Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szegénynegyed | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 419-438
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 20:50:50
Üzenet elküldve: 2020-03-31 20:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
*Valahogy úgy érzi, hogy nő a bizalma a férfi felé, ahogyan Xidros nem faggatózik apja dolgairól. Ért mást már ennél nagyobb tragédia, de ez akkor is fájó pont a számára, ami fenekestől felforgatta mindkettejük életét. Az ok sem volt egyszerű, az okozat még szörnyűbb a számára.*
- De szépnek legalább szépek. Tudom, hogy a valóság más, de leánykori képzelgésnek a hercegek sem rosszak.
*Mosolyogja meg kissé a gondolatot. Tudja, hogy ideje felnőni, s a hercegeket a gaz sárkányokkal együtt a múltban felejteni, de a valósággal szembenézni sosem olyan egyszerű.*
- Nálunk erős volt a családi kötelék. De őszintén, annyira nem gondolkodtam még komolyan egy gyermek eshetőségén. Gondolom ahhoz nem árt először az apajelöltet megszerezni.
*Nevet fel halkan, majd kissé észbe kapva hallgat el. A kezdeti ellenkezés és ridegség valamikor a fordulópontjához ért. Most valahogy komolyabbra fordultak a szavak kettejük között. Az ellenszenv pedig kissé enyhült. Persze ott bujkál még, de most nem dübörög olyan hangosan a fejében, mint a legelején.
A férfi újabb okfejtésére ismét hosszabban elgondolkodik.*
- Akkor szeretnék pár évvel idősebb lenni. Mert ezek az érzések még nem akarnak múlni.
*Egyre inkább elveszik a férfi szavaiban. Nem is igazán a szavakban, hanem abban a szenvedélyben, amivel beszél. Szinte lenyűgözi beszélgetésük és a tény, hogy egyre jobban élvezi. Ilyet pedig eddigi jelöltjeivel nem érzett. Mindegyik fényezte és ajnározta magát. Mindegyikről tudta, hogy ki miben jeleskedik, ki mennyire lenne jó szeretője, de egyik sem tudta igazán magával ragadni és kicsalni belőle, hogy élvezze a beszélgetést.*
- Teljesen biztos.
*Kissé felvont szemöldökkel pillant hátra. Akár hihetetlen Xidros számára, akár nem eddig még egyetlen hím egyed sem tudta tűzbe hozni. Akikkel eddig összehozta a sors mindet csak unta, a futó pillantásokkor pedig senkin sem talált olyan megkapó dolgot, ami megborzongatta volna.*
- Miért olyan hihetetlen?
*Mormogja kissé tán sértődötten, majd ahogy tovább hallgatja a férfit egyre inkább kezd elszállni az önbizalma. Valami ismeretlen érzés kezd a felszínre bukkanni, miközben a rozoga padló felnyikordul, s egyre közelebbről hallatszik, minden egyes lépéssel. A gyomra görcsbe rándul, a szíve hevesebben kalapál, mikor pedig alig van már köztük távolság, s leheletének melegségét is megérzi egész testét elönti a libabőr. Valahol elméje legmélyén motoszkál még a kételkedés, hogy Xidros csak a bolondját járatja, s szándékosan játszik vele. De ez a gyanú a háttérbe szorul, ahogy egyre izgatottabbá válik.*
- Talán egyszer valaki elérte ezt a borzongást.
*Jegyzi meg kissé rekedtes hangon, ahogy mozdulatlanul állva, fejét alig felé fordítva emeli rá tekintetét. Akármit is művelt vele a férfi azt nagyon jól csinálja. Az a különös, jelen pillanatban még ijesztő érzés egyre inkább elhatalmasodik felette. Most sokkal barátságosabbnak, még azt is meg meri kockáztatni, hogy vonzónak találja. Az pedig, hogy centinyi távolság választja csak el a férfitól hirtelen olyan vágyat ébreszt benne, amihez hasonlót még sosem tapasztalt meg.*
*Valahogy úgy érzi, hogy nő a bizalma a férfi felé, ahogyan Xidros nem faggatózik apja dolgairól. Ért mást már ennél nagyobb tragédia, de ez akkor is fájó pont a számára, ami fenekestől felforgatta mindkettejük életét. Az ok sem volt egyszerű, az okozat még szörnyűbb a számára.*
- De szépnek legalább szépek. Tudom, hogy a valóság más, de leánykori képzelgésnek a hercegek sem rosszak.
