// Ki mint vet, úgy arat //
*Akárhol sétálsz a városban, akármit teszel éppen, észre sem veszed, hogy az árnyak közül, a sarkon túl, a tömegben, valaki csak téged figyel. Vár és követ, hogy elérkezzen a pillanat. Sötét köpenyében fel sem tűnik, beleolvad a szürke tömegbe. Mikor már egyedül vagy, esetleg a környezeted nem törődik veled, sehol egy őre a rendnek, szinte már magányosan érezheted magad... Megfordulhatsz, nem látsz semmit, csak érzed, hogy figyel. Már érzed, hogy követ. De alig hogy nyugodtan folytatnád utad, lerohan, ledönt lábadról vagy éppenséggel csak megragad és arcodba egy rongyot nyom, aminek talán ismerős illata is lehet, esetleg életedben először érzed. Réti ármány kivonatban áztatott anyag, mely kábító és altató hatású. Az utolsó kép, mi még szemed előtt feldereng, egy disznó, élettelen pofával és kivájt, sötét szemekkel.
Öntudatlan testeteket egy-két ilyen kitömetlen, alaposan elkészített malac-maszkos alak cipeli a szegénynegyed egy sötét zugába, egy épület mélyére. Aki nagyon virgonc és korábban kelne, újabb adagot kap az altató hatású szerből, arcába nyomva a rongyot, mi kellemetlenül érinti újfent.*
// Arathan Galranor //
*Amikor magadhoz térsz, látásod lassan tisztul ki, de egy szemben lévő falon egy női alak körvonalait látod. Látszólag nincs eszméleténél, s őt is erőszakkal hurcolhatták ide. Ruhája itt-ott koszfoltos, tépett, de így is látszik, hogy drága darab. Arca lassan jobban látható, s kivehetőek vonásai, ekkor pedig felrémlik, mintha láttad volna valahol.
Saját végtagjaid se mozdulnak, bőr szíjak kötik a falhoz, akárcsak a szemközt lévő hölgynél. Ekkor veheted észre magadon, amit már előbb is kiszúrhattál a nő arcán. Egy alsó arcrészt takaró bőr maszk, amit vékonyabb szíjakból álló hám rögzít a fejhez. Rajta egy kék jel, ami a szemben lévőt illeti, sajátodra, értelem szerűen, nincs rálátásod.
Kettőtök közt, a földön egy faragott arcú, fekete ruhás baba ül. Fehérre festett képén vörös spirálok ékesítik pofiját, fekete szemének vörös közepe előre mered, a semmibe.
Amikor a nő is magához tér, lassabban, mint te tetted, a bábú a feléd fordul, faragott-festett szemével egyenest arcodba nézve. Szája láthatóan külön van illesztve és mozgásba kezd.*
- Helló, Arathan. Örömmel vered át az embereket, csalod ki minden pénzüket és hagyod őket faképnél. Mindig a mocsokban éltél, pedig lett volna lehetőséged kilábalni belőle. Most kiderül, mennyire is szereted azokat a nőket, akiket átversz. Ez a fiatal szépség, veled szemben Erina. Talán nem emlékszel a nevére, se az apjára, akinek minden pénzét elnyerted, csalással. Mindkettőtökön egy mágikus maszk van, ami észleli a levegővételeket. Minden lélegzetvétel közelebb hozza az oldalatokon lévő köveket, míg csak lélegeztek.
*Kicsit távolabb, a bordáid magasságában észreveheted, ha oldalára tekintesz. Pont elég nagy, hogy a felfelé feszített karjaid alatt, pont a bordái alá érjen.*
- A játék lényege a túlélés. A győzelmedet csak úgy érheted el, ha Erina veszít. Erina pedig csak a te halálod révén menekülhet meg. Képes vagy feláldozni magad egy olyanért, akit átvertél, akinek az apját is átverted, s ezért öngyilkos lett? Élni vagy halni, Arath. Te döntöd el.
*Azzal a bábú a hátára dől, elhagyja a mesterkélt, életnek vélhető szikra, s eddig távolinak tűnő, torz hangja is elhal. A nő heves lélegzése nyomán hirtelen lassú ütemben kezdenek közelíteni az ő oldalán lévő kövek. Ha éppenséggel te is megrémültél, nyilván gyorsabban fogod venni a levegőt, szapora lélegzetvételeid pedig akár a veszted is okozhatják. Képes leszel kibírni elég ideig? Vagy a kövek szétroppantják a bordáidat és a mostani levegővételeid lesznek az utolsót? Csak rajtad múlik!*
// Yani Oldl //
*Hideg kő a hátad alatt, mire eszmélsz, lassan tisztuló kép és a mozgásod korlátozása. Nem a legjobb ébredés, de egy valaha sokat kocsmázó egyén talán tudja már, mennyire érdekes is tud lenni a másnap. Ám most még az alkohol mámorát sem érezheted, mit a sok kocsmatöltelék felhoz ellenérvnek a másnapossággal szemben. Pusztán fejed fájdalma, kis zsibongás, de ez talán nevezhető semminek, ahhoz képest, hogy a két csuklód acél láncokkal és bőr pánttal van a hátad alatt lévő kőemelvényhez rögzítve. Kényelmetlen és határozottan hasznavehetetlenné teszi a kezeidet.
