//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
*Érezhetően sietnek. Ezt Kagaenae konkrétan gyomra hullámzásában és ütődésében érezheti, pedig már nem először utazik így, úgy látszik, hogy a katonák kapcsán itt ez a szokás. Minden egyes patadobbanásnál megrázkódik, szerencsére a tőr, már nem nyakának feszül, csupán a férfi csuklójában, melyet tarkóján támaszt meg, felfelé meredő pengével. A beszélgetés innentől megszűnik, s a szegénynegyed lepusztult részein, szűk, mások számára alig ismert utcácskákban visszhangzik a vágtájuk. Kagaenae ilyen körülmények között tud megszólalni, s azt is csak nagyon nehézkesen, lihegve és szaggatottan. Első kérdésére nem is kap választ, még csak egy arcrezdülést sem, a katona rá sem emeli tekintetét, csupán halad előre töretlen. Egy hirtelen kanyarnál, alaposan meghúzza a kantárt, így a lány a ló nyakához súrlódik, ahonnan durva kéz rántja vissza egy pillanat alatt a combok közé. Maga előtt, feje alatt láthatja elsiklani az utca durva, asszimetrikus kövezetét, itt-ott bűzlő ürüléket, melyek egy része tán lótól, más része meg mástól származik. Lepusztult egy környék, ide a polgárosodás még nem ért el, főként, hogy hamarosan, ha felpillant, elsősorban már inkább lerobbant és romos épületeket láthat, ép házat, szinte egyet sem. Adott pillanatban felkönyökölhet, bár ez is nagy erőfeszítésébe telik és sokáig nem is bírja így, pedig nem nyomják vissza hasra.*
- Miből gondolod, hogy nem élvezetből tesszük, amit teszünk? *Hördül fel a zsoldos halkan, majd alig láthatóan el is vigyorodik, s ezúttal lepillant a lányra szigorú, hideg tekintetével. El is kapja tekintetét, mert hirtelen forduló jön balra, aztán jobbra ismét, egy törmelékrakást kerülnek ki.*
- Sokkal nagyobb dologról van itt szó, mintsem, hogy az aranyadra lenne szükségem, kislány. *Vágja oda pökhendin, s lassít lova léptén, társa is felzárkózik mellé. Vágtáról, immár sietős lovaglásra váltanak át, mert egyre több a kerülendő épületdarab, rom, így veszélyesebb területen járnak ár, s átlépték Romváros határát.*
//Temetetlen múlt//
//Grüksunosz, Denjaar, Naesala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Denjaar a felé támadó férfi felé hatalmas rúgást ejt meg, még a lóról. Csizmába bújtatott láda, a felé sújtó rozsdás kardot találja el, mely bucskázva repül ki a férfi kezéből.*
- A kurva életbe, a kezem! *Süvölt fel a gyalogos, majd csuklójára markolt másik kézzel szalad el kardja felé, egyelőre még ne tudni, hogy visszatér-e. Naesala sikeres támadását követően nem kíván elégtételt venni, máris városőri hivatását gyakorolja, kik csak szükség esetén ölnek, egyébként nem. A férfi egyébiránt harcképtelen, vállára szorított kézzel üvölt és fetreng a földön, próbálja a heves vérzést visszafogni. Részeg társa elszalad, s tekintve, hogy nem indulnak utána, hamarosan el is tűnik az egyik sikátorban. Grüksunosz szinte mozdulatlanul ül a lován, csupán íja emelkedik fel kissé, majd célra tart. Nem sieti el, a két kalapácsos közül az egyiket célozza, tán a kissé határozottabbat, bár a másik sem tűnik szárnyaszegettnek. Nagy célt választ és nem is téveszti el. A férfiakon nincs mellvért ezt jól látta, így a nyílvessző akadálytalanul hatol át a rongyos ruhán, s állapodik meg a férfi szívében. Egy hang nélkül rogy össze, s többé már nem is mozdul, csak kalapácsának koppanása hallik, mi kiesik kezéből, többé már nem jelent gondot. Egy hagyományos személy kezében az íj csupán fegyver, azonban Grüksunosz kezében ettől jóval több. Szinte a mozdulatot sem látni, amint máris a másik vesszőt is a húrra illeszti, s útjára engedi azt. Pendül az íj, s bár bonyolultabb eltalálni egy oldalra szaladó kalapácsost, az mégis, még Naesala előtt esik orra, s a vessző csípőjében állapodik meg. Naesala mindezekből annyit tapasztalhat, hogy talán éppen lendített fegyverét kénytelen visszafogni, s újabb dicsőség rá itt már nem vár. A rozsdás kardú, addigra feláll, s végignézve társain, csak a kövezeten koppan a kard, majd hátrálva kezd távolodni:*
- Oké, oké... csak félreértés volt... *Makogja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.27 20:29:48