Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 265 (5281. - 5300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5300. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-06 09:50:00
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*A részleteket nem szánt szándékkal hagyja ki, emögött inkább a meglepettség áll, s hogy még maga sem tudja, miképp értékelje a történések ilyetén fordulatát. Sok jót nem remél, hiszen Alarand maga jött utána, amit pedig más szemtanúktól vagy fültanúktól szerezhetett információt, nos, az aligha festhet derűs képet.
Azonban saját zavara majdnem kelepcébe vezeti. A vadász említésére azonnal felemeli a fejét, és szinte riadtan néz a hímre. A folytatás, pontosabban abban az indulat hiánya azonban lecsendesíti kicsit a máris marcangolni készülő félszet és aggodalmat. Határozottan, nemlegesen rázza a fejét.*
- Nem, nem ő jött. Ő a törzzsel maradt. Az elöljárónk az, aki a városba érkezett. Minden bizonnyal azért, hogy visszavigyen. *Keze ura mellkasára vándorol, s gyengéd mozdulatokkal cirógatja.
Nincs mit szépíteni a dolgokon, törzse egy ilyen fontos személye nem egy udvariassági látogatásra érkezik az emberek városába. A lány szóhasználata azonban mégis árulkodó: az elöljáró visszavinni jött, nem pedig haza. A következő pillanatban azonban már emelkedik is föl a lány, és ismét Kaharasshi fölé hajolva néz rá nagy komolyan.*
- Nincsen vadászom. Férjem van. Uram. Hitvesem. *A végére ellágyulnak vonásai, s szeretetteljes mosoly költözik az imént még komoly vonásokra. Ami hamar cinkos színezetet kap.*
- Hát... talán még nem jutott messzire, és vissza lehet csalogatni. *Araszol lassan közelebb, míg végül újabb csókban forrnak össze ajkaik, ám ezúttal nem csak aprócska, gyors csenés a célja.*

5299. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:27:05
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Igyekszik higgadtan fogadni Ydriss szavait, de már a bevezetésnél kellemetlen feszültség kezd el mocorogni benne.
~"A törzsem egy tagja..."~
Asszonya hangja édesen megejtő, de egy mélységi fülét mindig karcolják a mondandóban elrejtett igazságok, illetve azoknak kongó hiánya. Ydriss óvatosan fogalmaz. Érezhető, hogy inkább csak kerülgeti a témát és elhallgatja a részleteket.
~Wess~ A név szinte azonnal felkapaszkodik Kharasshi emlékeinek kútjából. Ajka aprót rándul, de igyekszik nem tetézni korábbi hibáit és higgadt maradni.*
- Az a vadász az, ugye? A Te vadászod *kérdi, míg keze Ydris tincseivel babrál.*
- Elmondhatod *sóhajt. A hangjában talán kelletlenség motoszkál, de indulat ezúttal nem. Még talán féltékenység sem. Ydriss most már vele marad, ez a biztos pont egyre jobban helyet talál magának Kharasshi valóságában is.
Magához öleli a lányt, fejét a fejének dönti, s csókot hint a bájos ívű homlokra.*
- Egyedül azért haragszom rá, mert most elrebbentette azt a cserfes kedvedet *súgja a rőt tincsek közé kissé tán erőltetetten, de őszintén. Ő sem szeretné, ha ez a gyengéd pillanat elillanna.*

5298. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:53:19
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Gondoskodása, törődése, szeretete kap most teret, s bújik a felszínre érintéseiben, tekintetében, csókjában. Normál esetben hiába lenne elvárható minimum egy sajnálom egy ilyen jelenet után, ám kettejük kapcsolata aligha nevezhető normálisnak. Ha ezt a szót hallaná most párjától, bizonyára a fejét is alapos vizsgálatnak vetné alá, nem rúgta-e meg ott is a Bitang, vagy neki szegezné a kérdést, nem egy imposztorral van-e dolga.
Azonban látja a jelét, kihallja a csendből, hogy a röstellés ott motoszkál a hímben, a büszkeség azonban nagy úr. Aprócska mosoly kúszik az elf lány ajkára, néma felelet a az elnyomott szóra, ám mielőtt még zokon vehetné Kharasshi, hogy titkára bizonyára fény derült, újabb csókot lop magának asszonya.
A nyugalom azonban, mint viharos szerelmük kezdete óta oly sokszor, most sem sokáig időző vendég. A csend egyre hosszabbra nyúlik, s kellemesből lassan gyanússá válik. Bizonyítékot pedig erre pedig a hallgatást megtörő kérdés szolgáltat. Nem mintha kizárólag hátsó szándékból igyekezett elterelni hitvese figyelmét és gondolatait, ó, nagyon is szívesen elcsábította volna.
De a ki nem mondott dolgok, az elmulasztott beszélgetések már csak olyanok, hogy visszakéretőznek, követelik maguknak a figyelmet.
Az eddig boldog tekintet ragyogása megfakul, s némi szomorúság vegyül bele. Talán az ismét tovatűnő békés pillanatot siratja eképp, vagy már látja, a következő percek hová fognak vezetni, vagy a közeljövőben minden bizonnyal kibontakozó küzdelem zúzta szét azt a kellemes, habkönnyű érzést. Mert abban biztos, hogy Alarand nem fogja csak úgy itt hagyni, és abban is biztos, hogy a mélységi mindent meg fog tenni, hogy ebben meggátolja.
Halkan, lemondóan sóhajt, miközben Kharasshi mellé heveredik, fejét a hím vállára hajtva, karcsú testével hozzásimulva.*
- Szerencsére Pycta épp úgy követi az őszinteséggel kapcsolatos elveket, mint a törzsem. *Kezd bele, noha máris kimerültnek érzi magát a témától. Pedig a java még csak most jön.*
- A törzsem egy tagja utánam jött, valószínűleg több helyen is érdeklődött már utánam. *Válaszokat kapni pedig nem lehetett nagy kihívás, hiszen arcán a festés összetéveszthetetlenné tette, a minták pedig alig egy-két napja lettek eltörölve.*
- Pyctát is ő kérte meg, hogy beszéljen velem, hogy derítse ki, mi történt. *Eddig sem nagyon ficergett, ám mozdulatlansága mellé mintha jó néhány izma is megfeszülne. Feszült, ez nem kétséges.*
- Beszélek vele. Muszáj lesz.

