindig olyan, mintha az első lenne *nem lehet megjegyezni, nem lehet felidézni, legfeljebb az árnyékát, és teljes valójában csak ott abban a pillanatban tapasztalhatja meg. Az emlékekből felépítheti az örömöt, a szomorúságot, a kételyt, a fájdalmat, de ezt soha. Nem számít, hányadik, mindig ugyanazt a csodálatos érzést váltja ki belőle, mint első alkalommal. Persze a tündér látványa is ilyen, újra és újra rá kell csodálkozzon a külsejére, és ha elválnak az útjaik, az emlékezetéből biztosan képtelen lesz tökéletesen felidézni ezt a csodát. Ellenben még mielőtt ezen kezdhetne aggódni, a lány arra utasítja, hogy maradjon nyugton, majd újból fölé hajol. Eztán finoman ráharap a férfi ajkára, majd pedig megkíséreli a korábbi műveletet, csak ezúttal jóval fájdalmasabb, mint akkor volt. Már-már olyan érzést hagy maga mögött, mintha legalábbis valaki szájba vágta volna Lorewet egy husánggal.*
- Csak... csak nyugodtan *jegyzi meg, bár közben igyekszik nem összeérinteni az ajkait, elég kellemetlen érzés lehet most. Éppen így nem mondhatta azt, hogy szolgálja ki magát a hölgy, be kellett érnie ennyivel. Közben picit eligazítja maga alatt a kezeit, persze csak amennyire lehetősége van rá, mert igencsak elgémberedtek már a vonatkozó tagjai. Eleinte csak nem érezte őket, de most már kezdenek egyre inkább fájni, így muszáj volt némi mozgást erőltessen.*

5903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 12:20:56
 ÚJ
>Olyv Afomag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A tüdővész//

*Több hónapnyi kutatómunka áll már a háta mögött. A fertőzött gyermek akit vizsgált már hetek óta halott és így már a boncolásán is túl van. A tüdővész fene egyérdekes kórság hiszen nem adja könnyen magát pláne, hogy mindig oda kell figyelni arra, nehogy elkapja az ember. A maga készített orvosi gúnyájában tevékenykedve, legalább némi eredményt el tudott érni. A gyermek tüdeje teljesen cseppfolyósodott és néhány más szerven is látszanak gennyes fertőzésre utaló jelek. Azonban a tüdő a kórság elsődleges célpontja. A doktor mindent részletesen feljegyez. Majd mimtát vesz a cseppfolyós tüdő szöveteiből. Az orvosi késének hegyével egy kis fiolába pakolja, majd gondosan lezárja és a jegyzetébe beírja, hogy mikor tette el. A gondos doktor mindent meg akar tudni a betegségről. Ezért a boncolás a gondos napló vezetése, hogy tudja mikor mi történik. A gyermek tizenegy napig szenvedett mire meghalt így a doktor a betegség lefolyását olyan két hétre datálja. A kutatásának jelenlegi célja, hogy a ragályt biztonságban tudja tárolni és ha kell be tudja vetni bármikor. Ha jól sejti a dolgot akkor a betegségnek szüksége van élő szervezetre, ha nincs nem biztos, hogy sokáig elél az üvegcsében. Amikor a második vírusos üvegcsébe akarja belerakni a kenetet a szétnyitott gyermek hullájából, hirtelen egy gennyes buborék kipukkan és egyenesen a doktor arcára fröccsen akin csak egy kendő van, hogy eltakarja a száját és az orrát. A szeme azonban nincs eltakarva. A kipukkadt hólyag váladéka egyenesen a könnycsatornát találja el és így be is jut a szervezetbe. Olyv majdnem a szeméhez kap a kezével, de megőrizve a hidegvérét nem teszi meg végül. Feláll a tetem mellől és leveszi a vastag bőr kesztyűjét, majd egy kis levendulás vízzel elkezdi kimosni a szemét, holott már tudja, hogy alig maradt esélye a túlélésre.*

5902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-18 12:16:05
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Már órák óta együtt vannak, de Lorew még mindig nem tanulta meg: bármit is mond, bármit kérdez, Idya tudni akarja a mögötte rejlő gondolatokat, az okokat, mindent, amivel megértheti, hogyan is gondolkodnak mások, a "hétköznapi emberek". Ezért is kérdez vissza, amikor nem ért valamit, és a jelenlegi helyzetben nem egy ilyen alkalom volt. Azt például még e percig nem sikerült feldolgoznia, hogyan lehet szép. De komolyan? Többször visszatért már ehhez a kérdéshez, de választ nem talált. Az egy dolog, hogy mindenkinek más tetszik, meg ízlések és pofonok, de evolucionális szempontból sem stimmel. A férfiak ösztönösen a dús keblű, gömbölyded, buta hölgyeket preferálják, akik könnyen irányíthatóak és minél több utódot ki tudnak hordani. Ezzel szemben itt van egy százpár centis, vékony, csontos, beteges kinézetű tündér, akire még a virágát sem bízná rá senki, nem hogy leendő gyermeke életét... Más szóval lehetetlennek tartja, hogy bárki is szépnek találja és rendes nőként tudjon rá tekinteni. Még a gondolattól is borsódzik a háta. A válasz sem túl kielégítő, amit kap, habár a nagy elmélkedés közepedte el is felejtette, most melyik kérdés is az aktuális.*
