//Temetés//
//Pycta - ügyesség/fegyver - automatikus siker//
//Hanloren - gyorsaság - sikertelen//
//Xotara - ügyesség/célzás - automatikus siker//
//Elgretol - félmozdulat - automatikus siker//
//Elgretol - erő - sikertelen//
//Quantall - ügyesség - siker//
//Mindenki//
*A szegénynegyed szélesebb utcáján elszabadulnak az indulatok, s ha ez nem lenne elég, baljós füstszag is kezd terjengeni, s a csapat mindegyik tagja láthatja, hogy a környező épületek közül a faszerkezetű, nádtetős kis düledező viskókat elborítják a lángok. Közvetlenül nincsenek életveszélyben, szerencsére Arthenior egykori alapítói jórészt kőből építkeztek, csak az azóta betelepült szegényebb rétegek használták a kevésbé nemes alapanyagokat, melyek most lassan mind a tűz martalékává válhatnak. Bár a tűz nem, a fáklyák által megvilágított, házak közötti részbe lassan bekúszik a füst, a hűvös éjszaka lenyomja azt szinte fejmagasságba. Oly érzés, mintha súlyos, meleg köd ülne rá a tájra, egyeseknek torokkaparó és csípős élményben lehet része, más következménnyel azonban egyelőre nem jár.
//Pycta//
Pycta hűvös hangvételében kiadott utasításra az irbisz nem mérlegel, csak cselekszik, abban a pillanatban, hogy az elf vezényszavai elhangoznak, s Hanlorenék észlelik az íj pendülésének hangját, kilő az éjszakába, puha talpai következményeként jórészt hangtalanul. Pyctának körülbelül ennyi idő is jutott egyéb cselekedetekre, mert kiválóan érzékeny elf fülei már meggyőződhetnek arról, hogy ő sincs biztonságban. A fentről lefelé irányuló, száguldó sötét alak nem rest azonnal lecsapni kardjával, amint azt érzi, hogy az elf fejét már biztonságosan elérheti. Csúfondáros mosoly, mi a támadó arcára van írva, még akkor is, mikor a sötétben, szinte felsikoltó pengék egymáson csúsznak el, pompás szikrákat vetve. Azonban az arc hamarosan megváltozik, mert Pycta csellel él, s abban a pillanatban lép ki balra és halad tovább előre. A sötételf még estében ugyan hátrafordul, de a lendülettől sem testének, sem kardjának irányát nem tudja megváltoztatni, így azon igyekszik, hogy lehetőség szerint a kardok lecsúszása következtében keletkezett leheletnyi ellenerőt hárítsa és talpra érkezzen. Pycta láthatja, hogy ellenfelének még arra van ideje, hogy kardját két kéz helyett csak a jobbal fogja meg, s hátrafelé lendítve indítson csapást, azonban ezt az elf bevitt combosa már menet közben megakadályozza. A mélységi egy lépést, oldalra csúszik, s kissé be is rogyaszt, láthatóan kutya kellemetlen élményben van része, szája szitkokat formál, de hang nem hagyja el azt, talán csak valami furcsa nyögés. Egyelőre megpróbálja magát összeszedni, addig kardjával az előbbi mozdulatot próbálja véghezvinni, s oldalirányt csap Pycta dereka felé.
//Xotara//
Xotara felismerve helyzeti előnyét, megpróbálja kézben tartani a dolgokat, s rögtön a leggyengébb láncszemekkel kezdi:*
- Igen! *Arenih nem is kíván vitába szállni, azonban fáklyával nehézkes a szekér alá bújás, így azt csak elhajítja maga mögé, hogy aztán fejjel előre vetődjön be a kerekek között a szekér alá. A szekér Arenih felőli oldala egy pillanatig még világos, aztán sötétségbe borul. Xotara dönt, a helyzetet gyorsan felméri, erre még van ideje, s nem is teketóriázik túl sokat. Egyedül neki tűnik fel, az utca túloldalán, Hanloren felőli oldalon, az egyik ház sarkánál talpig fekete gyolcsba öltözött alak, kezében jelenleg egy még rezgő inú, de üres íjjal. Nem véletlenül üres, a pendülést korábban hallhatták is, a vessző, azóta célba is ért, de még hogy?! Xotara azt is láthatja, hogy Xauzur bizony sebesen rohan a sötétségbe, mellette szinte kettéválik a lassan ereszkedő füstfal, kósza cirkulációt keltve. A mélységi lány viszont döntött, s máris célra tart, majd abban a pillanatban, ahogy Xauzur is ahhoz a ház sarkához ér, elengedi a vesszőket, képességeinek köszönhetően kétszer egymás után. Egyik a bal szemébe, másik a torkába vágódik. A lendület hátraveti. Szerencsére az imént nyílvesszejét ellövő sötételfről beszélünk, ki azonnal meghal, furcsa mód szintén hang nélkül. Egyedül Xotara láthatja, hogy Xauzur ugyanis nem őt vette célba, hanem a mellette érkező másik feketét, a negyediket, aki szintén egy íjjal bajlódik, azonban cselekedni már nem tud. Az irbisz pont a nyakának ugrik, s berántja a ház sarka mögé, így végül mindenki szeme elől eltűnik a sötétben. Xotara jól döntött, azonban a korábban kezébe ragadott fáklyát lövését megelőzően ő is kénytelen volt lerakni, hiszen az íjat úgy használni nem tudná. Vélhetően a földre, mely azóta elaludt, így már a szekér Xotara felőli része is sötétségbe borul.
