//Kell egy fészek//
*Nem szeretne feltétlenül vitatkozni az "atyával," aki éppen lelkesen segít neki, ha nyilván nem is teljesen önzetlenül. Mégis szívesen beszél vissza. Saját törzsében ugyan sokan nem szerették feleselései és kötekedő természete miatt, de eddig úgy tűnik, hogy Zeekx egészen türelmes ilyen téren. Kíváncsi lenne arra, hogy ki lehet-e a fiút egyáltalán hozni a sodrából bármivel. Pontosabban, abban biztos, hogy igen, éppen még csak arra nem jött még rá, hogy mivel. Nem mintha egyelőre hasonló tervei lennének. Lehet, hogy csak az új ismeretség öröme miatt, de eddig jobban kedveli, és közelebb érzi gondolkodását magához, mint bárkiét onnan, ahonnan jön, vagy mindazok közül, akikkel találkozott az úton idefelé jövet.
Mégis, ha a városi életről és az itteni szokásokról kevés fogalma is van, azért nem kevés gyakorlati érzék szorult belé az otthon szerzett tapasztalatoknak köszönhetően. Lehet, hogy a Zeekx "atya" jobban érti nála, hogyan mennek errefelé a dolgok, de ő biztos abban, hogy ezt a gyerekért fizetnek furcsaságot most mégis ő értette jobban.*
- Ha nem fizetnek, de olcsóbban adnak valamit, amit meg akarok venni, akkor az mégiscsak olyan, mintha fizetnének nem? *kérdi saját igazának biztos tudatában, nem is nagyon várva választ. Ennek ellenére teljesen türelmesen hallgatja végig a további magyarázatokat ugyanarról.*
- Talán már apa is vagy, "atya?" *ejti ki elég furcsa hangsúllyal kérdésének utolsó szavát, kicsit talán mintha éppen egy nevetést próbálna elfojtani.*
- Gondolom azért még nem. *teszi is hozzá szilárd meggyőződését rögtön. Talán a fiú kölyökképe miatt, de egyszerűen képtelen őt apaként elképzelni. Ha mégis az, akkor a világ legrosszabb apáinak egyike lehet, aki ahelyett, hogy kölykével törődne, csak úgy szórakozásból járja a világot, és közben ork nőstényeket szólítgat le egy tisztáson. Persze az is lehet, hogy csak ő maga borzalmas emberismerő. Ahány embert eddig ismert ez semmiképpen sem kizárható.
Közben hallgatja, amit a nő mond, és egyre inkább érzi, hogy tényleg nagyon furcsa világba tévedt, amikor egy új élet reményében besétált a városba.
A törzsben, ahonnan elszökött nincsenek árvák. Ha egy hím meg is hal egy csatában, attól az anya még mindig ott van a kölyköknek. Teljesen elárvult gyerekek egyáltalán nincsenek. Akiknek pedig már egyik szülője és őse sem él, maga is felnőtt, vagy pedig idős ork régen, akinek szintén kölykei vannak. Nem kicsit megdöbbenteni, hogy errefelé létezett valaha külön ház az árváknak, ami csak annyit jelenthet, hogy a városban szokásos megunni és eldobni a kölyköket, vagy pedig valami rejtélyes okból előfordulhat az is, hogy mindkét szülő egyszerre hal meg.
~ Jobb lesz vigyázni erre tényleg. ~
Ő maga persze ki nem állhatja a kölyköket. A legtöbb hangos és idegesítő, ha pedig nincsenek elég gyakran elverve, állandóan bajt kevernek, és még harcedzett hímeket is képesek az őrületbe kergetni, nemhogy az alapjáraton is ingerlékeny nőstényeket.
A nő azonban, aki a romos utcákon átvezeti őket, kicsit mintha úgy beszélne róluk, mintha puszta eszközök lennének arra, hogy az itteniek olcsóbban jussanak házhoz, ezt pedig nagyon furcsának találja, és maga sem nagyon tudja megmagyarázni magának, hogy miért, de valahogy még elég ellenszenves is a számára mindez. Mivel azonban félig-meddig neki van most kiszolgáltatva igyekszik jó képet vágni ehhez az egészhez, és olyan barátságosan mosolyogni, ahogyan arra csak ork nőstény képes, bár meglehet, hogy mosolya inkább csak valamiféle groteszk, de mégsem ellenséges vicsor.