*Mosolyogja meg kissé a gondolatot. Tudja, hogy ideje felnőni, s a hercegeket a gaz sárkányokkal együtt a múltban felejteni, de a valósággal szembenézni sosem olyan egyszerű.*
- Nálunk erős volt a családi kötelék. De őszintén, annyira nem gondolkodtam még komolyan egy gyermek eshetőségén. Gondolom ahhoz nem árt először az apajelöltet megszerezni.
*Nevet fel halkan, majd kissé észbe kapva hallgat el. A kezdeti ellenkezés és ridegség valamikor a fordulópontjához ért. Most valahogy komolyabbra fordultak a szavak kettejük között. Az ellenszenv pedig kissé enyhült. Persze ott bujkál még, de most nem dübörög olyan hangosan a fejében, mint a legelején.
A férfi újabb okfejtésére ismét hosszabban elgondolkodik.*
- Akkor szeretnék pár évvel idősebb lenni. Mert ezek az érzések még nem akarnak múlni.
*Egyre inkább elveszik a férfi szavaiban. Nem is igazán a szavakban, hanem abban a szenvedélyben, amivel beszél. Szinte lenyűgözi beszélgetésük és a tény, hogy egyre jobban élvezi. Ilyet pedig eddigi jelöltjeivel nem érzett. Mindegyik fényezte és ajnározta magát. Mindegyikről tudta, hogy ki miben jeleskedik, ki mennyire lenne jó szeretője, de egyik sem tudta igazán magával ragadni és kicsalni belőle, hogy élvezze a beszélgetést.*
- Teljesen biztos.
*Kissé felvont szemöldökkel pillant hátra. Akár hihetetlen Xidros számára, akár nem eddig még egyetlen hím egyed sem tudta tűzbe hozni. Akikkel eddig összehozta a sors mindet csak unta, a futó pillantásokkor pedig senkin sem talált olyan megkapó dolgot, ami megborzongatta volna.*
- Miért olyan hihetetlen?
*Mormogja kissé tán sértődötten, majd ahogy tovább hallgatja a férfit egyre inkább kezd elszállni az önbizalma. Valami ismeretlen érzés kezd a felszínre bukkanni, miközben a rozoga padló felnyikordul, s egyre közelebbről hallatszik, minden egyes lépéssel. A gyomra görcsbe rándul, a szíve hevesebben kalapál, mikor pedig alig van már köztük távolság, s leheletének melegségét is megérzi egész testét elönti a libabőr. Valahol elméje legmélyén motoszkál még a kételkedés, hogy Xidros csak a bolondját járatja, s szándékosan játszik vele. De ez a gyanú a háttérbe szorul, ahogy egyre izgatottabbá válik.*
- Talán egyszer valaki elérte ezt a borzongást.
*Jegyzi meg kissé rekedtes hangon, ahogy mozdulatlanul állva, fejét alig felé fordítva emeli rá tekintetét. Akármit is művelt vele a férfi azt nagyon jól csinálja. Az a különös, jelen pillanatban még ijesztő érzés egyre inkább elhatalmasodik felette. Most sokkal barátságosabbnak, még azt is meg meri kockáztatni, hogy vonzónak találja. Az pedig, hogy centinyi távolság választja csak el a férfitól hirtelen olyan vágyat ébreszt benne, amihez hasonlót még sosem tapasztalt meg.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 19:18:42
Üzenet elküldve: 2020-03-31 19:18:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A napra lehet nézni//
- Teljesen meg tudom érteni.
*Némi tisztelet is jelenik meg arcán, hogy Cylia ilyen készségesen hallgat édesapja problémáiról. Xidros becsüli ezt benne. Nem is vájkál többet a leány múltjában, elvégre okkal nem mesélt még róla, ő pedig nem siet sehova, hogy mindent idő előtt kikényszerítsen belőle.*
- Ugyan miért ne lennének azok? Hölgyem, mindenki belefárad egy idő után a makacskodásba.
