//Görbe tükör//
*Mikor végre feleszmél, nem csak úgy látszólagosan látja a gyerekeket, akikkel a lány beszélni szeretne, de nem úgy tűnik, hogy sikerült.
~ Ez valami labirintus? ~ gondolja magában, majd megszólal a férfi: *
- Nem tudom, hogy ti hogy gondoljátok, de ezekből a gyerekekből semmit nem fonunk kihúzni, még harapófogóval sem. Inkább el kéne indulni valamerre.
*Ő sem tudja melyik irányba, de valamerre csak van kijárat, ha már van út is. Amennyiben tényleg labirintus, akkor érdemes lenne szétválni. De nem lát el messzire, csak a két utat látja, lehet az is, hogy mindkét út ugyanoda vezet. Mindenesetre még vár, hátha valakinek van jobb ötlete, minthogy elinduljanak.
Még gondolkodik, hogy merre kéne menni. Két út van csak. Terold sem tudja, hogy miért zavarja ennyire, hogy több a választási lehetőség, mint egy. Talán azért, mert lehet, hogy épp az élete függ tőle, hogy merre megy. Aztán megnyugtatja magát, s miután abbahagyta a fel-alá sétálást megáll egy helyben. Megnézi újra társait. Két elf nő, akikről még nem hozott vélemény, egy törpe, aki valóban nevetségesen fest a ruhában (nem mintha nem az összes férfi úgy nézne ki). Egy sötételf férfi, akit még szintén nem könyvelt el magának, bár zord külseje arra utalhat, hogy alvilági múltja van, de legalább Neki eszébe jutott, hogy kérdezze meg a gyerekeket. A sötételf lány, aki végre is hajtotta igen kis eredménnyel, talán ő még az egyik legszimpatikusabb tag a társaságból. Ezen kívül az ember.
~Hát... ~
Igaz nem hallotta, hogy mi történt még a ház előtt, de fajtársa nem tűnik túl melegszívűnek. Talán másokban is ott van ez a harag, de ő adta ki legfeltűnőbben. Ha mások nem kezdtek el káromkodni, ő mért tette? Ez mind pár másodperc alatt zajlik le Terold agyában. Újra megszólal: *
- Mit gondoltok? Maradjunk együtt, vagy váljunk csoportokra?