Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-13 21:53:46
 ÚJ
>Ricuko Torinusi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47

Játékstílus: Szelíd

//Szorít az idő//

* Éppen azon morfondírozik, hogy mi okból kaphatták meg az ork lánnyal azt a megtisztelő figyelmet amiben a bolond banya részesíti őket, mikor a szobából, ami előtt strázsál és ahol a többiek vannak, üvegcsörömpölés hangzik, pillanatok alatt megfordul és beszökken az ajtón, vesztére pont szembetalálja magát a madárfelhővel amik közül párat megpróbál lecsapni, cserébe kap tőlük pár csípést, majd a folyosóra özönlenek és eltűnnek ott a szeme elől. Ha sikerült valamely ütésével földre teríteni akár egyetlen madarat is akkor odalép hozzá, hogy megvizsgálja lát-e rajta valami furcsát, ha nem akkor a korát próbálja meg megállapítani, mert hallotta, hogy a fiatal madarakból - legyen az bármilyen fajú - finom étket lehet készíteni. Igaz kerüli a hús evést, de Mtach biztos örülne egy finom levesnek a szabadulásuk után, addig meg remélhetőleg nem lesz baja.
Körülnéz, és ha Ral még mindig rettegve kucorog, akkor odalép hozzá, megsimítja a buksiját. *
- Ne félj, már elmentek a madarak és az az átokverte kígyó sem mozog már.
* Azért vet rá egy ellenőrző pillantást, majd ha valóban mozdulatlan odamegy és levágja a fejét. Jó lesz ez is a levesbe. Elteszi a madárral a tarisznyába. A vöröshöz lép. *
- Hogy boldogulsz ezzel a zárral?
* A költői kérdés után már ki is nyílik a könyv és bele-bele lapoznak. *
- Szerintem nézzük meg az utolsó pár bejegyzést... ott szokott lenni a lényeg. Mert az a lényeg, hogyan lett belőle ez az örök-életű lidérc... Mert megkapta az örök életet, amíg valaki el nem veszi tőle azt...
* Az utolsó mondatot az orknak címzi, de választ nem vár, mert a kicsapódó ajtó és a sikoly mindannyiukat tettekre sarkallja. *
- Hagyd Ral-t, mindjárt összeszedi magát... akkor majd neki is kell fegyver...
* Indul is vissza a folyosóra és közben szöget üt a fejében egy gondolat: ~ Ki lehet az az Ő, aki azt mondta, hogy "visszahozza a férjemet is és boldogok lehetünk." ~
- Kell lennie még valakinek, aki bábként játszi ezzel a megtört-szívű asszonnyal...
* Inkább csak kibuggyan belőle a gondolat, minthogy a többieknek mondja, de nem gátolja őket semmi abban, hogy hallják. A folyosón az ott maradó varjakat a féllándzsával csapkodja le sorban ahogy közelednek és megáll az ajtóban. Kissé ledöbben amikor meglátja a bent játszódó jelenetet, de majdnem nevetni kezd, mert Matchról nem tudta volna elképzelni az, hogy valaha is rózsával fog dobálózni. Aztán előkapja a tarisznyában lapuló dobócsillagokat és megszórja vele a füstalak fejét, ha az első pár látszólag hatástalan, akkor a következő pár darab az öreglány fegyvertartó keze és a feje irányába indul. *
~ Dögöljetek meg végre! Már régen egy új életben kéne keresni a boldogságotokat. ~


1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-13 14:15:23
 ÚJ
>Narkit Saethen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A tarkóját hasogató kérlelhetetlen fájdalom hatásosnak bizonyul. Legalábbis hatásosabbnak, mint az utcáról a mocskos szoba meghitt csendjébe két lábbal rontó zajförgeteg, vagy az ablakok zsalui közül az árnyak közé bágyadtan beszivárgó koradélutáni nap fénye. Ez az alattomos fájdalom pont elég ahhoz, hogy meggyötört tudatát átlendítse a már elfeledett álom és a kérlelhetetlen valóság vékony mezsgyéjén. *
- Áhhh… az istenekre! – * Felűl, ám a mozdulatra fejfájása zsibbasztó lüktetésből szúró nyilallássá alakul. Két kézzel megkapaszkodva a penészes szalmával tömött matrac sarkában, lassan szemügyre veszi a patkánylyukat, amiben magához tér. A napfény bántja a szemét, ezért inkább hunyorogva elfordul az ablaktól. A parányi helyiség félhomályos sarkában egy oldalára fordult éjjeliedény üres szája ásít sötéten egy félig korhadt sámli közvetlen szomszédságában. A lába előtt a padlón ruhái hevernek szerteszét dobálva, balra tőle egy deszkákból hevenyészve összeállított ajtó választja el az épület többi részétől. Ennyi. A nyomorúságosnak is csak jó indulattal nevezhető szoba ezzel fel is tárta minden titkát előtte. Lassan az öntudata is kezd éledezni. Legelőször a hiányérzete küzdi le a másnapos kábaságot. *
- Óóóó…, hogy az a…!!! - *Az örömlányról, akit este felhozott már csak a matracban hátrahagyott, elnagyolt körvonala árulkodik. Nem emlékszik rá, mikor távozott újabb kuncsaft után nézni, de nem üres kézzel tette. A hátizsákja, amiben a felszerelése, és vagyona nagy részét őrizte szőrén-szálán eltűnt. Gyorsan végigtapogatja a testét magában szitkozódva, nem vérzik- e valahol, de úgy tűnik a macskajajon kívül nincs komolyabb baja. Lassan feláll, csak hogy rájöjjön, milyen rossz ötlet is volt ez, amint a mozdulatra a fejét kínzó fájdalom immár nyilallásból folyamatossá válik. A padlóról összeszedi ruháit, és miközben magára ölti őket, arcára torz fintor ül ki, ahogy lassan kezd összeállni a kép sanyarú helyzetéről*
~ Hát ez is valami ~ *A rébék nem volt elég alapos, netán csak nem gondolta, hogy zsákján és zsebein kívül máshol is lehetnek értékei. Meglepve tapasztalja ugyanis, hogy tőrei, és az öve belső felébe varrt erszénye érintetlenek. Miután magában konstatálja ezen tényeket, és második próbálkozásra csizmáját is sikerül felhúznia, úgy dönt, hogy felesleges lenne a háziaktól érdeklődni, a tegnap este történtek felől, ezért inkább a rövidebb utat választja.
Odalép az ablakhoz és szélesre tárja a zsalukat. A hirtelen beáramló langyos levegő a kinti utcát megülő rothadás szagát hordozza, és az emberek és ki tudja milyen lények által kibocsájtott kaotikus hangorkán még elemibb erővel kezdi ostromolni delíriumtól szenvedő dobhártyáit. A tegnapi vacsora, korábban kelhetett, mint ő, és az új ingerek hatására úgy gondolja, hogy menekülőre fogja. Nincs mit tenni, elengedi. Az ablak alatt terpeszkedő földszinti előtető zsindelyeinek mocskos barna egyhangúságába színt hozva, úgy érzi, az lesz a legjobb, ha az estebéd nyomába szegődik, és minél előbb maga mögött hagyja rossz emlékű szállását. Angolnát megszégyenítő mozdulatokkal átküszködi magát a párkányon, ahonnan némi csüngés után sikerrel landol a vacsora mellett, ahonnan már gyerekjáték négykézláb eljutni az ereszig. Innen már könnyedén leereszkedik a hat lábbal alant elterülő utcára, amit annak ellenére, hogy napok óta egyetlen csepp eső sem esett, vastag sárréteg borít. Akciója nem szúr szemet senkinek. A járókelők egy fikarcnyit sem hederítenek a közéjük fentről aláereszkedő alakra, vagy mert ez már megszokottnak számít a környéken vagy mert ennyire hidegen hagyja őket. Mivel fogalma sincs, merre induljon, találomra választ egy irányt, majd számba veszi, hogyan is tudná pótolni elvesztett javait. Biztos akad itt munka egy hozzá hasonló tehetséges és gátlástalan sötételf számára.
Ahogy céltalanul haladva utat vág magának az utca tömegében, magában kéjesen vigyorogva számba vesz, milyen válogatott kínzásokban fogja részesíteni a szerelmét pénzért árusító kirablóját. Legalábbis, ha eszébe jut, hogy nézett ki. Majd hirtelen hangosan felnevet, ahogy egy bizarr párhuzam jut eszébe*
- Üdv néked, Arthenior, te mocskos szajha, hamarosan az enyém leszel!


