//Loyenara//
*Grael most már kissé idegesen fonja karba a kezeit. Szemeit forgatva hallja, ahogy Nara saját magának is próbálja megmagyarázni, mit miért csinál. Pontosan ez volt vele a baj mindig. Nem volt határozott, nem volt eltökélt, és ha úgy adódott, akkor pár pillanat alatt változott meg a véleménye, ráadásul teljesen ellentétes irányba, mint ahogy előtte vélekedett.*
- Túlreagáltad? Csak ezt? Vagy talán egy csomó mást is? Nara, tényleg nem bántani akarlak, de akkor sem tudom hová tenni néhány szavadat. Segíteni akarok neked, de ahhoz az kell, hogy ne legyél velem ennyire ellenséges.
*Muszáj valahogy a talán ösztönből felépített védőfalon átjutnia, hogy Nara lelke mélyére érve végre őszintén beszélhessen vele, és arról, hogy mit is gondol a jelenlegi helyzetről. Ehhez viszont bizalom kell, ami valamiért nincsen, és nem is lesz egykettőre. A legjobb amit tehet, hogy vár, az idő sok mindenre gyógyír.*
- Úgy, hogy nem minden éjjel alszom ott. Azaz nem minden éjjel alszom, hogy pontosan fogalmazzak. Nincs pénzem minden éjszakára bérelni egy szobát, azokon az estéken egyszerűen nem alszom. A mai este ilyen, ezért sétálgattam az utcákon.
*Talán apró részlet, amire eddig nem figyelt fel, de ha Nara jobban megnézné Grael szemeit, láthatja rajtuk, hogy karikásak. Van, hogy két napot tölt ébren, hogy spóroljon a pénzével, mert az utcán nem akar aludni. Jól tűri, de ő kevésbé érzi magát fáradtnak már csak puszta büszkeségből is, mint amennyire valójában megviseli ez az életmód.*
- Máris? Eddig még arról volt szó, hogy nincs rám időd, mert korán kelsz. Lassan hajnal, és még mindig nem hagylak aludni. Tényleg nem fogsz tudni felkelni.
*Azzal köszönés nélkül az ajtóhoz indul, de visszafordul a már említett kérdéssel. Nehéz lehet szegény lánynak, ez biztos.*
- Én már azt sem értem, hogy hogyan tudsz ilyen hidegben aludni.
*Közben kinéz az ablakon, és egy rövid, ám hangos morgással jelzi, hogy nem örül annak, amit lát. Esik, és az égen sötét felhők gyülekeznek. Vihar lesz, így Nara gondolatai épp aktuálisak.*
- Esik az eső. *Fordul vissza, tudatva a tényeket.* Maradjak? *Sóhajt, majd komor tekintetére egy apró mosoly ül.* Jól van, maradok, de akkor csinálnod kell valamit. Legalább három pokrócra lesz szükségem, hogy aludni tudjak ilyen körülmények között.
*Igen, nincs hozzászokva a hideg lakásokhoz, mégis csak jólétben nőtt fel. Megvannak ennek a hátulütői is, az egyik ilyen például pont ez, hogy fázós. Így, a hosszú kabátjában sincs melege, Nara pedig úgy mászkál, mintha be lenne fűtve. Biztos megszokta már.*
- Azért azt mondd el, miért akarod, hogy mégis maradjak?
*Fordul vissza az ajtótól, és ül vissza a fotelba.*