*Hiszi, hogy a türelem a legtöbb problémára megoldás, és azok tudnak nyerő helyzetbe kerülni, akik rendelkeznek egy jó adaggal belőle. Ő maga mindig nagyon türelmes volt, kedvelte a játszmákat még akkor is, amikor nem éppen intellektuális közegben mozgott, ez pedig az évek során tovább finomodott benne. Bár tagadhatatlanul még mindig hajtja a vágy kalandokat illetően.*
- A mesék ugyan szépek és elengedhetetlenek, de mégsem érhetnek fel az élettapasztalat értékeivel. A hercegek és hercegnők pedig sosem lesznek olyan izgalmasak, mint a való élet összetett jellemei.
*Sosem kedvelte ezeket a hősöket, valahogy mindig jobban foglalkoztatták őt a történet gonoszai, azok motivációi, esetleg múltjuk, már ha ismert volt. Cylia továbbra is igyekszik meggyőzni arról, hogy mennyire nem érné meg házasságukba fektetni, ez pedig minduntalan megmosolyogtatja Xidrost. Ráérősen borába kortyol, hogy legyen alkalma alaposan megízlelni még a sokadik korty után is.*
- Személy szerint nem képezi vágyamat az, hogy nevem fennmaradjon számtalan emberöltőn keresztül. Önnek hölgyem ez különösen nem jelenthet fejfájást, lévén, hogy apai ágon öröklődik mindez, ugyanakkor teljesen megértem, ha vágyna egyszer arra, hogy gyermeke apróságát tarthassa karjaiban. Feltételezem ez a hosszúéletű elfeknél nagyobb jelentőséggel is bír, mint az embereknél.
*Megáll és kíváncsian figyel, hogy Cylia cáfolja vagy megerősíti ezen kijelentését, elvégre szeretné megismerni az ő kultúráját, és fajának szokásait. Ezek mind csak gazdagítják őt.*
- A bánat ugyan szörnyű dolog, de múlandó, mint minden, különösen ifjabb korban. Egy-egy jelentőséggel bíró esemény után évekkel később már nem is érezzük azt, amit egykoron, fakóvá és kiüresedetté válik, csupán arra emlékszünk az érzés maga megvolt. Emlékszünk rá, hogy egyszer nagyon fájt, vagy mennyire nagyon szép volt, de a fájdalom maga már nincs jelen.
*Xidros tünékeny mivoltuk ellenére mély szenvedéllyel beszél ezekről az érzésekről, vagy talán pont kérészéletűségük miatt nyűgözik le őt ennyire. Ezt a szenvedélyt felváltja az újabb kíváncsiság, ahogy a kissé bizonytalan léptű fiatal elfet követi tekintetével. Gerincében végigfut a forró fájdalom, és kedve lenne rögvest felpattanni és az ablaknak préselve megmártózni a lányban. Helyette inkább csak ülve marad, és csendesen szemléli, hogy a napfény miként pihen meg Cylia arcán és szempilláin.*
- Oh!
*Szemöldökei feljebb emelkednek, és röviden felkacag a történet nem túl váratlan, de szemérmetlenül kimondott fordulatát hallva.*
- Biztos benne hölgyem, hogy nem volt már része hasonlóban?
*Kérdezi miután az asztalra helyezi poharát és lassan feláll. Nyugodtan lép közelebb, hogy nehogy esetleg elijessze vele Cyliát. Miközben beszél lassan minden mondat végén egy apró, lassú lépést tesz közelebb.*
- Elképzelhetetlennek tartom, hogy ennyi idő alatt még senki sem nyűgözte le. Nem kell sokáig, elég egy futó pillantás erejéig. Egy ifjú lovag, aki rámosolygott önre, és ettől libabőr öntötte el karját. Utána pedig éjszakákon át a lovag mosolya miatt sóhajtozva forgolódott ágyában. Az is lehet nem beszéltek többet, mégis elöntötte borzongással és szép emléket hagyott önnek, mint egy nyomot a lelkében.
*Amennyiben nem szakította meg Cylia a folyamatot, úgy odaér hozzá, egy fél lépést távolságot megtartva tőle, de közelebb hajolva, hogy forró leheletével a lány szabad fülét cirógathassa meg.*
- Sosem volt még ilyenben része?
- Teljesen meg tudom érteni.
*Némi tisztelet is jelenik meg arcán, hogy Cylia ilyen készségesen hallgat édesapja problémáiról. Xidros becsüli ezt benne. Nem is vájkál többet a leány múltjában, elvégre okkal nem mesélt még róla, ő pedig nem siet sehova, hogy mindent idő előtt kikényszerítsen belőle.*
- Ugyan miért ne lennének azok? Hölgyem, mindenki belefárad egy idő után a makacskodásba.