A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.13 14:51:50, a következő indokkal:
Felesleges jel törlése, világidegen szó javítása



1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-13 12:35:49
 ÚJ
>Draza a Nyelv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

* "A szabad nép... Emberek, elfek, meg a többi. Hitványak, egytől egyig."
Draza próbál elvegyülni a tömegben, de ez egy orknak nem egyszerű feladat, még ha évek óta is fejleszti eme képességét. Na persze a hold halvány ragyogása csak a zsebmetszóket és a hasonló kétes alakokat csalogatja elő a biztonságot adó kőházakból, őket meg egyáltalán nem lepheti meg egy ork jelenléte az éjszakában. Sok fajtársa állt be zsoldosnak, vagy verőlegénynek. Persze azok sosem voltak a horda tagjai, de az ereikben csordogáló vér akkor is nagyobb dolgokra kéne, hogy sarrkalja őket. Az biztos, hogy ha az utolsó pillanatban elhagynák a szabad népet, az első sorban harcolnának - és buknának el -, hogy bizonyítsanak őseik oltárán.
Az éjszaka sok ocsmányságot rejt, de még többet szül. Draza tette ilyen értelemben igen mindennapos, csupán egy jelet fest az egyik falra. Az egyszerű szemlélődő nem sokat tudna kivenni, leginkább karmolásnyomnak tűnik, de aki ismeri az ősi ork nyelvet, az eltudja olvasni az aznapi dátumot, és egy legendákból ismert ork harcos nevét.
Draza nincs egyedül, de nem is lehetne, hisz a teher ami a vállán pihen, túl nagy, még neki is. Amellett mindig kell biztosíték, ha az orkokat kitiltanák, vagy megölnék a városokban. Amióta itt van, a sajátján kívül három jelet különböztetett meg, de abból az egyiket legutóbb több, mint egy éve, így valószínű, hogy már csak hárman vannak. Amelyik eltűnt, vagy meghalt, vagy hazatért, hogy élete vége felé beszámoljon a törzsfőnököknek.
Habár a feladat amit elvégzett fontosnak minősül, mégis... életét úgy kellett leélnie, hogy csak várt. Várt a napra, mikor népe elég erős legyen a támadásra. De az sosem jött el. Vajon Draza is erre a sorsra jut? A harc vágyát nem kell elnyomnia, ezt nem is várják el tőle, de ezek a kis csetepaték, vagy egy-egy bűnöző kézre kerítése nem csillapíthatja a benne rejlő vágyakat. A bensőjében égő tűz szinte már csak pislákol, de azt a tüzet élete végéig táplálni fogja az esély, hogy talán a következő nap megkapja az üzenetet, mikor a tanács elé járulhat, és benyújthatja a hadüzenetet. Nem is vár másra.
"Talán majd holnap" gondolja, mikor elhagyja a festett falú sikátort.*


1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-12 22:53:55
 ÚJ
>Eris Ludus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Megfontolt

Nem is mondtam, hogy a házat gyújtsd fel *feleli ártatlanul pislogva.* Csak a kacatokról beszéltem.
"Hangosan legalábbis."
*Míg Verner öltözik, tovább kutakodik, de egy szúette falábnak tűnő valami után feladja, hogy valami igazán érdekesre vagy értékesre bukkanjon, és inkább csak vár, időnként kinézve a nyitott ajtón, amikor odakint elmegy valaki. A köpenycsere persze tovább tart, mint rendesen, ép kezekkel tartana, de nem türelmetlenkedik, elvégre ez a gnóm napja. Amíg el nem szúr valamit megint, mert akkor vége a gnómnapnak, és talán nem is lesz ilyen soha többé.*
Szóval így néz ki egy ilyen köpeny tisztán és egyben *méri végig az újra felbukkanó Vernert.* Akkor talán nézzük meg, mit tudnak kezdeni a kezeddel a templomi nagyokosok... hátha estére kevésbé érzed majd magad haszontalannak.


1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-12 22:32:37
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

//Sh//
„Hála az égnek. Az Őrség. A közelükben biztosan nem fognak semmit sem csinálni.”
*A köpcös mágus időnként hátra pillant, s örömmel nyugtázza, hogy lerázat az üldözőit.*
„Nem sokon múlott.”
*Argus észreveszi, hogy az őrök elhagyták őt, először aggódva figyel körbe, hogy merre mentek. Elindul utánuk, de pár lépés múlva megáll. Már nincs rájuk szüksége lerázta az üldözőit. Megnyugszik, hogy ezt is túlélte. Sántikálva indul tovább, tudja, hogy hamarosan a barátaival lehet.*
- Ha ezt elmesélem Darel-nak, akkor ki fog röhögni. *morog magában, aztán egy pillanattal később valaki megragadja a vállát, s ránt rajta egy nagyot.
Homályosan lát a fejére mért ütéstől. Úgy érzi, hogy szétrobban a feje. Hallja a körülötte lévőket, de a fejbe verés miatt nem forog úgy az agya, mint ahogyan szeretné. Érzi, hogy egy kéz szorul a szájára, s valaki olyan könnyen rángatja hátrafelé, akár egy rongybabát.
A rabló egy kést nyom Argus hátába figyelmezteti a következményekre. Tudja, hogy most nincs esélye. Bólint, hogy megértette.
Miután belökik a viskóba, akkor kerül csak szembe a támadóival. A félork nő a falhoz löki, s letépi a válláról a tarisznyáját, s hátradobja a társainak.
A vezér könnyed mozdulattal kapja el a táskát, pár pillanatig méregeti a súlyát, hogy kitalálja mennyi érték lehet benne. Majd odaveti a sötételf fiúnak. Az mohón veti rá magát a lehetséges nyereségre. A benne lévő pergameneket kiszórja belőle, hiszen az nem érték számára. A tintásüveget Argus feje mellé dobja a falra, ami széttörik a becsapódástól, s beteríti mágus fél arcát is. A sötételf végre meglelte az egyik belső zsebben, amit keresett. A mágus erszénye. Már el akarná dobni, amikor feltűnik neki, hogy a mágus egy kilapított bőrsisakot használ merevítésnek.*
„Ha még ezt a rusnya nőstényt ki tudnám ütni, akkor a másik kettő azokkal a késekkel kifiléznek. Ha hagyom magam, akkor talán olcsón megúszom.”
* A sötételf fiú kirázza a maradékot a táskából. Tollak hullnak ki, s egy üvegcse ital. Felveszi a földről, s oda dobja a vezérnek a világoskék italt.*
- Gyűrűjét! *Adja ki az utasítást. A félork nő ráfog a mágus kezére, s amikor az megpróbálja elhúzni, akkor a másik kezével teljes erővel gyomron veri a férfit. Argus kétrét görnyed, s elszáll minden ereje. A nő könnyedén húzza le róla a gyűrűt. Ahogy elengedi, a férfi a földre rogy.*
-Mi legyen vele? Megöljük? *kérdi a sötételf*
-Na, ezt mondja meg ő.
*Argus lassan már kap levegőt is. Értette a kérdéseket, s tudja, hogy nincs sok választása, ha ki akar jutni innen.*
„Halál rátok! Darel valami hasonlót mondana, félre lökné a nőstényt, s nekik menne. Ő talán túl is élné, de én nem vagyok olyan jó harcos.”
- Karg. *Említi meg a nevet Argus, s közben a vezér arcát nézi. Hátha valami információt még szerezhet.
– Nem vagyok bolond. Tudom, mit kell tennem. *nyöszörgi Argus.*
- Kérem, kegyelmezzenek meg nekem. Könyörgöm. *Nehezen mondja ki. Hallatszódik a hangján, hogy szíve szerint nem ezt mondaná, de nem bolond. Ha élet és becsület között kell választania, akkor tudja, hogy az élet többet ér.*
* A félork nőstény meg sem várja, a vezér utasítását. Kihasználja, hogy a férfi előtte térdel, s nagy lendülettel arcon rúgja. Mindenki tisztán hallja, hogy reccsen a férfi orra, amelyből el kezd ömleni a vér.*
-Ezt megérdemelted. *közli a félork.
A türelem a mágus erénye, várja, hogy mi lesz a végkifejlet. Meg kell küzdenie velük, s meghal. Vagy életben hagyják látva az alázatosságát.*


1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:16:01
 ÚJ
>Naahharien Rhyll [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ki mint vet, úgy arat//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Fogalma sincs, hol van. Kába, rosszízű a szája és nehéz a feje... Igen, ébredt már ennél jobban.
Ahogy lassan öntudatra ébred és észreveszi, mi teszi nehézzé fejét, máris érte kapna.*
~Még le is vagyok szíjazva?~
*Az elé kerülő bábon már, ami még meg is szólal, egyszerűen képtelen meglepődni.
Végighallgatja a szavakat, bár félelmében már szívesen sikongatna. De nem teszi, mert attól tart, hogy ez is csak egy rémálom-féle, ami után majd visongva ébred az éjszaka közepén... ismét.*
~Igen, biztos csak rossz álom!~
*Képtelen moccanni a félelemtől még pillanatokig.*
~Tenned kell valamit, ez nem történhet meg. Vágyod a halált, de széttépni nem hagyhatod magad!~
*Lassan feláll, ám a kisebb kattanást hallva ismét megrezzen. Végignéz az előkerülő homokórán, majd régen látott szerelmén...*
~Meg kell tenned, meg kell tenned!~
*Felmarja a kést a földről, majd egy mély levegőt véve, lehunyt szemmel döf a testbe, a rá festett kérdőjel közepe táján. Ezután csak vág, tovább a hasat, míg elég nagy sebet nem ejt ahhoz, hogy beférjen a keze és körbetapogathasson.
Időnként hátrapillant maga mögé, a homokórára, hogy lássa, mennyi ideje van még és ehhez mérten persze egyre jobban siet is a művelet ismételgetésével. Egészen addig folytatja, míg meg nem találja a kulcsocskát. Ha a hasüregben nincs, kétségbeesésében felvagdossa a végtagokat is, lassanként teljesen szétszabdalva ezzel a testet.*