5297. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-05 19:45:52
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*A feje alá húz egy párnát, hogy végig figyelhesse asszonyát a művelet alatt. E figyelem azonban nem bizalmatlanság szülte, egyszerűen csak olyan kellemes érzés nézni őt, figyelni azt a gondoskodó igyekezetet, amivel ellátja a zúzódást. Újfent csak az jár a hím fejében, hogy mégis mikor üthette be ez a teremtés úgy a fejét, hogy őt akarja; minden türelmét és állhatatosságát bevetve kitartson mellette?
Mosoly éled Kharasshi vonásain, amint asszonykája csókra hajlik, ám ezúttal nem a kajánabbik fajta. Hálás, szeretetteljes. Talán nekik csak ilyen béke jutott. A csendben megbúvó, mely sok mindenről hallgat, mely mindig csak a jelenben létezik, s mindig csak egy pillanatig. Sosem tudni, a következőt is kitölti-e vagy elillan, ahogy oly sokszor.*
- Ydriss... *suttogja a drága szólamot a csók, s a pajkos felhívás után. Ujjai a rőt tincsek közé furakszanak, hogy a vörös fürtök függönyét hátrafogják az üde arcocska elől.
Kharasshi hallgat egy hosszú pillanatig. Csendje minden néma zöngéjében ott susog az a röstelkedő sajnálom, de nem tudná kimondani. Valahogy, nem megy. Aztán egyszeriben gyanakvás férkőzik a meghitt pillanatba. Ydriss nem szokott kérő lenni a szenvedélynek ajánlott bálok parkettjén. Kezdeményezése, s a tény hogy asszonya feltűnően készséges partner a vendég dolgának eltussolásában, együtt már sejtéseket élesztget.*
- Történt valami? Rossz híreket kaptál?

5296. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-05 19:24:57
 ÚJ
>Gidralds Mohen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// A Templomi eseményekkel egy időben //

* Amilyen óvó féltéssel pattan Mordi mama a kislány mellé pont olyan lendülettel indul meg Gid is a Kölyök felé aki meglepetésére egy idegen gyerekhez szalad. Vigasztalja, nagy huncut szemeit hol a gyerekre emeli hol pedig a druidától kérdezi, hogy szabad-e. Már jobban hallgat a kislányra mégis az állatok őrére is fenntartás nélkül figyel, ha másért nem hát mert tőle kapja a mindennapi csirkesültjét.*
- Hát te meg. *szólna a kutyushoz ha nem jön rá, hogy ez a gyerek lehet az akiről az imént a szakácsnő beszélt.*
- Hát ti meg miért kóricáltatok el. Így este veszélyes lehet a szegénynegyedben.* kérdezi.*

5295. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-04 10:14:06
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Habár a vadászat meglehetősen rövidre sikeredett, a kölyök épp oly lelkesen sertepertél a páros körül, vidáman, és büszkén feszítve a sikeresen teljesített feladat miatt. Bár Ydriss néha-néha lepillant az ebporontyra, egy apró mosollyal is jutalmazva a szófogadó viselkedést, figyelme azonban első sorban a hímé.*
- Igen tudom, hogy meg se kottyant az a lórúgás, és fel se veszed, csak szeretném, hogy ez így is maradjon. *Ó nem, ha egyszer már sikerült kicsikarnia, hogy egy gyors kezelést megejthessen, nem enged belőle. Szerencsére azonban Kharasshi ellenkezés nélkül követi befelé, de azért a csipkelődést nem ússza meg teljesen az asszony.*
- Így igaz, úgyhogy kénytelen vagy beérni velem. Hacsak nem szeretnéd, hogy elszaladjak gyorsan a templomba egy a szép korral együtt bölcsességet és tapasztalatot szerezett gyógyítóért. *Jön máris a replika, immár bent.
Ám de mielőtt nekiláthatna annak a mélylila foltnak a kezeléséhez, egy másik problémát kell gyorsan megelőznie. Mégpedig a kölyök, és a kijelölt határvonal. Tudja jól, hogy nem fogja szó nélkül hagyni, hogy míg ő kettesben férjurával a belső szobában van, ő a konyhába van száműzve. Míg Kharasshi leveti az inget, s kényelmesen leheveredik az ágyra, a lány gyorsan előkotor zsákjából egy már megannyi fognyommal ellátott kis bőrlabdát, és egy jobb napokat is megért ruhadarabot, ami most már legfeljebb rongyként funkcionálhat már. Leteríti a szövetet a kis blökinek valahova, ő majd úgyis áthurcolja valahova máshova, ahova neki tetszik, majd a labdát gurítja el neki. A játékra lelkesen veti rá magát Ahel, egy időre ezzel le is lett szerelve, s szépen elfoglalja magát, eltolva egy kis időre az érzelmi zsarolásként is felfogható nyüszögést és nyafogást.
Visszatérve a szobába megint a holmijához lép, és egy kis tégelyt vesz elő, azzal tér vissza urához, s térdel fel az ágyra a hím mellett kétoldalt. Hasonló kinézetű és állagú anyag kerül elő, mint amivel annak idején a lány zúzódását látta el a térdén a Barakkbeli gyakorlásuk után. Finom e határozott mozdulattal, keni be a lila foltot és környékét. Mindezt persze igyekszik gyorsan megcsinálni, de anélkül, hogy az alaposság rovására menne. A tégelyt valahova elérhető távolságban teszi le, s amint keze szabaddá válik, tenyereivel is a hím két oldalán támaszkodik meg, s közelebb hajolva csókot oroz magának.*
- Ennyi, meg is van. Túl lehetett élni, igaz? *Enged meg egy kis szemtelen felhangot szavai nyomán, de máris a hím füléhez hajol, hogy engesztelőn tovább duruzsoljon.*
- Azért remélem nem hitted, hogy megúszod, ami félbe maradt a konyhában. *Harap játékosan ura fülébe. Esze ágában sincs most erőltetni a történtek tárgyalását. Főleg, hogy az egy sokkal hosszabb beszélgetésbe csapna át, ami talán a konyhában történt jelenetnél is kellemetlenebb lesz. Láthatóan Kharasshi is inkább egyszerűen tovább lépne a dolgok fölött, hát maga is belemegy ebbe olyan szinten, hogy elhalassza a rossz hír közlését. Vajon miképp fog reagálni hitvese arra, hogy kifejezetten a törzséből való elf bukkant fel a városban? Nem akar belegondolni. Ne akar most ezzel foglalkozni, csupán a pillanatnyi békét szeretné élvezni, és hitvese közelségét.*

5294. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-04 07:58:38
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon - és egy vendég távozása//

