//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem tudja, van-e bármi köze az saját nyugalmának ahhoz, hogy végre értelmes, tartalommal bíró mondatokkal kommunikálnak, de nem is számít. Beszélgetnek, és ez sokkal jobb, mintha ő üvöltözne, a férfi meg csak vinnyogna. Az utóbbival nem volt különösebben baja, de azzal sincs, hogy most beiktatnak egy kis szünetet, és ezzel levegőhöz juttatja. Az alkun sokáig rágódott, mivel neki mindenképpen célja lenne, hogy Lorew ne ájuljon el, de azt nem vette számításba, hogy eddig is azon volt. Azt hitte, kiegyenlítettek a feltételek, hiszen ki ne akarna egy ilyen helyzetben a tudatlanságba menekülni. Hát ki más, mint ez a bozontos. Azt hitte, a csókkal meg lehet fogni, és talán így is van; lehet, hogy lesz ennek még haszna, de nem most. Majd ha a másik is úgy érzi jogos, még lehet hajlandó adni egyet, de ahhoz tényleg különleges kell. Annál mondjuk több, hogy volt olyan szíves, és szólt, hogy eddig is teljesítette az alku rá eső részét. Természetes, hogy szólt, hiszen őszintének kell lennie. Elővigyázatlanságra vallhat, hogy most már elhiszi, amit hall, és nem méri végig, apró jelek után kutatva, pedig egyáltalán nem óvatlan. Elhiszi, hogy azok után, ami történt, tényleg hihet neki, akkor pedig felesleges lenne minden egyes mondata után még azt is felkutatni, hazudott-e.*
-Értem. *Bólint lassan. Azt hitte, eddig pont az ájulásért küzdött, ezért reménykedett, hogyha az ellen küzdene, még tovább bírná. Így viszont tényleg semmi értelme az ajánlatának, hiszen nem nyerne vele semmit.* Akkor maradj meg ennél a jó szokásodnál, de egyelőre nem ígérek semmit. Majd reggel eldöntöm, mi legyen veled. *Még az is lehet, hogy alkun kívül fogja jutalmazni, de ez fakultatív, ha kiemelkedően jól bírja, és még reggel is életben marad, van rá esély, hogy kap valamit. A nyúzást is végig bírta ébred, pedig azt nagyon nehéz. Az emberek nagy része már az első mozdulat után feladja, ha meg mégis bírja a tudata, van, hogy a sokkba hal bele. Szörnyű, hogy lehet ilyen gyenge és törékeny az ember, de ez van.*
-Megkötözni? *Tűnődik el az ajánlatot hallva. Abból a szempontból jó lenne, hogyha vergődik is, csak annyira tudná dobálni magát, mint egy partra vetett hal, amit könnyedén kordában tart, hogyha végig rajta ül... És hátulütője nincs is igazán a dolognak, vagy legalábbis hirtelen nem jut eszébe egy sem.* Igazából egész jó ötlet, mégis csak van értelme annak a résnek az orrod alatt. *Ez egyfajta köszönöm akart lenni.* Ha elláttam a sebed, kitalálom, hogy legyen. *Pontosabban azt, hogy előre vagy hátra kösse először a kezét, attól függően, hol szeretné kezdeni.
Egy hevenyészett kötést készít a vállra, ami egész jól sikerült ahhoz képest, hogy a szakszerű ellátás az lett volna, ha bevarrja a hatalmas nyílást. remélhetőleg azért így is kitart egy darabig. Kevés vízzel letisztítja a vállból kirántott tőrt és a csizmájába csúsztatja, az ostort pedig az övébe tűzi.*
-Vészesnek elég vészes, de elvérezni nem fogsz. Habár, lehet arra se ártana, legalább egy kis fedőkötés. A végén még összeszedsz vele valamit és mire megint oda jutnék már csak egy gennyedző, bűzös lyuk lenne, ahhoz pedig nem nyúlok. *Letép a tekercsből egy jóval kisebb anyagdarabot, és a seb köré tekeri párszor. Nem szoros, még a seb kitisztításával sem foglalkozott, de arra jó, hogy ne menjen bele semmilyen szennyeződés.*
-És most, ha nem haragszol... *Lorew ruhája már darabokban lóg róla, úgyhogy reméli nem bánja, ha azt használja kötél gyanánt. A gyolcsot is használhatná, de az pocsékolás is lenne, meg inkább bekötözésre való sem mint kikötözésre. Letép egy méretes csíkot a szerzetes ruhájáról, majd megkéri, tegye a két kezét keresztbe a teste elé, és egy szorosan összeköti őket, egy méretes csomót varázsolva a csuklójára.*Feküdj hassal a földre! *Utasítja, majd ha ezzel megvan, kényelmesen a hátára telepszik. Látszok, hogy erre még nem járt az este folyamán, úgyhogy kénytelen itt is megtépni a ruhát, hogy hozzáférjen a meztelen hátához. Konkrétan kettétépi, úgyhogy ez már biztosan nem marad rajta a férfin, ha feláll.*
-Akkor most kicsit lassabban kezdjük, mint először. *Csak a haragja miatt kezdett rögtön a nyúzással, úgyhogy lehet, annál rosszabbat már nem fog kapni a másik, de még bármi történhet...* Nézzük, mit alkottunk eddig! *Húzza végig jeges ujjait az ostorcsapások okozta vájatok mentén. egyik sem igazán mély, a ruha sokat felfogott, de azért van szép számmal, főleg az oldalán és egy-kettő a lapockája mentén.* Szép, de lehetne még szebb... *Ismét előkerül a már megtisztított tőr.* Ez igazából olyan lesz, mint egy késelés, csak... nagyon... lassan... *Búgja édesen, majd a penge hegyét finoman az egyik méretes sebbe csúsztatja, egészen addig, míg el nem éri a még ép húst, vagyis amíg felszínre nem buggyan az első vércsepp. Na, még egy pár milliméter lefelé, itt már nem szabad semmit elsietni, majd elindul a tőrrel az előre feltépett barázdában. Szabad kezével próbálja szétfeszíteni a bőrt, kinyitni a sebet, hogy láthassa, amint felszántja a húst, az ereket, idegeket.*