Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 289 (5761. - 5780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 19:29:16
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Lorew a maga részéről kezd lassan belenyugodni a helyzetbe. Ki van szolgáltatva tündér akaratának, és valószínűleg meg fog halni ma este. Kapaszkodik az élethez, foggal-körömmel akár, ha az kell, de... Lehet, hogy mégis ez a napja lesz az utolsó. Eddig még sosem került kézzel fogható közelségbe a halállal, most viszont komolyan fontolóra kell vennie, van-e valami, ami miatt akkor is életben kéne maradni, ha nem. A fontos szereplők már mind eltűntek az életéből, félbehagyott munkái nincsenek, ha csak az entitásra nem gondol, de... éppen ahogy Isvu, ő is eltűnt már. A tőr nem szól többé, ebben is biztos. Az élőholtak ellesznek nélküle, vagy ha nem, majd őt is újra életre szólítják. A Rend... jelentéktelen tényező a kérdésben. Az ígéreteket megszegte... Talán a csók hatása, de abban a pillanatban úgy érzi, hogy hajlandó lenne meghalni a tündér kezei közt, ha úgy óhajtja. Erről persze szó sincs, ha meg is fog halni, az valószínűleg csak hosszas szenvedés után következik be, és merő véletlenségből, de... azért nyugodtabb picit így a helyzet, hogy nincs igazán vesztenivalója. Emellett a tündér szavai többet ígérnek, mint amiről valaha is álmodhatott volna, így ha alapból nem is kapaszkodna az élethez, most már duplán kénytelen lesz.
Ellenben a bájitalkérdés hatására nem repes a boldogságtól a lány, láthatóan valami erősebbre számított. Sajnálatos módon ez a dolog olyan heves érzelmi reakciót vált ki belőle, amit egy kisebb véreső követ. Jó, talán ez túlzás, vagy ha véreső is, egy nagyon rövid véreső. Néhány tucat csepp, ami ahhoz pont elég, hogy a tündér ruháját összekoszolja, legalábbis állítása szerint, sajnos Lorew látása már nem olyan kristálytiszta, hogy észrevegye a vörös pöttyöket a fekete ruhán, viszont a lány nem úgy néz ki, mint aki csak viccel.*
- Ostoba voltam, rossz... rossz sorrendben közöltem... *nem tud mást kipréselni magából, muszáj egy kicsit tehetetlenül szuszognia, közben persze figyel a tündér szavaira. Őszintén sajnálja, hogy ilyesmit okozott, de hát azt az utasítást kapta, hogy ne kérjen bocsánatot, így ezt most visszanyeli. A kérdés már-már viccesen hat, tekintve hogy a viskó alapterülete, a gazdagnegyed egyik házának legfeljebb egyik szobájával egyezik meg, de talán még annál kisebb, és ráadásul teljesen üres, leszámítva némi törmeléket. Valószínűleg rövid úton rá fog jönni a tündér is, hogy itt az van, amit magukkal hoztak, még akkor is, ha Lorew még mindig képtelen megszólalni, hogy felhívja erre a figyelmet. Talán jobb is, mert némi kétségbeesett levegőkapkodás után viszont rájön, hogy víz az végül is van, már annyi, amennyi a butykosába belefér. Teletöltötte, mielőtt jött, de néhány kortynál többet nem ivott. Megkísérel rámutatni a szütyője mellett vagy alatt (ki tudja már ebben a nagy zűrzavarban) lévő tartóra, nagyjából ekkor érzi meg első ízben, hogy nem érzi a kezét. Hirtelen oda is kell pillantson, de szerencsére megvan az még, csak mintha teljesen elzsibbadt volna. Két okból is pánik esik, egyrészt attól fél, hogy a tündér letelepedése óta ilyen a keze, és eddig észre sem vette, tehát lehet maradandó kár is keletkezett már arrafelé, de a nagyobb gond, hogy így legfeljebb beszéd formájában próbálhatja meg a tudtára hozni az előbbi felfedezését. Nos, volt már épp elég ideje pihenni, ebből a szempontból ideje is lenne, hogy produkáljon valamit...*
- Víz van... Ott a butykosom a... bal... oldalamon... *hogy a fenébe mehet ez ilyen rosszul? A beszéddel sosem volt gondja. Hogy ennyire kifogyjon a szuszból, az még neki is új. Esetleg ez a helyzet romlását jelezné? Vagy csak ennyire megvan rémülve? Mindegy, a lényeg, hogy a lényeget elmondta. Ruhát sajnos nem tud előhúzni sehonnan, esetleg ott vannak a ruhacsíkok a szütyőjében, de abba felöltözni aligha lehetne.*


5779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 19:26:59
 ÚJ
>Védőfal Guguru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Guguru végre elérte a szegénynegyedet, bár mikor beérte oda, azt kívánta inkább sose jött volna erre helyre. Szaga ugyan meglepő módon nem volt a területnek, de a mindenhonnan áradó nyomor ereje, még az ő edzett szívét és gyászba öltöztette. Olyan embereket látott, akiket az élet nevű istenség már régen elhagyott, de a kaszás sem oly kegyes még, hogy oltalmába fogadja az élet súlya alatt megkeseredett lelküket. Lehet, hogy nem volt ennyire rossz a helyzet, de épp eléggé volt kontrasztos a gazdagok negyedéhez képest. Elindul a városrész poros utcáin, de minduntalan eltéved az egységes utcákon. Végül mikor beesteledik, megelégeli a ténfergést és betér abba a fogadóba, ami mellett már vagy háromszor elment. *


5778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 19:17:01
 ÚJ
>Qeron Sillerforw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol egy lepukkant kocsmában//

~Kocsmai verekedéseket rendezgetek, hát idáig süllyedtem?~
*A háta közepére se kívánja ezt az egészet. Az ork bizonyára nem lesz boldog amikor felébred, az meg senkinek nem hiányzik hogy szétverje a fogadót. Mindenképpen őrséget kell hívni. Legszívesebben egyszerűen hátat fordítana és kimenne, de nem teheti meg. A családjuk jó hírét kellene keltenie...*
- Elég?
*Kérdezi a fogadóst mikor az belenéz a szütyőbe, de csak a vállát vonogatja válaszként.*
- Rakjatok rendet.
*Arac szavait teljesen figyelmen kívül hagyva parancsol rá meg a leányra. Szerencsére úgy látszik nem tört el semmi, csak borult, de abból elég sok minden.*
- Az orkkal mi legyen?
*Ismét a fogadós felé fodrul a kérdéssel.*
- Volt már rosszabb is.
*Legyint a fickó miközben éppen hajol le hozzá hogy a falnak támassza ültében és nekiálljon bekötni a kezét. Qeron egyelőre vár, vár hogy a párocska nekiálljon a pakolásnak és be is fejezze azt. Valahogy van egy olyan érzése, hogy Aracnak nem igazán fog akaródzni engedelmeskedni.*

A hozzászólás írója (Qeron Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 19:18:10


5777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 18:52:44
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Ahogy elválnak ajkaik, rögtön a férfi arcát kezdi fürkészni. ha egy apró jelét is észreveszi annak, hogy bolondot csinált belőle, itt helyben felkoncolja... Persze csak miután kiharapta a helyéről azt a hazug nyelvét, ami az előbb még olyan nagy átéléssel ölelte az övét. De nem lát semmi szokatlant, mármint azon kívül, hogy úgy lemerevedett, mint aki nem hiszi el, ami történt. Talán tényleg így érez. Ennél az embernél már egyáltalán nem mer biztosat állítani, habár nemrég már az is kezdett beigazolódni, hogy az eddigi beszélgetés folyamán végig igazat mondott, de tudja mit lát. Egy ámulatba fagyott arcot. Nem is, ez még annál is több... Lehet csak képzelődik, vagy a ház résein beszűrődő halovány fények játéka teszi, de mintha a gyönyör ülne ki minden izmára. Pedig még csak nem is erőltette meg magát. Tud ő csókolni, ha nagyon akar, de ez azért nem volt még az igazi. S közben nagyon mélyen, valahol a gyomorszája tájékán elkezd mocorogni egy érzés, ami eddig ismeretlen volt a számára. Zavarba jött. Nem pirulósan, szemlesütve, de zavarba hozta ez az arckifejezés.*
-Igazán nincs mit! *Susogja vissza kéjesen mosolyogva, alig pár centire a szerzetes arcától.* Úgy érzem, most már kvittek vagyunk. *Bólint, mintegy megerősítve saját kijelentését.* Ha meg leszek veled elégedve a kis játékunk közben, még az is előfordulhat, hogy kaphatsz még. *Teljesen előrehajol, egész a füléhez, így a koromfekete, fakó hajzuhatag mindkettőjüket beteríti. Milyen romantikus... csak el ne hányja magát a nagy idill közepén szegény tündér. Lassan kezd sok lenni ez a nyugi, sikolyokat akar, üvöltést, na és persze vért, hogy szép estéje legyen. Nem is bírja türtőztetni magát, úgy mar a csupasz húsba, mint párduc az elejtett vadba. A szaggatott lihegés pedig már nagyon hiányzott neki, alig várja, hogy még többet kicsikarjon áldozatából.*
-Gyenge? *Húzódik el hirtelen. Már épp belelkesült volna, hogy messzebb is elmehet a szokásosnál, de rögtön le is lohasztják a jókedvét. Amit ő akar, a sebek, amiket ő ejt, azok bizony nem apró karcolások vagy zúzódások. Azok olyan roncsolódások, amiket az égieken kívül csak az erős bájitalok tudnak gyógyítani, amiket a legjobb alkímisták kevertek ki. Így viszont a hirtelen jött ötleteinek nagy részét sutba kell vágnia.* Kellett neked megszólalnod már megint? *Sziszegi, és közben olyan lendülettel rántja ki ujjait a sebből, hogy vércseppek szór szanaszét a szobában, a padlóra, a közelebbi falakra és rájuk. Ennyit a tiszta és még használható ruhájáról. Muszáj lesz a közeljövőben kimosni, különben egy életre benne marad a folt, amit nem szeretne. Nem mintha nem mutatna jól a vér az éjszínű anyagon, de olyan látszatot kelt, mintha igénytelen lenne és elhanyagolná a ruhája tisztítását. A csók már úgyis megvolt, most már akár meztelenre is vetkőzhet Lorew előtt, amilyen rossz passzba került, nem biztos, hogy kijut innen élve, akkor meg pont mindegy, mennyit látott... Na, ez még viccnek is rossz, de tényleg le kell vennie a ruhát, mielőtt beleszárad a folt.*
-Most teljesen őszintén! Direkt csinálod ezt? *Kérdezi komolyan. Orrlyukai minden egyes szusszanásra egyre tágulnak, ahogy próbálja visszafogni a felgyülemlett indulatot.* Mondod, hogy van bájital, gondolom nagyszerű, annál izgalmasabb a játék, minél több mindent kipróbálhatok veled. De nem, karcolásokra való az ital. Hát nem felhúztam magam már megint. És még a ruhám is csupa vér! Ez az egyetlen ruhám! Hogy megyek ezek után utcára? Eddig is a gonoszra asszociáltak, ha megláttak, most már le is csukathatnak miattad, mert nincs mit felvennem! Nem tudnál csak egy icipicit nyugton maradni? Csak amíg kibelezlek... *Mondatai élesek, de csak a fülnek fájnak. Ha a kezében lenne az ostor, legalább azzal odacsaphatna néhányat, hogy levezesse a feszültséget, de még az sincs kéznél.* És ne kérj többet bocsánatot! Nem érdekel mit csinálsz, de ha bármit, ami nem tetszik, azt úgysem tudod jóvá tenni egy bocsánattal, úgyhogy felesleges. *Ha ostor nincs, marad a két keze, amivel megint elkezd hadonászni, de most csak a levegőt kaszálja velük. Azt már észre sem veszi, hogy a tőr is kicsúszott közben a padlóból, kisebb gondja is nagyobb annál. Konkrétan az, hogy kezdenek kicsúszni a kezéből a dolgok... Csak a ruhája ne lett volna foltos... Néhány mély lélegzet, és visszanyeri az önuralmát. Amíg üvöltözött, meg hisztizett, addig a szerzetesnek is volt egy kis ideje kipihenni a fájdalmait.*
-Van mosdótál vagy bármilyen ruhanemű a házban? *Kérdezi végül. Még a kínzást is hajlandó felfüggeszteni egy időre, csak a drága anyagot szeretné megmenteni. Nincs még egy olyan ügyes szabó a világon, aki az ő alakjára ilyen szép ruhát tudna varrni.*