*Meghallgatja Ydriss szavait, de szólni már nem szeretne róluk. A szavak elfogytak, a fontosak elhagzottak, feleslegesekkel pedig már nem szeretné szaporítani őket. A tisztavérű lány nehéz életet választott magának, amikor a mélységit fogadta párjául, de sosem a döntésen van a hangsúly. Dönteni kell, s majd a döntés után válik el, hogy rossz, avagy jó volt az a döntés, melyet a sorsdöntő pillanatban hoznunk kellett.*
- Légy hát erős.
*Mosolyog őszintén a lányra. Ha eddig túlélt a korombőrű mellett, ezután sem lesz gond. Félti őt, persze, de nem állhat mellé, hogy óvja őt, hagynia kell, hogy a lány olyan utat válasszon a boldogság felé, melyet a saját szíve diktál.*
- Viszlát, Ydriss, remélem, látjuk még egymást.
*Nyílt mosollyal fogadja a jó kívánságokat, kurtán meghajolva indul el az ajtó felé, majd kilépve az utcára fejére hajtja a darócruha csuklyáját. Lombzöld tekintete nem keresi Kharasshit, nincs már dolga vele, amiért jött, megtudta.
Most visszatér a Pegazusba és megkeresi Alarandot, hogy elmondja neki, amit megtudott. Saját érzelmeitől mentes, tárgyilagos beszámoló lesz, hogy Ydriss biztonságban van, amíg tudja kezelni a mélységi hevességét, ugyanannyi veszély leselkedik rá, mint bármikor máskor. A sötételf szereti őt a maga, féktelen módján, érzelmei tiszták, de oly kiszámíthatatlanok, mint az éjszaka.
Halkan sóhajtva fújja ki tüdejéből az áporodott levegőt, ahogy megindul, minden lépésnél tompán kopog a vándorbot a felázott talajon. Gondolatai még a korábban elhangzott szavak körül járnak, újra felidézi magában a jeleneteket, melyek az élet rendezte színdarab felvonásaiban leperegtek levélzöld szemei előtt.
Lassan elhagyja a Szegénynegyed düledező viskóit és rátér arra az útre, mely a Pegazushoz viszi. Lelkiismerete tiszta, bár szíve nehéz, mert tudja, hogy a nemes elf előljárónak olyan híreket kell vinnie, melyek nem lesznek a tetszésére, bár kénytelen lesz elfogadni a tényt, hogy vére saját akaratából, nem csapdában vergődve választotta ezt a sorsot.*

5293. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-03 22:04:49
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Kharasshi fintorogva sandít az ebre. A kis vakarék szinte felfordul a gyönyörűségtől, ahogy Ydriss dicséri. Ő pedig átkozottul irigy rá. Ez a boldog büszkeség a rőt nőstényke arcán. Ő ilyet sosem tudott kicsikarni. Keserű pirulaként nyeli le a tényeket. Mást úgyse tehet. Asszonya jóindulatára hagyatkozik és némi büszkeség sarkallta vonakodás után enged a noszogatásnak.*
- Mondtam már, jól vagyok *morogja az orra alatt, de meglehetős készségességgel hagyja magát visszaterelgetni a házba. Itt az ideje, hogy ő forduljon a hátára és átadja magát az asszonyi gondoskodás lélekgyógyító pepecselésének.*
- De nem azt mondtad, hogy a nővéred volt a gyógyító, te meg a nyughatatlan fekete bárány? *kérdi, s már záródik is mögöttük az ajtó. Az eb valószínűleg csalódott lesz, hogy a "vadászat" ilyen rövidkére szabatott, de ez van.
Kharasshi kivetkezik az ingből és ledől az ágyra. Próbálja kerülni a vendég kényes témáját, vagyis inkább szinte úgy tesz, mintha az egész egyáltalán meg se történt volna. Végre csak magának akarja asszonyát, de ezúttal nem a követelőző, vad birtoklási vágy hajtja. Egyszerűen a szeretete, a törődése alá akar simulni, érezni az illatát, az érintése gyengéd gondoskodását... békét.*

5292. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-03 19:52:42
 ÚJ
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Az édes otthon közelében//

*Nagyon jó dolog, hogy a hím nem foglalkozik az előtte elsétálóval. Számára ez a létező legtökéletesebb megoldás. Némi elégedettség is ellepi, bár ennek nem enged sok utat. Sikerült az álcája, a másik nem ismerte fel.
Ahogy elhalad Kharasshi előtt, majd olyan távba ér, ahol már nem üt szemet a mozgása, éles szögben fordul be a házak sarkánál, és torpan meg. Vissza osonni természetesen egészen odáig nem tud, de amennyire csak lehetősége van rá, megteszi. Nyomon kell követnie merre lakik a párocska.
Mert a felszíni nőstény ekkor fut be, teljesen felfegyverkezve, íjjal-kutyával.*
-Szép kis "család".
*Súgja maga elé a mondatot, és vár türelemmel.*
-Blee.
*Tesz egy undorkodó fintort, ahogy a felszíni enyelegve csalogatja magával a hímet. Megcsóválja a fejét. ~Elpuhultál "testvér". Olyanná váltál, mint a felszíni nőstények hímjei.~ Gúnyosan villan fel benne a gondolat, de egyelőre nem mozdul. Addig semmi esetre sem, míg amazok ketten meg nem fordulnak, és el nem indulnak. Még csak az kéne, hogy meglássák.
Most semmi más célja nincs, csak annyi, hogy megtudja, merre rendezkedtek be ezek ketten. Aztán sürgősen meg kell találnia Vadászt, vagy kerítenie kell egy másikat.
Bosszúsan gondol a hímre. Vajon merre járhat, merre teszi a szépet, vagy épp került bajba önhittsége okán? Pedig elég sokat ígért neki, és még előleget is adott. ~Meg kell találnom.~
Közben persze szemeit nem veszi le a párocskáról, így a kis vakarék is látószögébe kerül. Lehet a kis ugatót kellene elintézni először valahogy? Igaz, sok vizet nem zavar, csak hangoskodik, de egy ekkora jószág még nyafog mindenért.*

5291. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-03 18:18:42
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