1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-12 16:25:55
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

*Még mindig a válaszokat keresi, amelyek segítenek neki. De nem találja őket, érzi, hogy nincs messze, de nem tudja, hogy mi az.
A tegnap estén felbuzdulva úgy dönt, hogy kipróbálja a gyűrű hatalmát. Felhúzza a bal kezére, hogy mindenki megcsodálhassa. Leellenőrzi, hogy meg van -e a tőre, s elindul a szegénynegyed utcáit róni.*
"Remélem túlélem."
*Az egyik sarkon egy férfi áll, Argussal egy idős lehet, de három legény sem tenné ki a mágus súlyát, de avval Argus is tisztában van, hogy nem a kilók döntenek. A fiú látszólag csak egy almát majszolgat a falnak támasztva az egyik lábát.*
"Látta a gyűrűt. Ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy jönni fog, most meglátjuk."
*Ahogy elhalad mellette a férfi követi a szemével, majd jó pár méter távolságban követni kezdi. Argus nem mer hátranézni, nehogy elijessze. Tudni, nem tudja biztosan, hogy követi, de sejteni sejti. Az egyik saroknál lefordul a főútról, az egyik kis szűk utcába.*
-Lám,lám milyen kis sült malac sétált be az utcánkba. *Hallotta a háta mögül. Lassan megfordul elégedett vigyorral, hiszen sikerült a terve.*
-Kapsz egy lehetőséget, hogy... *kezdi Argus, de amint megpillantja a háta mögött lévőket, egyből lehervad a vigyor az arcáról. Az almát evő férfi nem egyedül jött. Mellette bal oldat egy nőstény félork áll kezében egy szék lábával. A félork ruhái mind szakadtak, látszik rajtuk, hogy más - más áldozatok tulajdonai voltak. Másik oldalt egy vézna alacsony sötételf fiú, aki egy obszidián kést szorongat. A fiú emberi mércével alig lehet több, mint 16, de látszik a szemében a fajára jellemző kegyetlenség, és vérszomj.*
- Ezt benéztem. *Nyilatkozza Argus.* - Hárman egy ellen nincs esélyem. Mit szeretnétek.
- Pénzt, ékszert, mindent. Nevetett a vezér, és elhajítja az almát a háta mögé.
"Újra kell gondolnom az ötleteimet, mielőtt belevágok. A kis vakarcs gyorsabb lesz nálam. Az ork erősebb. A vezér? Ravasz."
- Rendben. *Közölte nekik Argus. Lendületet vesz, s neki iramodik a csapatnak. Vállal neki szalad a félorknak, akit nekitol a falnak. Abban reménykedik, hogy a fal elég nagyot öt rá. A félork nagyot koppan a falon, s lecsúszik a földre, ahogy Argus rohan tovább. A Sötételf villámgyorsan odalép a mágushoz, s a késével felé suhint. Argus tudja, hogy vagy kivédi, vagy tovább szalad. Tovább szalad, de ez által egyenesen a kés élébe szalad bele. A kés áthatol a ruházatán, s a talárja alatt alkarvédőben akad meg. Ha nem lett volna, akkor most pár napig nem nagyon tudna írni. A vezér oldalra lép, hogy kitérjen a száguldó gombóc útjából. Az félorknak nem esett nagy bántódása a becsapódástól, s kezd felkászálódni. Argus fut, ahogy csak bír, de tudja, hogy ott loholnak a sarkában, ezért úgy dönt, hogy megragadja a botját, s meglendíti. A közvetlenül mögötte szaladó sötételf villámgyorsan lehajol a támadás elől, de a félork nem volt elég gyors, így az arcával fogta fel a csapást. A vezér erre várt, elhajítja a kezében lévő dobótört, amely Argus bal vállát sérti fel. Argus ismét futásnak ered, de a sötételf gyorsabb volt, s a mágus lábába döfi a pengéjét.
Argus felüvölt fájdalmában, de tudja, hogy most nincs erre ideje. Csak pár méter a sikátor vége. Kiér a főútra, de a banditák is nyomában loholnak.
Argus életét a városőrsi megjelenése menti meg. A banditák, amint meglátják az őrséget, azonnal visszamennek a sikátorba. Argus próbál minél hamarabb kijutni a szegénynegyedből.*

A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 16:27:19


1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 23:27:38
 ÚJ
>Omakir Torves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Torvesnek nem kellene meglepődni a szoba látványán, de amikor először lép be azért mégis csak elkerekedik a szeme. Igazi romhalmaz. Bár előre eltervezte, hogy beosztja a kevés pénzét amíg a városban tartózkodik, most mégis átfut az agyán, talán jobb lett volna egy fogadóban megszállni mint a szegénynegyedben szobát bérelni. A mellette álló alak, le sem tagadhatná, hogy a büszke tulajdonost tisztelhetik személyében. Kinézetből ítélve a környéken nőhetett fel, de legalábbis elég ideje van itt, hogy ruhái szaga és állaga alkalmazkodjon a környezetéhez.
A szoba bűze még nem okozna problémát Torves számára, szagolt ő már rosszabbat is, de egy poloskamentes ágyat azért elviselne az önérzete.*
-Megteszi. Kiveszem.
*Majd a mellette álló alak kezébe számol le néhány érmét és átveszi a kulcsot új fejedelmi lakosztályának. Bár érthetetlen mért fáradt bárki is annak idején egy zár felszerelésével, az ajtó olyan silány minőségű, hogy egy nagyobbacska gyerek is betörné második próbálkozásra. Szerencsére az újdonsült bérlő nem szándékozik értéktárgyakat őrizni a lakásban.
A főbérlő után nemsokkal Torves is elindul, hogy egy kis éjszakai sétát tegyen a városban. Távozáskor azért az ajtót, zárja és csak remélni tudja, hogy a poloskák nem félnek a bezártságtól.*


1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:05:47
 ÚJ
>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Ki mint vet, úgy arat //

*Az utolsó kép, hogy a templomban sétál, és az egész hely üresnek tűnik. Persze, a papok sincsenek ott mindenhol, még örült is neki, hogy nem zavarja senki, erre tessék. Persze nincs ideje megijedni, vagy kiabálni, csak mikor már felébred, akkor meg már kiabálhat bátran, aligha lesz belőle bármi haszna. Azért megpróbálkozik vele, hogy elenged néhány szitkot nagyon hangosan (ahelyett, hogy a jó öreg 'Segítség!' kiáltással próbálkozna), majd hirtelen felpillant. Főleg a bábú hangja vonzza arrafelé a tekintetét, majd még mielőtt felháborodhatna olyasmiken, hogy honnan tudja a bábú a nevét, honnan tud a múltjáról, vagy egyáltalán hogy a fenébe tud egy bábú beszélni, ez egyszer józan esze megszólal benne, és csendben hallgatja végig a mondandót. Ha valami külső szemlélő figyeli a jelenetet (aki ismeri a mágus dühkitöréseit) azt mondhatná, hogy Rather pillanat alatt átlátta a helyzetet, és készül hideg fejjel feldarabolni saját magát. Azonban mindössze annyiról van szó, hogy a pillanatnyi sokktól késnek a reakciók, hiszen alig néhány másodperccel a homokóra megjelenése után a férfi eszeveszett üvöltözésbe kezd:*
- Mégis kinek képzeled magad? Ki a franc hatalmazott fel rá, hogy ezt tedd? Talán majd ha belevagdalom az ujjaimat a lyukba, akkor te odaállsz a férfi elé, aki elvesztette a gyerekét, és kimosod a nevem? Mi a biztosíték arra, hogy ezután az elmebeteg őrültség után nekem jobb lesz? Ugyanúgy menekülnöm kell majd!
*Viszont nagyjából tudatosul benne, hogy hiába üvöltözik, valószínűleg az őrült, aki idehozta, nem fog megijedni. Kénytelen tehát komolyan fontolóra venni, hogy azt tegye, amit a furcsa bábú mondott neki. Húsz perc... Illetve kevesebb. Hát logikusan végig kéne gondolja, hogy ha testrészeket is beleszelhet a lyukba, akkor jó eséllyel elég nehéz lenne elérni a kívánt mennyiséget vérrel... viszont a gondolkodás távol áll tőle jelenleg, egyszerűen a lyuk fölé teszi a bal kezét, és jobb kezével belevágja a pengét kézfejébe, majd felüvölt a hirtelen fájdalomtól. Nagy a kísértés, hogy összekuporodjon, és kezét magához szorítva igyekezzen leküzdeni a fájdalmat, ehelyett üvöltve toporzékol, és igyekszik a kezét nem elvenni a lyuk fölül. Párszor beletérdel az emelvénybe, míg végül úgy dönt, ennél jobban már úgyse fájhat a keze... mekkorát téved! Újból felemeli a kést, és ezúttal a tenyerébe döf, habár elég ostoba kezdés, de remélte, hogy elég lesz ennyi vér. Kínjában a homlokát hozzáveri néhányszor a kés markolatának végéhez, miközben szakadatlanul üvölt, míg ki nem fogy a szuszból. Eztán keserves nyögések közepette belátja, hogy ez nem vezet sehová, ideje komolyabbra fordítani. Ezúttal az emelvényre helyezi a kezét, úgy, hogy az ujjai teljesen belógjanak a lyuk fölé, majd a kést kardként használva lesújt... és újra lesújt... és újra... Ezt ismétli addig, amíg mind a négy ujja le nem hullik a lyukon, vagy amíg össze ne rogy a fájdalomtól, remélhetőleg az első dolog hamarabb következik be. Ezután keserves zokogás és üvöltés közepette leül a földre, majd a csuhája ujjait levágja (már ahogy tudja, gondolhatott volna erre, mielőtt nekiállt megcsonkolni magát), és miután elég rongy áll a rendelkezésére, vár, hogy bekötözze-e a csonk kezét, vagy készüljön a további darabolásra.*