Ha elnézel felfelé, láthatsz egy másik kőlapot, amiből hosszú, vékony acélrudak állnak lefelé. A látvány kissé hátborzongató lehet, hiszen ha lezuhanna, egyenest rád érkezne. Ám, miután talán elég időd volt realizálni a helyzeted, s hogy a szabadulásod jelen esetben a lehetetlennel egyenlő, egy fehérre festett arcú, faragott bábú, sötétlő öltözékben és még sötétebb pillantással kerül eléd, fentről eresztve le, kötélen. Szája láthatóan külön készült, hogy mozoghasson, s így is tesz. Hangja torz ugyan, de egyértelműen emberi.*
- Helló, Yani. Előszeretettel verted meg azokat mindig, akik beléd kötöttek. Erőszakot alkalmaztál, elvetve az észérveket. Szóváltások helyett öklöddel társalogtál, hogy nyomatékosítsd a véleményedet. Persze, ennek vége is lett, amikor az a baleset történt. De valóban nem tehetsz róla, hogy meghalt?
*A kérdés elég mélyre ható, ahogy az üres, faragott, fekete-vörös pillantás is.*
- Slaren talán nem érdemelte meg, hogy éljen? Vagy úgy gondoltad, miután megölted, magányod kárpótlás akárkinek is, aki ismerte? Nem. Egy elvesztett élet. Vajon menyit áldoznál saját véredből, hogy bizonyítsd bűnbánatod? A feletted lévő acélrudak az utolsó csepptől is megfosztanak hatvan másodperc múlva. Ahhoz, hogy megállítsd, el kell pusztítanod a gyilkos eszközt: a kezedet. Tőled jobbra van egy kis szerkezet. A végén egy kis kő jelzi, hol kell megérintened. Viszont a szerkezet azonnal működésbe is lép és a benne lévő kőlapok szétroncsolják a kézfejed. Feláldoznád a kezet, mely annyi lénynek okozott fájdalmat, hogy túléld, Yani? Te döntöd el.
*A bábút elrántja a kötél a sötétségbe, elveszik szemed elől arcára festett fehér, kifejezéstelen arc. A jobb oldalon lévő szerkezet valóban ott van, a balodon pedig egy homokóra áll, ami látszólag magától fordul át és elkezdenek benne peregni a szemek. Közben pedig észreveheted, hogy a feletted lévő lap a rudakkal szintén mozgásba lendül, lassan halad feléd. Láthatod, valóban egy perced van, különben a végzeted teljesen biztos. Képes leszel összezúzni időben puszta kezed, vagy életed itt ér véget, s nem csak fejed, de egész tested össze lesz roncsolva. Csak rajtad múlik!*
// Kagan Jokaar //
*Ültödben ébredve észreveheted, hogy kényelmetlenül nehezedik valami vállaidra. Nyakad körül fém hidegét érezheted, vállaidon támaszkodik a szerkezet, mely mellkasod előtt van rögzítve. Ám ami fontosabb, az a fejed előtt és a fejed mögött van. Pontosan a koponyádra méretezett maszk első és hátsó része az, tele szegekkel. Csak három rés van rajta az első felében: egy-egy a két szemednek, s még egy a szádnak. Mintha valóban maszk volna csupán. Kár, hogy előre sejtheted, milyen kényelmetlen a viselése.
A sötétből egy fekete ruhába öltözött, alacsony alak bontakozik ki. Fehér, faragott arcán poros festék virít, két spirálban. Szája elválik fából készült arca többi részétől és hangot ereszt, mi sejthető, hogy valójában közel sem a bábúhoz tartozik.*
- Helló, Kagan. A legtöbben undorodnak az olyanoktól, mint te. Hazugság minden szavad, csak a pénz érdekel, becsületről talán hírből se hallottál. A bizalom ismeretlen fogalom számodra, ezért is vagy itt. Lehetőséget kínálok, hogy bizonyíts. A rád szerelt szerkezet egy perc múlva összezáródik és ezen nem változtathat senki, csak te. A kulcs benned van. De segíthetek ennél többet is, akármennyire érdemtelen vagy rá. A segítség a következő, jól figyelj: pontosan a hasadban.
