//Éjfél után a Kakasban//
//Ephemia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Effy le van nyűgözve. Nem csoda, néha még ő maga is meglepődik saját magán, hogy micsoda hihetetlen képességek birtokában van. Ezek egyike például a buta emberek megvezetése. Persze nem született ezzel a tudással, sőt, rengeteget kellett futnia feldühödött idióták elől, mire megszerezte a megfelelő gyakorlatot. Itt-ott azért még egy két pofonba is belenézett... De sosem szívta meg nagyon, mindig elég fürge volt, aztán egy idő után már senki sem érte utol. Azért nem olyan élmények ezek, amiket ennek a nemesi származású lánynak szánna.*
-Ó igazán semmi nagy titok, csak a rutin meg az évek. *Pajkosan Ephemiára kacsint, értse, ahogy akarja, de leginkább sokkal könnyedebben és tréfásabban, mint ami a valóság.
A függöny mögött meglepő látvány fogadja a lányokat, Xalyt legalábbis. Mikor legutóbb itt járt, itt még egy másik terem helyezkedett el, tele árnyas boxokkal.
~Úgy tűnik, végül csak felcsaptak bordélynak.~
Elindulnak a szűk kis folyosón, ami meglepően hosszú és nem meglepően sötét. Ephemia kissé ijedten veszi tudomásul, hogy ez a keresés nem lesz egyszerű, de Xalema nem válaszol. Az ajtók mögül kiszűrődő hangok megerősítik a gyanúját. Egyértelmű, hogy itt bizony nagyüzemi kufircolás folyik. De ha a nyílászárók mögül hallható kéjes kacajok, szenvedélyes nyögések, halk kis sikolyok nem lennének elegendőek a teljes bizonyossághoz, a folyosó túlsó végén a homályból kibontakozó tagbaszakadt, kopasz emberszabású gorilla felteszi az i-re a pontot. Igen, ez egy bordély, a hozzá tartozó őrrel, aki máris végigméri a párost, de nem rázza meg a látvány. Termetéhez, agresszív megjelenéséhez képest meglepő udvariassággal szólítja meg őket.*
-Mit kerestek, lányok? Szoba kéne, munkát kerestek, vagy valakihez jöttetek?
*Aki ismeri, tudja, hogy a vörös kis forgószélnek vág az esze, mint a wegtoreni beretva, így máris kész a terve, amivel remekül tudja mindkettőjüket komoly bajba sodorni.*
-Szia! Sophie vagyok, rendelésre jöttem, de nem gondoltam, hogy itt ennyi szoba van. Egy pénzes úr bérelt fel, hogy mulattassam őt és a barátait ma éjjel, miközben ők tanácskoznak. Kellemesen csalódtam.
*Egy rafinált, íves mozdulattal úgy von vállat, hogy a ruha kicsit lejjebb csússzon, jól adva ezzel a gyakorlott kurtizánt.*
-Ez a kedves hölgy Kara, a kísérőm, tanult orvos és vajákos, de a varázsláshoz is konyít, ha szükséges. Tudod, ha baj lenne...
*A bennfentesek pillantását veti a melákra, aki siet védeni az intézmény becsületét.*
-Itt semmi baj nem történhet. Figyelek.
*Alapvetően barátságos, megnyugtató hangon dörmög, Xaly biztos benne, hogy ha tényleg a testéből élne, most megnyugodna. Minden konszolidált polgár meg sikítva menekülne bele az éjszakába. Azért ő mosolyogva folytatja.*
-Jó ezt hallani. Veszélyes munka ám ez, még pénzes ügyfelekkel is. Na de ha te itt figyelsz, akkor semmi hiba nem lehet. Ha szépen megkérlek, elárulod, merre találok két-három jól öltözött urat, akik már élnek-halnak, hogy kezelésbe vegyem őket?
*Nem kell csalódnia, a férfi már mutatja is, melyik ajtó. Xaly már a kilincs felé nyúlva fordul vissza.*
-Kara, kedves, ennek az úriembernek az oltalmára bízlak, amíg dolgozom. *Elbűvölő mosolyt küld a férfi felé.* Kérlek, vigyázz az én drága barátnőmre! Bár tudom, tőled kérni sem kell, úgy is jó kezekben lesz.
*Azzal nagy levegőt vesz és belibben a helyiségbe. A benti égő lámpás fénye egy pillanatra elvakítja, így azt sem tudja hirtelen megállapítani, hányan és kik tartózkodnak bent. Kinézi magának a szemközti alakot és felé hajol meg a legnőiesebb mozdulattal, ami csak telik tőle.*
-Sophie, az éjszaka lángja, az urak szolgálatára.
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.23 17:55:44