*Hiszi, hogy a türelem a legtöbb problémára megoldás, és azok tudnak nyerő helyzetbe kerülni, akik rendelkeznek egy jó adaggal belőle. Ő maga mindig nagyon türelmes volt, kedvelte a játszmákat még akkor is, amikor nem éppen intellektuális közegben mozgott, ez pedig az évek során tovább finomodott benne. Bár tagadhatatlanul még mindig hajtja a vágy kalandokat illetően.*
- A mesék ugyan szépek és elengedhetetlenek, de mégsem érhetnek fel az élettapasztalat értékeivel. A hercegek és hercegnők pedig sosem lesznek olyan izgalmasak, mint a való élet összetett jellemei.
*Sosem kedvelte ezeket a hősöket, valahogy mindig jobban foglalkoztatták őt a történet gonoszai, azok motivációi, esetleg múltjuk, már ha ismert volt. Cylia továbbra is igyekszik meggyőzni arról, hogy mennyire nem érné meg házasságukba fektetni, ez pedig minduntalan megmosolyogtatja Xidrost. Ráérősen borába kortyol, hogy legyen alkalma alaposan megízlelni még a sokadik korty után is.*
- Személy szerint nem képezi vágyamat az, hogy nevem fennmaradjon számtalan emberöltőn keresztül. Önnek hölgyem ez különösen nem jelenthet fejfájást, lévén, hogy apai ágon öröklődik mindez, ugyanakkor teljesen megértem, ha vágyna egyszer arra, hogy gyermeke apróságát tarthassa karjaiban. Feltételezem ez a hosszúéletű elfeknél nagyobb jelentőséggel is bír, mint az embereknél.
*Megáll és kíváncsian figyel, hogy Cylia cáfolja vagy megerősíti ezen kijelentését, elvégre szeretné megismerni az ő kultúráját, és fajának szokásait. Ezek mind csak gazdagítják őt.*
- A bánat ugyan szörnyű dolog, de múlandó, mint minden, különösen ifjabb korban. Egy-egy jelentőséggel bíró esemény után évekkel később már nem is érezzük azt, amit egykoron, fakóvá és kiüresedetté válik, csupán arra emlékszünk az érzés maga megvolt. Emlékszünk rá, hogy egyszer nagyon fájt, vagy mennyire nagyon szép volt, de a fájdalom maga már nincs jelen.
*Xidros tünékeny mivoltuk ellenére mély szenvedéllyel beszél ezekről az érzésekről, vagy talán pont kérészéletűségük miatt nyűgözik le őt ennyire. Ezt a szenvedélyt felváltja az újabb kíváncsiság, ahogy a kissé bizonytalan léptű fiatal elfet követi tekintetével. Gerincében végigfut a forró fájdalom, és kedve lenne rögvest felpattanni és az ablaknak préselve megmártózni a lányban. Helyette inkább csak ülve marad, és csendesen szemléli, hogy a napfény miként pihen meg Cylia arcán és szempilláin.*
- Oh!
*Szemöldökei feljebb emelkednek, és röviden felkacag a történet nem túl váratlan, de szemérmetlenül kimondott fordulatát hallva.*
- Biztos benne hölgyem, hogy nem volt már része hasonlóban?
*Kérdezi miután az asztalra helyezi poharát és lassan feláll. Nyugodtan lép közelebb, hogy nehogy esetleg elijessze vele Cyliát. Miközben beszél lassan minden mondat végén egy apró, lassú lépést tesz közelebb.*
- Elképzelhetetlennek tartom, hogy ennyi idő alatt még senki sem nyűgözte le. Nem kell sokáig, elég egy futó pillantás erejéig. Egy ifjú lovag, aki rámosolygott önre, és ettől libabőr öntötte el karját. Utána pedig éjszakákon át a lovag mosolya miatt sóhajtozva forgolódott ágyában. Az is lehet nem beszéltek többet, mégis elöntötte borzongással és szép emléket hagyott önnek, mint egy nyomot a lelkében.