- Szimat! *Guggol le a kölyök mellé, s oda is tartja neki a zsákmányul ejtett holmit. Ahel lelkes farkcsóválást követően hajol oda, s szaglássza meg alaposan, ahogyan azt gazdája megtanította neki, hogy ilyenkor kell. Mikor már ismét egyenesen, három lábon állva, éberen figyelve áll, a lány elmosolyodik. A kölyök megjegyezte a szagot. Akkor hát indulhat a vadászat.*
- Keresd! *Ahel rögtön szinte a földhöz szorítja kis orrocskáját, nem kétséges, nem csak a mancsai fognak sárfoltokat gyűjteni. Habár Ydriss hosszú kiruccanásra készült, arra nem számított, hogy a hirtelen meginduló farkaskutya máris megtalálja a közelben bujkáló mélységit. Igazán még azt sem nagyon tudta megnézni, miféle szerzet ólálkodik a város szélén, no de ha az elf egy kölyökkutyát nevel, a figyelme nem terelődhet sokáig másra.
Hosszúra nyújtott léptekkel ered Ahel nyomába, aki persze már le is leplezi a latort, s alaposan rajta is hagyja a nyomát Kharasshin. Azért a jelenet megmosolyogtatja a lányt, s a ki tudja milyen szitok szavakat felváltó Te is csak egy apró kis fejcsóválást csal ki. Egy rövid füttyszóval hívja vissza áldozatától a vérebet, s természetesen a jól elvégzett feladat jutalma sem marad el.*
- Ügyes voltál. Igen, te vagy az ügyes kis vadászom. *Borzolja meg vakargatja meg alaposan a kölyök barna bundáját, aki persze a törődéstől majd el olvad, de legalábbis a hetedik mennyországban érzi magát.
A kis időnyerés után azonban már drágalátos ura felé halad tovább.*
- Ha jól emlékszem, ott tartottunk, hogy nagyon bölcs módon rábólintottál, hogy elláthassam a Bitangod nyomát. *Áll meg a hím előtt közvetlenül, arcán nyoma sincs neheztelésnek, vagy haragnak, noha azért kifejezetten derűsnek sem mondható, a nagyon halvány mosoly ellenére sem. A kiabálás, esetlegesen fúriaként való tombolás elmarad, de legalábbis el lett napolva. Van egy olyan nagyon erős gyanúja, hogy fog még a közeljövőben épp elégszer fájni a feje, nem akarja ezen percek számát feleslegesen növelni. Eddig sem tervezte, hogy népebelieket lásson vendégül otthonukban, a mostani incidens legalább megerősítette benne, hogy ez egy bölcs elgondolás volt. Figyelembe véve a mélységi múltját nem várhatja el, és nem is várja el, hogy puszipajtásként kezdje el kezelni az elfeket. Persze nem díjazza túlságosan a szükségtelen provokálást, ámde jelen helyzetben van más, ami miatt aggódhat. És bármennyire is rizikós beszédtéma lesz ez, jobb, ha férjurával is tudatja, bizony törzséből felbukkant itt valaki - nem is akárki - és utána érdeklődik.*
- Gyere, menjünk vissza a házba. *Fonja mindkét keze ujjait Kharasshi kezére, s húzza is visszafelé szelíd erőszakkal a kis lak irányába.*

5290. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-03 12:25:38
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Haragja hamar ivócimborává fogadja az önostorozást. Sosem tagadná meg a valóját, de így vagy úgy, minduntalan viaskodik azzal a szörnyeteggel, aki Ydrisst se kímélné. Mit tagadja, dühíti az, amit sokadszorra kellett látnia. Asszonya ismét megadta magát a kegyetlenségnek. Elárultság szomorú, szégyene. Bármit szívesebben elviselne, mégis újból és újból kiütköznek nyomorult csillámai azokban a barna szemekben.
Még az ital sem esik jól. Főleg, hogy nagyon jól tudja, ha most lerészegedik, abból végképp semmi jó nem fog kisülni. Mennyit volt náluk az a facsókoló? Fertályórát? Annyit se? Mégis ennyi is elég volt hozzá, hogy Kharasshi elveszítse a türelmét és halálos fenyegetéssel zárja a rövidke felvonást.
Hallja távozni a fakóvérű ficsúrt, a ház urának még sincs túl nagy kedve visszamenni. Röstellene Ydriss szemébe nézni. Kushad tehát még egy kicsit, bár eléggé hűvös van idekint egy vékony ingben, az éledező tavasz ellenére is. Ha az a pár nyelet szesz meg az állásban abrakoló Bitnag és a kanca lehelete nem melegítené, már biztos megcsipkedte volna a vacogás.
Csak fél szemmel sandít a portája előtt elballagó felé. Azt is csak azért, mert nem nagyon járnak errefelé a népek. Innen már nincs kijárt út semerre. Legfeljebb a templomkert felé lehet lerövidíteni a sétát, ha a negyednek ennyire a pereméről akarna valaki arra indulni. Nem is igazán foglalkozik vele. Kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy egy szerencsétlen esetleg eltévedt és megsétáltatja magát.
Még egy kicsinyt elüldögélne itt, míg visszasompolyog és igyekszik a szőnyeg alá söpörni a történteket. Ez az ő terve. Az életé meg az, hogy az a kajla bolhazsák szinte ráveti magát. S mivel Kharasshinak nincs még épp elég baja, semmiképp se mulasztja el, hogy végigtiporjon a mélységi ágyékán, ráhordja az összes sarat, amit a mancsa a ház előtt összeszedett és nyáladzó örömében még rá csurrantson egy pöttyet. Kharasshi nem gondolta volna, hogy képes ilyen gyorsan talpra szökni, de mégis sikerül, annak érdekében, hogy eltávolítsa magáról a teljesen bezsongott ebet, aki körbe-körbe rohangálva körülötte ugatja azon a szörnyűségesen éles hangján, mint a veszedelem.*
- Kushadj már, te... *a cifra jelzős szerkezetű megnevezés már elmarad, hiszen feltűnik a ténsasszony is.* - Te! *elégszik meg így csupán ennyivel meg egy toppantással a bolhazsák felé, a miheztartás végett. Lesöprögeti magáról a szénát meg a kutyatappancs nyomait, amennyire sikerül, aztán mivel nem igazán tudja, mit mondhatna, a fakóvérű nősténykénél biztosnak számító taktikát választja: a mellkasára simítja a kezét és utat enged sajgó bordák diktálta fájdalmas kifejezésnek az arcán. Köhög is néhányat, hogy az ütőkártyát egészen kijátssza. Persze nem néz az asszonyra. Tudja, hogy újfent megcsillogtatta antitálentumát hitvesként, de a szabadkozás nem az ő műfaja.*

5289. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-03 12:16:02
 ÚJ
>Botjo Gaear avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// A Templomi eseményekkel egy időben //