1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 19:54:48
 ÚJ
>Kagan Jokaar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ki mint vet, úgy arat//

*Kagan lassan kiérne a nyomortanyából, amikor kirúgják a lábait, majd amikor megpróbálna feltápászkodni, tarkón csapják. Mivel, ilyen esetre sosem volt felkészülve, ezért nem kell még egy csapást mérni rá. Azonnal elveszti az eszméletét. Mielőtt még teljesen belezuhanna a sötétségbe, egy disznófejet lát. Ezután végleg feladja a harcot és elájul.
Lassan kezd ébredezni. Úgy érzi magát, mintha másnapos lenne, annak ellenére, hogy még sohasem volt az. Hírből azért tudja, hogy milyen is lehet az.*
"Hát ha ilyen, akkor nincs kedvem kipróbálni."
*Valami hidegíti a bőrét. Lényegében ez az, ami véglegesen visszarántja a valóságba. Megnézi, hogy mi is az a fém szerkezet, ami rajta van. A végeredmény nem boldogítja, elhúzza a száját. Vajon hol a fenében lehet? El kezdi keresni a menekülés útját. A keze ugyan nincsen megkötve vagy megláncolva, mégsem akar megmozdulni. Egy széken ül és lehet, hogyha felállna az valami végzetessel járna. Egyelőre egy baj is elég neki. Addig-addig keresi a megfelelő kiutat, míg végül a sötétségből egy bábu bukkan elő. Kagan első mondata amit kiejt a száján, nem vall túl jó modorra.*
- Hú de ronda vagy.
*Amikor a bábu elkezd beszélni, majdnem eltátja a száját. Az élettelen dolgoknak nem szokásuk beszélgetni. Aztán feleszmél. Hát persze, hogy mágiával bírják szóra. Annak ellenére, hogy gondolkodik, azért odafigyel a bábura is. Amikor az a mondandója végére ér, Kagan észreveszi, hogy bizony csak a nadrágja van rajta. Évek óta először lekerült a csuklyája a fejéről. Viszont a bábu szavain már tényleg tátva marad a szája.*
- Ez valami rossz vicc?*Kérdezi, bár a választ ő maga is tudja. És az egyáltalán nem tetszik neki. A bábu eltűnik és ő kezd pánikba esni. Szerencsére az utolsó pillanatban ez mégiscsak elkerüli.*
- Csak nyugalom. Akkor van esélyem túlélni.
*Ezzel nyugtatja magát, majd feláll. Na ez az amit nem kellett volna megtennie. A homokóra megfordul és a hatvan másodperc egyre fogy. Amilyen gyorsan csak tud, odamegy az asztalhoz és felkapja a tőrt. Pár másodpercig habozik, de ez nem túl jó megoldás. Egy utolsó nagy levegő és a tőrt három-négy centi mélyre magába szúrja és elkezdi lefelé nyomni. Elhatározza, hogy nem ordít. Ezt nagyjából két másodpercig tudta betartani. Utána gátat enged a kiáltásnak és úgy vágja fel a saját hasát. Amikor elér a varrás legaljára, már alig lát a fájdalomtól. A halálfélelme hajtja és ezért undorodva nyúl bele a gyomrába. A keze fémet érez. Megfogja a kulcsot és kiveszi a testéből. A zár a mellkasán van. Belehelyezi, elfordítja, letépi magáról a maszkot, majd elhajítja. Az abban a pillanatban, ahogy földet ér, összecsukódik. Kagan a fájdalomtól félig ájultan rogy le a székre. Nem tudja, hogy mi jöhet még, de nem is nagyon akarja tudni. Örül neki, hogy nem halt bele. Össze szedi minden erejét és a hasára néz. A vágás csúf, méghozzá annyira, hogy majdnem elhányja magát. Elkapja onnan a tekintetét és a szék támlájának dőlve, őrülten kapkodja a levegőt.*


1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 18:55:51
 ÚJ
>Arathan Galranor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// Ki mint vet, úgy arat //

*Sejthető volt, hogy nem menekülhet örökké, hogy egyszer a végzet majd csak eléri, csak azzal nem számolt soha, hogy ez ilyen hamar bekövetkezhet. Fájós fejjel, nem épp kellemesen ébred, az érzést pedig csak tovább fokozza, amikor tudatosul benne, hogy ismeretlen helyen van talán épp a falhoz rögzítve. Nehéz azonnal és pontosan megállapítani, de nem is akarja, fontosabb, hogy mibe keveredett. A jobb oldalát sajnos a szemtakaró miatt nem látja, de sejti, hogy az is hasonlóan festhet, mint a bal. Bőrszíj. Vajon képes lenne elszakítani? Bal kezét megfeszíti, ahogy csak tudja, de valószínű, hogy nem jár sikerrel. Egyetlen épen maradt tekintete máris a kijutás lehetőségét keresi. Fegyvereit nyilván elszedték, így arra nem pocsékolja az idejét, hogy mérlegelje ezt a lehetőséget, inkább bármi mást keres, ami hasznára lehet.
Lelkes szemlélődésének a bábu észrevétele vet véget, már csak ahogy ül, az sem tetszik a férfinak, de ahogy beszélni kezd, a hideg is kirázza. A szavaitól nem kevésbé. Mi ez, valami ostoba játék? Levegővételek... Kövek... Halál... Tekintete a nő arcára esik, kész szerencse, hogy az ízlésesen dekoltált mellkas mozgásáról meg tudja állapítani, mennyire gyorsan lélegzik, ezt pedig összevetheti a kövek mozgásával. Lassan, de biztosan hozzák a végzetet, nem csak Erina felé, de felé is. Mit tegyen? Nem kérdés, szabadulni akar, önmagán kívül sosem érdekelte senki más, esetleg csak a csillogó aranyak. Most kell nagyon észnél lenni. Kis levegőt vesz, kicsit benntartja, majd lassan fújja ki. Mennyi ideje lehet? Pár perc vagy annyi sem? Esze gyorsan pörög, szerencsére életvitelének a része, hogy képes legyen gyorsan értékelni mindig az adott helyzetet amibe csöppen, átlátni és döntéseket hozni, hogy mi legyen a következő lépés. Játszhat kivárásra, hogy melyikük bírja tovább, de akár azt is megpróbálhatja elérni, hogy a nő meggyorsítsa önmagának a folyamatot. Ha sírni kezdene...*
-Emlékszem rád, Erina.
*Ennyi beszédhez nem szükségeltetik több levegő, hiszen a kilégzés során képződik a hang, bár hosszabb monológ már kockázatos volna, pár szót megengedhet magának, feltéve, hogy a maszkok képessé teszik a beszédre, nem kárhoztatják némaságra. Ki kell találnia valamit, méghozzá mielőbb. Talán könnyebb kivárásra játszani, hisz ő már szinte a kezdetektől ügyel a lélegzés ritmusára, míg a nő vele szemközt lélegzetért kapkod félelmében. Túlzás lenne azt állítani, hogy az ő gyomra nem áll görcsben a lehetőségtől, hogy ilyen csúfos véget ér, de talán van némi előnye. Ha valóban van és meg tudná tartani... Tekintete szinte perzselőn tapad a nőre, szavak nélkül is igyekezve kifejezni mindent, amit egy nő ilyenkor látni akarhat: féltést, melegséget, szeretetet, együttérzést.*