*Amennyiben nem szakította meg Cylia a folyamatot, úgy odaér hozzá, egy fél lépést távolságot megtartva tőle, de közelebb hajolva, hogy forró leheletével a lány szabad fülét cirógathassa meg.*
- Sosem volt még ilyenben része?
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 18:36:55
Üzenet elküldve: 2020-03-31 18:36:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy cseppel jobbá//
*~Vajon, ha levenném a ruhámat hamarabb rájönne mit akar?~ jegyzi meg magában a tündér és közben azon elmélkedik vajon mit reagált volna Aldo, ha tényleg megteszi. Kis híján megis tette, viszont aztán az eszébe jutott, hogy hagy kínozza magát a férfi, mert nyilvánvalóan, ha nem impotens-amit valahogy nem tudna elképzelni, így minden bizonnyal megmozgatta a másik ösztöneit az előbbi kis akciójuk. Nem szereti, ha túl sokáig húzzák az agyát*
-Szerintem, már rég kitaláltad mit akarsz, csak heccelsz. Nem tudom elfogadni ezt a választ. *mondja hirtelen a nő, hisz sosem tudta magában tartani az érzelmeit, így nem is most fogja elkezdeni. Közben a konyha takarítását befejezettnek nyilvánítja és még mielőtt a másik helyiség finomításához kezdene, még oda szól Aldonak. *
- Vigyázz a tűzhelyre, kérlek. Sok munkám volt benne. *Kifelé menet a konyhából finoman a másik karja felé nyúl, hogy a tenyerével megpróbálhassa azt egy pillanatra megérinteni, mintha csak véletlen lett volna. Pedig pusztán tetszett neki a gondolat, hogy a másikhoz ér. Talán túlságosan is. *
*~Vajon, ha levenném a ruhámat hamarabb rájönne mit akar?~ jegyzi meg magában a tündér és közben azon elmélkedik vajon mit reagált volna Aldo, ha tényleg megteszi. Kis híján megis tette, viszont aztán az eszébe jutott, hogy hagy kínozza magát a férfi, mert nyilvánvalóan, ha nem impotens-amit valahogy nem tudna elképzelni, így minden bizonnyal megmozgatta a másik ösztöneit az előbbi kis akciójuk. Nem szereti, ha túl sokáig húzzák az agyát*
-Szerintem, már rég kitaláltad mit akarsz, csak heccelsz. Nem tudom elfogadni ezt a választ. *mondja hirtelen a nő, hisz sosem tudta magában tartani az érzelmeit, így nem is most fogja elkezdeni. Közben a konyha takarítását befejezettnek nyilvánítja és még mielőtt a másik helyiség finomításához kezdene, még oda szól Aldonak. *
- Vigyázz a tűzhelyre, kérlek. Sok munkám volt benne. *Kifelé menet a konyhából finoman a másik karja felé nyúl, hogy a tenyerével megpróbálhassa azt egy pillanatra megérinteni, mintha csak véletlen lett volna. Pedig pusztán tetszett neki a gondolat, hogy a másikhoz ér. Talán túlságosan is. *
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 16:43:03
Üzenet elküldve: 2020-03-31 16:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Van valami félelmetes, idegörlő és feltépő abban, ha a halállal nézel farkasszemet, jelentsen ez akármilyen szituációt is. Egyeseknek egy legördülő hordó, egy eltévedt nyílvessző, vagy egy éhes ragadozó, csikorgó fogakkal, éles, húsig, csontig hatoló tekintettel. Ilyen ragadozó most Rey, Utrhin szemében. Féli őt, de elfogadja a sorsát, ha némi ellenvetéssel is, mert nincs mit tenni ellene, ő a gyengébb most - mondhatni, a pocok, amire az éhes irbisz jobb híján, ráfanyalodik. A méregetést csak hatáskeltésnek veszi, fogalma sincs, hogy konkrét célja van vele a másiknak, így rezdületlenül állja a sarat, amit a mélységi ráönt a magasból, kíméletlenül, érzéketlenül szeli a lelki latyakot. Ekkor érdekes kérdést tesznek fel neki, ami végleg megtöri a halálfélelemmel küszködő gnómot, térdre rogyva kérleli, könyörög a sötételfnek.*
- Könyörgök, hölgyem, mindent megadok kegyednek, de ne bántsa az apámat, nem érne vele semmit, már régen Lihanechben van, s úgy sem érne el vele semmit. Tessék, akkor inkább engem öljön meg, de őt hagyja ki ebből!
