//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//
*Idya elveit kevesen értik meg, ezzel tisztában is van. A tudat, hogy elfogultnak, önimádónak tartják csak megerősíti abban, hogy sokkal jobb másoknál, képes túllépni a halandók határain, és nem szorul mások majmolására, imádatára ahhoz, hogy előrébb jusson. Minden, amit elért, -és elég magasra tört már a kezdetekhez képest- azt csak magának köszönheti, soha nem futott máshoz segítségért. Az, hogy Sa'Tereth figyelméért híveket fog majd beszervezni, megint más dolog. A saját érdekeit tartja szem előtt, ha ennek érdekében másokat is be kell vonnia, hát legyen. Eljópofizik velük, de ha az útjába mernek állni, eltapossa őket, mint ahogy eddig mindenkit, akinek nem tetszett a képe.
A kis fekete tökéletes első alany lenne. Szavai ellenére behódoló típusnak látszik, még a dominánsabb énje is. Nagy a szája, szidja az életet, a szépet, a jót, de közben tehetetlennek és esetlennek tűnik. A másik énje pedig úgy ahogy van egy roncs, sosem tudja, mit akar, ha vannak is önálló gondolatai, csak az után mert nyíltan szembeszállni Jesoval, miután a tündér már elmondta a saját véleményét, Lil erre építkezett.*
-Valaki egyedül tud kiteljesedni, valaki közösségben. *Rántja meg a vállát.* Ha képes vagy alkalmazkodni, vagy legalább annak látszatát kelteni, akkor előnyt is kovácsolhatsz a csapat tagjaként. Persze ehhez értelmes lények kellenek, akik, mint mondtad, nem erőltetik a véleményüket. Én például borzalmas csapatjátékos vagyok, ez belátom. Soha nem is akartam közös érdekeket, mindig a saját javamat nézem.
*Ezzel lezártnak is tekinti a témát, hiszen már nem nagyon lehet mit hozzáfűzni. A lány felé fordul, aki csak egy kósza mondattal járul hozzá a beszélgetéshez, de Idya már ezzel sem ért egyet. Lehet neki van sajátos elképzelése a világról, és a civilizáció felbomlása utáni pánikról, de amíg Lil nem fejti ki a véleménye mögött rejtőző okokat, nem is fog változni.*
-Nem tudom, te mit értesz anarchia alatt, de a nyakamat rá, hogy nem azt, amit én. Az anarchia zűrzavar, és ami még fontosabb, az irányítás hiánya. Erre lenne szükségem, szabadságra, hogy ne kösse gúzsba a kezem a rendszer, a törvények, a városőrök, akik börtönbe vetnek, mert megölök valakit. Én igazságot szolgáltatok véresen és brutálisan, de mivel nem legális, nem állhatok ki nyíltan az utcára. Az istenek, és persze Sa'Tereth megjelenése tökéletes alkalom, hogy egy "jogos" jelzőt biggyesszek a tetteim mellé, és ha szerencsém van, a sötét úr segíteni fog ebben. Az anarchia eljövetelével az erősek kerekedhetnek felül a gyengéken, nem bugyuta, pénzen megkent barmok fognak uralkodni, hanem az értelmiség. És nem lesznek törvények. Akinek van esze, követni fogja az okosabbakat, így maradhat életben, aki meg ellenáll, azt bárki bármikor levadászhatja következmények nélkül. Nem lenne egy állandó rendszer, hiszen folyamatosan cserélődnének a merényletek, gyilkosságok árán, de ez lenne benne a legszebb; a változatosság gyönyörködtet.
*Ezzel az örök igazsággal zárja a mondókáját. Volt, amit már elmondott párszor, de jobbnak találta elismételni, mivel szinte minden az anarchia utáni vágyódásra vezethető vissza. Nem tudja, milyen lenne egy határok és kordák nélküli világ, ahol mindenki azt tehet, amit csak akar, de álmaiban a leírtak alapján él.*
-Ugyan, kérlek! *Vigyorodik el.* Én ugyan nem akarok uralkodni senki felett, ha mindenki magától rájön, hogy hol a helye, rám semmi szükség. Beilleszkednek, mint kis fogaskerekek a körforgásba, és akire nincs szükség, az bizony el lesz távolítva. Ne szívja már mások levegőjét! De te nem lennél felesleges, szívesen látnálak a köreimben.
*Ha csalódik benne, szemrebbenés nélkül vágja át a torkát, de ezt nem köti az orrára, az elmúlt pár órában megismerhette annyira, hogy tudja, nem érdemes átvágni. Vagy megfelelsz az elvárásainak, vagy megszívod.
Így hirtelen nincs több mondanivalója, amíg a férfi nem tér vissza, akár csendben is ücsöröghetnek, szusszanhatnak egyet, mielőtt ismét belevágnak valamibe.*