1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 16:52:15
 ÚJ
>Yani Oldl [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Ki mint vet, úgy arat//

*A hideg kőlapon való ébredés igencsak félelmetes az óriás számára. Rosszul érzi magát, mintha másnapos lenne, de nem emlékszik arra, hogy ivott volna. Az utolsó emléke, hogy megindul vissza a könyvtárból a szegénynegyedbe. Nincs sok ideje gondolkodni, mielőtt ráeszmél, hogy meg van láncolva. Ez igencsak nyugtalanító, lehet úgy is fogalmazni, hogy rémísztő. Yani idegesen néz körbe, hogy kiderítse hol van. Nem sokat nézelődhet, csak a feje fölötti tüskékig jut, mert egy, az óriás szerint, feledtéb ronda bábú ereszkedik le hozzá. Amikor a förmedvény megszólal,a. Yaniban egy pillanatra megáll az ütő, hisz babák nem szoktak társalogni, amikor felfogja miről is beszél a figura akkor ismét megerősödik benne a lelkiismeret, de nem hagyja szó nélkül az elhangzottakat, igazságérzere nem tűri, hogy egy olyan itélkezzen aki az arcát se vállalja fel.*
-És miért lesz jobb azoknak akik ismerték, ha én elvesztem a kezem? Hibás voltam, ez igaz, de ő kötött belém, nem fizettem meg a magánnyal?. Miért kell szenvednem, hisz nem én akartam, hogy ez legyen.*Szinte kiabál a végére, de a sok meditálás megtette a magáét, egész nyugodt marad ahhoz képest amit tíz évvel ez előtt csinált volna. A meginduló tüskés kő belefojtja a szót, a lassan megretenti, de valahogy olyan érzése támad, hogy úgy se fogja megölni. A szinte végtelenül lassúnak tűnik a homokszemek pergése, de így is túlságosan gyors számára. Keze megremeg, majd kegyetlenül lassan kinyújtja a kezét. Nem akarja kinyújtani a kezét, de a félelem, és a közeledő acél tüskék miatt nem tud uralkodni magán. Hiszi, hogy már ezerszeresen megfizette a bűnét, nem érti miért pont őt kell kínozni, biztos , de a rettegés nagy úr. Megérinti az érzékelőt, az érintés mintha egy kicsit megnyugtatná, de ez azonnal átcsap a félelembe, hisz felfogja, hogy a következő pillanatban a keze össze fog zúzódni. Önkéntelenül is vissza akarja rántani a veszélyeztetett végtagját.*


1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 16:17:52
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

* Egyszerű sötét falú épületek, omladozó házak, sötét sikátorok. De mindennek ellenére nyüzsgő emberek, mindenféle rétegből. A főúton feltűnik a harcos alakja, kimért léptei megszakítás nélkül viszik előre, miközben lassan jobbra majd balra fordítja tekintetét felfedezve szemmel is a városnak ezen sötétebb részét. A külsőségek ellenére igen nagy itt az élet, s vidámság is szorul az egyhangú falak közé. Egy csapat 5-8 éves forma gyermek szalad keresztül az úton egyenest a fiatal férfi irányába, hangos nevetésükre figyel fel Darel s egy rutinos mozdulattal lép arrébb a feléje száguldó, de közbe hátrafelé tekintő gyermek elől. Megáll egy pillanatra s elmosolyodik ahogy féloldalt állva néz a körötte elszaladó apró gyermekek után kik kacarászva, nevetgélve kerülik ki az általa képzett akadályt van melyik előtte van melyik mögötte:*
- Úgy sem kaptok el! Blee!
* Gúnyolódik az ki legelöl szalad, s hangos nevetéssel még szaporábbra veszi lépteit épphogy kikerülve egy párocskát kik szintén az úton közlekedtek.
Az apró mosoly nem múlik arcáról miközben lassan visszafordul az eredeti irányba. Fordultában észrevesz egy másik gyermeket, ki egymaga ücsörög szakadt kis szoknyájában s hozzá tartozó itt ott koszfoltos ingében, régen elnyűtt egyszerű lyukas cipőjében. Haja ápolatlan omlik vállára, kesze-kusza tincsei pedig bele bele szaladnak látóhatárába. Az utca népe felé tekint kérlelőn, fürkészi az embereket ártatlan szemével melyben ott csillog a ravaszság. Lassan hátranyúl táskájába s elővesz egy újabb piros almát, kicsit meg törli ingujján majd a leány felé szól:*
- Hé, kishölgy!
*Ahogy a kislány szemfülesen rá tekint már szeli is keresztül a levegőt komótosan a piros gömböcske. A pontos dobás eredménye, hogy bár hirtelen érte a lányt a felé röpülő gyümölcs, de végül ügyesen a kezébe pottyan ez által elérve célját. A meglepettségtől értetlenül néz a leány előbb a szép piros almára majd fel arra aki felé hajította. Darel apró mosollyal s biccentéssel jelzi, hogy a szép piros gyümölcs immár bizony a lány tulajdona. Amannak nem is kell több, felcsillan a szeme és hatalmasat harap a húsos finomságba, orcáján lassan piciny leves patak folydogál. Lehunyt szemmel, majszolja a szerzeményét.
Miközben tovább lép még néhány pillanatig figyeli a jóízűen falatozó kisasszonyt aztán tekintete ismét előre fordul s folytatja útját a Templomkert irányába legalábbis ő az ilyen környéket tartja a legvalószínűbb helynek egy varázshasználó megtalálására…*

*Az alma már jó néhány harapást kibírt a folyamatos támadásokból, de csupán ekkor kap észbe a lány s apró barna szemeivel az idegent keresi kitől az ajándékot kapta, meg is pillantja egy pillanatra még a tömegben és ahogy éri, tele szájjal utána kiállt:*
- Köfönöm!
*Integet még párat rövid kis karjával de a tömeg elnyeli a fiatal férfi alakját a templomkert felé vezető úton lévő emberek jóvoltából…*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.11 16:39:46, a következő indokkal:
Jelek pótlása.



1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 12:48:39
 ÚJ
>Engur Valis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

// Ki mint vet, úgy arat //

*Engur már közel jár a gazdagnegyed pereméhez, mikor is elsötétül előtte a világ. Legalábbis így emlékszik a történtekre. Bevillan még pár kép, mikor is egy disznó ismételten az arcába dug valamit, bizonyára valamilyen altatóval átitatott rongyot. Szegény disznóember nem sajnálhatta a szert, hiszen ez Engur életútját tekintve nem igazán érhetett sokat - bár a végeredményt tekintve úgy tűnik megoldotta.
Mikor Engur végérvényesen magához tér, kissé kótyagos fejjel, valamilyen fémcsőben találja magát. Első gondolata az, hogy Krollnel úr mégsem viseli olyan könnyedén a Grombar kastély elvesztését - bár ez így nem helyes, hiszen sosem volt az övé. Ám a férfi hamar belátja, hogy ez nem lehet a Morfneh-család büntetése. Ebben sokban ozzájárul az a fabábú, ami valamilyen játékra invitálja a hajdan kábszerfüggő bérgyilkost.
"Honnan ismer ez engem?" fordul meg a fejében a gondolat, hiszen a Varjakkal történt eseményt nem meséli el csak úgy mindenkinek - sőt, senkinek.
Na persze a fabábú kérdésére elég egyértelmű a válasz: élni. Lehet, hogy Engur egy időben nem törődött a halállal, de csakis a Hodaril miatt, hiszen a Daryl csókja nélkül nem is élet az élet.
Megfogja a létra egyik fokát, s a forróság miatt elhúzza a száját.
"Ez így nem lesz jó" gondolja, ám nem vesztegetheti az időt, hogy kötést tegyen a kezére. Elkezd hát mászni a létrán, jobb kezét minél gyorsabban kapkodva fokról fokra, vagy éppen csak a levegőbe tartva. Idővel már csizmáján át is kezdi érezni a hőt, de nem törődik vele, csak megy tovább. Mikor érzéketlen bal tenyeréről - melyet már amúgy is szétégetett a régen használt sav - lefoszlik egy nagy adag bőr, mintegy csak varázsütésszerűen feketedni kezd Engur bőrfelszíne. Ereiben érzi az obszidián "feléledését", mely lassan teret nyer a férfi testén. A hőség még mindig nagyon nagy, de legalább végtagjait nem kell olyan gyorsan kapkodnia, mert majdhogynem semmit sem érez az égető fémből. Innen már gyerekjáték.*


