//Dresmorlin Nhilkhar//
- Persze hogy nem itt. Egy kedves öreg nénike fogadott be még régen. *vigyorodik el a lány, majd lassan feláll. Azért ő sem olyan hülye, hogy itt kint, a szabadban aludjon, nem kockáztatja meg, hogy olyan történjen, olyat tegyenek vele, amit ő nem akar. Mondjuk nem is hagyná, hogy olyanokat tegyenek vele. Ő inkább ilyenekre nem is gondol, mert a lelombozza, és nem szeret szomorú lenni, így az efféle gondolatokat messze elhessegeti magától.*
- Nem kell kioktatni, pontosan tudom, mik folynak itt éjszaka. *ezen kicsit felhúzza magát, ami válasza hangnemén is meglátszik. Ő neki senki ne mondja meg, hogy mit csináljon, mit kéne csinálnia, pontosan tudja, hogy mi a jó neki. Persze sokszor téved, de a hibáiból tanul. Vagy nem, de előbb utóbb csak megtanulja a leckét.*
- Csak. Mert ehhez volt kedvem. *feleli, még mindig duzzogást színlelt, bár már lenyugodott. Csak szeretné kicsit idegesíteni a férfit, csak még nem tudja, hogyan tehetné ezt meg. ~ Komolyan úgy beszél, mint a nem létező apám. ~ Igaz, nem tudja, hogy milyen egy parancsolgató apa, hisz ő nem ismerte a sajátját sosem.*
- Miért izgat ennyire, hogy miért vagyok kint? Nem hiszem, hogy annyira érdekelne téged, ha nem látnám meg a felkelő napot. *fintorodik el, mert szerinte ez a férfi is egy a sok közül, akiket nem érdekel mások hogyléte. És mégis, még mindig itt van. * Ja, és ha már voltál olyan kedves, és szóba álltál velem, akkor megtehetnéd azt a szívességet, hogy megmutatod az arcod. *Nem is vár tovább, azonnal a férfi elé lép, s ha az nem reagál időben, akkor a kendőt leszedi a férfi arcáról. Meredek vállalkozás, ami akár balul is elsülhet, de ez zavarja Lynn-t most a legkevésbé.*
A hozzászólás írója (Aralynn Loyalar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.06 18:38:02