5776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 18:44:16
 ÚJ
>Arac Ramholn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Valahol egy lepukkant kocsmában//

*Arac kissé leizzadva, ziláltan, egyre dagadó képpel a bal szeme alatt, vérző szájjal ácsorog a csehó közepén.
Zihálva nézi Fernnét, aki szintén zihálva, és kissé rémülten néz vissza rá. A kocsmáros káromkodik egyet... Fernne pedig rámosolyog a zsoldosra. Ő pedig visszamosolyog rá.
Ekkor nyílik az ajtó, és egy talpig páncélos, címeres férfi lép be rajta. Aracnak fogalma sincs, hogy ez melyik ház, és nem is nagyon érdekli, de él a gyanúperrel, hogy egy magasabb rangú fickóról van szó, akkor pedig akár a kiszűrődő hangokra is bejöhetett, aztán a végén még ráhívja itt a város őrséget, ami végképp nem hiányzik neki.
De hát nem is ő kezdte, és a végén nem is ölte meg az orkot! Inkább az ölte meg őt majdnem...
Fernne a háta mögé rejti a pajzsot, és egy gyors mozdulattal leugrik az asztalról is, amin eddig állt, hogy elérje az ork magasan ülő fejét. A férfi beáll az ajtóba, úgy kérdezi a fogadóst, így nem figyel még rájuk... Arac pedig gyorsan int fejével a nőnek, hogy húzzon kifelé, de nagyon gyorsan, és tűnjön el az egyik sikátorban. Ám mikor Fernne gyorsan leteszi a pajzsot, alig hallhatóan, majd az ajtóhoz surranna, a lovag, vagy legyen akármi, feléjük fordul.
Arac felemeli a kardot... és beleteszi a hüvelyébe. Majd felcsatolja a fokost övére, és kedvesen belerúg egyet a kiterült ork lábába.*
- Csak megtanítottam a cimborámat, hogy ne avatkozzon bele mások dolgába. *kicsit "ezt nem kellett volna" fejjel elhúzza a száját.*- Bár az ujjak nem voltak tervbe véve, de majd valaki visszanöveszti neki...
*Kaján vigyort nyom a férfi felé, és odadobja a maradék aranyát a kocsmárosnak, aki épp, hogy elkapja azt. Sört vett volna belőle, mielőtt éhen hal... de ha már így alakult...*
- A kellemetlenségért... *mondja, majd ismét a lovagra pillant.*
- Ha megengeded. *bök az ajtó felé flegma arckifejezéssel, jelezve, hogy távozna, és utalva rá, hogy nem bírja a "nyafka kis uraságokat".*


5775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 18:21:45
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A kérdés jogos, habár nem olyan egyszerűen megválaszolható. Úgy fest, kicsit jobban bele kell ássa magát, mert most a törpe tűnik kicsit idegesebbnek az optimálisnál.*
- Jó, akkor elmesélem az egészet elejétől a végéig, és akkor nem maradnak kérdéseid. Foglalj helyet nyugodtan *már nyugodt környéken haladnak, alig két utcára lehetnek Isvu régi házától, szóval akár az utcán is letelepedhetnek, nem zavarnak senkit.*
- Rajtam valamiért vérdíj van az alvilági népek körében *vág bele* Ne nagy dologra gondolj, valaki onnét nem kedvel engem, és elterjesztette, hogy van nálam egy értékes kehely, amibe bármit öntenek, az méreggé válik. Nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán ilyen kehely bárhol a világon, de nálam nincs. Azonban ötszáz aranyat kínálnak annak, aki megszerzi tőlem, így... gondolom sejted, hogy nem valami nyugodt az életem. Időről időre akadok össze piti tolvajokkal és orgyilkosokkal, akik ötszáz aranyat akarnak, és ezért viszonylag messzire hajlandóak elmenni. Az egyik ilyen egy vörös hajú hölgy volt, azt mondta, hogy elvezet egy gyógyítóhoz, helyette Isvu pincéjébe vezetett, ahol pedig elkábítottak. Magamnál voltam, de nem tudtam mozogni, és úgy kötöztek ki, hogy kérdésedre feleljek. Végül Isvu mentett ki a szorult helyzetben, elengedett, és azt mondta, hogy amennyiben még egyszer visszamegyek a házba, úgy meg fog ölni. Nem nevezném se rossznak, se jónak, ő csak... egy felfoghatatlan mágikus hatalommal rendelkező hölgy, aki elzárkózott a világ elől. És utálta az idegeneket, akik háborgatják. Csakhogy történt itt egy apró bibi a tervben, miszerint én sosem térek vissza oda. Egy kedves kis tündér úgy írta le, hogy szerelmes voltam a hölgybe, bár ilyen messzire azért nem mennék el, csak... kötődtem hozzá. Talán amiért megmentett attól a vörös hajú orgyilkostól. Nem tudom. Nem is számít. És hát visszatértem, bár korántsem örült nekem még annyira sem, mint amennyire reméltem, mi több, meg akart ölni. Némi bódító füsttel ismét sikeresen elkábított, és biztosra vettem, hogy meg fog ölni, de ehelyett csak... eltűnt. Fél nap múltán a háza előtt ébredtem, csakhogy a viskóból eltűntek a bútorok. Ami még furcsa, hogy igen feltűnő ajtaja volt a rozzant épületnek, egy szép nagy vasajtó, oroszlánfejjel ékesítve. Amikor magamhoz tértem, illetve azóta is már csak egy ócska faajtó van a helyén. És eltűnt a csapóajtó, ami a pincébe vezetett. Viszont, ahogy mondtam korábban is, az nem pusztán egy pince volt, hanem egy hatalmas barlangszerű... barlang, amit szerintem még Isvu számára is lehetetlen lett volna betemetni. Csak gondolom beomlasztották a lejáratot. Már csak a méretei miatt is érdemes lenne kiásni, nem gondolod? Az meg, hogy mit találunk odalent, számomra is rejtély, igazából sosem turkáltam a dolgai között, vagy néztem ott jól szét, elvégre... nem voltam soha abban a helyzetben. De gyanítom éppen úgy üresen fogjuk találni, amilyen üres a viskó is. Esetleg a rozzantabb bútorok lesznek ott üresen, porral fedve. Na mit szólsz? Kiássuk azt a hatalmas pincét?
*Meg akarta spórolni maguknak a teljes történetet, de hát a törpe túl gyanakvó volt, Lorewnek pedig nincs igazából semmi rejtegetnivalója. Ha a törpe ezek után is hajlandó elmenni a szerszámokért, akkor meg fogja várni, majd pedig mehetnek is tovább, hogy rövid séta, és két kanyar után elérjék azt az utcát, ahol... ahol valószínűleg nincs is élet egy hónapja, leszámítva a bogarakat. Régen legalább Isvu itt lakott, bár akkor is csak azok jártak erre, akiket Lorew ide hozott, vagy akik őt hozták. Majd haladásuk irányát tekintve az utca hatodik háza, illetve viskója előtt megáll, majd rámutat.*
- Hát, itt lennénk. Fáradj be, de óvatosan az ajtóval, hajlamos leszakadni.


5774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 18:08:39
 ÚJ
>Qeron Sillerforw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Valahol egy lepukkant kocsmában//

*Meleg van odakint. Még melegebb a vértjében, de ehhez már hozzá van szokva. Kevésbé van hozzászokva ahhoz hogy kétes nevű kocsmákba járkáljon. Márpedig most nincs más lehetősége. Minden valamirevaló lélek elígérkezett már valahová. Vagy a városőrségbe, vagy valamelyik nagy klánhoz, vagy valamelyik nemeshez... Másoktól meg nem is akar és nem is tudna embert lopni. Mi marad? A söpredék... Fáj a szíve hogy idáig kell süllyednie, de a feladat adott neki pedig teljesítenie kell.*
~Sosem lehet tudni...~
*Ezzel nyugtatgatja magát. A "Fekete" is kétes múltú, most mégis társaként szolgálja Úrnőjük ügyét. Azért akárkit nem szólít meg, csak betér egy-két helyre, kér egy-egy pohár vizet, közben pedig felméri a lehetőségeket. Kinézni nem merik sehonnan, valaki azért mert már ismeri, ha nem is őt akkor a házának címerét, a többit pedig visszatartja a páncél és a fegyver. Senki olyat nem talál akit lenne képe Meropea elé vinni.*
~Na, ez az utolsó aztán... A fene vinné, fogalmam sincs mihez kezdek!~
*Látja már a cégért, a bejárat felé lépdel, de megtorpan ahogy valami csattanást hall odabentről.*
~Csak ez kellett...~
*Unott sóhaj szakad fel belőle aztán indul tovább, elég közel van, hogy az ablak előtt elhaladva már hallja amint valakinek az édesanyja foglalkozásáról folyik épp a diskurzus. Csörrenések, csattanások, pár keresetlen szó, kiabálás... Mire belöki az ajtót már nyugodtabb a helyzet, de a kép nem kifejezetten rózsás. A tekintetek rászegeződnek, Fernne ügyetlenül a háta mögé rejti a pajzsot, persze az asztal tetején állva nem sokat ér el vele. Csak a kocsmárosnak derül fel kissé a kedve a címert felismerve.*
- Mi van itt?!
*Dörren fel rögtön, Fernne mozdulni sem nagyon mer, a többi vendég is azonnal visszafordul saját társaságához. Rendben hogy ott áll a lány egy pajzzsal a háta mögött, de valószínűtlen hogy a felfordulást ő meg az ork okozták volna, annál inkább gyanús a fickó aki hallhatóan inkább sietne elfele. Az orkra is vet még egy pillantást, a vérfolt a kezénél nem tűnik bizalomgerjesztőnek. Pallosát nem veszi a kezébe, így teljes vértben egyáltalán nem tart sem a kardtól sem a fokostól. Egyik sem okozhat nagy kárt benne, hacsak nem kifejezetten képzett a forgatója, de többre tartja magát annál minthogy egy lepukkant kocsmában valakitől félnie kellene. Egyelőre marad az ajtóban, így senki nem tud kiiszkolni mögötte amíg nem tisztázza a helyzetet. A fogadósra tekint magyarázatot remélve, nem szereti az előítéleteket, nem fog rögtön arra gondolni hogy az ork a felelős.*
- Verekedtek.
*Rövid gondolkodás után ezzel a tömör magyarázattal áll elő a kocsmáros.*
- Ki kezdte?
- Mindkettő.
*Ez ugyan nem tökéletesen helytálló, de arra gondol hogy ha valaki őt hívta volna tretil takonynak, ő is bemosott volna egyet. Qeron ismét az orkra néz. Vele mit kezdjen? Városőröket kéne hívni, elvitetni mindkettőt, vagy mindhármat... Nem szokása ilyen helyekre járni, nem tudja mi a protokoll egy hasonló verekedésben. A fickóval legalább meg tudná beszélni, hogy fizesse meg a károkat és takarodjon, de mi legyen a zöldbőrűvel? Neki ellátás kell. Akármilyen harc volt is itt, a tény az hogy az ember pár nap alatt teljesen rendbe jön majd, az orknak viszont nem nő vissza a két ujja. Jogos az ilyesmi a harc hevében? Nehéz megítélni.*
- Halljam, hogy volt?
*Ezt már nem a kocsmárosnak hanem a fegyveres fickónak címzi, szeretné hallani az ő szavaival az ő elbeszélésében, aztán majd a fogadós vagy megerősíti, vagy nem.*