//Aranyért életet//
*Van valami félelmetes, idegörlő és feltépő abban, ha a halállal nézel farkasszemet, jelentsen ez akármilyen szituációt is. Egyeseknek egy legördülő hordó, egy eltévedt nyílvessző, vagy egy éhes ragadozó, csikorgó fogakkal, éles, húsig, csontig hatoló tekintettel. Ilyen ragadozó most Rey, Utrhin szemében. Féli őt, de elfogadja a sorsát, ha némi ellenvetéssel is, mert nincs mit tenni ellene, ő a gyengébb most - mondhatni, a pocok, amire az éhes irbisz jobb híján, ráfanyalodik. A méregetést csak hatáskeltésnek veszi, fogalma sincs, hogy konkrét célja van vele a másiknak, így rezdületlenül állja a sarat, amit a mélységi ráönt a magasból, kíméletlenül, érzéketlenül szeli a lelki latyakot. Ekkor érdekes kérdést tesznek fel neki, ami végleg megtöri a halálfélelemmel küszködő gnómot, térdre rogyva kérleli, könyörög a sötételfnek.*
- Könyörgök, hölgyem, mindent megadok kegyednek, de ne bántsa az apámat, nem érne vele semmit, már régen Lihanechben van, s úgy sem érne el vele semmit. Tessék, akkor inkább engem öljön meg, de őt hagyja ki ebből!
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 15:21:38
Üzenet elküldve: 2020-03-31 15:21:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Ahogy szép lassan kihátrálnak a bűzös és sötét sikátorból, a hold és csillagok fénye, bár csak homályosan, de megvilágítja a két alakot. Rey számára láthatóvá válik a gnóm arca, vörös, kusza fürtjei, s érdekes színekben játszó, főként züld szeme. *
~Ez az arc... Csak nem?~
*Szokatlanul ismerős ez az ábrázat a gyilkosnak. Nem sok gnómmal hozta eddig össze a sors, sőt, közelibb viszonyba szám szerint csak eggyel került eddig. Kedvelte az öreget, bár rég nem hallott felőle, másfelé vitték az útjai.
Egészen közel hajol a másikhoz, szégyentelenül végigmérve, szemügyre véve minden egyes vonását, miközben az tovább könyörög életéért. Nem mond semmit a rimánkodó szavakra. Mintha nem is érdekelné, él-e, hal-e a szerencsétlen szemtanú. Felegyenesedik, immár szinte biztosra veszi, hogy azzal áll szemben, akire gondol. Túl sok a hasonlóság ahhoz, hogy ne így legyen.*
- Te fiú. Hogy hívják az apád?
*Hangja továbbra sem árulkodik semmiféle érzelemről, de egy leheletnyivel talán kevésbé éles és vészjósló, mint eddig. Most már inkább kíváncsian szemléli az előtte állót, egyre kevésbé biztos abban, hogy ártania kellene neki.*
//Aranyért életet//
*Ahogy szép lassan kihátrálnak a bűzös és sötét sikátorból, a hold és csillagok fénye, bár csak homályosan, de megvilágítja a két alakot. Rey számára láthatóvá válik a gnóm arca, vörös, kusza fürtjei, s érdekes színekben játszó, főként züld szeme. *
~Ez az arc... Csak nem?~
*Szokatlanul ismerős ez az ábrázat a gyilkosnak. Nem sok gnómmal hozta eddig össze a sors, sőt, közelibb viszonyba szám szerint csak eggyel került eddig. Kedvelte az öreget, bár rég nem hallott felőle, másfelé vitték az útjai.
Egészen közel hajol a másikhoz, szégyentelenül végigmérve, szemügyre véve minden egyes vonását, miközben az tovább könyörög életéért. Nem mond semmit a rimánkodó szavakra. Mintha nem is érdekelné, él-e, hal-e a szerencsétlen szemtanú. Felegyenesedik, immár szinte biztosra veszi, hogy azzal áll szemben, akire gondol. Túl sok a hasonlóság ahhoz, hogy ne így legyen.*
- Te fiú. Hogy hívják az apád?