1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-11 10:59:47
 ÚJ
>Rigolhand Hemitar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*A fiatal fiú a templomkert felől érkezik. Arcán hatalmas mosoly határozottságán tükröződik a jóakarata. Ma ő segíteni jött ide. Amint meglát, egy idős asszonyt amint cipeli, a piacról kis kosarát oda siet hozzá, hogy segítsen neki. Mikor megérkeznek, az öregasszony otthonához a fiú megkéri az idős hölgyet hagy segítsen neki. Majd nekilát a takarításnak. Ebbe rutinja van, a fiúnak legalább ebben tud segíteni. Sajnos a főzéshez még nem nagyon ért, de a takarítás végeztével, amiben lehet, még próbál segíteni. Majd az öregasszony rámosolyog és így szól.*
- Fiacskám maradj itt és ebédelj, velünk a fiaim hamarosan megérkeznek. Legalább így hagy háláljam meg segítséged.
- Köszönöm szépen a meghívást és az ételt is elfogadom.
*Ezek után nekiálltak együtt megteríteni. Mire befejezték az idős hölgy fiai tényleg megérkeztek. A fiú illően bemutatkozott és a többiek is neki. Ebédnél imára kulcsolta a kezét és étkezés előtti imába kezd.*
~Ó vizek hatalma kérlek, áld meg ezt a jó családot szívük nagyságáért és szerénységükért. Köszönöm, hogy ételt adtál nekik melyet megosztanak velem.~
*Majd az ima befejeztével nekiláttak az evéshez. Ebéd után a fiúk visszamentek dolgozni a kisfiú meg még maradt az idős hölgynek segíteni, elrámolni és mosogatni. Majd hálálkodott még egy sort a finom ételért és tovább indult körbenézni a negyedben. A negyedben járva látta az embereket, kiket nem áldott meg az élet vagyonnal és meseszép ruhával, de az élet számukra is ugyan olyan megy megállás nélkül, mint a folyó. Majd a fiatal fiú adományozott némi pénzt a rászorulóknak.*



1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-10 18:54:18
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Ki mint vet, úgy arat //

*Akárhol sétálsz a városban, akármit teszel éppen, észre sem veszed, hogy az árnyak közül, a sarkon túl, a tömegben, valaki csak téged figyel. Vár és követ, hogy elérkezzen a pillanat. Sötét köpenyében fel sem tűnik, beleolvad a szürke tömegbe. Mikor már egyedül vagy, esetleg a környezeted nem törődik veled, sehol egy őre a rendnek, szinte már magányosan érezheted magad... Megfordulhatsz, nem látsz semmit, csak érzed, hogy figyel. Már érzed, hogy követ. De alig hogy nyugodtan folytatnád utad, lerohan, ledönt lábadról vagy éppenséggel csak megragad és arcodba egy rongyot nyom, aminek talán ismerős illata is lehet, esetleg életedben először érzed. Réti ármány kivonatban áztatott anyag, mely kábító és altató hatású. Az utolsó kép, mi még szemed előtt feldereng, egy disznó, élettelen pofával és kivájt, sötét szemekkel.
Öntudatlan testeteket egy-két ilyen kitömetlen, alaposan elkészített malac-maszkos alak cipeli a szegénynegyed egy sötét zugába, egy épület mélyére. Aki nagyon virgonc és korábban kelne, újabb adagot kap az altató hatású szerből, arcába nyomva a rongyot, mi kellemetlenül érinti újfent.*

// Arathan Galranor //

*Amikor magadhoz térsz, látásod lassan tisztul ki, de egy szemben lévő falon egy női alak körvonalait látod. Látszólag nincs eszméleténél, s őt is erőszakkal hurcolhatták ide. Ruhája itt-ott koszfoltos, tépett, de így is látszik, hogy drága darab. Arca lassan jobban látható, s kivehetőek vonásai, ekkor pedig felrémlik, mintha láttad volna valahol.
Saját végtagjaid se mozdulnak, bőr szíjak kötik a falhoz, akárcsak a szemközt lévő hölgynél. Ekkor veheted észre magadon, amit már előbb is kiszúrhattál a nő arcán. Egy alsó arcrészt takaró bőr maszk, amit vékonyabb szíjakból álló hám rögzít a fejhez. Rajta egy kék jel, ami a szemben lévőt illeti, sajátodra, értelem szerűen, nincs rálátásod.
Kettőtök közt, a földön egy faragott arcú, fekete ruhás baba ül. Fehérre festett képén vörös spirálok ékesítik pofiját, fekete szemének vörös közepe előre mered, a semmibe.
Amikor a nő is magához tér, lassabban, mint te tetted, a bábú a feléd fordul, faragott-festett szemével egyenest arcodba nézve. Szája láthatóan külön van illesztve és mozgásba kezd.*
- Helló, Arathan. Örömmel vered át az embereket, csalod ki minden pénzüket és hagyod őket faképnél. Mindig a mocsokban éltél, pedig lett volna lehetőséged kilábalni belőle. Most kiderül, mennyire is szereted azokat a nőket, akiket átversz. Ez a fiatal szépség, veled szemben Erina. Talán nem emlékszel a nevére, se az apjára, akinek minden pénzét elnyerted, csalással. Mindkettőtökön egy mágikus maszk van, ami észleli a levegővételeket. Minden lélegzetvétel közelebb hozza az oldalatokon lévő köveket, míg csak lélegeztek.
*Kicsit távolabb, a bordáid magasságában észreveheted, ha oldalára tekintesz. Pont elég nagy, hogy a felfelé feszített karjaid alatt, pont a bordái alá érjen.*
- A játék lényege a túlélés. A győzelmedet csak úgy érheted el, ha Erina veszít. Erina pedig csak a te halálod révén menekülhet meg. Képes vagy feláldozni magad egy olyanért, akit átvertél, akinek az apját is átverted, s ezért öngyilkos lett? Élni vagy halni, Arath. Te döntöd el.
*Azzal a bábú a hátára dől, elhagyja a mesterkélt, életnek vélhető szikra, s eddig távolinak tűnő, torz hangja is elhal. A nő heves lélegzése nyomán hirtelen lassú ütemben kezdenek közelíteni az ő oldalán lévő kövek. Ha éppenséggel te is megrémültél, nyilván gyorsabban fogod venni a levegőt, szapora lélegzetvételeid pedig akár a veszted is okozhatják. Képes leszel kibírni elég ideig? Vagy a kövek szétroppantják a bordáidat és a mostani levegővételeid lesznek az utolsót? Csak rajtad múlik!*

// Yani Oldl //

*Hideg kő a hátad alatt, mire eszmélsz, lassan tisztuló kép és a mozgásod korlátozása. Nem a legjobb ébredés, de egy valaha sokat kocsmázó egyén talán tudja már, mennyire érdekes is tud lenni a másnap. Ám most még az alkohol mámorát sem érezheted, mit a sok kocsmatöltelék felhoz ellenérvnek a másnapossággal szemben. Pusztán fejed fájdalma, kis zsibongás, de ez talán nevezhető semminek, ahhoz képest, hogy a két csuklód acél láncokkal és bőr pánttal van a hátad alatt lévő kőemelvényhez rögzítve. Kényelmetlen és határozottan hasznavehetetlenné teszi a kezeidet.
Ha elnézel felfelé, láthatsz egy másik kőlapot, amiből hosszú, vékony acélrudak állnak lefelé. A látvány kissé hátborzongató lehet, hiszen ha lezuhanna, egyenest rád érkezne. Ám, miután talán elég időd volt realizálni a helyzeted, s hogy a szabadulásod jelen esetben a lehetetlennel egyenlő, egy fehérre festett arcú, faragott bábú, sötétlő öltözékben és még sötétebb pillantással kerül eléd, fentről eresztve le, kötélen. Szája láthatóan külön készült, hogy mozoghasson, s így is tesz. Hangja torz ugyan, de egyértelműen emberi.*
- Helló, Yani. Előszeretettel verted meg azokat mindig, akik beléd kötöttek. Erőszakot alkalmaztál, elvetve az észérveket. Szóváltások helyett öklöddel társalogtál, hogy nyomatékosítsd a véleményedet. Persze, ennek vége is lett, amikor az a baleset történt. De valóban nem tehetsz róla, hogy meghalt?
*A kérdés elég mélyre ható, ahogy az üres, faragott, fekete-vörös pillantás is.*
- Slaren talán nem érdemelte meg, hogy éljen? Vagy úgy gondoltad, miután megölted, magányod kárpótlás akárkinek is, aki ismerte? Nem. Egy elvesztett élet. Vajon menyit áldoznál saját véredből, hogy bizonyítsd bűnbánatod? A feletted lévő acélrudak az utolsó csepptől is megfosztanak hatvan másodperc múlva. Ahhoz, hogy megállítsd, el kell pusztítanod a gyilkos eszközt: a kezedet. Tőled jobbra van egy kis szerkezet. A végén egy kis kő jelzi, hol kell megérintened. Viszont a szerkezet azonnal működésbe is lép és a benne lévő kőlapok szétroncsolják a kézfejed. Feláldoznád a kezet, mely annyi lénynek okozott fájdalmat, hogy túléld, Yani? Te döntöd el.
*A bábút elrántja a kötél a sötétségbe, elveszik szemed elől arcára festett fehér, kifejezéstelen arc. A jobb oldalon lévő szerkezet valóban ott van, a balodon pedig egy homokóra áll, ami látszólag magától fordul át és elkezdenek benne peregni a szemek. Közben pedig észreveheted, hogy a feletted lévő lap a rudakkal szintén mozgásba lendül, lassan halad feléd. Láthatod, valóban egy perced van, különben a végzeted teljesen biztos. Képes leszel összezúzni időben puszta kezed, vagy életed itt ér véget, s nem csak fejed, de egész tested össze lesz roncsolva. Csak rajtad múlik!*

