// Ki mint vet, úgy arat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Arathan Galranor //
*Vajon tényleg les titeket valaki? Beteges, perverz gyilkos, ki várja, ki hal meg előbb... Vagy igazságot szolgáltató, bűnök alól felmentő lény, ki képes új reményt adni, s a sorsokat megfordítani. Viszont abban lassan biztos lehet, ha nézi, hogy jó úton haladsz. Vagy mégsem?
Élet és halál, ma mindkettő megtörténik ebben a teremben. Egy holtan marad itt, míg a másik élve távozik. De vajon helyes tett-e arra építeni, hogy a nőt pusztulásba sodorva menekülhetsz meg csak? Más lehetőségnek utána se lestél, talán nem is érdekel semmi, ha van egy látszólag ilyen egyszerű módszer.
Könnyes szemekkel néz Erina rád, félelem tükröződik arcáról. Tudja jól, hogy vége és itt fog meghalni. De talán ha tovább tartja vissza, úgy visszavághat a csalónak, a hitszegőnek. De kevés ő ahhoz, hogy bosszút tudjon állni, szinte már halott, így pedig csak egy levegő választja el. Oly lassan szívja be, mintha az idő is csak arra várna hogy vége legyen, közben elfeledvén dolgát, ám felizzik a maszkon a jel, érzékeli, hogy a tüdőbe levegő jut és a kövek újra közeledni kezdenek. Fájdalmasan felsikít Erina, majd ruhája anyaga, mellkasával együtt hasad fel, ahogy bordái megadják magukat és a te arcodra is vér fröccsen. Ruhádon pár foltban látszik egykoron átvert nő vére, ki miattad halott. Megmenthetted volna...
A kövek távolodnak, a szíjak kioldanak és a maszkot könnyű szerrel le tudod venni a fejedről. Éppen csak fájdalmat érzel, hiszen a közeledő kövek talán felsértették bőröd, ruhádon nagyon apró vérfoltokat láthatsz, mikről biztos tudod, hogy a te véred. Erina is lehullik a földre, roncsolt teste üresen fekszik el, tekintete pedig a távolba mered, üveges pillantással.
Közben megpillantod, hogy egy közeli ajtó felett egy szó izzik fel, mágikus fényű betűkkel. Erre, invitál a szöveg is, hogy beljebb lépj.*
// Kagan Jokaar //
*A kulcs helyét mindenképpen elárulta volna neked a játék mestere. Hiszen úgy a mókás, ha tudod, honnan kell kivágnod. És tagadhatatlan, megvan minden esélyed, ha van hozzá gyomrod, hogy saját magadból szed ki a megoldást.
Sikered kulcsa volt, mit leltél, már csak a véget kell elkerülnöd, mire megvan minden esélyed, ha megvan benned az élni akarás és nem veted el magadtól újonnan megmentett léted. A kötést megcsinálod magadon, talán a tőrt sem hagyod hátra.
Az ajtón túl egy újabb terem vár, hol azon kívül, min bejöttél, három másik van. Mindegyik zárva. Viszont a helyiség közepén van egy asztal, körötte három szék és rajta egy kancsó, melyet három kupa övez. Szagra bor, ha közelebb mész, de vajon kinek van a többi kupa? És a székek? Talán nem vagy egyedül ebben a furcsa és veszedelmes játékban!.*
// Rather Kirsel //
*Kevés a vér, mit áldozol, talán testedben sincs elég, hogy túl is éld és meg is menekülj. De az ötlet maga remek. Kár, hogy így csak halálod felé közelegsz. De kezedből aprítva, két ujjad áldozod, többet nem hagy a fájdalom. Lehet, valami nehezebb kell bele, nem parány ujjaid, minél csak egy gnóm kacsójáról lenne feleslegesebb ujjakat metszeni.
A kötés sikerül, ezzel nincs hiba, a neheze csak most jön. Érdemes kicsit várni, már csak a fájdalom miatt is, mi lassan elviselhető mértékűvé válik.
Furcsa egy megoldás, ahogy a könyökhajlatod megnyitásával lassan elkezded véred folyatni, de lám, többre készülsz ennél, ravasz mágus. Kár, hogy a sok sújtás a karodra több fájdalommal jár, mint haszonnal. Eddig. Hiszen lassan sikerül, kár, hogy többször is fogaid csikordulnak, ahogy üvöltésed próbálod visszafojtani. Mert bizony a fájdalom elburjánzik egészen könyökhajlatodtól elmédig, abba merítve karmait és kínozva egész tested, nagy erőfeszítések árán tudsz csak sikerrel járni.
Ám küldetésed célba ér és sikerül átvágni még jó pár szenvedéssel teli perc után. Időd se marad sok, ám karodból is csupán a fele. A levágott végtag hangos koppanásokkal csúszik végig és ér el a szerkezet aljára, loccsanva véredbe és végül beindítja az ajtó nyitó szerkezetet is. Kattan a zár és tárul az ajtó, kiléphetsz, már csak az a kérdés, előbb kötöd be levágott csonkod, vagy utóbb? Hiszen, nem tudhatod, hogy az arany nem fog-e fejedre ömleni, ha nem távozol időben. De bizonyára neked is eszedbe ötlik és nem itt várod meg, hogy kiderítsd a mechanikáját.*
// Naahharien Rhyll //
*Kár, hogy nincs, ki meghallgasson, hogy kéred az útmutatást, a reményt, ám van, ki figyel és van ki vár. Neked sem ártana lassan cselekedni, de kár volna sürgetni, mozdulsz magadtól. Feltűnően sok vért kell onts, mire megleled a kulcsot, de végül csak megkaparintottad. A kulccsal kezedben, ujjaid közt óvatosan szorítva, sikerül megtalálni az illő lukat hozzá. Siker!
