*Sikeresen végrehajtott vásárlása után hazatér takaros, egyszerű kis házába. Nem mondhatni, hogy kihalt környéken él, az utcában mindig látni néhány kósza lelket, akiknek Aldo komoran biccent. Elvégre látásból minden közelben lakót ismer, illik köszönteni őket még akkor is, ha egyáltalán nem érdeklik a környékbeliek. Nem az a típus, aki leáll csevegni a házak előtt, megtárgyalva a legszaftosabb pletykákat.
Elmegy egy kissé koszos, kissé rongyos lány mellett is, akire megereszt egy kedves mosolyt. Ismeri a lányt, szép arcú, fiatal, de szegény, mint a templom egere. Többször éjszakázott már Aldomeus házában, s másnap reggel Aldo mindig a táskájába csúsztatott egy kis élelmet, vagy netán néhány egyszerűbb varázsitalt, de pénzt sosem, mert azt a lány nem fogadna el, mondván, nem szajha ő.
Utána is szól a kedves ismerőse.*
- Drága Aldo, nincs kedved velem vacsorázni?
*Az elf nem áll meg, csak épp hogy lelassít. Oldalra fordul, hogy hallja a nő a válaszát, de hátra nem néz.*
- Csábító gondolat, drágám, de attól tartok, ma nem fog menni. Dolgoznom is kell valamikor.
*Részben hazugság, annyit azért nem kell az italokkal bajlódnia, hogy ne lenne ideje egy nőre. Egyszerűen most semmi hangulata a toprongyoshoz, akármilyen kis szende és bájos teremtés az.
Nem sokkal később eltűnik egy egyszerű, fából készült ajtó mögött. Háza egyáltalán nem mondható szépnek, vagy látványosnak, de a szegénynegyedben a jobb építésü, újabb lakhelyek közé tartozik. Fehérre meszelt, kissé szürkésen koszos falak, egyszerű üvegablakokkal. A belseje sem különbözik sokban, a padló egyszerű, kissé göröngyös, döngölt agyag, amelyet Aldo igyekezett különböző szőnyegekkel elfedni. A bejárat egy kissé tágasabb térdbe nyílik, amely az előszoba, a nappali és a konyha szerepét gyaránt betölti. Az ajtó mellett fogas, és egy megviselt polc a csizmáknak, cipőknek. Kissé bejjebb egy csomózott, semleges barnás színű szőnyeg, rajta kisasztal, és két párnázottabb karosszék. Mögöttük kicsiny kályha, pont elég arra, hogy a nem túl nagy házat megfelelő hőmérsékleten tartsa. Fal mellett, az egyik sarok pedig apró konyhának van berendezve, tűzhellyel, szekrényekkel, polcokkal, és egy sarokban álló, magasabb étkező asztallal, két szék kiséretében. Ezen kívül van egy hálószobája, ami majdnem ugyanakkora területre, mint a másik helyiség. Itt a falat halványzöldre festette, hogy növelje lakrésze otthonosságát, s a földet több kisebb-nagyobb, barna, fekete, és zöld szynekben pompázó, mintás és egyszerűbb szőnyegek fedik, hogy a hideg föld ne legyen kellemetlen érzés a lábnak. Az ágy az ajtótól legtávolabb fekszik, nagyobb, akár két embernek is kényelmes lehet. Mellette holmis ládák, s egy nagyobb szekrény a ruháknak. A szoba másik végében egy dolgozó asztal, üvegcsékkel, és néhány olcsóbb műszerrel. Felette a polcokon további kiürült, vagy éppen teli fiolák sorakoznak, mindenféle folyadékkal, vagy egyéb alapanyagokkal, jó pár vastag, kissé szakadt könyv társaságában. Az íróasztal másik oldalán egy fordított L alakú állvány magasodik, amelyen egy holló pihen békésen.
Ahogy Aldo megérkezik, a madár üdvözlő torokhangot hallat gazdájának.*
- Neked is szia, Holló. Visszatértem.
*Hát igen, névadásban nem a legjobb, de legalább illik az állatra.*