*Ha megnézed, láthatsz a mellesleg lemeztelenített felsőtesteden egy vágást, amit valaki módszeresen bevarrt, pontosan a gyomrod előtt. Nem messze tőled egy kis asztalon van egy tőr és egy homokóra. A bábú karja felemelkedik és egyik ujjával pontosan arrafelé mutat.*
- Mennyi vért ontanál, hogy életben maradj, Kagan? Élni vagy halni, te döntöd el.
*Azzal elvész a sötétségbe. Egyedül maradtál, a csapdával és a tőrrel. Ha felállsz a székről és a tőr felé indulsz, egy-két lépés után felizzik egy jel a maszkon. Az asztalon lévő homokóra megfordul és már csak egy perced van, hogy kiszedd a kulcsot, ami a mellkasodon lévő zárba illik, hogy leszedd magadról a szerkezetet. Képes leszel kivágni magadból a zár nyitóját? Csak rajtad múlik!*
// Naahharien Rhyll //
*Az első, amit megérzel, fém és vér íze a szádban. Biztosan ébredtél már jobban, csak akkor nem erőszakkal altattak el. Nyakadat is jobban terheli fejed, de nem csak azért, mert ültödben, kissé szédülve ébredsz. Sokkal zavaróbb lehet a fejedre erősített szerkezet. Szád előtt húzódik két félből álló része, amiből két fémlap van fejedben. Kissé kényelmetlen, ajkaid kiszáradva, szád széle pedig kissé sebes, ahogy a felhelyezéskor megvágott. Pontosan illik a szádba.
Kezeid a szék karfáihoz vannak erősítve, akárhogy rángatod, nem leszel képes elszakítani tőlük. S előtted is megjelenik egy faragott bábú, fehérre festet arccal, rajta a piros minta, fekete szemeken vörös színnel, ahogy feléd fordul, szája nyílik és hang szól, mi nem hozzá tartozik.*
- Helló, Naahharien. Te nem ismersz még, de én már ismerlek. Lenne egy kis játék. A szerkezet, ami rajtad van, az állkapcsodhoz rögzítettem. Mikor az időd lejár, cafatokra fogja szaggatni a szádat. Csakis egyetlen kulccsal nyitható a szerkezet, amit a halott társad gyomrába tettem. Néz körül Naahharien és rájössz, hogy nem hazudok.
*Ha körbenézel, láthatod, hogy valóban csak te, a szék és egy test van a babán kívül a szobában.*
- De jobb ha igyekszel. Élsz vagy halsz, azt te döntöd el.
*A báb üresen rogy a padlóra, a mágia, mi mozgatta eloszlott. S innentől csak rajtad múlik, mihez kezdesz. Jobb lesz kiszabadulni, minél előbb. Az eddig szinte elpusztíthatatlannak tűnő bőrpántok, mik a karjaidat fogva tartották, most már szakadnak, képes vagy megszabadulni tőlük.
És ezzel talán aláírtad a halálos ítéleted. Ahogy felállsz a székből, hallhatod, hogy aktiválódik a szerkezeten az időzítő, ahogy furcsa hanggal jelez a mágia. A széked alól egy homokóra gurul ki, ami annak ellenére, hogy nincs a talpára állítva, mégis úgy viselkedik, úgy peregnek benne a szemek. Ha van egy kis tapasztalatod ilyen téren, egyből rájöhetsz, hogy kevesebb, mint egy perc van hátra. Valóban jobb lesz sietni.
Levenni sehogy nem tudod a puszta két kezeddel, túl jól tart a szerkezet. Hátul egy zárat kitapogathatsz, melybe az említett kulcsot kellhet illesztened. A kulcs! Újra körülnézve ismét felfedezheted a testet. Jobban megnézve, talán felismerheted azt a férfit, akivel félreléptél házas éveidben, kivel megcsaltad férjed, kit megöltél. Lehet, ezért vagy itt?
A kidolgozott testre egy méretes kérdőjel van festve, mellette pedig egy kés fekszik a földön. Elég egyértelmű, mit kell tenned vele. Az eszköz ugyan nem túl nagy, de ahhoz, hogy felnyisd az ismerős testét, tökéletes. Az időd fogytán, az életed most attól függ, képes leszel-e időben cselekedni és múltad egy darabját végleg eltüntetni. Csak rajtad múlik!*
// Engur Valis //
*Talán te vagy az egyetlen, ki nem hűvös érintéstől ébred, sokkal inkább izzadt homlokodon gyöngyöző cseppekkel. Ám te is azt tapasztalhatod, hogy nem ott vagy, ahol elkaptak. Mindenhol fémet látsz, meleg fémet, mi egy hosszúkás dobozba zár téged. Sötét, matt színe körülölel és elfed mindent. Remélhetőleg nincs félelmed a bezártságtól, különben igazán nagy kihívás lesz ez. Bár, a nyitja előtted, az ajtó a végén, ám zárja erős, nem tudsz kitörni.