5773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 17:39:20
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Részben eléri a célját, ha lehet így mondani. Ez mondjuk csak utólag jutott eszébe, de ezzel a kérésével legalább nem hagyott kétséget azt illetően, hogy az a csók eddigi élete egyik legcsodásabb élménye volt. Ez az apró győzelem persze hirtelen egy értéktelen porszemmé alacsonyodik vissza, amikor fölé hajol a tündér, hiszen csak ebben a pillanatban tudatosul benne, hogy... komolyan gondolta azt a kérést, és most épp teljesíteni fogja a kívánságát. Őszintén szólva valahogy nem tudta elképzelni azt sem, hogy hirtelen meggondolja magát, és visszavonja, amit ígért, viszont... azt sem, hogy hajlandó legyen erre. Esetleg még egy lépcsőfokkal továbbmenni, de ezt már alig fogja fel, hiszen az értelmes gondolatmenetek folyamata abban a pillanatban megáll a fejében, hogy az ajkaik újból összeérnek. Éppen úgy, mint korábban, még a fájdalomról is megfeledkezik, amely immáron a mellkasából is sugárzik, és nem marad semmi más számára, mint a lány jeges ajkai. Érdekes, most sokkal kevésbé volt hideg, vagy... vagy éppen az első alkalom hatására már Lorewé is kihűlt, ezt nem tudná megállapítani. Viszont ha elég soká csinálják, hamar be fog állni a közös hőmérséklet, és onnantól már aligha számít. És persze éppen úgy, mint legutóbb, ezúttal is az elválás a legfájdalmasabb, hiába volt vele tisztában, hogy egyszer ez is be fog következik. Először a nyelveik, majd az ajkaik válnak szét, aztán néhány másodpercig levegőt sem vesz a szerzetes. Nem is pislog, még csak meg se rebben a szeme. Mintha csak teljes egészében megdermedt volna, vagy... megrekedt volna valamelyik olyan pillanatban, amikor még tartott a csók, és most igyekszik felvenni a jelen fonalát. És hamarosan meg is történik egy pislogás formájában, majd néhány pillanattal később vesz egy nagy levegőt, hogy pótolja a hiányt a tüdejében.*
- Köszönöm *a hangja egész halk, és kicsit olyan érzést kelthet, mintha az agya még máshol járna (mi tagadás, így is van), de mivel ez az egész "kérlek"-kel indult, így indokoltnak érzi a köszönetnyilvánítással lezárni. Elvégre mégiscsak szívességet tett neki a tündér. Az már más kérdés, hogy sajnos a boldogság nem tarthat örökké, de hát ezzel tisztában volt, a lány is felhívta rá a figyelmet, hogy utána folytatódni fog a kínzás. Őszintén szólva a szerzetesnek nagyobb fájdalmat okoz, hogy véget ért a csók, mint az, hogy folytatódni fognak a fájdalmak, de mivel ez a kettő gyakorlatilag váltásban volt, így felesleges a különbségeket keresni. A tény, hogy a tündér ezúttal tőr helyett fogaival marcangolja, nem igazán hat vigasztalóan a férfi számára. Főleg mivel attól tart, hogy még folytatni fogja a műveletet, amíg el nem vérzik, vagy más módon bele nem hal a veszteségekbe. Éppen ezért próbálja még idejében felajánlani a bájital lehetőségét, habár olyan kevés levegőből tudott csak gazdálkodni, hogy nem hitte volna, de a lány tökéletesen megértette, mire céloz. Szerencsére akkor a bájitalokról is hallott már, így nem kell magyarázni neki semmit. Mégis csak jó, ha egy tanult valaki cincálja darabokra az embert, mintha... nos, egy ostoba kezei között valószínűleg rég meghalt volna már. A választ figyelmesen hallgatja, már amennyire elmeállapotából futja rá, de még nem tud megszólalni, muszáj néhány nagy levegőt vegyen, és csak utána tudja elhadarni:*
- Bocsánat, csak... biztosra akartam menni... hogy tudd, hogy van... *majd újabb nagy levegők, és hozzáteszi* Nem erős... gyenge bájital...
*Csak hogy biztosan ne áruljon zsákbamacskát, nem alkimista ő, hogy mindenféle varázsitalai legyenek, amik visszahozzák a halálból. Neki csak olyanja van, ami a közepesen súlyos sebeket begyógyítja, de a veszélyesebbekkel, esetleg a halálosakkal semmit nem tud kezdeni. Ezt persze lehetetlen volna elmondani, be kellett érnie annyival mindkettőjüknek, hogy a bájital gyenge. Amikor viszont a tündér ujjai behatolnak a sebbe, elveszti önkontrollja jelentős részét, hiszen megjelenik az agyában az összes borzalmas emlék arról, amikor Syss csinált hasonlókat. Szerencsére szinte semmi ereje nem maradt mostanra, így a teljes kétségbeesése két erőteljesebb rángásban, és egy elhaló kiáltásban nyilvánul meg. Valószínűleg még a folyamat hátráltatásához is kevés, a másik vállánál lévő tőr viszont ezúttal végleg elvesti a funkcióját, érezhetően elereszti a talajt. Illetve Lorew érzi, a lány valószínűleg nem, esetleg látni láthatja.*
- Bocsánat *szuszogja erőtlenül, miután kicsit magához tér a rémületből. Ha a tündér nem vette észre a tőr kiugrását a padlóból, akkor talán nem is fogja érteni ezt, a szerzetesnek viszont nincs ereje elmagyarázni, még félszavakban sem, legalábbis néhány percig. Eddig sem a penge tartotta a földön, hanem saját gyengesége, és a rajta lévő tündér, így talán nem vészes, hogy kiugrott, de ki tudja. Eztán jobb híján remegve várhatja, hogy mire készül a lány, miért vájkál a sebben, amivel jóval nagyobb fájdalmat okoz a férfinek, mint amit a túloldalon a tőr csinált.*