Próbál úgy tenni mindenesetre, mint, aki értékeli azt, amit viccnek vél.*
- Hát ez tényleg nem varázslat, az biztos. *bólogat közben.*
- De köszönöm nem! Nagyon rossz anya lennék. Nincs türelmem a kölkökhöz. Nem is értek hozzájuk. Én is rosszul járnék, és a kölyök is, ha ilyesmivel próbálkoznék. *ismeri el a legkisebb szégyenkezés nélkül. Tulajdonképpen pont ugyanazt mondja, mint az ifjú pap, éppen csak kicsit másképp. Ugyan még elég fiatal, de szilárd meggyőződése szerint anyának születni kell. Bár a többség igen, mégsem minden nőstény születik annak. Ő biztosan a kisebbséghez tartozik, hiszen a szülés fájdalmától, és a gyereknevelés fáradalmaitól egyaránt viszolyog.*
- Másért nem lehet kedvezményt kapni, csak ezért? *kérdi. Nem nagyon hiszi, de hátha. Egy próbát mindenesetre mindenképpen megér.
Amikor aztán Zeekx a nemesek felől érdeklődik, nem szól bele, még csak nem is nagyon figyel, pedig lehet, hogy kellene. Jobban lefoglalja ellenben a környék megfigyelése, ahol haladnak reménybeli új otthona felé.
Látott már hasonlót, így nem nagyon kell megerőltetnie a fantáziáját ahhoz, hogy a gyilkolászás és rombolás által hagyott romoknak köszönhetően maga körül érezze a halált.
~ Szellemjárta vidék lehet ez. ~ állapítja is meg magában, egyúttal még inkább biztosan abban, hogy ez a környék minden, éppen csak nem kölyköknek való. Ők sokkal jobban ki vannak téve a szellemek kéretlen zaklatásainak, mint a felnőttek. Nem hiszi, hogy ez csak az orkokra igaz, és más népekre nem.
Amikor megérkeznek az újabb lehetséges új otthonhoz megint csak bólint.*
- Persze, kevesebb szomszéd, kevesebb gond. *ért egyet, és ezúttal egyáltalán nem kell színészkednie. Ha saját törzsének tagjait is képtelen volt elviselni sokszor, vagy éppen ők sem őt, akkor, ha valamihez nincsen kedve, az biztosan az, hogy holmi vadidegenekkel vesződjön nap mint nap.*
- Jól néz ki. Menjünk be, nézzük meg! *mondja, miközben barátságosnak szánt mosollyal maga elé tessékeli a nőt. Mivel általában szemtelenül szokott vigyorogni, ha valakit éppen kicsit ki szeretne hozni a sodrából, nem tudja, hogy ez a kísérlet most mennyire sikerül, szeretne mindenesetre nyerni egy kis időt, ameddig kitalálja, hogy mi lesz, köszönhetően annak, hogy bár a kedvcsináló alapján a ház több, mint ideálisnak tűnik, az ár még mindig túlmegy azon, mint amit jelenleg megengedhet magának.
Három dologban ellenben még mindig reménykedhet így is.
Az egyik, hogy mivel sötétben, titokban és gyorsan csinálta, hogy egy társa se lássa, egy-egy érmét félrenézve talán rosszul számolta meg a pénzét, és több arany van nála, mint amennyit most gondol.
A másik, hogy ugyan jól számolta meg "vagyonát," éppen csak szórakozottságának köszönhetően a végeredményre emlékszik rosszul, tehát több van nála, mint amennyire emlékszik.
A harmadik pedig, hogyha az első két lehetőség közül egyik sem áll fent, akkor Zeekx majd segít. Utóbbit persze nagyon szeretné elkerülni. Önerőből szerette volna megoldani ezt az egészet. És nem is akart rögtön egy kisebb tartozással kezdeni, amikor megérkezik. Ha pedig már úgy alakul, hogy két szobája lesz, a másodikat azt igazából a tyúkoknak szánta, nem holmi hímnek.
Igyekszik leghátulra maradni. Ezúttal nem fogja meg az ifjú pap kezét, de csuhája ujját gyengéden rángatja meg.*
- Tudsz adni egy kis aranyat, ha nem lesz nálam ennyi pénz? *kérdi tőle halkan, remélve, hogy a nő, aki reményei szerint előre megy, nem hallja meg, hogy mit beszél a szőke fiúval.*
- Cserébe, vagy maradhatsz nálam ameddig akarsz, vagy visszaadom amilyen gyorsan csak tudom. *ígéri meg.*
- Vagy kitalálunk valami mást. De kell ez a ház. Nagyon. *dönti el már látatlanban is.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.02 22:00:16