// Kagan Jokaar //

*Ültödben ébredve észreveheted, hogy kényelmetlenül nehezedik valami vállaidra. Nyakad körül fém hidegét érezheted, vállaidon támaszkodik a szerkezet, mely mellkasod előtt van rögzítve. Ám ami fontosabb, az a fejed előtt és a fejed mögött van. Pontosan a koponyádra méretezett maszk első és hátsó része az, tele szegekkel. Csak három rés van rajta az első felében: egy-egy a két szemednek, s még egy a szádnak. Mintha valóban maszk volna csupán. Kár, hogy előre sejtheted, milyen kényelmetlen a viselése.
A sötétből egy fekete ruhába öltözött, alacsony alak bontakozik ki. Fehér, faragott arcán poros festék virít, két spirálban. Szája elválik fából készült arca többi részétől és hangot ereszt, mi sejthető, hogy valójában közel sem a bábúhoz tartozik.*
- Helló, Kagan. A legtöbben undorodnak az olyanoktól, mint te. Hazugság minden szavad, csak a pénz érdekel, becsületről talán hírből se hallottál. A bizalom ismeretlen fogalom számodra, ezért is vagy itt. Lehetőséget kínálok, hogy bizonyíts. A rád szerelt szerkezet egy perc múlva összezáródik és ezen nem változtathat senki, csak te. A kulcs benned van. De segíthetek ennél többet is, akármennyire érdemtelen vagy rá. A segítség a következő, jól figyelj: pontosan a hasadban.
*Ha megnézed, láthatsz a mellesleg lemeztelenített felsőtesteden egy vágást, amit valaki módszeresen bevarrt, pontosan a gyomrod előtt. Nem messze tőled egy kis asztalon van egy tőr és egy homokóra. A bábú karja felemelkedik és egyik ujjával pontosan arrafelé mutat.*
- Mennyi vért ontanál, hogy életben maradj, Kagan? Élni vagy halni, te döntöd el.
*Azzal elvész a sötétségbe. Egyedül maradtál, a csapdával és a tőrrel. Ha felállsz a székről és a tőr felé indulsz, egy-két lépés után felizzik egy jel a maszkon. Az asztalon lévő homokóra megfordul és már csak egy perced van, hogy kiszedd a kulcsot, ami a mellkasodon lévő zárba illik, hogy leszedd magadról a szerkezetet. Képes leszel kivágni magadból a zár nyitóját? Csak rajtad múlik!*

// Naahharien Rhyll //

*Az első, amit megérzel, fém és vér íze a szádban. Biztosan ébredtél már jobban, csak akkor nem erőszakkal altattak el. Nyakadat is jobban terheli fejed, de nem csak azért, mert ültödben, kissé szédülve ébredsz. Sokkal zavaróbb lehet a fejedre erősített szerkezet. Szád előtt húzódik két félből álló része, amiből két fémlap van fejedben. Kissé kényelmetlen, ajkaid kiszáradva, szád széle pedig kissé sebes, ahogy a felhelyezéskor megvágott. Pontosan illik a szádba.
Kezeid a szék karfáihoz vannak erősítve, akárhogy rángatod, nem leszel képes elszakítani tőlük. S előtted is megjelenik egy faragott bábú, fehérre festet arccal, rajta a piros minta, fekete szemeken vörös színnel, ahogy feléd fordul, szája nyílik és hang szól, mi nem hozzá tartozik.*
- Helló, Naahharien. Te nem ismersz még, de én már ismerlek. Lenne egy kis játék. A szerkezet, ami rajtad van, az állkapcsodhoz rögzítettem. Mikor az időd lejár, cafatokra fogja szaggatni a szádat. Csakis egyetlen kulccsal nyitható a szerkezet, amit a halott társad gyomrába tettem. Néz körül Naahharien és rájössz, hogy nem hazudok.
*Ha körbenézel, láthatod, hogy valóban csak te, a szék és egy test van a babán kívül a szobában.*
- De jobb ha igyekszel. Élsz vagy halsz, azt te döntöd el.
*A báb üresen rogy a padlóra, a mágia, mi mozgatta eloszlott. S innentől csak rajtad múlik, mihez kezdesz. Jobb lesz kiszabadulni, minél előbb. Az eddig szinte elpusztíthatatlannak tűnő bőrpántok, mik a karjaidat fogva tartották, most már szakadnak, képes vagy megszabadulni tőlük.
És ezzel talán aláírtad a halálos ítéleted. Ahogy felállsz a székből, hallhatod, hogy aktiválódik a szerkezeten az időzítő, ahogy furcsa hanggal jelez a mágia. A széked alól egy homokóra gurul ki, ami annak ellenére, hogy nincs a talpára állítva, mégis úgy viselkedik, úgy peregnek benne a szemek. Ha van egy kis tapasztalatod ilyen téren, egyből rájöhetsz, hogy kevesebb, mint egy perc van hátra. Valóban jobb lesz sietni.
Levenni sehogy nem tudod a puszta két kezeddel, túl jól tart a szerkezet. Hátul egy zárat kitapogathatsz, melybe az említett kulcsot kellhet illesztened. A kulcs! Újra körülnézve ismét felfedezheted a testet. Jobban megnézve, talán felismerheted azt a férfit, akivel félreléptél házas éveidben, kivel megcsaltad férjed, kit megöltél. Lehet, ezért vagy itt?
A kidolgozott testre egy méretes kérdőjel van festve, mellette pedig egy kés fekszik a földön. Elég egyértelmű, mit kell tenned vele. Az eszköz ugyan nem túl nagy, de ahhoz, hogy felnyisd az ismerős testét, tökéletes. Az időd fogytán, az életed most attól függ, képes leszel-e időben cselekedni és múltad egy darabját végleg eltüntetni. Csak rajtad múlik!*

// Engur Valis //

*Talán te vagy az egyetlen, ki nem hűvös érintéstől ébred, sokkal inkább izzadt homlokodon gyöngyöző cseppekkel. Ám te is azt tapasztalhatod, hogy nem ott vagy, ahol elkaptak. Mindenhol fémet látsz, meleg fémet, mi egy hosszúkás dobozba zár téged. Sötét, matt színe körülölel és elfed mindent. Remélhetőleg nincs félelmed a bezártságtól, különben igazán nagy kihívás lesz ez. Bár, a nyitja előtted, az ajtó a végén, ám zárja erős, nem tudsz kitörni.
Ha körbetekintesz, megvizsgálod celládat, feltűnhet egy luk a tetején, honnan felfelé vezet egy kisebb járat. Pont elfér benne egy ember, hogy ne érjen hozzá a rácsos folytatás falához. Láthatod is, hogy egyik oldalán létra vezet fel. S ha tovább nézel, kicsit magasabban láthatsz egy kulcsot, ami egy madzagon lóg.
Alig, hogy mindezt van időd feldolgozni, a fenti rácsnak egy bábu ütődik neki. Fekete ruhában és fehérre mázolt arccal, fekete szemekkel és vörös spirálokkal arcán, pontosan rád néz. Szája mozdul, hiába faragott báb csupán.*
- Helló, Engur. Bár tudjuk, nem ez a valódi neved. Több alkalommal is elárultad a megbízóidat, elárultad társaidat vagy éppen hidegvérrel megölted őket. Drogfüggő voltál mindig is, most viszont józanabbnak kell lenned, mint bármikor. Két perced van, hogy feljuss, megszerezd a kulcsot és kijuss ebből a vas-cellából, különben a hőség elviselhetetlenné fokozódik és lassan a testedből is csak annyi marad, mint amit szavad ér. Por és hamu.
*A bábú kezében egy homokóra tűnik fel, mérete alapján valóban nem lehet több időd két percél, ahogy átfordítja és leteszi a fém lap és a rács találkozásához.*
- Hajlandó vagy tűzbe nyúlni a saját életedért, vagy inkább beleolvadsz saját kegyetlenségedbe, hogy ezzel tedd koporsóddá ezt a vas dobozt. Élni vagy halni, te döntöd el.
*Azzal a kötél, mi oda húzta, elrántja és a homokszemek peregni kezdenek. Az eddigi melegség, ami körülvett, mintha lassan fokozódni kezdene. Jobb lesz minél hamarabb megszerezni a kulcsot és kijutni a kamrából, mielőtt elviselhetetlenné fokozódik a hőség és nem fogsz tudni kijutni.
A létra fokai is fémből feszülnek előtted, egymást követve, egyre magasabbra, s első érintésre érezheted, hogy alaposan átmelegedtek azok is. Talán elég forró már ahhoz, hogy minden erőd kelljen, nehogy képtelen legyél megkapaszkodni bennük. Légy erős és tarts ki, ez az egyetlen esélyed. Az pedig, hogy sikerül-e... Csak rajtad múlik!*

