//Svir - Zia//
*Svir meg mindenképpen, hát egyszerűen és röviden: Svir. Indítványozná is a különféle tudós társaságoknak, hogy róla nevezzék el ezt a fajta viselkedést, ha nem félne, hogy így több figyelmet kap majd, mint a kalapja. Az meg szörnyű, előre meg sem jósolható következményekkel járna, amikre még csak rágondolni is rémes. Rémálmodni csak azért nem rémálmodik róla, mert elaludni is fél, ha az eszébe jut. Talán fel kéne keresnie valakit ezzel a problémával, valakit, aki határozottan nem Ziana. Valaki magasat, szőkét, bögyöset és nőieset.*
- Akkor? *Próbálja rögtön kisegíteni szétszórt is barátját ezzel a kérdéssel. Nem szeretné, hogy esetleg benne maradjon ez a sok dühös szó, nem tesz az jót senkinek. Ő meg egyelőre hajlandó hallgatni panaszokat.*
- Kérlek, így is épp eléggé leegyszerűsítettem, hogy te is megértsd, akkor is, amikor mérges vagy. *Mondja miközben Ziana is beszél. A jegyzeteket átveszi és eldugja valahol a köpenye alatt. A bort, na azt nem. Megfogja a nyakánál az üveget és már hajítaná is a háta mögé, amikor az eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen civilizált ember, úgyhogy inkább gondosan elhelyezi kettejük között a földön.*
- Kösz. *A pengekészlet átveszi, majd kibontja és kiválaszt belőle egy szikét. Egy pillantással megvizsgálja, az ítélet: nem jó. Nem zavartatja magát és egyszerűen a háta mögé dobja a pengét. Nem baj, van másik! Rögtön ki is választja az új pengét, na ez már jobb! A kupak pont ekkor érkezik, át is veszi rögtön, csak előbb a földre ejti a készletet, hogy legyen szabad keze.*
- Na lássuk. *Mormogja, majd a szikével farigcsálni kezdi a dugó tetejét.*
- Nem. Ez nem az a kupak, lötyögne is a flaskában. *Mondja, majd tesz egy lépést hátra.*
- Tényleg sajnálom.