5772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 17:12:45
 ÚJ
>Arac Ramholn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Valahol egy lepukkant kocsmában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Meleg van odakint.
Bár a hőmérséklet még így sem közelíti meg a Wegtoren környéki forróságot, nagyjából olyan ez a fülledt idő, mint a tél nyugaton.
Kicsivel több, mint két hat telt el azóta, hogy a forró, homokpusztákat, és rezgő levegőjű oázisokat hátrahagyva a Wegtoreni Révből elindult a Kikötő felé, hogy aztán Artheniorba vegye az irányt. Most pedig végre itt van.
Arthenior, az elfogadás városa, a folyó hűvös kanyarulatában, ahol megfordul minden jöttment, aki csak megfordulhat. Emberek, elfek, törpök, tündérek, fattyak és orkok... néha néha egy-egy óriás és gnóm... és mélységiből is akad itt bőven. Színes forgatag - pont amilyennek mesélték. De csalódás.
Arac hallott az itteni felfordulásról, a sötét mágiáról, ami a környékre telepedett, és az élőholtak seregeiről - amit nyugaton közel sem vesznek elég komolyan. Egyesek ráadásul csak pletykának, szóbeszédnek tartják - talán csak ezért nem küldött senki erősítést az itteniek számára. De Arac nem volna olyan szerencsés, ha nem kockáztatna egyszerű pletykák kedvéért. No, meg amúgy sem járt még soha keleten, a nagy hegyvonulaton túl. Zsoldosként elég kecsegtetőnek érezte a helyzetet, hogy idejöjjön, aztán majd jól felbérelik, leöldököl egy-két aszott húscafatot, és zsebre vág egy halom aranyat, hogy élete végéig bőszen bujálkodjon és igyon valami lepukkant csehóban. Akár ebben is.
De nem jött be. Legalábbis eddig nem.
Valóban harckészültség van, és valóban történnek az események... de úgy tűnik ezért nem akarnak zsoldosokat bérelni. Túl sok a becsvágyó harcos, aki ostoba módon a halálba menetelne egy kis hírnévért, nem beszélve a kötelességtudó őrökről és nagy kardforgatókról, akik majd most megmutatják, hogy milyen faszagyerekek.
Így Aracnak nem maradt más feladata, mint vértben, karddal a hátán befarolni egy kocsmába, és elinni a maradék pénzét. Wegtoreni, félig bőr félig vas, ujjatlan mellényes öltözete és kreolra barnult bőre bárkinek azonnal nyilvánvalóvá teszi, hogy nem idevalósi. Mint ahogy napszítta, homok szőke, rövidre nyírt, kócos haja, és barna bőréből kivilágító, zöldes árnyalatú, acélszürke szemei pedig azt, hogy igazából nyugatra sem. Tökéletesen zavarba ejtő ez a küllem, mint ahogy a beszédének dialektusa is, amely se nem tükrözi az északi szava járást, és még a wegtorenit sem teljesen... az artheniorit aztán meg végképp nem. Így bár az ember azt azonnal levenné, hogy nem itt született és élt, azt mégsem tudná pontosan megmondani, hogy akkor mégis hol.
De Aracot ez a téma jelen pillanatban egyáltalán nem foglalkoztatja. Nem érdekel, hogy ki mit gondol róla, és az sem érdekli, hogy más honnan jött.
Sem a sarokban ülő, hatalmas ork, sem pedig a tőle jobbra, hangosan röhögő törpe és az ember haverja. De még az a szajha sem, aki nem rég betoppant, hogy igyon egy kis bort, közben kicsit sem leplezve, hogy igazából árulni jött magát.
De Aracnak most ehhez sincs sem kedve, ami pedig azt illeti pénze sem. Utolsó aranyait éppen most nyeli le egy kupa sörben, és talán még kifutja még egyre.*
- Elbaszott egy hely ez az egész. És elbaszott egy helyzet is. *mondja magának rekedtes hangján, miközben szórakozottan körbe lötyböli a sörét a kupában.*
- Eljöttem Artheniorba felfordulni...
- Mitől vagy ilyen szomorú, édesem? Felvidítsalak?
*Tessék, csak gondolni kellett rá egy pillanatra, és a sötét hajú, meglehetősen nagy domborulatokkal bíró, közfoglalkoztatású hölgyemény már ott is van, hogy ráüljön az asztalára, és poharát a kezében tartva kacér pillantásokat vessen felé. Ha mást nem, egy vigyort máris megér a dolog, legalább történik valami.*
- Felvidíthatnál, de csak egy kupa sört tudok adni cserébe. *válaszolja, mire a nő nyomban leszáll az asztalról.*
- Sajnálom kedves, de hiába olyan édes a pofikád, valamiből nekem is ennem kell.
*Beszólna a lánynak, hogy a kocsmáros nem biztos, hogy örülne, ha megtudná amiért itt van, és tartja a száját, ha az benne van egy kis búfelejtésben, de most ehhez sincs kedve. Megvonja a vállát, és beleiszik a sörébe.*
- Az édes pofikák se juttatnak túl messzire. *mondja aztán. A nő már éppen menne tovább, de meghallja a keserű ebszólást, és felnevet.*
- Pedig úgy látom, Te messziről jöttél.
- Egyenesen Wegtoren tüzes pusztaságaiból. *mondja úgy, mintha egy gyereknek mesélne valami fantasztikus történetet, és kicsit még hunyorog is hozzá.*
- Igazán? *fordul vissza felé a lány, és kissé nekidől az asztalnak, majd belekortyol a borába.*- Még sosem jártam Wegtorenben.
- Hogy is jártál volna, hiszen csak egy szajha vagy.
*Egy pillanatig feszült csend, aztán a lányból kirobban a nevetés, és Arac is kicsit felnevet. Alighanem nem az első gonosz tréfát űzik már az utcalánnyal, így fel sem veszi már a hasonló dolgokat.*
- Igen, csak egy szajha vagyok. *mondja aztán kihívó mosollyal.*- Aki egy megkeseredett senkit bámul, akinek még arra sincs pénze, hogy a kupába lógassa a farkát.
*Arac egy pillanatra nagyon csúnyán néz rá, de aztán csak egy halk kis hang kiadása közben elvigyorodik.*
- Egy felvágott nyelvű szajha.
- Egy senkiházi zsoldos.
- Nocsak! *néz a nőre elismerően.*- Miből gondolod, hogy az vagyok?
- Wegtorenből jöttél, Artheniorba, amely most köztudottan veszélyes hely, de még sincs elég pénzed, habár egy szép nagy kard lóg le a hátadról. Azért, mert aranyért harcolsz, amit itt nem kaphatsz meg, pedig ebben reménykedtél.
- Hm... egy okos szajha.
- Bizony ám. *somolyog a lány az orra alatt, majd felemeli a poharát és beleiszik.*
- Na és mond csak Te okos kis szajha...
- Fernne.
- Tessék?
- A nevem Fernne.
*Arac egy ideig csak fürkészi a lány arcát. A rózsaszín, ruganyos bőrt, a barna hajzuhatagot és a fekete, szinte mély kút hatású szemeket...*
- Arac. *mondja aztán, elnyomva egy félmosolyt. Már épp nyitná a száját, hogy tovább beszél, amikor hirtelen a fogadós lép melléjük, és a nőhöz fordul.*
- Fernne, már megmondtam neked, hogy csak akkor jöhetsz ide, ha nem dolgozol! *fog bele máris a férfi, mire Arac azonnal felpattan, hangos székcsikorgás közepette.*
- A hölgy velem van.
- Akkor mind a kettőtök távozhat.
- Fernne nem dolgozott, csak beszélgettünk...
- Semmi baj. *érinti meg a férfi mellkasát a nő, mélyen az acélos szemekbe nézve.*- Már amúgy is megittam a bort.
*Kissé ellágyul a harcos tekintete... aztán pedig elsötétül, ahogy a fogadósra néz.*
- Lehet, hogy csak egy szajha, akit ki lehet küldeni, de ha indokolatlanul...
- Attól míg, hogy a Te kípödre nem szomjazutt, másukat is próbált líprecsalni ez a némbör... *terem hirtelen mellettük az a tényleg bazi nagy ork, aki eddig csak a sarokban ücsörgött.*
- Te aztán végképp ne szólj ebbe bele, tretil takony. *jellemzi nagyon kedvesen a hatalmas, zöld hímet, majd már fordul is vissza a fogadóshoz, hogy meggyőzze Fernne jelenlegi bűntelenségéről, mire az említett nő felsikolt, és a következő pillanatban Arac már repül is át a kocsmán, s egy asztalt felborítva zuhan be a bútordarab és a fal közé.
Zúg a füle, és sajog az állkapcsa, s egy adag vért is kiköp a padlóra. Ám amennyire fáj mindene, és amennyire csillagokat lát, annyira dühödik fel és egy jó adag adrenalin löketnek köszönhetően már pattan is ki az asztal mögül, közben hátáról kihúzva a kardot.*
- Hogy a jó k... *és itt egy meglehetősen csúnya szóval illeti az ork szülőanyját, majd már lendületből rohamozásba is kezd, miközben Fernne ismét felsikolt, a fogadós pedig heves tiltakozások közepette vetődik el az útjából. Az ork már várja... Arac pedig a magasba lendíti a kardját... ami megakad egy, az övéhez hasonló alkarvédőben, hogy az ork pusztakézzel elkapja a pengéjét a keresztvas felett, kitépje a kezéből, és a földre hajítsa.*
- Mi a szar vagy Te?
*Suhan egy hatalmas, zöld, karmos kar, és Aracnak éppen, hogy sikerül kitérnie előle. Az oldalához nyúl, és lecsatolja a fokost, majd már üt is vele az ork felé... de a fegyver nem elég, hogy nem találja el elég mélyen a hímet, még be is szorul a furcsa, fa és fém kombinációjú vértjébe.*
- A franc...! *esik hanyatt a zsoldos, de mielőtt agyon taposhatnák, sikerül felpattannia, s szerencséjére épp a feje mellett suhan el a saját harci fokosa, hogy az előtte lévő asztalba álljon. Arac nyomban odaugrik, de ekkor már hallja maga mögött a begyorsuló, óriási csizmákat. A fegyver beszorult.
De a sörös kupa épp jó arra, hogy fejbe dobja vele az orkot, és még jobban feldühítse. Ez meg is történik, a férfi pedig közben átugrik az asztalon, és a másik irányból próbálja kiszedni a fegyvert... miközben megérkezik az ork, és asztallal együtt máris a fal felé kezdi tolni őt.*
- Azonnal hagyjátok abba! *hallatszik valahonnan a fogadós hangja. Arac szívesen abbahagyná... mivel pillanatokon belül ki fog lapulni. De ekkor lazul a fegyver, és... megvan!
Máris emeli a fokost, lendít és... vér egy kis üvöltéssel.
Két karmos ujj repül a földre, és egy egyre erőszakosabb hörgés dörren a háta mögül, ahogy a megállt asztaltól elnyargaló férfi a kardja után rohan.*
- Elpusztítlak Te rohadt embör! *indul meg utána a hím, és már le is csatolja oldaláról a tényleg megdöbbentően óriási pallost. Arac megáll vele szemben, végre kardjával és fokosával a kezében... de nagyon nem tetszik neki a látvány. Főleg, amikor az ork megindul, mint egy megrémült drahun. Elkezd törni zúzni, mire Arac megpróbál kitérni az útjából. Egyre kevesebb és kevesebb eséllyel.*
- Nem szeretnéd... inkább... ezt... megbeszélni? *kiáltja, miközben újabb és újabb csapások elől próbál kitérni. Ilyen erő ellen nem sokat ér az ő karja... ha egyszer eléri a pallos, hiába emelné fel a saját kardját, azzal együtt hasítaná ketté az ork.*
- Igyunk meg... egy sört...
- De nem itt! *hallatszik valahonnan a kocsmáros bekiáltása, amin Aracnak kedve támad röhögni, ha nem éppen olyan helyzetben volna, hogy a sarokba szorul.
Az ork meg persze jön tovább. Bőszülten tornyosul a férfi feje felé, Arac meg hirtelen azt se tudja mihez nyúljon... amikor egyszerre fémes koppanás hallatszik. Az ork megáll, és döbbenten fordul meg, hogy a háta mögött, az asztalon álló Fernnével nézzen farkas szemet, akinek egy egész pajzs van a kezében, melyet valószínűleg a falról szedhetett le. Látszik, hogy a hím mondani akarna valamit, de Arac ezt a lehetőséget kihasználva felpattan, és kardja markolatával tiszta erőből halántékon vágja az orkot, mire az végre hang nélkül összecsuklik, és eszméletét veszti. De valószínűleg nem túl hosszú időre.*
- Hát öhm... *néz végig a kocsma felborogatott asztalain, a kezében pajzzsal álló szajhán, a fejét fogó és csóváló fogadóson, meg azon a pár vendégen akik fogadásokat kötve jól elszórakoztak a kis csatájukon...*
- Fizetnék.


5771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 16:54:53
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Hrothgaar megindul a szerzetes után aki ment közben mesébe kezd. Mesébe egy leányról, egy pincéről, és...*
- Na álljunk meg egy *kis szünetet tartva folytatja* szóra.
*Azzal meg is áll és egyenesen a csuhás tekintetébe fúrja magáét.*
- Ez valami szemérmetesség elleni kicsapongás volt egy bűnbarlangban, ahol emberek állatokkal, férfiak férfiakkal, nők nőkkel létesítenek... kapcsolatot? Kikötöztek? Te kérted, vagy leütöttek előtte?
*Látható a törpén, hogy kavarognak a gondolatai.*
- Már ne haragudj, de ha valami szodómia, vagy olyan idétlen aberrált szokásokról van szó, akkor engem felejts el. Nem szeretném, ha valami szőrősszájú kecskehupákoló megpróbálna betörni engem, mert akkor én töröm be a képét, ezt bizton mondom.
*Jobb az ilyet még idejében tisztázni, annyi szent. Hrothgaar egyedül a nőket tűri meg a paplan alatt, ebből nem enged. Ő nem az a fata szabados lelkű városi díszpolgár, akiből manapság egyre több mászkál az utcákon.*
- Nekünk odahaza ez ellen törvényeink vannak...
*Jegyzi meg sokatmondóan. A szerzetes mondandóját tovább hallgatva azonban részbe megnyugszik lelke.*
- Hmm... *morrant egyet még amolyan durcásan* Ha eltűnt, eltűnt. Lehet az égiek keze van benne és elvitték, amiért ki akart téged _filézni_...
*Veti oda szinte foghegyről, kissé talán epésebben a kelleténél.*
- Vár meg itt, hozom a felszerelést.
*Mondja a törpe és pár percre felszívódik, csak hogy ásóval, csákánnyal és lapáttal érkezzen vissza. A szerszámok mind be vannak bugyolálva egy kopottas pokrócba, csupán fejük látszik ki.*
- Itt is volnék. Nézzük meg azt a bejáratot akkor. Bár őszintén remélem hogy valóban nem valami bűnbarlang bejáratát nyittatod fel velem. Ha csontok és kínzóeszközök kerülnek elő, én filézlek ki a nőcske helyett, ezt megígérhetem. A Thargokkal nem lehet a bolondját járatni...
*Morog maga elé Hrothgaar, és morcosan néz a csuhásra. Fejével biccent, hogy a másik mutassa az utat, ő majd követi.*