*A kölyök guggolva kucorog és meredten bámul maga elé. Elveszettebbnek érzi magát mint bármikor most, hogy rájött nem tartozik sehová.
~Énnemvagyok Driwintalen. Én csak Botjo vagyok. Én Botjo vagyok.~
Hirtelen megijed, mikor valami vénasszony kezdi szólongatni és ahogy felnéz látja, hogy csak Mordi mama az. Rögtön Dagiért vinnyog és ahogy a kiskutya odajön, szorosan magához öleli, hogy megvédje a veréstől amiért kiszökött.*
- É'jjóvagyok.
*Mondja gyorsan, de arcán látszik az elkámpicsorodás, kezecskéi pedig görcsösen markolják a kutyust. Az asszony hatalmas testméretéből adódóan csak nehezen veszi észre mögötte a szekeret rajta Giddel, aki még ismeretlen számára. A nevét hallotta de arcát nem látta még és ha tudná, hogy a lovászfiú az, hát… Akkor sem különösebben érdekelné. A kutya az övé és punktum.*
- Micsenász itt?
*Legjobb védekezés a támadás, ezért inkább visszakérdez még mielőtt vele kezdene el pörölni a házvezetőnő.*


5288. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-03 10:59:35
 ÚJ
>Mordi Hatel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A Templomi eseményekkel egy időben//

*Férfiak! Alig figyelnek az apró részletekre. Gid se különb, ott éli napjait a Kúriában, de mit sem tud a gazdái dolgairól. Nem úgy Mordi mama, ki persze sosem rest az információt nélkülözők segítségére lenni.*
-Jaj Gid!
*Sóhajt fel ennyi együgyűség hallatán.*
-Az Úrficska szépen rendbe jött a télen. No, nem mondom, olykor fura, és komor. De egészen túl van már a tündéren. Hála a Sötét Anyácskának. A leányka meg már olyan tíz év forma.
*Magyarázza a tényállást.*
-Persze! Hát anya nélkül nőjön fel a kicsi? Hogy gondolod? Kell az uraságok mellé egy-egy gondoskodó, finom hölgy.
*Arra, hogy maga is keressen férjet, csak halkan felkacag, s legyint.*
-Öreg vagyok én már ahhoz, hogy új urat szokjak meg. Meg aztán a jó Casparomat úgyse pótolhatja senki.
*Szipog gyorsan kettőt, elhunyt férjére gondolva, majd kapja a fejét fel, mikor az elf előre mutat.*
-Nem zártad be rendesen kaput.
*Korholja máris a lovászt.*
-Kiszökhetett. Még jó, hogy el nem kóborolt egészen, Moon Kisasszonyka haragos lett volna miatta.
*Tekinget közben körbe, a másik két kutyát keresve, háta azok is itt vannak a közelben, de valami egész máson akad meg a szeme. Pattan is le fürgén a kocsiról, szoknyáját majd térdig felhúzva fut a gyermekhez.*
-Lelkecském? Hát mi lelt Kisdrágám? Fáj valamid?
*Kezd egyből aggódni, mert a piszokban kuporgásnak csak egyetlen okát látja, ami pedig a rosszullét. Guggol le Botjo mellé, és már homlokát érinti kézfejével, hátha láza van.*

5287. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-03 10:29:41
 ÚJ
>Gidralds Mohen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A Templomi eseményekkel egy időben//

* Nyugodt ütemben hajtja hazafele a szekeret hisz a lovászoknak ez a feladata. Közben természetesen figyel jobbra is meg balra is, nehogy egy túlbuzgó koldus elébük vesse magát egy kis alamizsna reményében.
Az új hírre meglepődik.*
- Ryz Úrfi kislányát? Azt sem tudtam, hogy a fejének sikerült végre teljesen helyrerázódnia nem, hogy gyereke legyen. *mondja értetlenül. Ő még valahol lemaradt a tündérke legutolsó szárnypróbálgatásánál, azóta valószínűleg nem is találkozott a fiatalúrral. arra tisztán emlékszik, hogy egy jó időre eltűnt, aztán meg egyszer csak ismét előkerült és mindent felégetett maga mögött. Végül örömteli vigyorba rendeződik arca.*
- Ez jó hír nem? *kérdez vissza miközben tekintete egy játszadozó kutyuson pihen meg.*
- Takaros leány? De Mordi mama. Ideje volna egy férjet keresni maga mellé is. Azt hiszem az Adal házban van egy tisztességben megvénült inas. *mondja miközben az eddiginél is jobban lelassítja a két fekete lovat.*
- Az ott nem a Kölyök? *kérdezi a kutyus felé mutatva. Botjon nem akad meg a szeme hisz még nem ismeri.*

5286. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-02 20:50:27
 ÚJ
>Botjo Gaear avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*A kölyöknek annyi dolga volna, hogy követi az ég furás fényeit. Ehelyett elgondolkodva rágcsálja az almát és észre sem veszi, hogy léptei a Szegénynegyedbe vezetik. Csak mikor egy puha, nedves izé ér a könyökéhez ugrik meg ijedten, hogy aztán Dagit lássa amint lihegve, okos tekintetével ott áll mellette.*
- Há' te mög hogy kerű'sz ide? Kiszökté'? Gid ee' fog verni!
*Kezecskéjével azonban már gyürkészi is a kutyus fülét. Az bizonyára azért jött, mert… Miért is? Őt nem kell megvédeni, Botjo tud magára vigyázni. Na, akkor biztos azért, mert félt egyedül otthon. Igen, csak ez lehet.
A kölyökkutya ügyesen üget a lányka mellett, néha meg-megszagolja a poros utat. Botjo is élénken nézelődik a koszos, büdös utcákon. Megszokta már az ilyet, ahogyan a koldusok látványát is. Ő is egy közülük. Sokkal kevésbé érzi magát feszélyezve itt, mint a díszes kúriában.
Odamegy egy másik utcagyerekhez, egy kisfiú, nála pár évvel fiatalabb, de már ügyesen totyog. A szülei sehol. Odanyújtja neki almája maradékát, mire az sírva fakad. Na. Fene.
A szürke kölyök meglepődve bámul a totyimattyra, akit Dagi túlbuzgó szimatolással és lökdöséssel próbál vigasztalni. Vagy megenni, azt csak a kutya tudhatja.*
- Dagi gyer.
*Hívja el a kutyát. Mások is megbámulják, a kéregetők némelyike elhúzódik előle, mások áhítatosan tekintenek rá mintha bizony a Sötét Anya maga jelent volna meg a szegénynegyed sikátoraiban.
Botjo megszokta a kiközösítést de a sajátjai közt mindig otthon lehetett ezért nem tudja mire vélni a szélsőséges reakciókat. Aztán ahogy Dagi sárgásbarna szemeibe néz, rájön. Ő most kicsikisasszonyka, a Dwirinthalen család szolgálatában. Inas. Tiszta, szép ruhában, fényes csizmácskában és kabátkában. Nem tartozik többé ide.
Egy fal tövében lekucorodik és próbálja felfogni a valóságot, míg az őt követő kutya egy galambot cincál szét játékosan.*

