*Mikor Mordach pár pillanatra a csendbe burkolózik, olykor oldalra sandít a hölgyeményre, hogy figyel-e, vagy esetleg unott arckifejezést vág, azonban utóbbinak szerencsére jelét sem látja - ami nem jelenti azt, hogy valójában nem untatja. Bár alig fél órája ismerik egymást, nem úgy tükröződött a vörösnek, mintha a hölgy véka alá rejtené a véleményét...*
- Hát, pedig nem bántam volna, ha egy ilyen morcos hölgy is van a múltamban...
*Kacsint rá, azonban az elejtett szavai olyanok voltak, mintha csak mindennap ezeket a hasonló mondatokat hallgatná. 'Nem ismerlek', 'Még sosem láttalak régen', '...pedig megjegyeztelek volna', és társaik. A vörös igazából nincs meglepődve, s szinte teljesen biztos abban, hogy Arthenior népe között egy olyan sincs, ki ismerte volna - ami annyit jelent, hogy ebben a városban régen nem fordult meg. Bár útjai során nem tölt túl sok időt a városokban, annyira azért ez elegendő, hogy pár kíváncsi tekintet megjegyezze.
Mikor a férfi egyedi külsejéről kezd beszélni, a rejtett pillantások a hölgyemény felé természetesen nem maradnak el... Ezért is veszi észre, hogy kissé meg is döbbent a hallottakon. Talán azért, mert mást várt, például hogy a vörös saját magát intézte el így, vagy esetleg mágiával próbálkozott, mely balul sült el... A meglepett kifejezést pedig komor ábrázat váltja fel, mely az előbbi feltételezéseket is más irányba tereli Mordach számára. Gúnyos, megvető pillantást várt, azonban ilyen nem érkezik.
A szegénynegyedben járnak. A vörös társadalmi szempontból, vagyonilag ugyan inkább a felsőbb körökbe tartozik, azonban valójában ez nem teljesen igaz. Szeret megfordulni a gazdagnegyedben, szereti az igényesebb bálokat, rendezvényeket, azonban olykor a szegénynegyben is megfordul egy-egy mulatozásra, ami még a vagyonosabb réteget is sokszor felülmúlja! Ami pedig a koldusokat, ingyenélőket illeti, határozottan nem kedveli őket. Folyamatosan csak azt látni, hogy szenvednek... de nem tesznek ez ellen semmit! Az ilyen nem érdemel sajnálatot, hanem csak azt, hogy belerúgjanak, amit a férfi szívesen megtesz. Lehet gondolni galádnak, gonosznak... Ő csak berögzött elveit szolgálja.*
- Pontosan, az előéletére, a fontosabb motívumokra, s azokra, melyek meghatározták életét... jellemét...
*Emeli ki az utolsó szót, nem tágítva nemrégi kérdésétől: valóban érdekli, hogy egy ilyen valójában gyönyörű hölgy hogy juthatott el odáig, hogy hatalmas fegyverekkel járja a világot, és senkit sem enged magához közel. Ő mindig is azt vallotta, hogy nem árt, ha a hölgyek is meg tudják védeni magukat... De ez alapvetően a férfiak feladata, s nem a nőknek kellene méretes fegyverekkel járkálniuk, hanem mindegyiknek az oldalán ott kellene sétáljon egy férfi. Ez nem 'lenézés' kérdése... Erkölcs, csupa csupa erkölcs.
Valóban kissé komornak látta először a hölgyet, viszont élettörténete igen rövidre sikeredett. Megereszt felé egy sürgető, számon kérő pillantást is, jelezve, hogy ennyi neki bizony nem lesz elég!*
- Ó, a déli vidék... *mereng el egy pillanatra* Én is többször megfordultam már 'odalent'. Kellemes hely, nincs az a nagy zsivaj, mint például itt. No meg azok a hajnali halászatok... Nem semmi... Azt hiszem irigyelhetem, hogy ilyen helyen nőhetett fel, még ha a körülmények nem voltak túl fényesek sem - amit persze nem tudhatok. Azt megkérdezhetem, melyik faluból származik? Ugyanis többnél jártam már, mint például a hatalmas halászhajójáról ismert Grahjirban, vagy abban, amit sok évvel ezelőtt elpusztítottak az orkok, csak a falu népe újjáépítette. Már nem is emlékszek a nevére... No meg ott van a nagy Hornor, mely kis híján megkapta a városi címet; csak némi összeesküvés volt a háttérben, aztán...
*Aztán végül be is fejezi, s várja, hogy a hölgyemény is mondjon valamit falujáról, a körülményekről. Mordach szeret beszélni, és tud is, s egy ilyen jeges szívet, mint ezé a hölgyé, elő kell melegíteni...*
- Nem árult el ugyan eddig sokat magáról, viszont a legfontosabbat, a nevét sem tudom még, azt valahogy kihagyta!
*Kacsint rá, majd elgondolkozik.*
- Ha végignézek Kegyeden, akkor nem mernék rá fogadni, hogy nem tudná behozni!
*Kacag fel hangosan, persze kijelentését nem gúnyosnak szánta, hanem amolyan... elismerőnek.*
- Én már a huszonharmadik életévemet taposom, s ha arra gondolok, hogy mi vár még rám a világból, s hogy mennyi mindent nem ismerek... Szinte izgalomba jövök!
*Megborzong egy pillanatra, viszont illedelmesen visszaszól.*
- Most úgy illene, hogy e téren én is visszakérdezek... Ez viszont pont, hogy nem lenne illő, így a döntést Önre bízom. Én kíváncsi vagyok, mennyi ideje nyitotta ki először szemeit, de ha nem szeretne válaszolni, természetesen nem erőltetem. Viszont nézze, ott is a fogadó!
*A főtér elejét elérve mutat a Pegazus felé.*