// Rather Kirsel //

*Viszonylag szűkösen vagy, ahogy magadhoz térsz. Egy kör alapú helyiség falának döntve lelsz magadra, egyedül. Rajtad kívül nincs itt senki. Ahogy látásod tisztul, a padlón egy kis emelvényt látsz. Megpróbálhatsz közelebb menni, úgy pedig egy luk és egy kés is eléd kerül. S ha elég közel kerülsz, akkor felülről egy hang vonja arra a figyelmed. Láthatod, hogy börtönöd tetején rács van, azon túl pedig egy bábú fekszik, kiből szól a hang. Arca fehérre festett, pofiján két piros spirál, sötét ruhában fekszik és egyenest rád néz szintén fekete szemének pirosával.*
- Helló, Rather. Mióta is menekülsz a múltad elől? Túl régóta. Egy fél láda aranyért egy élet, nem tűnik túl igazságosnak. Nem sokaknak adatik meg, hogy aranyban mérjék az életet. De ismét lehetőséged lesz erre. A feletted lévő rácson kevesebb, mint húsz perc múlva olvadt arany fog a fejedre folyni, hogy életed gazdagon zárhasd. A kijutásod kulcsa, ha eleget áldozol. Kapzsiságod vért kívánt, most pedig véreddel fizetheted meg ezt. Az előtted lévő kés lesz az eszköz, mely segít neked, s az a nyílás a közvetítőd. Az idő lejárta előtt kell elég mennyiséget adnod saját testedből, vagy viselned az arany súlyát. Élsz vagy halsz, te döntöd el.
*A bábot valami elhúzza, viszont helyében egy homokóra marad. Lassan kezdenek peregni benne a szemek, neked pedig jobb lesz minél hamarabb elkezdeni az áldozat halmozását, mert aligha lesz elég, ha pusztán egy ujjad adod. Sokkal többre lesz szükség, csak remélheted, hogy kevesebbre, mint amivel túlélheted a kijutást. Ahol felkeltél, alaposan megnézve, réseket láthatsz, de szoros az illesztés. Bizonyára az lesz a kijárat, ha sikerül a feladatot teljesítened. A kérdés az, hogy képes leszel-e elég vért, elég húst, eleget magadból áldozni, hogy kijuss ebből a veremből. Csak rajtad múlik!*


1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-10 17:04:43
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdőből kijőve úgy gondolja, hogy csoda, hogy így megúszta ezt a napot, ezért első dolga lesz, hogy viszonozza.*
"Amikor valaki segítséget kér tőled, akkor jussanak eszedbe azok, akik rajtad segítettek. Apám mindig ezt mondta."
*Mikor megérkezik a szegénynegyedbe sóvárogva gondol a Pegazusra, ahol finom vacsora fogja várni. De előbb a kötelezettség, s utána a pihenés.*
"Most nem is lógok ki innét." *Gondolja, amikor eszébe jut, hogy milyen állapotban van. Ruhája tiszta sár, és szakadás, az szabad bőrfelületei tele vannak karcolásokkal, és a ruhája alatt is több a zúzódás, mint egy birkózónak.*
- Kérem, egy kis alamizsnát! Könyörgöm, éhezik a családom! *könyörög a koldus Argusnak. Argus elmosolyodik, s ad neki némi pénzt, majd meg tovább, s egy kisebb összeget oszt szét a szegények között.*


1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-10 11:19:09
 ÚJ
>Ryninael Neestia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A városban lődörögve valahogy a Szegény negyedbe téved. Fogalma sincs hogyan került ide, hisz legutóbb még a főtér egyik padján üldögélt. Sóhajtva megvonja a vállát, és beletörődik, hogy ő bizony ilyen vándorló lélek, aki a végén kitudja hol köthet ki. Körbenézve még sosem érzett szánalom markol a szívébe, és igyekszik minél előbb kimenekülni erről a lesújtó helyről.*


1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:28:06
 ÚJ
>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Nomac//

- Bunkóval? Hát nem emlékszel?Nem aludtam veled...
*Replikázik nevetve, majd még nyelvet is ölt. Valóban le sem tudná tagadni, hogy tetszik neki, hogy végre emberére -vagyis ez esetben félelfére- talált. Soha nem engedett magához ilyen közel még senkit, így általában vagy bolondnak, vagy szemtelennek nevezték a megjegyzései, stílusa miatt. Nomac nem, ő más, ő valahogy hasonlít rá. Legalábbis ebben.
A csípős megjegyzés után kicsit előre is szalad, de persze nem annyira, hogy a férfi nagyon lemaradjon. Viháncol, s még a nyakát is behúzza kicsit, mintha tartana egy játékos meglegyintéstől, amit a szokásosnál nagyobb pimaszságért cserébe kaphatna.
Ha már négy-öt lépésnyire lehagyta Nomacot, akkor megáll, hogy bevárja őt, és kicsit kifújja magát. Persze újra nyelvet is ölt.*
- Nem, nem ismerem ezt a Dena... Danewar... Szóval nem ismerem. De ha azt mondod, hogy mélységiek, akiket keresel, akkor már biztos vagyok benne, merre kell mennünk.
*Mondja végül, ahogy a férfi mellé ér, s meg is indul tovább. Köpenye csuklyáját ekkor már fejére húzza. Bár biztosan lerí róla, hogy szegény lány, mégsem akarja, hogy Nomac megtudja, milyen jól ismerik itt. Abból már valóban egyértelmű lenne a másik számára is, hogy ő tulajdonképpen itt múlatja idejének javát; itt él, amióta csak az eszét tudja.
Nagyot sóhajt, mikor Nomac arra kéri, hogy várja meg. Nem állt szándékában. Még mindig benne él az a tudat, hogy hamarosan úgyis el kell váljon az útjuk. Szívesen gyorsítana a folyamaton, szívesen mondana le Nomac társaságáról inkább önként...*
~Amíg még nem fáj... Annyira.~
- Ahogy gondolod. De nem megyek be veled és a piacra sem szívesen mennék. De persze megmutatom, merre van.
*Kivár pár másodpercet, majd ismét megszólal, az előzőnél kevésbé gyászos hangon.*
- Egyébként mindjárt ott vagyunk. Ha beérünk a gazdagnegyedbe, onnét már csak két utcányi távolság. Háromszor kell majd fordulni, ez a legrövidebb út oda.
* Hadarja el egyrészt magyarázó céllal, másrészt pedig azért, hogy a férfi könnyebben megjegyezze az útvonalat és legközelebb már egymaga is odataláljon majd a kúriához.*


1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:56:36
 ÚJ
>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

Persze nem túl lovagias hanyatt vetődni ahelyett, hogy valaki testével védené a hölgyet, viszont Verner nem tartozik azok közé, akik a lovagiasságot előnyben részesítik. Ugyanúgy ölt már meg nőket, mint férfiakat, és amíg a megbízó fizetett, addig nem hezitált. Most pedig nem pusztán a pénzről volt szó, hanem az életéről...*
- Elég nagy a rendetlenség, az egyik fele már itt volt, mikor beköltöztem, a másik felét hoztam magammal. A cserép- és kődarabok a házhoz jártak, és a dolgaim alól még nem szedtem össze őket, így eléggé összekeveredtek. Minden más, mint például az ósdi könyvek, a gyertyák, meg a törött ékszerek, azt mind-mind én zsákmányoltam küldetéseim során, és gondoltam, biztos jó lesz még valamira *azzal végre a kezébe akad a ruhadarab, miközben a nő elméletét hallgatja a tűzgyújtásról:*
- Őszintén még nem fizettem ki a házat, szóval nem kéne felgyújtani. Kivéve, ha kifizeted te... illetve ha ki szeretnéd fizetni, azt úgy is megteheted, hogy nem gyújtod fel. *mondja, majd a köpennyel besiet a kisszobába, magára csukja az ajtót, majd leszedi magáról a régi ruhadarab maradékát, és magára ölti az újat. Méretben tökéletes, és pont olyan, mint a régi, csak nem kopott, és az alja még nem koszos. Persze ez utóbbit az első séta a varosban orvosolni fogja. Ha nem zavrta meg senki és semmi, akkor eztán kilép a szobából, és megjegyzi:*
- Rendben, ez kész. Habár átkozottul nehéz fél kézzel felvenni egy ilyet *simít végig törött ujjain* Még haszontalanabbnak érzem magam, mint előtte *mélázik el, majd elindul kifelé a házból, miközben azon gondolkozik, hogy kéne egy új rugó a csapdába.*

A hozzászólás írója (Verner Lamas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 21:19:39


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416