// Kirina //
* Nyilván gúnyolódik rajta a leány, hisz legyen bármily lelketlen, s felcseperedett, komoly nő, mégis zsenge nőstény még, akit igen sötét humorral áldott meg a sors. De nincs ezzel probléma, míg a keserédes szarkazmus nem megy a munka kárára; kicsiny játékukkal legalább kellemesebbé teszik múló perceiket.
A Mester érdeklődve, háta mögött összefont ujjakkal figyeli az asztalra kerülő kosarak, üvegek hadát, s tanítványa hozzáértő tüsténkedését. A sziszegő pikkelyesek látványa különösen leköti figyelmét, kénytelen még közelebb is hajolni, hogy jobban láthassa izmos testük vonaglását, a méretes kobra csuklyájának remegését, s vadul kiöltött nyelvét. Leheletnyit oldalra biccenti fejét mikor összeakad tekintete az állatéval, majd a pillanat groteszk varázsa el is illan rögvest, mikor a fogó csattanva a kopott asztallaphoz szegezi fejét. *
- Extradimenzionális lényeket, pontosan megfogalmazva, Kryan démon- és boszorkányvadász művei alapján. Csak homályos utalásokat és hivatkozásokat találtam a kutatásaira, olyan írásokban, melyek a démoni lényekkel foglalkoznak, leginkább az irományok lábjegyzetére róva, de ő tűnik a leghitelesebb forrásnak. Kár, hogy az ő munkáját még nem sikerült fellelnem.
* Talált számtalan írást, hiedelmek, vallási fanatizmus és ígéretesnek tűnő mágikus kísérletek kusza egyvelegét, de ezekből messze menő következtetéseket nem lehet levonni. A Kryan féle könyvre lenne szükségük először, aztán a megfelelő esszenciákra. No és persze gyógymódra a mágikus vérbajra, mi fájdalmas pókhálót szőtt a hím húsába- az éjszín fonalak csápokként tekerednek bal karján, mohón nyúlnak válla irányába, s hónapról-hónapra nyújtóznak egy fél centit. Talán még 3-4 évbe is telhet, míg mellkasában dobogó szívét elérik, ám kezét egyre gyakrabban fogja el a zavaró remegés, a zsibbadásról, állandó tompa fájdalomról nem is beszélve. Kezdeni kell ezzel is valamit, s e feladat a tanítványra hárul. *
- A legérdekesebb az, hogy többek szerint ezek a lények köztünk járnak. * Rekedtes, mély hangja most könnyedén harsan, jelezve, hogy milyen képtelenségnek, vagy inkább kézzel nem fogható állításnak tűnik e kijelentés. Akár egy paranoiás, rettegés szülte csalárd kép, olyasféle, mivel a papok rémisztgetik a tudatlan népet.* - Úgy néznek ki mint mi, beszélnek, lélegeznek, esznek, isznak. * Felemeli a méreggel teli üvegcsét, s orra előtt kissé megrázza, hogy a gyilkos folyadék cseppjei szétterüljenek az üveg átlátszó falán. Talán, 2-3 csepp kellene belőle, hogy valakit rövid idő alatt, förtelmes szenvedések közepette a túlvilágra küldjön?*
- Viszont a halandók szenvedéséből táplálkoznak. Állítólag. Ezt nehéz bizonyítani, ahogy az egész mendemondát is.
* Visszateszi a halálos nedűvel telt edényt az asztalra, aztán elűzve arcáról a bámészkodó, könnyed vonások utolsó árnyát is a nőstény felé fordul.*
- Szükségünk van tehát mágikus összetevőkre, vérre, füvekre és egyéb komponensekre. A növényeket és ártalmatlan kellékeket be tudjuk szerezni innen onnan, nyilván az emberi alkotórészek sem okoznak gondot, de a túlvilági lényekből kinyerhető értékes alapanyagok már problémásabbak lehetnek. Szükségünk lesz valakire, aki vadászik ilyen lidércekre. Ez legyen az egyik feladatunk.
* Elérkezett a feladatszabás ideje, mint minden hatékony munka, ez is a célok kijelölésével, majd a feladatok meghatározásával kell, hogy induljon, amit a legmegfelelőbb módszerek kiválasztása követ. Előbbiekért egyedül a Mester felel, de a kivitelezési lehetőségek felvázolásában már a nőstény is szerepet kap, mi több, a férfi el is várja tőle a hasznos ötleteket, s erről kérdő tekintete is árulkodik, mellyel a hüllőszemeket vizslatja. *
- Kutatnunk is kell, lennie kell valakinek ebben a városban, akinek vannak feljegyzései a démonokról. Szét kell néznünk a könyvtárban, templomban. És persze az ellenméreg...
* Saját bőrének épsége eltörpül egyelőre a démoni hatalmak jelentősége mellett, egyelőre elég lenne, ha a remegést csillapítani tudnák. *
- Vélemény?