// Második szín- Zoranyde Aleandar//
*Mikor Tellunius alkonyatra megérkezik a szegénynegyedbe, a ismét az átható rothadás, romlott étel és döglött állatok foszló tetemeinek bűze, azaz az elmúlás szaga fogadja. Dolgát végezve, elégedetten lépdel keresztül a szegénynegyed düledező házai között, a saras és az itt élők mocskától szennyezett városi koromfekete utcakő felett szinte füstként suhanva. Köhögése kissé alább hagyott, a múlt napi étel és kiadós pihenés szinte új életre keltette, most mindenkinél elszántabb feladatát illetően, és semmi nem gátolja, hogy küldetésére koncentrálhasson maximális odafigyeléssel. Kis kiruccanásának alkalmával több ismeretet gyűjtvén a városról, már sokkal behatóbban ismeri azt. A halódó vörös napkorong épp lebukni készül a szürke horizont mögé, mikor Tellunius eléri Zoranyde fogadóját. Óvatosan, igyekezve teljesen nesztelen maradni, lenyomja a kilincset, majd kissé kitárja az ajtót, hogy gyorsan betoppanhasson, a lehető legkevesebb feltűnést kelteni az utcán elhaladó emberek és a bámészkodók körében. Sosem lehet tudni számítanak-e érkezésére, és hogy Zoranyde nem adta-e fel, ahogy módja volt rá.*
~Hisz nem tud semmiről, nem is sejti miért vagyok itt.~
*Ilyen módon nyugtatja magát, majd bezárja háta mögött az öreg faajtót, és elindul a ház belseje felé. Körül néz a földszinten, majd betér a konyhába és megnézi van-e egy kevés víz és némi kenyér, ugyanis jócskán megéhezett utánpótlás beszerző útján, és egyéb dolgok is igen aggasztják, amik csak szítják éhségét.*
~Nem valami megbízható az itteni sötételf közösség. A mai találkozó nem valósult meg, pedig ott voltam a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben. Legalább három órát voltam kénytelen várakozni. Ha ismét felveszi velem a kapcsolatot, akkor majd beolvasok neki, de talán az egyik fülét is levágom amiért megvárakoztatott.~
*Így fortyog magában, és ételt sem talál, így abba hagyja a kutatást, és a lépcsőkön fürgén felszökdécselve a számára kijelölt szobába megy, ott lepakolja csomagját, amit beszerző útján töltött meg mindenféle rémséges dologgal. Leteszi egy napfénytől védett sarokba, majd kissé lepihen, kinyújtóztatja tagjait, közben szablyáját élezi már már eksztázisba esve. A fegyverei karbantartása közben kisebb meditációs gyakorlatokat végez, kiélesítve összes érzékét. Önmagát is fegyvernek képzeli. Egy gyilkos fegyvernek, ami nem elhanyagolható, szintén igényli a karbantartást.*
~Szerszámod vagyok. Szerszámod vagyok te kegyetlen végzet. Csontmarkodban megfeszülök, s ellenséged szívébe döfök. Kezed nyomán rideg holtak halmát hagyom hátra. Élesíts, hogy könnyen marhassak a gyengék húsába.~
*Valami ima szerűt zsolozsmál magában, ki nem ejtve, csak ajkával megformálva a szavakat, hiszen a végzet krédója ősi titok, amit csak ősei és bajtársai ismernek.
Már lassan befejezi a fegyverek karbantartását, mikor neszt hall. Nem reagál rá oly intenzíven, csak tudomásul veszi, kinyitja szemét és várja az események további fejlődését.*
~Ha az a kis gnóm tért vissza ki próbálom milyen éles a pengém.~
*A neszből kihallatszik, hogy testesebb a forrás, mint egy gnóm, így minden kétséget kizáróan Zora lesz az. Megerősíti Tell következtetését a tény is, miszerint Zora sötételf szokás szerint akkor élénk, mikor más népek nyugovóra térnek. Telluniusból ezt a kiképzőbarakkban kinevelték, illetve megtanították neki, hogyan tudjon alkalmazkodni a különböző szituációkhoz. Már ideje, hogy egyen valamit, de kissé neheztelve gondol a feltételekre, amit a nőstény szabott neki, de ha a helyzet kívánja megpróbálja majd milyen is az a felmosás. Mégis csak egy nemesi család sarjáról, mi több, vendéglátójáról van szó.*