5285. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-02 20:46:03
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon - és egy vendég//

*Az elkerülhetetlen pedig végül megtörténik. Az eddig gyülemlő vihar kitör, és tombol, a rőt hajú lány pedig úgy érzi, a hullámok összecsapnak felette. A maga részéről esze ágában sem volt senkit felingerelni, noha az amúgy sem nyugodt és kedélyes Kharasshi zord hangulatára csak sikerült még egy kis olajat öntenie. Mikor felkel ültéből, már tudja, mi fog következni.
Már az asztalon koppanó pohár is igen rút jövőt jelez előre, s mikor ismét közelebb vonja magához őt ura, már fordítja is oldalra fejét, s lesüti tekintetét. A heg. A heg, ami olyasmit hivatott eltüntetni, amit nem lehet. Hiába léptek végül közös útra, s hiába minden érzelem, mi egymáshoz köti őket, annak a napnak örökre nyoma marad, emlékét aligha lehetne kitörölni bármelyikük elméjéből is.
Az elmébe nyilalló fájdalom, a húsba maró izzó vas, a penge, ami lenyúzta a jelet, a bőrével együtt. Az árulás érzése.
Bármennyire is próbál túllépni a fájdalmas emléken, rá kell döbbennie, még mindig érzékenyen érinti, és felkavarja. Ezzel együtt pedig a károgó hang is éledezni kezd. Eddig hallgatott, most sem szól, de érezteti a lánnyal gunyoros jelenlétét.
Csupán akkor néz fel ismét, mikor Kharasshi kiviharzik a házból. Néhány pillanatig még a csukott ajtót nézi, majd szomorú mosollyal fordul Pycta felé.*
- Nem is egyszer. *Próbálhatná szépíteni, próbálhatná eltitkolni, de hiába töltött már el oly sok időt a városban, a hazugság még mindig nem jön olyan könnyen, mint az itt ajánlott lenne.*
- És valószínűleg még fog is. Amíg a gyenge prédát látni bennem, addig ez valószínűleg elkerülhetetlen. *Von vállat, miközben ingét visszaigazítja a helyére. A heg fölött azonban akaratlanul is kicsit a kelleténél hosszabban időzik a keze. Tudta jól, hogy nem egy könnyű utat választ, és hogy ehhez meg kell erősödnie valahogy.
Borongós gondolataiból azonban hamar visszarántja egy név. Fejét hatalmasra kerekedő szemekkel fordítja azon nyomban az ifjú elf felé az ismerős név hallatán. Alarand. Hirtelen annyi kérdés, teória és gondolat özönli el, hogy beleszédül, s le kell ülnie egy székre. Hiába vágyott rá, hogy halljon népe felől, hogy találkozhasson, beszélhessen valamelyikükkel, az elöljáró képe most mégis félelemmel tölti el.
Hogyne, ha sötéten ítélte volna meg a lány helyzetét, akár Pycta is szólhatott volna a törzsnek, elvégre a remetének talán elárulták volna, hova mennek. Ydriss tartott ettől, hogy a kis színjáték után megüzeni sötétnek vélt sorsát az övéinek, s ők végül harcosokat, vadászokat küldenek érte. Ám az aggályok ellenére ez nem tűnt túl valószínűnek. Alarand jelenléte azonban egészen más helyzetet teremthet. De hogy került ide? Miért? És mikor? Hiszen neki azt üzenték meg, hogy elmennek, nem kockáztatják meg, hogy találkozzanak a holtak hordájával. Ő pedig mégis itt van, és kifejezetten Ydriss után küldte az elfet. Bánatos mosollyal néz fel Pyctára.*
- Köszönöm, hogy őszinte voltál velem. Nem okoztál galibát, ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna. Kívánom, hogy boldogulj a városban, és elkerüljön a baj. *Búcsúzik Pyctától, s bár megannyi kérdése lenne, nem marasztalja. Biztos benne, hogy ha hangulata még rosszabbra fordul, Kharasshi beváltotta volna ígéretét. Ezt pedig nem szeretné.
Az elf távoztával azonban szinte kétségbeesetten temeti arcát tenyereibe, majd túr idegesen a hajába. Baj lesz, minden csontjában, porcikájában ezt érzi. És a készülő viharhoz képest az iménti kósza kis szellő csupán. Örülnie kellene, hogy mégis találkozhat valakivel övéi közül, a gondolatra gyomra most mégis piciny csomóvá szűkül. A kölyök persze érzi, hogy gazdája megint feszült, így hosszas belső vívódása után mégis halk nyüszítéssel próbálja magára vonni a lány figyelmét. Lassan fordul Ahel felé, ám de csak valami mosolyféle kúszik a vöröske ajkára.*
- Gyere, vadászunk egyet. *A kölyök erre azonnal fellelkesül, hiszen mint szinte mindent, ezt is játékként fogja fel. Ydriss inkább megpróbálja megkeresni urát, minthogy fel alá sétálva, vagy az újabb fordulat felett ülve és aggódva essen lassan letargiába. No meg az sem fog árt, ha időben értesül róla, hogy a fél negyed a hím fejét akarja esetleg, mert mondjuk nem a Barakkban vezette le a felgyülemlett feszültséget. Kerít is hamar valamit, amiről szimatot vehet a kis csahos, hogy a nyomába eredhessenek. A siker persze nem garantált, még nincs olyan nagy gyakorlata a kölyöknek, és a városban megannyi szag és inger vezetheti félre, de legalább gyakorolnak egy kicsit. A mai ebnevelés egy része eddig úgyis elmaradt, ideje hát pótolni valamivel, különben hogyan válik azzá a nagy vadássz Ahel, aminek a kölyökkori önbizalom és lelkesedés mondatja? A másik szobából elragad egy ingat, vagy egy kisebb holmit, amit gyakran foghatott, hordhatott magánál, s már indulna is. Aztán vissza is fordul nyomban, hogy íját és a tegzet magához vegye. Mégis cska a város Szegénynegyedében van, ami veszélyes és kétségbeesett alakokkal van tele. Egy magányos elf egy kölyökkutyával, fegyvertelenül ideális célpont lenne, szinte ordítana róluk, hogy támadj meg. S az sem javítana a helyzeten, hogy a nappalok csak lassan válnak hosszabbá, ma órái pedig egyre csak peregnek le, egyre inkább az estét várva már. Így hát íjjal és vesszőkkel ellátva, a szagnyom alapját jobbjában szorongatva, Ahellel szorosan a sarkában (mit a sarkában, a növendék eb valósággal kiviharzik mellette az ajtóban) lép ki a házból.*