5770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-09 16:39:50
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Lorew egyetlen mentsége a rengeteg értelmetlen, egymás után dobált tagmondatnak, amiknek felsorolását már nem először játssza el, hogy egész értelmes magyarázattal tud szolgálni: azért fogalmazott ilyen furcsán, mert neki akart kedvezni és nem akart megszegni egyetlen szabályt sem. Kedves. Legalább nem hiába járatja a száját, és most nem csak közvetett eredménye van. Általában ha elsorolja a feltételeit, az elvárásait, na és persze lefesti, mi vár az áldozatára, a legtöbben meg sem mertnek mukkanni, nehogy kerek egész mondatokat mondani. Ez ismét egy jó pont a mai estének. Attól félt, teljesen feleslegesen bízott egy pletykában, kérdezte ki a városlakókat, merre találhatja azt a bizonyos alakot, rágta át magát azon a mocskon, ami idáig vezetett, csupa olyan dolog, amitől felfordul a gyomra. De kibírta. Erre kiderül, hogy nincs kehely, ami az egész útjának megkoronázója lett volna. A felbecsülhetetlen értékű kincs helyett azonban valami teljesen mást kapott, ami még akár jobb is lehet, mint egy kopott kupa: egy izgalmas estét. Egy játékszert, aki tökéletes ahhoz, hogy ne unja halálra magát. Épp eleget üvöltözik és könyörög, de közben mégis teljesen máshogy éli meg a kínzárt, mint az eddigiek. Arról nem is beszélve, hogy alig kap levegőt, és azt a keveset sem használja fel hasznosan, mert sokkal fontosabbnak tartja, hogy szépeket mondjon kínzójának. Hát melyikük az őrült? És a kívánság még csak ezután következik... Látja, hogy a vállába állított tőr felé pislog, nem lepődne meg, ha arra kérné, hogy húzza ki és tegye rendbe a sebet. De ezen kívül el tud képzelni még teljesen reális dolgokat: egy kis ételt, italt kér; friss levegőt; üljön rajta máshogy vagy máshova, mert ez már kényelmetlen és még sok ilyen apróságot. Viszont ami a valóság, az soha meg nem fordult volna a fejében.*
-Te tényleg élvezted azt a csókot... *Most már semmi kétség, ez az ürge teljesen meg van zakkanva. De nem vitatkozhat, megígérte, hát kénytelen betartani a szavát. Lassan a szerzetes fölé hajol, majd ajkait finoman a másikéhoz érinti. Még a nyelve is útnak indul, nem olyan vadul ugyan, mintha szeretők lennének, de azért felfedezi a másik száját, persze csak módjával. Ha már csók, akkor legyen csók, ilyen furcsa figurához úgysem nagyon lesz szerencséje. Ha nem lenne mindkét keze könyékig csutakos a vértől, akár egy bizarr szerelmespárnak is beillenének. Mondjuk így meg egy nagyon bizarr szerelmespárnak. Hallott ő már olyan kapcsolatról, ahol közös megegyezésen alapult egymás kínzása, de boldogok voltak együtt... És ezek után még mindig őt titulálják őrültnek! Mindegy is, most jobb, ha nem kalandoznak el a gondolatai. nem hitte volna, hogy ilyen kellemes lesz. Na nem maga a csók, hanem úgy minden más. Az alvadt vér íze, amit a másik nyelvén ízlel; a hűvös ajkak, amikből már teljesen kiszívta az életet és az az abszurd hangulat, ami körbelengi az egész jelenetet. Ha Lorew nem szakítja meg, akkor percekig is eltart, mire véget ér, pont úgy, mint az első. Ahogy elhúzódik, még erősen ráharap az alsó ajkára, és ugyan vér már alig csörgedez benne, azért a húsnak is van egy különös zamata.
Talán ez adja neki az ötletet, talán más, de ahogy folytatja félbehagyott munkáját, nem tud elvonatkoztatni a hústól, és muszáj még harapnia. Nem nagyot, alig másfél-két centis átmérőjű kör keletkezik a harapás helyén, hiszen az egész lány, beleértve az állkapcsát is, igen aprócska az átlaghoz képest. Ez ugyan nem nagy vigasz annak, akiből ép kiharapta ezt az "aprócska" darabot, de mégis csak jobb, mintha egy ork erős állkapcsa marcangolta volna szét. Csodálattal gyönyörködik mindabban, amit eddig alkotott, de ez a csoda nem tart sokáig, megint megzavarják.*
-Majd én szólok neked, ha elájulsz. Hidd el, tudom mik az első tünetei a közelgő ájulásnak, de te eddig egyiket sem produkáltad. Nyilván a te bajod, hogy ilyen erősen kapaszkodik az elméd a valóságba, de amíg ennyire itt vagy, amit ugye a nyüszítésed is tökéletesen alátámaszt, addig nincs szükséged semmilyen bájitalra. *Beszéd közben többször is meg kell törölnie a száját, amiből folyamatosan folyik a vér, mintha nem is másé lenne, hanem ő kezdett volna el vérezni belülről.* De azért köszönöm az ötletet, ha már nagyon el akarnál távozni az itt és mostból, akkor használni fogom az italt, de addig még tarts ki. *Nyelvét körbefuttatja a fogai által vájt mélyedésben. Rengeteg vér szabadul a felszínre, jóval több, mint az eddigi sebeknél, de még ezt sem nevezné életveszélyesnek. Nem artériát harapott át, csak vénát, és ezért csak szépen szivárog, amit kordában lehet tartani, már ha kell, de egyelőre arra sincs szükség. *És akkor most jöjjön a lényeg.* Két ujjával lassan belenyúl a sebbe, körmeivel utat keres magának befelé, a csont irányába. A váll szélébe harapott, ahol közel van a kulcscsont a felszínhez, úgyhogy ha Lorew nem túl izmos vagy zsíros, nem kell sokáig matatnia, hogy ujjai hegyével megérinthesse a csonthártya érzékeny felületét.*


5769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 22:04:47
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Úgy tűnik, sikerült neki végre olyat mondani, amivel a tündér is egyet tud érteni. Ezt azért igen nagy eredménynek tudja be, de persze... nem szeretné elbízni sem magát, inkább csak várja a fejleményeket. Pláne mivel lehet, hogy nem kéne tovább erőltetni a csókos témát sem, megtörtént, szép volt, elmúlt, felesleges beszélni róla. Lorew is csak egyre inkább összekeveredik tőle, egyszerűen fel nem foghatja, hogy egy ilyen apróságnak hogy tud jelentőséget tulajdonítani, miközben éppen élve felboncolják. Ez teljességgel értelmetlen... Még ha a világ üzenete is a tündér, hogy van értelme élni... És végül is teljesen rendben van az üzenet, mert nem könyörögne az életéért, ha nem lenne fontos neki. Bólint egyet a lezárásra, mintegy jeléül, hogy tudomásul vette.*
- Én... én nem szeretnék olyat mondani, amit nem akarsz hallani, de... közben pedig hazudni sem mernék, elvégre azt megtiltottad... valamit pedig... muszáj válaszolnom. Sajnálom, ez tűnt a legjárhatóbb útnak.
*Bár maradéktalanul nem látja rossz dolognak, hogy végre volt különbség aközött, ami a őszinte válasz, és amit a lány hallani akart, hiszen... így legalább megbizonyosodhat arról, hogy őszinte vele. Vagy... legalábbis innentől talán lesz egy ilyen sejtése is az egyes válaszok hallatán, hogy a szerzetes igazat mond. Ennyiből talán már megérte... Bár ebben a helyzetben lehetetlen rendesen, és logikusan átgondolni a dolgokat, jobb híján reménykedhet. A következő dolog már inkább érdekes, mivel azzal nyerhet egy kívánságot, amiről még azt sem tudja, mi lesz. A tündér pedig kegyes, és megadja neki a lehetőséget, mire picit el kell tűnődjön.*
- Bármit kérhetek, amivel nem próbálok kibújni a kínzás, és... ilyesmik alól? *pillant fel újra a tündérre, és igenlő válasz esetén a vállára terelődik a pillantása. A tőr, ami benne van, már alig tartja. Illetve valószínűleg semennyire, nem azon múlik, hogy nem tud sehová menni. Ezzel szemben egy olyan sérülés, amiből valószínűleg azóta is szivárog a vér, ami miatt idővel el fog ájulni, aztán belehal. Gyakorlatilag a tőr szerepe jelentéktelen ahhoz képest, amekkora kárt okozhat a tündér játékában, szóval talán nem számítana a kínzás elkerülésére szőtt tervnek, ha azt kérné, hogy vegye ki a vállából a pengét, és legalább részben lássa el a sebet. Kösse be, és ilyenek, hogy ne vérezzen el. Mindenki jól járna, a tündér is, mert Lorew tovább maradna eszméleténél, és a szerzetes is mert... mert nem vérezne el. Szóval ebben a helyzetben ez az egyetlen logikus kívánság.*
- Akkor kérlek... azt a csókot megismételhetnénk?
*Nem egészen biztos benne, hogy ez volt a gondolatmenetének a vége, de ez olyan hirtelen jött ötlet, hogy képtelen volt útját állni. Az a tőr ellesz még a vállában, meg ha úgyis közös érdek, hogy az a seb ellátásra kerüljön, akkor idővel bizonyára a lánynak is fel fog tűnni. Ha pedig élve megússza a kívánságot, akkor jöhet az újabb lépcsőfok, mert úgy látszik, a tündér sosem fogy ki az ötletekből. Egészen addig nem fogja fel, mi is jutott eszébe, amíg el nem jut a fájdalom az agyáig. Sőt, talán még akkor sem, csak mikor a saját üvöltésének enyhülő fázisában meglátja, ahogy a lány kiköp... egy darabot belőle. Erőt vesz rajta a szédülés, és habár megígérte, hogy igyekszik nem elájulni, ha mástól nem, hát a tudattól, hogy a tündér... kiharapott belőle egy darabot...*
- El fogok ájulni *igyekszik minél érthetőbben mondani, bár nem tudja, mennyire sikerül a nyöszörgés, és a fogcsikorgatás közepette* Kérlek figyelj... könyörgök... a végtelenségig is elnyújthatod ezt... a szütyőmben van bájital... zöld... kérlek, szükségem van rá, különben elvérzek...
*Habár nem akarta a bájitaltémát feldobni, mivel azzal valóban sokszorosan élvezkedhet a lány a kínjain, mivel a sebek pillanatok alatt begyógyulnak. Már amelyik... Meg nem is igazán jutott eszébe. Igazából bárhogy is, nem gondolt bele komolyan, hogy a tündér esetleg élne ilyen lehetőséggel, és emiatt nem maradt ideje elmagyarázni, csak abban bízik, hogy a lány félszavakból is megértette. Persze ha a szerzetes ilyen virgonc, akkor még valószínűleg nincs az ájulás küszöbén, de ha egyszer odakerül, már nem lesz ideje szólni. Nincs sok választása, bízik a tündér kegyelmében, ugyanis a beszéd helyét újból átveszik az elhaló nyögések, és persze a zihálás. Megint kifogyott a levegőből, pedig most nagyon kéne szívja és fújja a fogai közt, mivel az valamennyire enyhítené a vállából sugárzó friss fájdalmat is.*


