//Az igazság nevében//
*Ric hadnagy egyik mondata megüti a fülét.*
~Szóval teljesen komolyan gondolta, hogy ezen az ügyön múlik a bekerülésünk.~
*Sok trágár szavakkal tarkított mondat kezd el kavarogni a fejében, szívesen megmondaná a vörös köpenyesnek mennyire nem ért ezzel egyet, másoknak még csak fakarddal sem kell megvívnia a közkatona címért, nekik meg Arthenior tanácsosának gyilkosát kell megtalálniuk.
Ökölbe szorítja kezét, ám mivel látja, hogy másnak nincs ellenvetése úgy dönt, hogy nem szól. Nem akarja, hogy azt higgyék megretten a feladattól, hiszen nem ez a problémája.
Elengedi hát a dolgot, a többiekhez hasonlatosan szalutál egyet Ric hadnagy szemébe nézve, nem tudja teljesen leplezni az idegességét, így pillantása kissé szúrósnak tűnhet, majd kilépdel az irodából.
A portához érve visszacsatolja magára a repedezett bőrövet, amin kardhüvelye lóg benne szeretett fegyverével, majd átveti magán hosszú íját, amit igazából így nyilak nélkül felesleges lenne magával vinnie.
Kapnak valami igazoló oklevelet arról, hogy a Városi Őrség tagjai, gondosan belecsúsztatja a kardhüvelyébe, a vörös köpenyt pedig fintorogva ölti magára. Harc közben elég előnytelen viselet, csak megrántja valaki és máris sajgó hátsóféllel a földön üldögélve találod magad.
Már elindulnak a szegénynegyed felé, amikor
Broëqnek eszébe jut, hogy hozni kellene a jelentést. Egy pillanatra megáll, s látva, hogy a másik elf nem mozdul, szemeit forgatva visszasiet érte.
A papírost gondosan összecsavarva tér vissza, s adja oda a törpének, aztán végre tényleg az állítólagos öngyilkosság helyszíne felé veszik az irányt.
A negyed nem nyújt valami biztató látványt, egyszer járt csak itt, amikor egy fiú segített összeölteni a sebet a karján, de talán még az a kis utca nem is tűnt ennyire romosnak, mint ez a mostani. A hozzájuk közeledő kéregetőket igyekszik levegőnek nézni, bár nem egyszerű, egész úton mereven előre nézve lépdel, mígnem elérik a keresett házat.
Fajtársa után ér be az épületbe, hunyorogva pillant körbe, valamiféle halvány bűz is megcsapja az orrát, bár nem biztos benne teljesen, hogy egy bomló hulla szaga ez, arcára azonban akaratlanul is kiül egy undorodó grimasz.
A szakállas fogadására elmosolyodik.*
-Én igen. Remélem nem sírod el magad látva, hogy egy hegyes fülű fog kiinni a vagyonodból. *azzal bátran meg is indul egy másik helyiség felé.*