5284. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-02 20:15:00
 ÚJ
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Az édes otthon közelében//
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz//

*Megint eltelt egy hat, és Vadásznak se híre, se hamva. Arixu pedig dühös. Nem is akármennyire. órákat töltött el azzal, hogy járja a várost, hátha nyomára akadna a keresetteknek. Legyen itt szó Vadászról, vagy Kharasshiról, vagy a kis felszíni szukájáról. De nem. Egyik sem kerül bíbor íriszei látószögébe.
Átkozza Sorsot, mely gonosz kajánsággal röhög a képébe minden egyes eltelt nappal. ~Hogy rohadjon meg!~
Léptei nem sietősek, hová is rohanjon? Talán abba a szegényes bérleménybe, mely unalmas és rideg minden pillanatban, melyet egyedül tölt benne? Felesleges lenne a rohanás. A Pegazusból a fürdőbe ment, és ellazította magát annyira, hogy legalább ideges ne legyen már. Most elnyújtott léptei szelik a kockaköves sikátort. Karcsú alakját bőrnadrág és bőr felsőrész feldi, mely felett térdig érő köpenyt visel. Csuklyáját fejére húzva hordja, de alóla előbukkannak hószín tincsei. Skarlátjai kutatón figyelik a környéket. Már ismer minden zeg-zugot, minden sikátort, és azok mélyén az összes koszlott házat, ahol lélegzik valami nyomorult. Ismer szinte minden arcot, és tudja, ki hol hajtja álomra a fejét.
Újabb sikátor, és újabb rothadó félben lévő házak kerülnek útjába, ahogy befordul egy sarkon. Már nincs messze saját szegényes szállásától. Közeli féltető alatt ismerős alak tűnik fel.
A levegőben áll meg lába, s fordulna is nyomban, ha nem tudná, hogy ezzel sokkal inkább felhívná magára a figyelmet, mint ha csak úgy könnyedén elsétál a mélységi előtt. Laza mozdulattal húzza arcába a csuklyát, és léptei épp olyan gondtalannak tűnnek, mint a nappali csavargónak, ki éji szállása felé tér haza.
Igyekszik nem odapillantani, úgy tenni, mintha az a nagyon is vágyott-gyűlölt alak teljesen közömbös lenne számára. Hogy Kharasshi felismeri-e? Fogalma nincsen róla, bár az utóbbi két-három hónapban sokat változott öltözéke. Most mozgásán is igyekszik változtatni, s olyan jellegzetességet beleilleszteni a tartásába, mely megtévesztheti a féltető alatt ücsörgő iszogatót. Így próbál meg elhaladni a mélységi orra előtt.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.03 12:06:22, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.

5283. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-02 17:45:45
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon - és egy vendég//

*A nyugalom és a békesség volt az első dolog, amit a vén remete mellett meg kellett tanulnia, lévén féktelensége és viharos természete sodorta éppen erre az útra. Az őszhajú vándor mellett lelkének olyan mélységeit ismerte meg, amelyekről azelőtt tudomása sem volt. Eleinte pár percet sem bírt ki anélkül, hogy mozdult volna, végül pedig már órákat meditáltak egy folyó dermesztő vizében mozdulatlan meditációs pózban.
A mostani helyzetben, a mélységi és az elf lány otthonában lassan minden a helyéré kerül benne. Ydriss nyugodt szívvel fedhetné fel stigmáit Pycta előtt, s bár borzasztaná a látvány, nem kavarná fel nyugalmának kristálytavát.
A darócruhás vándor teste sem nélkülözi a hegeket, de fizikai megtestesülésénék ezen jelei csak arra jók, hogy tudja honnan indult, merre tart és milyen utat járt be addig.
Sajnálja, ha ilyen módon csalódást okozott, de azért, mert fajtársaitól eltérően gondolkodik, látja a világot és a saját tapasztalatai alapján ítél, nem kér bocsánatot.*
- A barátság és a bizalom drága dolgok, fukar kézzel illik osztani. Így teszek én is.
*Mosolyog a vörös lányra, nem is sejtve miféle hallhatatlan párbeszéd zajlik le közte és a korombőrű közt.
Nem siklik ő el semmi felett, azt teszi, amit a vén remete mellett tanult, néma marad, figyel és tanul, hogy a tapasztaltak alapján alkosson véleményt. Amikor Kharasshi pohara az asztalon csattan, csaknem felborítva poharát, villámgyorsan elkapja a veszélyesen megdőlő kupát, lombzöld szemeit a dühtől tajtékzó sőtételfre emeli. Ülve marad, ám a bő darócruha szárai alatt jobb lábát kicsit előre csúsztatja, bal lábát hátra, súlyát elosztja közöttük. Tart a támadástól, de kivár, s lám csak haragos szavakkal támad a mélységi.
Nem ostoba ő, még csak nem is gyenge az elméje, csak olyan szemléletet képvisel, melyet úgy látszik Kharasshi nem képes tolerálni.
A mélységi kicsörtet a házból, magával ragadva a bort rejtő palackot is, Pycta szomorú szemekkel néz utána, majd halkan sóhajtva Ydriss felé fordul.*
- Bántott téged, igaz?
*Nem vár olyan kérdésre választ, amire tudja a feleletet.*
- Bárhogyan is gondold, te vagy a mélységi, nem vagyok ostoba. Látom, amit látok, annak ellenére is, amit mutatni akartok. Elhiszem, hogy ő egy legendás harcos, ellenfélnek éppen olyan kiváló, mint fegyvertársnak. De úgy érzem, nem tudna ártani neked. Már nem.
*Fajtörténettel foglalkozó tudós főknek való elméleti vitatéma lehetne, hogy egy sötételf képes-e szeretni, vagy akár hasonlót is érezni, de Pyctának nagyon úgy tűnt, hogy a sötételf határozottan érez valamit Ydriss iránt, amit a vándor leginkább a szerelemhez tudna hasonlítani. De az is megeshet, hogy téved.
Lám vendéglátói őt szerették volna kihozni a sodrából, ám közülük csak a darócruhás maradt nyugodt.*
- Az, akit párodnak választottál, egy valódi dúvad, haragjában akár el is pusztíthat, meg is ölhet, de ha megteszi, sosem lelne békét a kárpitnak ezen az oldalán. Nem azért jöttem, hogy pálcát törjek felettetek, sem jogom, sem kötelességem, véleményem is csak magamnak tartom meg.
*Lesüti lombtöld tekintetét, nemesen metszett arcán szégyenpír gyújlik.*
- Bocsánatod kell kérnem, nem csak öncélú volt jövetelem. Nemes Alarand mester kérte segítségem, mert féltette gyermekét, mely az ő véréből vétetett. De ha találkozom vele, megmondom neki, hogy sarja biztonságban van, s bár fenevadat választott párjául, boldog.
*Felkel ütből, érintetlen hagyva a bort, kezébe veszi vándorbotját.*
- Köszönöm a segítséged, most távozom, sajnálom, hogy ekkora galibát okoztam az otthonotokban. Ha szükséged volna rám, a Pegazusban hagyhatsz nekem üzenetet.
*Mélyen meghajol a tisztavérű előtt, majd kielé indul, de természetesen meghallgatja Ydriss szavait is, ha a vörös tisztavérű felelni szeretne az elhangzottakra.*