//Hanloren//
A koporsót hátul cipelő két csuhás közül az íjász felőli oldalon lévőt, Hanloren próbálja fedezékbe vonszolni. A lány szándéka nemes, azonban kissé felelőtlen is, bár ez esetben talán minden jó érzésű elf leány ezt cselekedte volna, jutalma azonban egy, a vállába csapódó és kínzó fájdalmat jelentő nyílvessző. Hanloren, e kedves teremtés borzasztó kínokat élhet át. Valószínűleg hangosan fel is sikolt, nem tűri oly jól fájdalmat, így kiáltását mindenki meghallhatja. Vállába éles fájdalom hatol, a nyílvessző alaposan eltalálja, s mélyen belefúródik, szerencsére csupán a húsba, komoly sérülést talán így nem okoz, vére nem azonnal és nem sugárban ered el. Azonban a csuhások látják miért történt mindez, s szinte azonnal fordul a mérleg, most ők segítik a lányt fedezékbe, egészen pontosan Arenih mellé, így végül már négyen csoportosulnak a szekér alatt.
//Elgretol//
Elgretol sincs könnyű helyzetben, koncentráltan éri a támadás, ráadásul fáklyával a kezében. Szerencséje van, mert bizony jól dönt, csatabárdját félkörben felemelve pont azt találja el az érkező kard, talán a mélységinek több szerencséje lett volna, ha alattomban gyomorra támad. A csatabárd és a penge találkozik, felsikolt az acél, azonban a csatabárdot egy kézzel forgatni tulajdonképpen szinte lehetetlen, így egyelőre azt érezheti, hogy a sötételf pengéjét ugyan felfogta, de az lassan, alattomosan közelít arcához, egyetlen keze rövidesen - ha nem tesz valamit - nem bírja el a rá nehezedő erőt. Valamit cselekednie kell, ha nem akarja, hogy pontosan az arcát érje a vágás, mert a mélységi nem tágít. Másik kezében, tekintve, hogy nem dobta el, még ott lobog a fáklya, kiválóan megvilágítva küzdelmüket a többieknek.
//Quantall//
Quantallnak sok ideje nincs, de szeme sarkából még észlelheti, ahogy a saját küzdelme hevében, elől sorra hunynak ki a fények, fokozatosan hátrafelé haladva. Szerencséje van, sötételf szemei ettől függetlenül még valamelyest látnak, bár tény, hogy a leszálló, távolabb égő házakból érkező füst immár kezd zavaró tényező lenni. Gyorsan dönt ő is, bár kérdés, hogy jól-e, ugyanis bár részesült pusztakezes képzésben, korántsem ér fel egy orgyilkos képességeivel, az is igaz ugyan, hogy nem biztos, hogy azzal áll szemben. Ügyesnek viszont elég ügyes, így ökölbe szorított keze a nő arcába vág. Csámpás is megindul, a hű eb, amint a nő közelebb ér, annak bokáját marja el, s kegyetlen kezdi cincálni. A matróna arca meglepetéstől kerekedik el, pedig ő is láthatta a kutyát, hevesen pillant oldalra, melynek következtében Quantall ütése arcának bal oldalát éri. Nagyot puffan, kissé meg is szédül, a lendület ereje azonban viszi tovább, így a jó erőben lévő Quantall ütése következtében feje oldalra nyaklik, majd a kutya lábtépése következtében, mintha egyensúlyát veszítené.*
//Mindenki//
*Mire sorra vettük hőseinket, kik méltó nyugalomba szeretnék venni a felkelésben elhunyt öt gyermeket és azok mentorát, Gomát, a füst egészen bekúszik az utcákra. Bár feltehetően a harc hevében nincs nagyon idejük fülelni, égő házak ropogását és fa pattogását hallhatják. Hamarosan már kiabálás és üvöltözés is hallik, néhány toprongyos ember szalad el mellettük lélekszakadva, mit sem sejtve a köröttük zajló harcokról:*
- Ég a házunk! Ég a házunk! Valaki felgyújtotta!! *Sikoltja egy asszony, aztán már rohan is tovább.*