5768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 20:31:39
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Halvány, elgedett mosolyt fest ajkaira a tudat, hogy talán mégsem annyira reménytelen a férfi, mint elsőre tűnt. Nem egy lángész, és még életképesnek sem mondaná feltétlenül, de kezdi belátni és elfogadni a hibáit, ami az első lépés lehet a megfelelő felé. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy további leckéket adjon, de volt értelme vért ontani. Mindig is tudta, a fájdalom és a félelem a legjobb tanítók.*
-Ha ezt sikerül belátnod, akkor talán nem is vagy annyira fejlődésképtelen. *Tűnődik el fejét kissé félrebillentve. Jó emberismerőnek tartja magát, de ma egyre többször érzi azt, nincs tisztában a mondatok mögött rejlő gondolatokkal. Még mindig hihetetlennek találja, hogy élvezte az érintését, pláne, hogy csókról volt szó, de mégis... annyira határozottan állítja, még a fenyegetései ellenére is, hogy a végén még elhiszi, hogy vannak annyira zakkant lények, akik akár mint nő is rá tudnak nézni, nem csak mint gyilkos. Mondjuk neki az utóbbi jobban tetszik. Ahhoz nem ért, hogyan kell nőnek lenni. Ha abból áll, hogy rövid szoknyákban és kivágott blúzokban jár, miközben minden kérdésre csak bután pislog, akkor nem is kér a női létből. Inkább marad egy fekete folt az utcákon.*
-Igen, arra... *Bizonytalanul méregeti a szerzetest. Vajon megint csak hülyét csinál belőle. Csak nem ilyen bátor, főleg, hogy az előbb még könyörgött és rimánkodott neki. Senkinek nem szokott ilyen pimaszulmegeredni a nyelve a halál közelében. De komolyan sem gondolhatja...* Mindegy is, ha ilyen beteg vágyaid vannak, én nem fogom kielégíteni őket. *Zárja le a témát, mielőtt még jobban összezavarja saját magát. Már rég eltértek a tárgytól és ahelyett, hogy a nyúzás utáni lépésen gondolkodna, leakadt egy hűvös csóknál és egy kis vérszívásnál. Azon meg már meg sem lepődik, hogy megint magyarázkodásba fullad a beszélgetés. Vagy neki nehéz a felfogása, vagy Lorew fogalmaz félreérthetően... És hát nyilvánvaló, hogy az utóbbi.*
-Akkor minek mondod, ha biztosan nem azt akarom hallani? *Kérdez vissza.* Én azon vagyok, hogy elégedetten és kielégülten távozzak ebből a házból, de ha direkt ellenem dolgozol, azzal a saját éjszakádat pecsételed meg, remélem tisztában vagy vele. *Sziszegi dühösen az arcába.* Én mindent megteszek, hogy ne kelljen megölnöm a végén, de ha így folytatod, puszta kézzel kaparom ki a szemedet és megetetem veled, hogy láthasd, amint feltépem a gyomrodat... *Na jó, ez talán kicsit sok volt, de megint elragadta a hév. *Szóval vagy együttműködsz velem, vagy hagyom a nyomorult kérdéseimet, és egyszerűen kivégezlek. Remélem felfogtad, mert többször nem figyelmeztetlek. *Nem ez az első, hogy fenyegetőzik, de lassan kezd elfogyni a türelme, és akkor mindent valóra vált az eddigi ígéreteiből, ami nem lenne valami szép látvány.*És megint felidegesítettél... De ha már egyszer megengedtem, megpróbálkozhatsz valami értelmessel. *Most már kicsit bánja, hogy ilyen engedményt tett, de nem hazudtolja meg magát. Ha bármi elfogadhatót mond, akkor még a kérését is teljesíti, de aztán folytatja a kínzást, hogy végre a saját lelki nyugalma is visszatérjen.
Türelmesen végighallgatja a kis előadást, és be kell látnia, egész sok értelem szorult abba a torzonborz kobakba. Nem sok, de több, mint amennyit ennyit gondolt.*
-Ha jól értem, és gondolom jól értem, azért nem azt mondtad, amit hallani szeretnék, mert az nem lett volna igaz, hazudni viszont nem akartál, mivel azért már kioktattalak. Kedves tőled, hogy nem küldtél zsákutcába hamis személyleírással. *Bólint, majd rövid szünet után hozzáteszi.* Tudod mit? Nem szeretnék hálátlannak tűnni, úgyhogy, ahogy ígértem, lehet egy kérésed, mielőtt folytatom a munkát. *A lány kifejezetten jó tanár. Nem csak megbüntet, ha rosszat tettél, de meg is jutalmaz, ha jót cselekedtél, ezzel is elősegítve, hogy ezeket a cselekedeteket részesítsd előnyben. És nem utolsó sorban, kíváncsi is, mit szeretne a férfi, mielőtt ismét a fájdalom és a kín ösvényére vezeti. A rossz hír viszont az, hogy kehely az nincs. Nem tartja valószínűnek, hogy hazudna, főleg ezek után, úgyhogy kénytelen lesz elfogadni, hogy feleslegsen jött ide.*
-Sajnálatos félreértés... *Dünnyögi maga elé, miközben az arca előtt forgatott tőrtnézi.* Így viszont te maradsz ma a játékszerem, hogy ne legyen túl unalmas az estém. *Küld egy sokat sejtető mosolyt a földön fekvő felé.* Mivel is folytassuk? Az ujjak levágása jó móka szokott lenni, és egy kellemes átvezető lenne a nyúzás után, de félek, annyit ücsörögtem már a könyökhajlatodban, hogy teljesen érzéketlenné váltak a végtagjaid. *Kezd el hangosan gondolkodni.* Az arcot viszont szeretem a végére hagyni, annyi kiálló részt lehet formára vágni, hogy szép levezetés mondjuk egy csontozás után. Így viszont nem marad sok választásom. *Vakarja meg az állát csalódottan. Néhány percig gondolkodik, hátha eszébe jut valami új, ami még feldobhatja a dolgot... És eszébe is jut. Már próbálkozott hasonlóval, de sosem esett igazán jól neki, most viszont kedve támadt hozzá.* Mi lenne, ha a tőrt félre raknánk egyelőre? *Kérdezi vigyorogva. A fegyvert visszacsúsztaja a helyére, majd lassan Lorew mellkasa fölé hajol.* Bocsátsd meg a tapasztalatlanságom, de ezt még nem csináltam sokszor. *Majd ajkait szétnyitva beleharap a még ép vállába. Móhon issza a drága vért, mely már az első harapásnál elárasztja a száját, és addig marcangolja, míg egy méretes húsdarabot ki nem szakít a testből, majd félreköpi. Megenni nem fogja, az gusztustalan lenne, viszont a hatalmas sebből csak úgy dől a vér, aminek a látványa gyönyörrel tölti el. Óvatos volt, nem harapott át semmilyen fontos artériát, de azért ez a vérveszteség sem lehet kellemes.*


5767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 14:38:10
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Habár Lorew valóban igyekszik, sajnos azzal egyet tud érteni, hogy mindez nem igazán látszik meg a dolgok alakulásán, így hát... Olyan, mintha nem is igyekezne. Nem tud vitatkozni a dologgal, így jobb híján indokoltnak érzi kifejezni az egyetértését.*
- Sajnálom, szánalmas vagyok, és fejlődésképtelen *bízik benne, hogy a lány legalább ezzel az eggyel egyet tud majd érteni. Jelenleg így is érzi magát, meg hát... olyan rémesen nagy fejlődést sosem mutatott élete során, sem harc, sem mágia, sem pedig jellem terén, így hát még csak nem is kell úgy éreznie, hogy hazudott. A következő kérdésre legszívesebben bólintana, de igyekszik mellőzni mindenféle mozgást, helyette inkább annyit mond:*
- Igen. Arra vonatkozott a kérdés, ugye?
*Mert hát valami olyasmit kérdezett a lány még korábban, hogy milyen volt. Ezt pedig közvetlenül a csók után, hát Lorew alapvetően úgy gondolta, hogy arra vonatkozik. Előfordulhat mondjuk, hogy úgy mindenre értette, ami eddig történt, akkor sajnos ismét butaságot mondott. Előfordul... Ellenben a következő irány cseppet sem tűnik jónak. Újfent úgy fest, hogy nem fogalmazott elég tisztán, de hát ezért kizárólag magát okolhatja.*
- Engedelmeddel sosem merném azt állítani, hogy tudom, mit szeretnél hallani, csak... csak hogy amit mondok, az biztosan nem az. De... akkor már élnék a lehetőséggel, ha szabad *elvégre ami ezt az egészet roppantul csábítóvá teszi, hogy nem jár levonás a rossz válaszért. Legalább a tündér nem helyezett kilátásba büntetést, amennyiben nem sikerülne neki valami boldogítót mondani. Rövid gondolkozás után persze rájön, hogy esélye sincs igazán nagy volumenű dolgot mondani, csak azok az apróságok vannak, amiket a tündér már a tudtára hozott. De ha nincs jó, ló lesz a szamár is...*
- Nos, ha azt akarnám mondani, amit hallani szeretnél... *tűnődik el, és elkezdi az elejétől sorra venni a dolgokat* Valószínűleg bocsánatot kértem volna a tiszteletlenségemért, éppen úgy, ahogyan tettem. De talán kiegészítettem volna azzal is, hogy innentől soha senkivel nem leszek tiszteletlen. Persze ez valószínűtlen, szóval nem mondtam. Ellenben mondhattam volna azt, hogy nálam van a kehely. Nem nálam, az túl nyilvánvaló hazugság, de... mondjuk el tudlak vezetni oda, vagy ilyenek *itt egy kis szünetet kell tartania, mert egész testében megborzong a gondolatra, hogy ilyen próbáljon megszökni a tündér elől, és esetleg kiderüljön, hogy nem mondott igazat. Bele sem akar gondolni, mi történne akkor* Vagy háríthattam volna másra. Nemrég tanácsolta valaki... mondjam, hogy egy tolvaj ellopta, adjak nevet, kinézetet, és... Ne is beszéljünk ilyenekről. Nem akarok belegondolni sem...
*Egy kívánság sem érhet annyit, hogy tovább gondolkozzon, ilyen dolgokon. Éppen hogy arra akart utalni, hogy őszinte a tündérrel, és véletlenül sem csak teszi neki a szépet, ahogyan korábban amaz állította. Ellenben a kehely kérdését jobban veszi, mint azt a szerzetes remélni merte volna. A kérdésre sajnálatos módon nem tud válaszolni, mert amint a penge közel ér a szeméhez, olyan mozdulatlanná dermed, hogy beszélni sem mer. Talán soha életében nem volt még ennyire megrémülve, hiszen egyetlen rossz mozdulat, és elveszítheti a szemét. A torkából fuldoklásszerű hangok törnek csak fel, és imádkozik, hogy a tündér elvegye a tőrt a szemétől. Amennyiben ez megtörténik, úgy néhány nagyobb levegővétel után kipréseli:*
- Sajnálom... nincs kehely... nem tudok... nincs választásom...
*Elvégre örömmel átadná a kelyhet, ha nála lenne. Bármilyen más kelyhet is örömmel átadni, meg úgy nagyjából bármit, ami nála van, de hát... kehely történetesen egy sincs nála.*


