*Az átlagosnál valamivel hangosabb szamár rikácsolásra ébred, mint bármikor máskor. Próbál nem odafigyelni rá, de az állat torka szakadtából nyihákol, úgyhogy esélye sincs nélkülözni a hangokat fejéből. Szemhéjait lassan felemeli, csak óvatosan, hogy látószerve fokozatosan szokhassa a világosságot.*
~Ez a rühes szamár! Egyszer ezt is megsütöm, az biztos!~
*Szitkozódik magában, ahogy próbál felülni, majd felállni fektéből. Léptei ingatagok, neki még reggel van. Nagyon reggel. Lassan odavánszorogva ruháihoz, magára ölti szokásos szerelését, majd kilökve lakhelye vékony deszkákból készült, rozoga ajtaját, mely inkább egy jelképes tárgy arra, hogy megkérje a kivül lévőket, hogy ne nagyon jöjjenek be, vet egy pillantást az égre. Dél körül lehet. Mezítlábasan battyog ki, kis kikötözött állatkájához, aki éppen ádáz harcot vív egy arra tévedt, nagyobb macskával. Álmos léptekkel veszi célba a kisebbik állatot, majd mikor már csak egy lépésre van tőle, rúg felé egyet.*
-Takarodó van, büdös dögje! Én se szeretem a macskát, te se akarsz kondérba kerülni!
*Ijeszti el a kis bolhazsákot, majd szamarának füle tövén vakarva egyet, neki is kezd a napi teendőknek. Bár általában nem ez a nyitómozdulat, ha már úgy is itt van, dob egy kevéske zabot az állatnak, majd amíg az megreggelizik, az ork házikója felé veszi az irányt, maga is valami étel után kezd kutakodni, de hamar rá kell jönnie, hogy a pár napos kenyéren kivül nem sok minden akad itthon.*
~Akkor ma a piacra is ellátogatunk még.~
*Könyveli el magban az otthoni teendők melletti első feladatként, már ha jól akar lakni még ma délelőtt. Nem véletlenül nincs a házban sok minden, elvégre a szegénynegyed nem tartozik a legbarátságosabb részei közé a városnak, már csak ebből fakadóan is, nem elképzelhetetlen, hogy ha egyedül hagyja a lakhelyet; hacsak nem az összesnek, de egynéhány értéknek bizonyára nyoma veszne, beleértve elsősorban az ételt és italt, főleg ezzel a meglehetősen 'megbízható' ajtóval, ami elválasztja a belteret a kültértől. Egy szó, mint száz, inkább pár naponta piac, mint az ablakon kidobott pénz, egy kis testmozgás még úgy se ártott senkinek.
A ház belsejében utolsó momentumként a fegyvereken kivül magához veszi még a szamárra rögzíthető kisebb-nagyobb táskákat, majd ismét az állat felé veszi az irányt.*
~Ha ez a dög megint valami négylábúval kakaskodik, nem biztos, hogy el kell menni ma még arra a piacra...~
*Morgolódik magában, ahogy közelít az említett faj jelenlévő képviselője felé, de odaérve egy bólintással nyugtázza, hogy nem kell szamárpörköltet ennie ma, nem mintha nem lenne kíváncsi az ízére.
Na mindegy.
Felszereli a tároló alkalmatosságokat patásra, majd kioldozza a kötelet, mely eddig meggátolta, hogy elszökjön, majd kezére erősíti, hogy még véletlenül se tudjon elkóricálni az négylábú. Drága mulatság lenne venni egy újat. A szamáron elhelyezkedő táskák legkisebbikéből előhalássza vékonyka pipáját, hogy végre teljes mértékben készen állhasson az utazásra. Még ha nem is mennek messze, szeretni, ha minden a legnagyobb rendben van, mint az állaton a táskák, kezén a kötél -egyszer volt, hogy véletlenül elengedte, azóta van "új" szamara-, valamint szájában a pipa, ezzel egyetemben a füst, mely átjárja légutait. Máris ki látszik rajzolódni egy kisebb mosolyféle az arcán, ahogy mindent rendben talál maga körül.*
~Már csak valamit enni kell és máris jobb lesz ez a nap!~