//Laktanya//
//Az igazság ára//
//Részben Mërulon//
*Úgy látszik, hogy szavai célt érnek, és nem feleslegesen jártatja a száját. Ritkán beszél ennyit, de akkor általában van súlya, és értelme is. Némileg megnyugszik, hogy Denjaar is egyetért vele, vagy legalábbis belátja, hogy van logika abban, amit felvázolt. Kurtán bólint, ahogy megkapja az utasítást tőle. Annak külön örül, hogy az újonnan érkezetteknek nincs ellenére az edzés, vagy a kiképzés ténye, mely igazából szükséges, hisz tudniuk kell vigyázniuk magukra, és másokra is. Ez elég fontos szempont.*
-A kémmester, igen. Emlékszem. Vele beszéltél aznap, ugye? Megkeresem.
*Mondja a parancsnoknak, majd a többiekre néz, s szavait nekik intézi, mielőtt további dolgain kezdene ügyködni.*
-Nos az edzés. Nem szeretném, hogy csak úgy legyetek a nagyvilágban. Nos talán magatok is tudtok gyakorolni, de talán nem sértődtök meg, ha segítek.
*Azzal odasétál az egyik közeli falhoz, amibe kardjával három vonalat karcol. Vízszintesen egyet, és kettőt pedig srégan.*
-Szeretném, ha minden nap ezeket vonalakat vágnátok fakardokkal. Mind a hármat egyik irányból, s másik irányból is. Így alakul ki egy gyors, precíz mozdulatsor, mely nagyon halálos tud lenni. Így készül a hatvágás. Nem mellesleg idő szűkében tökéletes edzés. Napi száz, karonként. Aztán a röptében is szétvágtok majd mindent, figyeljétek meg. Ha elfogyna, vagy nem találnátok, úgy hegyezzetek ki, fát találtok itt elvétve. Csak keményen!
*Néz főleg a kisfiúra, majd kacsint egyet. Azzal letudta őket, ezzel el lesznek egy darabig, és bizonyosan erősödni fognak. Épp indulna, mikor Grük szólítja meg.*
-Á, barátom. Téged is látni? Hogy érzed magad? Ki voltál ütve egy darabig, de nem vészes. Mint egy jól átmulatott éjszaka után. Vagy kettő után.
*Teszi hozzá, és nevet, s megcsapkodja a vállát, ha hagyja neki.*
-Ők itt a leégett házból jöttek, hogy segítsenek. Beállnának közénk, és szeretnének segíteni, hogy elkapjuk azt aki művelte.
*Mondja kissé tárgyilagosabban, de kedvességgel a szavaiban. Tényleg örül nekik, hogy itt vannak. A kérésére csak bólint, ő is így gondolta, talán jobb lenne elmesélnie neki, hogy mi is történt pontosabban, és talán Grük is láthatott akkor valamit, ami hasznos lehet.*
-Gyere velem. Épp elindulni készülök a kémmesterhez. Közben beszélhetünk kettesben. Vagyis...
*Pillant a kapu felé, ahol egy kis tündérke kér bebocsájtást, vagy legalábbis valakit, akivel beszélhet. Elindul felé, reméli, hogy Grük is követi.*
-Bredoc Droyn vagyok, parancsnokhelyettes. Mit óhajt?
*Szólítja meg kissé bosszúsan, de tudja, hogy hiába lenne dolga, ezt is el kell intéznie valakinek. A rang kötelezettségekkel is jár.*
-Remélem semmi fontosat.
*Súgja oda Grüknek, amit csak ő hallhat, a tündér nem. Persze előfordulhat, hogy valami borzasztóan fontos dolgot akar, így nem lehet megkerülni a dolgot.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 09:57:01