5766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 13:43:36
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Idyának nem áll szándékában ellenszenvet ébreszteni bárkiben. Tud kedves és megérző is lenni, ahhoz csak az kell, hogy a partnere is hasonlóan gondolkozzon. A kölcsönös tisztelet a kulcsa mindennek. Lorew tiszteletlen volt vele, ennek az árát szenvedte az elmúlt percekben. De ettől függetlenül szívesen beszélgetne vele, már ha válaszolna, de amíg ő elmeséli a lelki világát, a szerzetes csak egy-egy szót képes kibökni, azokat is a legváratlanabb pillanatokban.*
-Igyekszel? *Szalad fel a szemöldöke egészen a frufruja mögé.* Ilyen az amikor igyekszel? Legalább egy kicsit, egy icipicit megerőltethetnéd magad, hogy hiteles legyen ez az állításod. Nekem cseppet sem tűnik úgy, hogy igyekszel. Mint aki direkt fel akar idegesíteni az ügyefogyott viselkedésével. *Meglepően nyugodtan kezdi, de megint egyre haragosabb. Amit nagyon nem bír az a pofátlanság, és úgy érzi, a férfi ezzel teljesen tisztában van, azért viselkedik úgy, ahogy.* Nem volt már elég, nem üvöltöztem eleget. Nem szeretnék idegbeteg hárpiának tűnni, de ezt hozod ki belőlem. Egy normális mondatod nem volt még, de azért szeretnéd, ha életben hagynálak. Egy ilyen embert bűn lenne életben hagyni, csak önkényesen rontanád a levegőt. *Ideges, már megint. De legalább nem kiabál, ami nagy előre lépés az előző jelenetekhez képest.*
-Várj! A csókra gondolsz? Az volt neked csodálatos? *Ez őszintén meglepi. Hideg ajkai sokféle reakciót ki szoktak váltani az emberekből, hiszen sok áldozatát végigcsókolta már a halál eljövetele előtt, de a legtöbben undorodtak tőle, vagy sokkot kaptak. Vagy mindkettő. De csodás még nem volt... Nem is számít, még azt is el tudja képzelni, hogy a fájdalom miatt beszél félre. Van, akinek az agya ezzel védekezik a szörnyűségek ellen, ez sokkal valószínűbb, mint az, hogy komolyan is gondolta a szavait.*
-Azt hiszed tudod, mit szeretnék hallani? *Ül ki a kéjes mosoly halott arcára. Ismét kíváncsivá tették. Lehet, hogy csak a kínzást akarja elodázni a kijelentéseivel, de nem baj. Ideje van bőven, előbb elbeszélgetnek, majd aztán folytatja. Neki mindkettő ugyanolyan szórakoztató.* Mesélj! Mit mondanál, ha azt mondanád, amit hallani szeretnék? *Megint az arcához hajol, egészen közel. A lánynak mániája, hogyha beszélget valakivel, és az a valaki történetesen a játszópajtása, akkor belemászik az arcába, erősen megsértve a magánszféra fogalmát. Most sincs ez másképp, úgy lehel a szőrös arcba, mintha ellenőriztetni akarja, érződik-e az ebéd a leheletén.* Kötve hiszem, hogy tudsz olyat mondani, ami tényleg hatással lehet a kedvemre, leszámítva persze az irritáló, idegesítő megjegyzéseidet... De tessék, győzz meg, hogy kiismertél. *Emeli magasra a két kezét, mintegy jelezve, megadja magát és várja az ötleteket.* Ha ügyes vagy, és tényleg mondasz valami jót, még jutalmat is kapsz cserébe. Megkínozlak és még akár meg is ölhetlek, ebből nem engedek, de kérhetsz valamit, mielőtt folytatom. Ez így tisztességes, nem? *Most meg is mutatta, milyen kedves és engedékeny tud lenni, ha akar. De persze csak akkor, ha tényleg sikerül valami különlegeset produkálnia.*
-Szóval nincs nálad a kehely. Sőt, mi több, nem is létezik ilyen kehely. *Sóhajt nagyot.* Ebben az esetben két választásod van, vagy fogod magad, és elővarázsolsz egyet valamelyik testnyílásodból vagy addig kínozlak, míg kárpótolva nem érzem magam az útért. Na, mi legyen? *Közben ismét elkerült a vértől maszatos tőr a csizmájából, és a hegyével finoman körbejár Lorew szemgödrében. Nem nyomja rá a pengét, még csak karcolást sem ejt, de nem sokon múlik, ha megremeg a keze, már ki is kanyarította a szemét a helyéről.*


5765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:36:38
 ÚJ
>Arthemos Ghatigam avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A pincében//

*A kérdések adottak és a sötételf is. Arthemos kicsit hátrébb lép, hogy teret adjon barátjának, aki úgy tűnik, nagy elánnal és lelkesedéssel vág bele a munkába, hiszen ez igencsak örömteli feladat a fajtájának. Hallgatja ahogy a sötételf ki akarja szedni az információka a célszemélyből. Kíváncsi mire jut, milyen módszerrel, milyen szavakkal, milyen mozdulatokkal. Ez egyszerre teszt és egyszerre élvezet. Arthemos is szívesen kínozná a fejvadászt, de most lemond önző élvezeteiről, hogy vérében a kegyetlenségre kódolt mélységinek adja át a terepet. Figyel, csak és kizárólag figyel, és közben vigyorog, ahogy az lenni szokott nála.*


5764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:36:30
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Lorew egyre inkább kezd összezavarodni. Nem pusztán a kívülről érkező információk ellentmondásossága miatt, hanem mert dacára azok kusza mivoltának, teljesen egyet tud érteni velük. Mondjuk roppant kedvesnek tartja a tündér részéről, hogy nem szeretné megölni (legalábbis egyelőre), ugyanakkor nem igazán tudja, hogy most miben hibázott. Értelem szerint legfeljebb a szabályok felét tarthatja be, mivel azok egymásnak teljesen ellentmondanak, de... az az arány megvolt, így nem igazán tudja hová tenni a helyzetet...*
- Bocsánat, igyekszem *jegyzi meg végül, mert mégsem szeretné válasz nélkül hagyni a lányt. Főleg mivel kezdi úgy érezni, hogy a légzése némileg rendezettebbé válik, persze ez abban a pillanatban fog megváltozni, amikor folytatódik a nyúzás. Ha folytatódik valaha. A felette lévő tündér tekintete ráadásul olyan rémisztően hat, hogy... hogy vonzza a pillantását. Ez az egész helyzet kezd egyre furcsább köntösbe bújni, legalábbis ami a szerzetest illeti, ő már nem ért semmit. A lány szavai persze azt tükrözik, hogy ő is kicsit... furcsának találja a dolgokat, bár simán ráfogja, hogy Lorew hazudik, és ezzel tényleg le van rendezve a dolog. Hazudna? Vagy legalább el tudná hitetni saját magával, hogy hazudik, és csak a lány karmai közül akar menekülni? Valószínűleg aligha.*
- Kérlek ne érts félre, a "csodálatos" csak ez utóbbira vonatkozott. A tőrt a vállamban cseppet sem tartom... csodálatosnak *néhány szusszanás* És őszintén mondtam mindent. Ha azt mondanám, amit hallani szeretnél, az... az másképp nézne ki.
*Mert hát korábban ilyen vád is érte, hogy csak azt mondja, amit a tündér hallani szeretne. Igazából vidám dolog, hogy végre egy olyan dologhoz jutottak, amiről nem egyezik a véleményük, így a szerzetesnek esélye nyílt bizonyítani, hogy nem csak mindig alkalmazkodik, hátha attól jobban túléli, másik oldalról viszont nyomasztó, hogy emiatt kevésbé valószínű, hogy túléli. Mi lenne akkor hát a fontosabb? Franc essen az ilyen erkölcsi kérdésekbe. Persze ha a tündér azt akarja hallani, ami kedves a fülének, csak egy szavába kerül, de... mintha úgy tűnt volna, hogy inkább őszinteséget vár. Nyomatékosította is már vagy öt alkalommal, szóval Lorew kötelező erejűnek érzi magára nézve. Mellesleg lehetséges, hogy a tündérek fajának sajátossága a vérivás? Nem az első alkalom, hogy egy tündér dicséri a vérének ízét, idővel kénytelen lesz elhinni. Persze megkóstolni azóta se akarja. Ellenben a kialakult helyzetet meg tudná szokni, akkor is, ha egyre fokozódó fájdalommal jár. Persze nem tarthat soká, vagy a szerzetes nem érzi soknak, ez kérdéses, de mivel egyszer mindennek vége lesz...*
- Bármikor *jegyzi meg halkan, miután a lány kifejezi a vér kiszívásában lelt örömét. Ellenben a kérdésre továbbra sem tud biztató választ adni. Pedig gondolkodik, forognak a kerekei, már ami megmaradt neki, viszont egyszerűen fogalma sincs, mit is tehetne. Persze a "Kérlek ölj meg" lenne a legegyértelműbb, mert inkább az, minthogy rossz hírt közöljön, de hát jelen helyzetben a halál valóban egy kiváltság lenne, amit legfeljebb akkor kérhet, ha mondjuk cserébe átadná a kelyhet.*
- Arról van szó, hogy... *sóhajt* Ez egy aljas tréfa csupán. Valaki elterjesztette, hogy nálam van, aki a vesztemet akarja. Ha bármit tudnék a kehelyről, elmondanám, és szívesen szolgálok bármivel, ami nálam van, hogy ne legyen felesleges az utad, de... sajnálom, többet nem tehetek.