5282. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-02 15:46:26
 ÚJ
>Amine de Niiso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// Majdnem felcser… //

*Nem olyan nagy ez a város, nemhogy egy része. Egyszerűen nem hiszi el, hogy még mindig nem lyukadtak ki sehol. Persze le lehetne vonni az időből azt, hogy a hím csak akkor üti meg nagyjából a normál sebességet, ha gyorsan próbál haladni, ami rendesen ki is vesz az erejéből, de ettől függetlenül még mindig indokolatlanul hosszú ideje kavarognak. Az az előbbi futkározás, hogy úgy gyorsabban megtalálná a helyes irányt, egyre hívogatóbbá válik.
Óh, mérges ő, hogyne lenne az, csak részben magára dühös, hogy még mindig képtelen volt, vagy pontosabban nem is akarta megjegyezni az útirányt. Elege van már ebből a napból, ebből a helyből, és úgy igazából mindenből maga körül. Az fel se merül benne, hogy Khan hogy bír még mindig járni, mással van elfoglalva, meg az eddigi afférok után nem is nagyon érdekli. Éhes, és már enni akar. Most!
A késre fél szemmel odasandít, ahogy a perifériájába kerül, de a fokozottabb óvatosságon kívül több jelentőséget nem tulajdonít neki. Nem kívánja sem a hátába, sem az oldalába, vagy más testrészébe, de azt elégnek érzi, ha csak fél szemmel figyel oda jobban. Hogy mi oka lenne erre a másiknak, nem gondolkozik el rajta, mivel még oknak sem kell lennie. Fura mód ezt pont a kis naivnak vélt mélységi tudja a legjobban.
Amint látja, hogy az megállt leülni, csak felsóhajt megtorpanva. Keresztbefont karokkal kezd el nézelődni minden irányba. Éppen ideje lett volna megállnia, legalább egy pillanatra muszáj elgondolkodnia. Ennyire nem rossz az irányérzéke, biztosan rossz helyen, vagy irányba kanyarodtak be valamikor, és onnantól kezdve semmi ismerős.
Ha gondolatolvasó lenne se tulajdonítana neki a minimálisnál nagyobb feneket, pusztán valószínűleg otthagyná a fenébe a hímet még a fogadó előtt. A felkiáltásra csak nyújtózkodik egyet. Ez így nem fog menni, ha így folytatják még a végén valóban rájuk hajnalodik.
Ő hozzá van szokva a földalatti járatok labirintusához, és szélsőséges helyzetek sem idegenek neki, ezért is csak 2-3 nap után kezdi zavarni a tény, hogy egy falatot sem evett. Szomjasnak sem kimondottan szomjas, pusztán azért kortyol, hogy egy fokkal jobban érezze magát tőle. Khan még érezheti is, hogy szinte csordultig van a kulacs, mintha szándékosan nem akarna inni.
A köszönömöt hallva nem tud elnyomni egy kis mosolyt, ahogy visszaveszi a kulacsot. Ez a hím is egész kezes lesz, ha a fáradság már ennyire kínozza.
Még pár pillanatig nézelődik, aztán egyszer csak megindul az utca végéig. Végignéz a hosszú úton, átsétál a párhuzamos utcába. Fülel hangosabb neszek után kutatva. Még csak nemrég sötétedett be, ilyenkor még vannak jó páran a főtéren, az emberek meg nem arról híresek, hogy csöndesek lennének. A szemét zavaró erősebb fényeket is figyeli, amik nem egy-egy itteni ablakból szivárognak ki. Ezekkel egy időben, közben az ismerős irányt is keresi. Végigsétál az úton, majd befordul még egy utcába. Néhány lépés után meg is torpan, és visszakanyarodik oda, amerről jött. Már ha a hím még ott van, ahol hagyta.*
- Gyere, arra kell mennünk! *Mutat abba az irányba, amerről jött. Így azért egy fokkal könnyebb, ha nem vonják el félpercenként a figyelmét valamivel. Ha egyedül van, sokkal jobban figyel arra, hogy merre is megy.*

5281. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-02 14:29:14
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- ZseniMorw. Én nem NagyMorw? * Kezd belegabalyodni ezekbe a megnevezésekbe. Idáig NagyMorw volt, most meg már a "Zseni" nevet aggatja rá a klubtárs. *
- De Rulkó nem ész ám, mint mi. Múltkor is... Ehh, elfelejtettem.
- Juhú. Várj, de mire költjük a végtelen pénzt? Veszünk magunknak griffeket, vagy megvesszük egész Lanawint? Tudom már! Mindent! Még az eget is, meg az isteneket, szellemek is! * Aztán ő is kidől. Sőt, valójában ő dől ki előbb. Aztán Zia még magyaráz egy kicsit, meg éljenzi LurkóMorw-ot. Ennek az előbbi kidőlésnek az oka, hogy aztán alig tíz perc múlva - amikor már a klubtársasszony sincs magánál - ismét feleszmél. Ekkor eszébe jut, hogy alapból Amonra indultak. Az erdőből már kiértek, mivel épületeket lát maga körül. *
- Ez biztosan a Kenyeres falu. * Állapítja meg, majd lassan és kicsit sem biztosan feláll és ellenőrzi a pálinka meglétét. Megvan még, úgyhogy Ziát igény szerint felrakja a kordéra (ha már alapból ott van, akkor meg ugyebár nem) és elindul Amon felé. Hosszú oda még az út, addig talán Zia is felkel. Ha meg nem, akkor meg elviszi a gyógyítókhoz. De csak felkel... *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416