-Ez aztán kielégítő volt. *Válaszolja pofákat vágva. Nem lett előrébb.* És miért működsz ennyire együtt azzal, aki meg akar ölni? Nincs benned... tudod... az a bizonyos életösztön. *Mondjuk lehet, a lány eddig csak a készségessége miatt hagyta életben és nem gyötörte még halálra. Szórakoztató figura és kár lenne eltékozolni egy ilyen alkalmat csak azért, mert nem értenek egyet valamiben... vagy éppen semmiben. De benne van a játékaiban, és mivel mindkettőjük számára komoly tét kerül elő, mindketten hasonlóan élvezhetik. A tündér a küszködését, ahogy még a levegőt is visszafojtja, ajkai szélén apró vércseppek jelennek meg, ahogy nyelvébe vájnak a fogai. Nincs is annál szebb, mikor valaki magának okozza a sebeket, de ő is gyönyörködhet bennük. Az pedig már köztudott, a szerzetes mit élvezhet annyira ebben. A jutalom utáni reményt, a várakozást, hogy hamarosan ismét egyesülhet kínzójával, aki, ha már csókról van szó, mindig megadja a módját, hogy izgalmas legyen. Ahogy nem ejt két ugyanolyan sebet egy éjszaka, nem ad két teljesen ugyanolyan csókot sem -bár ez a szabály csak ma lépett érvénybe nála, és kötve hiszi, hogy máskor is aktuális lesz.
Érzi a vér ízét, ahogy finom elegyet alkot a nyállal, a férfi száját, nyelvét, ahogy viszonozza a csókot. Ez már a harmadik, de talán most kezdi igazán elhinni, hogy nem egyedül élvezi ezeket, habár őt a helyzet abszurditása, a friss, vasas íz és az új lehetőség nyűgözi le. Ezzel ellentétben Lorew odáig jutott, hogy hitetlenkedő, ámuló tekintettel mered bele a semmibe, mintha egy másik világban járna. Nem siet sehova, megvárja, míg sikerül visszatérnie Lanawinba. Hihetetlen... Még hogy hihetetlen? Az hihetetlen, hogy így reagál.*
-Ez már a sokadik volt, mégis még mindig úgy teszel, mintha gyermekkori szerelmeddel most csattant volna el az első csók. *Rázza a fejét értetlenül. Szívesen fokozná a dolgot, eljátstadozna a nyelvével, fogaival, hogy mi mennyire tetszik a másiknak, és talál-e egyáltalán olyat, amitől nem vágná hanyatt magát. Talán... meg is próbálhatna néhányat, mielőtt visszatér a vérengzéshez.* Maradj nyugton! *Szól, és ismét a férfi fölé hajol, mintha csak egy újabb csókot szeretne adni. De nem, ez most kicsit más lesz. Szájába, fogai közé fogja a reménykedő ajkakat, és elkezdi szívni. Finoman indít, majd egyre intenzívebben, míg ismét meg nem érzi a jellegzetes, fémes ízt. Mikor elhúzódik, megcsodálja a művét. A már előzőleg holtsápadtra szívott alsó ajkán sötétlila, fájdalmasnak tűnő, szabálytalan alakú kör jelent meg, ahogy a még megmaradt vér egy helyre összegyűlt és megrekedt a vékony erekben.*
-Egyre jobban tetszik ez a játék. *Vigyorodik el. Nem tervezi ezt folytatni a következő négy-öt órában, azért a hús hasadásának és a csontok roppanásának még mindig kellemesebb a hangja, mint bármi másnak, de szórakoztató, hogy ennyi újdonságot nyújthat neki egyetlen, jelentéktelen emberi lény.*

5901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-17 23:04:35
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hát sajnos azzal a férfivel már senki nem fog megismerkedni, az öreget ugyanis már több, mint egy éve, hogy megkéselték. Vagyis hát nem akarja lelombozni a nőt, inkább valami biztatóval kéne előállni.*
- Még megismerkedhetsz, elvégre most úgyis visszatérnek a holtak. Ki tudja, talán az ő üres porhüvelyéből életre kelt szörnyeteg fog megpróbálni darabokra szakítani holnap. Akkor majd elbeszélgethetsz vele.