Levetheted fejedre szerelt haláleszközöd, immáron megmenekültnek mondhatod magad. Kérdés, meddig? Hiszen új kalandra hív a jel az ajtó felett. Lépsz is, mész is, miután egy adag, erősen fémes ízű vért köpsz ki, határozottan nőies mozdulattal. Viszont nyitva áll az ajtó, csak arra várva, hogy belépj és meglásd, mi van mögötte.
Egy újabb szoba, melyet egy asztal ural, körötte három szék, rajta kancsó ital és három pohár. A négy falon egy ajtó a tiéd, honnan jöttél, három másik pedig várja, hogy használatba vegyék. A padlón egy kis vért láthatsz,
// Yani Oldl //
*Hiába is keresnél mást, hisz nem érsz el semmit, csak a szerkezetet, mi a kezedre vár, éhes ragadozóként tátva pofáját, mikor repül bele a sült galamb, hogy észvesztő lassúsággal végezze ki a kezed. Vissza kell fognod magad, hogy ne rántsd el, ám csak pillanatokig nehéz ez. Aztán már egyszerű, csak viselned kell, ahogy egyre jobban zúzza és végül teljesen szétroncsolja kézfejed, használhatatlanná téve. Fájdalmas üvöltésed sem lehet elég, hogy ezt a fájdalmat mulassza, csak a halál adhatna enyhet, de élni vágysz, élni fogsz.
Amikor teljesen végez kezeddel a szerkezet, láthatod, hogy nem közelít feléd semmi, megáll minden, csak a kezed szorító kövek lendülnek ismét mozgásba, ahogy eresztenek, kiveheted szétzúzott részed és szabadon távozhatsz, minden, mi itt tart, kiold és szabadon ereszt. Egy ajtót pillantasz meg, felette felirat izzik: erre. Út közben láthatsz egy kést, újabb választást ad. Mellette egy adag kötszer is, hogy biztosítson, ha úgy véled, már nincs szükség a hasznavehetetlen csuklódra, s megszabadulsz tőle. A fájdalom szinte elhanyagolható, ha így teszel, de érdemes mihamarabb bekötni utána a csonkot. Persze, nem kötelez erre senki.*
// Engur Valis //
*Remek elgondolás, hiszen valóban nem öl az, ki rabolt. Viszont te is éppen úgy meghalhatnál itt, mint bárki. Neked mondhatni, ilyen téren igazságtalan előnyöd van a varázslattal, de másnak se tilos élnie adottságaival.
Próba, ez a legjobb szó! És valóban, mindent megteszel, hogy helyt állj, így lehet, hogy sikerrel is jársz. Nem égsz bent, s nem válik tested felismerhetetlen masszává, ahogy megolvadna odabent. Hiszen a körötte lévő anyag is mintha olvadozna, nagy valószínűséggel nem elég ellenálló.
Kereshetsz, de semmit nem lelsz, csak az egy ajtó vezet ki, mit már felfedezhettél, egyenest egy újabb terembe, hol már hűsebb a levegő, de nem vagy egyedül.
Egy férfi az, hasát kötés fedi, mit kissé mintha átvérzett volna. Ismered? Soha nem láttad? Az biztos, hogy a bor illata téged is elér, ha elég közel lépsz az asztalhoz, mely körül három szék van, s melyen kancsóban bor, mellette három kupa vár.*
// Arath, Naah, Rather //
*Miután Arath, te is kijutottál kis helyiségedből, szintén szemben találod magad, méghozzá egy nővel, kinek szája szegletében véres volt, ruháján még annál is több. Naah, te vagy az, kire talál így a férfi, ketten álltok, de három a szék, három a pohár. Ajtó nyílik, szemközti Arath-éval, mely mögül idő után egy mágus lép ki, kinek hiányzik fél karja, látszólag nem túl régóta. Ti vagytok a három, ki egymásra lel, s kik kaptak széket, bort és kupát is. Nyugodtan megoszthatjátok egymással tapasztalataitokat és véleményetek, szegezhettek egymásnak kérdést fennhangon és fenyegethetitek, ahogy kedvetek tartja, nem fog közbelépni senki. Most még... Ám jobb tudnotok, hogy csak egyikőtöknél van fegyver, fél karját adta érte, a többi puszta két kezével lesz kénytelen küzdeni. Tovább, vagy egymás ellen, ez csak rajtatok áll!*
// Yani, Kagan, Engur //
*Yani akár levágja saját kezét, akár nem, kijuthat ő is a terembe, hol várja már egy alak. Sőt, hamarost kettő is, egyik se szívderítő látvány. Engur, ki nem is túl régen lépett szintén ide és Kagan, ki elsőnek jutott ki, s ránézésre, a legrosszabb állapotban is van. Ám Engur az, kinél nincs fegyver, a másik kettő szerezhetett tőrt is, ha nem hagyták el sehol. Előttetek is itt a lehetőség, hogy azt tegyetek, amit csak akartok, egyelőre senki nem zavar meg benneteket, nyugodtan vitassátok csak meg, mit akartok. Élni? Veszni? Egymás életére törni, vagy összedolgozni, hogy minél könnyebb legyen? Rajtatok áll vagy bukik, ki él és ki hal! A játék talán csak most kezdődik.*