5763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 10:42:28
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Nem állt szándékában összezavarni a másikat, mi sem áll tőle távolabb. Pont az lenne a célja, hogy a szabályai világosak és könnyedén betarthatóak legyenek, különben megint csak feleslegesen felidegesíti magát minden elhangzott hülyeségen. Vigyáznia kell és moderálnia magát, ha nem szeretné idő előtt kitekerni a nyakát, de ez nem olyan egyszerű, mivel olyan érzése van, a férfi direkt feszíti a húrt és gúnyolódik vele; ezt mégsem hagyhatja szó nélkül. Arra már nem is reagál, amikor teljesen feleslegesen mond teljesen felesleges dolgokat, kezdi megszokni őket. Eddig sem nagyon csillogtatta a... bárminemű tudását, nem hiszi, hogy pont mostantól tudnának majd értelmes keretek között beszélgetni.*
-Most már tényleg elég lesz! *Csattan fel, két tenyerével Lorew feje mellett támaszkodik, sötét tekintetével szinte átégeti a szemeit, legalábbis nagyon szeretné.* éppen azon vagyok, hogy ne nyírjalak ki, de ha így folytatod, nem kezeskedhetem érted. *Lihegi idegesen. Őszintén próbálja visszafogni magát és nem széttépni s testét vagy megfojtani a saját hajával, de ha ilyeneket vág a fejéhez, nehezebb dolga lesz, mint hitte. Legalább a kérdésig bírja ki, ha megkapta a választ, már nem fog fájni a feje egy hulla miatt. Majd elcsattan az a bizonyos csók, amit nem is hinné, mennyire élvez a másik, de az mellékes. Azon lepődik meg, hogy neki milyen jól esik, a forró vér édes íze a szájában, a döbbent tekintet. Most már ezt is tudja, és erről eszébe is jut egy újabb dolog, amit nagyon szívesen kipróbálna, de egyelőre felejtős, most jobb dolga is van a kísérletezésnél.*
-Furcsa egy figura vagy. *Jelenti ki, miközben nyelve hegyével lenyalja a menekülő vércseppeket a szájáról.* Vagy mazochista, aki tőlem várja, hogy csodás estét okozzak neki, vagy egyszerűen leírhatatlanul értetlen. Nem megmondtam, hogy ne hazudj?! És te még mindig ott tartasz, hogy minden milyen csodálatos. Ezzel akarsz levenni a lábamról? Mert akkor nagyon rossz úton haladsz. Még ha komolyan is gondolod, akkor sem hatnak meg a szavaid, úgyhogy feleslegesen adod itt nekem a szőke herceget. *Látszik rajta, le sem tagadhatná, hogy megint kezdi felidegesíteni magát, de már sokkal visszafogottabb, mint az előző alkalmakkor. Kezd alkalmazkodni Lorew kiállhatatlan stílusához és a folyton közbeszúrt mondataihoz.* A véredet viszont imádom. *Szusszan egy nagyon monológja végén, majd ismét rátapad a friss sebre, és úgy szívja, mint egy szomjas vándor. Addig abba sem hagyja, míg az ő sápadt ajkai nem lesznek élettel telibbek, mint a hófehérre szívott szája.*
-Ez jól esett... *Mosolyodik el. Kóstolt már vért, hála a kíváncsiságának, szinte mindenkiét, akiét kiontotta, de ez most különösen jól esett neki. Az is lehet, hogy ez olyan számára, mint másoknak a dohány. Megnyugtatja és kitisztul a feje. Kézfejével letörli a szája körül összegyűlt cseppeket, majd azt is lenyalja, nehogy veszendőbe menjenek.* Megint elveszítettem a fonalat. *Tűnődik el, de aztán hamar eszébe jut, és még több vért fakaszt a férfi testéből. Még az ajánlatát, na és persze a válaszát hallgatja, az ujjairól is leszopogatja a vörös nedűt. Régen volt már része ilyenben, szinte elvonási tünetei vannak. Ez egy egész értelmes magyarázat lehetne arra, miért ilyen ingerlékeny mostanában, nem szokott ilyen forró fejű lenni. Éppen azon gondolkodik, hogy össze kéne szednie magát, mikor tudatosul benne, mit is hallott az előbb. Sok mindent eltűr, labilis idegállapotához képest kifejezetten sok mindent, de hogy ilyen nyomorult, olcsó hazugsággal szúrják ki a szemét, az már sok.*
-Erre nem vagyok kíváncsi! *Akkorát csap a két kis öklével a szerzetes mellkasára, hogy még akkor is megérezné, ha nem lenne félig felszedve a bőr, így viszont az érzés megsokszorozódik.* ha most előjössz azzal, hogy feleslegesen jöttem el ebbe a koszfészekbe és teljesen feleslegesen hallgatom végig a hülye makogásodat, akkor igen, minden bizonnyal meg foglak ölni. *Jelenti ki halálos komolysággal, miközben körmével végigszánt a has középen szépen felszabadított friss húsban.*


5762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-08 00:58:46
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 128

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Nos, igazából kicsit zavarban van a szabályokat hallva, mert hát... ellentmondásosnak érzi őket. Átlagember agyával sajnos nem tud gondolkodni, ettől pedig igencsak zavarossá válik neki a kép. Rendben, addig el tudja hinni, hogy hülyeséget mondott, ez teljesen rendben is van, gyakran tesz ilyet, mondhatni egyfajta hobbija, ha pénzt kapna érte, már a főtanácsban lenne. Viszont ott az igaz vagy nem igaz résznél ragad le kicsit, mivel... igazat mondott, de azt mégsem mondhatta, hazudni meg nem hazudhat, meg nem is szeretne... Lehet ez árnyalt utalás arra, hogy ne mondjon semmit, csak nyögdécseljen, vagy nyüszítsen? Mindenesetre bólint, hogy megértette, és reméli, hogy a tündér nem fogja arra utasítani, hogy magyarázza meg. Mert nem tudná, főleg beszéd nélkül. Viszont amikor a lány kezd újból mérgessé válni, bárhogy próbálkozik is, nem tudja útját állni, hogy átszellemülten megismételje azt a bizonyos néhány szót:*
- Két lábon járó halál... *duplán kezd a rossz irányba elmenni a dolog, de hát a szerzetestől függetlenül történnek már a dolgok, mint... mint úgy onnantól kezdve folyamatosan, hogy előkerült az ostor. Ami viszont ezután következik, arra nem pusztán nem számított, de gyakorlatilag fel sem fogja, hogy ez valóság, amíg ajkába nem hasít a fájdalom. Döbbenettel vegyes boldogság kavarog benne, ebből a szemein valószínűleg az előbbi látszhat, az elméje pedig teljesen és tökéletesen kiürül néhány pillanatra. Csak miután újból funkcionálni kezd, akkor fogja fel a kérdést, és igyekszik rá minél hamarabb valami összeszedett, megfontolt választ adni:*
- Csodálatos... leírhatatlanul... *nagyjából ezen a ponton kezd visszatérni a valóságba, és újból érezni a fájdalmat, ami mindenütt kikezdi a testét. Persze eddig az sem tűnt fel neki, hogy nem érezte, mostanáig önkívületi állapotban volt* A halál csókja...
*Tény, amikor korábban hallotta ezt a kifejezést, valahogy nem így ilyen egyedi, varázslatos, és gyönyörű élményre asszociált belőle, de hát mindennek eljön az ideje. És ami a legjobban meglepi, hogy sikerült valóban meggyőznie a tündért, hogy legalább addig hagyja abba a nyúzást, amíg felteszi a kérdéseket. Sajnos ez annyi energiáját, és levegőjét emésztette fel, hogy muszáj kicsit... nos, lélegeznie. Minden erejével. Sosem tapasztalt még ilyen mértékű légszomjat.*
- Igen, megértettem *préseli ki magából szinte rögtön a kérdés elhangzása után, viszont utána továbbra is a levegő kényeztetését kell élvezze egy darabig. Mondjuk eddig sem azért próbált meg dacolni az ájulással, mert annyira szeretett volna segíteni a tündérnek... Néhány másodperc viaskodás után végül úgy dönt, hogy de, nagyobbik részben ezért. De hát részletek, részletek... Viszont amikor a kérdéshez eljutnak, akkor persze minden világossá válik. Az nem, hogy hogyan találhatta meg, de minden más... A szörnyű, és kegyetlen valóság. Néhány másodpercig csendben van, nem igazán tudja, mit mondhatna. Az őszinteségnél többet persze nem igazán tud, de néha azt kívánja, bár tudna.*
- Azt hiszem, ezért meg fogsz ölni... *sóhajtja, így legalább megtölti közben a tüdejét levegővel* Őszintén sajnálom, de nincs nálam a kehely. Soha nem is volt... Csak egy rossz pletyka, ami... ami elterjedt annak ellenére, hogy... igyekeztem útját állni. Bocsáss meg kérlek... Ha óhajtod, átku... átkutathatod mindenemet...
*Bár feltűnő lenne, ha magánál hordana egy serleget, de ha a lány meg akar bizonyosodni róla, akkor tegye csak nyugodtan, viszont előbb Lorewnek újabb levegőszünetre van szüksége.*


5761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 23:53:01
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Nem csak nincs hozzászokva, soha az életben nem kapott még őszinte bókot, így akkor sem ismeri meg, ha orrba vágják vele. Mint most. Mondjuk a helyzetre való tekintettel, simán lehet, hogy csak a helyzetén akart javítani, de ezt már sosem tudja meg. Nem mintha érdekelné, csodának kéne ahhoz történnie, hogy valaha is elhiggyen egy kedves szót is.*
-Megbocsátok. *Legyint lekezelően, nem is érdekli a dolog.* De ha bármilyen véleményen vagy rólam, inkább ne mondj semmit, mint hogy hülyeségeket beszélnél. Vagy igazat mondasz, vagy elhallgatod, de remélem erre már nem kell megtanítani. Egy lecke épp elég egy napra... többet nem is bírnál. *Már most is alig bírja, pedig még nem történt semmi. Egy tőr a vállba, de ez bárkivel előfordulhat, pláne ha így felidegesíti.*
-Még szép, hogy észrevesznek. *Megint kezd rossz hangulatot venni a beszélgetés.* Ha nem vetted volna észre, nem úgy nézek ki, mint egy normális tündér. Ki ne venné észre a két lábon járó halált?! *Nagyon szívesen üvöltözne megint, de azzal csak az időt pocsékolná, na meg az energiáit. Ha ennyiből nem értette meg a férfi, hogy nem bírja a gúnyolódást, akkor a következő dührohamától sem lesz jobb a felfogó-képessége. Mielőtt azonban tovább lépne a dolgon, egy nagyon különös ötlet jut az eszébe, ami még egy kis változatosságot vihet a játékába. A lényeg, hogy kíváncsi a reakcióra. Lassan a férfi arca fölé hajol és ártatlan hangon megszólal.*
-Szóval gyönyörűnek tartasz? *Szende hangját piruló arc teszi még hitelesebbé és jéghideg ajkaival a másikéra tapad. Nem erőszakosan, nem is gyengén, egy puha csók, amivel meglepi áldozatát. Néhány röpke pillanat, majd fogaival búcsúzik, erősen ráharapva az alsó ajkára, és addig szorítja, míg meg nem érzi a vér vasas ízét a szájában.* És ez hogy tetszett, Lorew? *Maróan édes mosolya ismét a régi. Szája sarkában vékony vérpatak folyik végig az álláig. Úgy látszik, mégis csak tudott valami újat mutatni ez az este. Már megérte ide jönni, régen érezte ezt a finom ízt a nyelvén.
A nyúzás legalább leköti egy időre, de pár percnél tovább ezt sem folytathatja. Attól fél, a saját légzésébe fog belefulladni, nem is a fájdalomba. Mellékesen Lorew közbe is szól, amit akkor már végig hallgat. Ha beszél, legalább az is segít neki visszajönni a valóságba.*
-Igazad lehet. *Ráncolja össze a homlokát, míg átgondolja a lehetőségeket. Ha most kérdez, akkor már nem lesz dolga itt. Megengedte neki, hogy folytassa, tűrni fogja, de ez csakis a lány döntése. Ha folytatni akarja, az engedélye nélkül is fogja. Ha viszont nem kérdez, hanem kínoz, a végén elájul és akkor várhat egy csomó időt, míg magához tér. Meghalni nem fog, arra tud vigyázni, de az ájulás teljesen emberfüggő. Nem tudhatja mikor menekül az agya az édes tudatlanságba.*
-Legyen. Felteszem a kérdésemet, aztán ha megkaptam a választ, eldöntöm hogyan tovább. *Bólint végül rá a felvetésre.* De nehogy azt hidd, hogy ettől még elengedlek a sötétségbe. Nem, itt leszel velem végig minden egyes idegszáladdal. Megértetted? *Ha már ő szívességet tesz, legalább a férfi is erőltesse meg magát kicsit, hogy jól szórakozzon.* A kérdésem pedig mérhetetlenül egyszerű: hol van a kehely? Azt hallottam, hogy egy nagyon is értékes kehely van a tulajdonodban. Akarom. Hol van? *Semmi finomkodás, de miért is finomkodna. Ha választ kap, utána még ennyire sem lesz kedves, most sem játsza meg magát.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416