Ha körbetekintesz, megvizsgálod celládat, feltűnhet egy luk a tetején, honnan felfelé vezet egy kisebb járat. Pont elfér benne egy ember, hogy ne érjen hozzá a rácsos folytatás falához. Láthatod is, hogy egyik oldalán létra vezet fel. S ha tovább nézel, kicsit magasabban láthatsz egy kulcsot, ami egy madzagon lóg.
Alig, hogy mindezt van időd feldolgozni, a fenti rácsnak egy bábu ütődik neki. Fekete ruhában és fehérre mázolt arccal, fekete szemekkel és vörös spirálokkal arcán, pontosan rád néz. Szája mozdul, hiába faragott báb csupán.*
- Helló, Engur. Bár tudjuk, nem ez a valódi neved. Több alkalommal is elárultad a megbízóidat, elárultad társaidat vagy éppen hidegvérrel megölted őket. Drogfüggő voltál mindig is, most viszont józanabbnak kell lenned, mint bármikor. Két perced van, hogy feljuss, megszerezd a kulcsot és kijuss ebből a vas-cellából, különben a hőség elviselhetetlenné fokozódik és lassan a testedből is csak annyi marad, mint amit szavad ér. Por és hamu.
*A bábú kezében egy homokóra tűnik fel, mérete alapján valóban nem lehet több időd két percél, ahogy átfordítja és leteszi a fém lap és a rács találkozásához.*
- Hajlandó vagy tűzbe nyúlni a saját életedért, vagy inkább beleolvadsz saját kegyetlenségedbe, hogy ezzel tedd koporsóddá ezt a vas dobozt. Élni vagy halni, te döntöd el.
*Azzal a kötél, mi oda húzta, elrántja és a homokszemek peregni kezdenek. Az eddigi melegség, ami körülvett, mintha lassan fokozódni kezdene. Jobb lesz minél hamarabb megszerezni a kulcsot és kijutni a kamrából, mielőtt elviselhetetlenné fokozódik a hőség és nem fogsz tudni kijutni.
A létra fokai is fémből feszülnek előtted, egymást követve, egyre magasabbra, s első érintésre érezheted, hogy alaposan átmelegedtek azok is. Talán elég forró már ahhoz, hogy minden erőd kelljen, nehogy képtelen legyél megkapaszkodni bennük. Légy erős és tarts ki, ez az egyetlen esélyed. Az pedig, hogy sikerül-e... Csak rajtad múlik!*
// Rather Kirsel //
*Viszonylag szűkösen vagy, ahogy magadhoz térsz. Egy kör alapú helyiség falának döntve lelsz magadra, egyedül. Rajtad kívül nincs itt senki. Ahogy látásod tisztul, a padlón egy kis emelvényt látsz. Megpróbálhatsz közelebb menni, úgy pedig egy luk és egy kés is eléd kerül. S ha elég közel kerülsz, akkor felülről egy hang vonja arra a figyelmed. Láthatod, hogy börtönöd tetején rács van, azon túl pedig egy bábú fekszik, kiből szól a hang. Arca fehérre festett, pofiján két piros spirál, sötét ruhában fekszik és egyenest rád néz szintén fekete szemének pirosával.*
- Helló, Rather. Mióta is menekülsz a múltad elől? Túl régóta. Egy fél láda aranyért egy élet, nem tűnik túl igazságosnak. Nem sokaknak adatik meg, hogy aranyban mérjék az életet. De ismét lehetőséged lesz erre. A feletted lévő rácson kevesebb, mint húsz perc múlva olvadt arany fog a fejedre folyni, hogy életed gazdagon zárhasd. A kijutásod kulcsa, ha eleget áldozol. Kapzsiságod vért kívánt, most pedig véreddel fizetheted meg ezt. Az előtted lévő kés lesz az eszköz, mely segít neked, s az a nyílás a közvetítőd. Az idő lejárta előtt kell elég mennyiséget adnod saját testedből, vagy viselned az arany súlyát. Élsz vagy halsz, te döntöd el.
*A bábot valami elhúzza, viszont helyében egy homokóra marad. Lassan kezdenek peregni benne a szemek, neked pedig jobb lesz minél hamarabb elkezdeni az áldozat halmozását, mert aligha lesz elég, ha pusztán egy ujjad adod. Sokkal többre lesz szükség, csak remélheted, hogy kevesebbre, mint amivel túlélheted a kijutást. Ahol felkeltél, alaposan megnézve, réseket láthatsz, de szoros az illesztés. Bizonyára az lesz a kijárat, ha sikerül a feladatot teljesítened. A kérdés az, hogy képes leszel-e elég vért, elég húst, eleget magadból áldozni, hogy kijuss ebből a veremből. Csak rajtad múlik!*