*A polgári negyed kockaszerű, teljes puritánságot tükröző kőházai súlyos ellenpólusa annak, ahogy a Gazdagnegyedből egy rövid út alatt eljutni lehet. Az egymáshoz szorosan húzódó falak hosszú utcákat hoztak létre, ennek okait könnyedén megértheti, hiszen mind a költségek lefaragásával, amit egy ilyen kiépítés jelent, mind pedig a hosszútávú költségek lefaragásával, hiszen a szomszéd fűt szomszédot, ezzel a falak kihűlését és az ezzel járó energiaveszteséget megspórolva indokolható egy-egy ilyen lépés. Itt általában még az őrség is gyakortább található meg, mint a város külső részére eső területeken. Ez egy kisebb, javarészt könnyűipari környék, ahol a kisebb kézimunkások, mint takácsok, szövők, fonók, találhatóak meg, hogy napi órákat szánjanak egyszerűbb készítményekre, de innen hívatják a nemesi szabók egy részét is. Ez nem annyira meglepő abból a szemszögből tekintve, hogy a Gazdagnegyed házai nem fenntarthatóak még ilyen magas bérrel sem, de általában a többemeletes, kiterjedtebb házak tartoznak egy-egy ilyen mester kezéhez. Néha még akár egyedi építészeti jegyeket is hordoz, de neki most a belső tartalom az érdekesebb. Ő még emlékszik arra, hogy legutóbb itt csináltatta a ruházatát, a kérdés, hogy rá emlékeznek-e. Mindkét állapotba bele képes nyugodni, hiszen ezt megtanulta, valamint az idő tekintetében várható is, hogy feledésbe merüljön az egyszeri vevő neve. Pár koppanással jelzi, hogy megérkezett, láthatóan a mester még a munkájában elmerül és ami azt illeti, Nestarnak meg is felelne az az anyag, ami éppen a keze ügyében van, bár ez csak önámítás, hiszen erről elég bizonyos, hogy más számára fog késztermékké alakulni. Egy párhuzamos kellemes napot köszöntés, ezt a megszólítási formát mellőzni szokta, de most előveszi. A mester nem tekint fel a munkájából, azonban el sem küldik, a köszöntésből lekövetkeztetve pedig fogadják is. Ő maga egy kérdéssel eléri, hogy megvizsgálhassa az anyagmintákat, amiből készíthet magának valami különlegeset és ilyenkor elő is kerülnek benne az igények és az érvek egy-egy anyag vagy szín tekintetében. Hiszen a selyem és a durva posztónak is megvan a maga előnye, valamint itt még a gyapjú és a vászon is előkerül, nem beszélve arról, hogy esetleg több rétegben is gondolkodhat. És ilyenkor rá is ébred, hogy ezekkel a tényezőkkel előre nem kalkulált, mert ezekkel nem is lehet. Ez egy vak lépés volt a bizonyos hídon, melynél meg kell gondolnia, hogy mennyire kíván rátámaszkodni. Komoly esésre nem számít, azonban egy megbánt döntéssel egy fölösleges ruhadarab készülne el, mely kár az alapanyagért, a beleölt időért is és pénzügyi vonatkozásban sem kedvező. A kivitelezést ráhagyja a mesterre, azonban az anyaggal több kifogása is van, úgymond nem találta meg a számítását, ami azt jelenti, hogy még egy kerülőt bele kell iktatnia ebbe a kitérőjébe. Ez kellemetlen, azonban előre nem látható. A Piacteret részlegesen ismeri, bár teljesen talán lehetetlen is. Elköszön, tesz egy megjegyzést arra, hogy még viszontlátják, csak saját anyagot akar hozni, mivel az itteniek nem győzték meg, de belátja, hogy elegendő egy színben kedvező festéket hozni.*