*Persze egy élőhalott az esetek nagy részében nem tud válaszolni, ha meg annyi szabad akaratot kap, mint Dodo, na meg az emlékeit, akkor egyszersmind megbízhatatlanná is válik. És eltűnik, ott hagyja a temetőt, hogy ki tudja, hol dőzsöljön, míg Lorew egymagában próbálja felépíteni az új világot? Hát vesszen az ilyen féreg. Vesszen az egész hullasereg. Azzal, hogy a szerzetest is sikerült maguk ellen hangolják, semmi jóra nem számíthatnak. Mondjuk eddig még csak Lorew támogatását vesztették el, de ha sokat hergeli magát a férfi, akkor a semlegességét is el fogják. *
- A családi vagyon. Hát ennél egyértelműbben nem tudom. Hát a családfő kezeli nyilván a család teljes vagyonát, és az öregnek úgy ítélték meg a fiai, hogy az örökségüket tékozolja el, ezért megölték, mielőtt még többet eladakozhatott volna. Aztán megörökölték, megkenték az őröket, és kész, mese vége.
*A pénzkeresés olyan téma, ami Lorewet sosem foglalkoztatta különösebben, a Lihanechi templom ellátta, az itteni templom ellátta, a Rend ellátja. Persze nem pénzzel, hanem ruhával és élelemmel, így a pénz az ő életéből jobbára teljesen kimaradt. Ez persze nem gond, meg Eralil azzal is el tudná látni bőven, ha úgy adódna, szóval nincs mitől tartania. Nem hiába lépett be a Rendhez.*
- A második ezrest már becsületesen is meg lehet keresni.
*Még egy vállrándítást is kapcsol a mondathoz, majd halad tovább, elvégre mit tököljenek egy ilyen témán? Aki kölyök korában nem tanul meg lopni, és kamaszként gyilkolni, az mentálisan fejletlen lesz az ilyen életre. Egyszerűen túl gyenge hozzá. Nem is alkalmaznak olyanokat, mert felesleges. Belenőni kell a munkába, tanulni nem lehet.*
- Én már sok tolvajjal találkoztam. Vagyis inkább orgyilkosokkal. Némelyik egész aranyos volt.
*Jegyzi meg a piti tolvajos ábrándokra. Például Sven is, tiszta aranyos volt, csak nem elég kreatív, és bele se kezdett a munkába. Aztán ott volt a lány az erdőben, aki megijesztette, nos... vele még nem futott össze a kelyhes témában, de talán majd egy szép napon megpróbálja halálra kínozni.*
- Hát meghaltak itt már sokan *vonja meg a vállát* De mintha ez még azóta is itt lenne.
*Majd hamarosan egy sikoly veregeti vállon, hogy "igen pajtás, eltaláltad". Amint hátrapillant (persze előbb még visszadobálja a kezében lévő szemetet a ládába, annyira nem siet), egy sóhajjal konstatálja, hogy Ni új barátot szerzett.*
- Kifoghattál volna egy korodbelit is. Hát az úr vajon kicsoda? Vagy kicsoda volt? És miért ilyen rettenetesen büdös? *ez persze hülye kérdés, inkább kihajol a friss levegőre, és szív néhány mélyebbet, majd visszasétál a viskóba* Ez évek óta itt rohadhat. Hol találtad?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416