*Hangja továbbra sem árulkodik semmiféle érzelemről, de egy leheletnyivel talán kevésbé éles és vészjósló, mint eddig. Most már inkább kíváncsian szemléli az előtte állót, egyre kevésbé biztos abban, hogy ártania kellene neki.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 11:46:54
Üzenet elküldve: 2020-03-31 11:46:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy cseppel jobbá//
*Nem valószínű, hogy mentegetőzése elérte célját, legalábbis ezt szűri le a dühös fújtatásból. Bár felkészül, hogy a dühkitörés folyatódni fog, végül mégsem történik semmi, úgy látszik, a szelek lecsillapodtak.
A tündér nem mosolyog, nem találja viccesnek empátiáját érintő megjegyzését. Aldo kíváncsi lenne, mi játszódhat le a másik kis agyában, milyen gondolatokat ébreszthetett benn ez az újabb kis morzsa életéből. De ennyire még ő sem profi, rákérdezni meg nem fog, annál ő jóval büszkébb teremtmény.
Az ezt követő jelenetre nem hiba lenne azt mondani, hogy semmilyen módon nem számít, de azért nem leplezi, hogy mennyire meglepi Nett mozdulata felé. Számított rá, hogy az akaratos, határozott kis tündér nem jön majd zavarba, az valahogy nem illett volna a képbe. Számított rá, hogy kemény reakciót kap, esetleg éles szavakat, vagy egy pofont. Végül is, kemény reakciót kapott, csak éppen kicsit más formában. De állja azt a határozottan csillogó tekintetet, sőt, még élvezi is a jelenetet. Nem lép hátra, közel engedni a lányt, annyira közel, hogy szinte minden szívdobbanását hallja. Észreveszi, ahogy a másik játszik a szavakkal, a szájával, a nyelvével. Nem tagadja, izgatóan hat rá ez a kis színjáték.*
~Ügyes... Nagyon...~
*Persze ő is belemegy a játékba, stílusához híven. Közelebb hajol, közelebb a másik arcához, közelebb a füléhez.*
- Rendben. Majd ha kitalálom, mit is akarok, ígérem szólok.
*Feleli hasonló hangnemben, közben finoman beleszagol a másik bőrébe, persze nem úgy, hogy hozzáérne bárhol is.
Aztán vége is szakad az érdekes játéknak, Nett visszatér takarítani a konyhába. Aldonak meg eszébe jut az étel. Így ha teheti, odalép az egyik szekrényhez, amivel valószínűleg már végzett a tündér, s edényeket vesz elő. Két főre való húst mer az egyikbe, majd lerakja az asztalra, és várakozón néz a tűzhely felé. Eszében sincs odafurakodni, vagy netán odébb parancsolni a lányt, így csak türelmesen vár, hogy szabad legyen az út.*
*Nem valószínű, hogy mentegetőzése elérte célját, legalábbis ezt szűri le a dühös fújtatásból. Bár felkészül, hogy a dühkitörés folyatódni fog, végül mégsem történik semmi, úgy látszik, a szelek lecsillapodtak.
A tündér nem mosolyog, nem találja viccesnek empátiáját érintő megjegyzését. Aldo kíváncsi lenne, mi játszódhat le a másik kis agyában, milyen gondolatokat ébreszthetett benn ez az újabb kis morzsa életéből. De ennyire még ő sem profi, rákérdezni meg nem fog, annál ő jóval büszkébb teremtmény.
Az ezt követő jelenetre nem hiba lenne azt mondani, hogy semmilyen módon nem számít, de azért nem leplezi, hogy mennyire meglepi Nett mozdulata felé. Számított rá, hogy az akaratos, határozott kis tündér nem jön majd zavarba, az valahogy nem illett volna a képbe. Számított rá, hogy kemény reakciót kap, esetleg éles szavakat, vagy egy pofont. Végül is, kemény reakciót kapott, csak éppen kicsit más formában. De állja azt a határozottan csillogó tekintetet, sőt, még élvezi is a jelenetet. Nem lép hátra, közel engedni a lányt, annyira közel, hogy szinte minden szívdobbanását hallja. Észreveszi, ahogy a másik játszik a szavakkal, a szájával, a nyelvével. Nem tagadja, izgatóan hat rá ez a kis színjáték.*
~Ügyes... Nagyon...~
*Persze ő is belemegy a játékba, stílusához híven. Közelebb hajol, közelebb a másik arcához, közelebb a füléhez.*
- Rendben. Majd ha kitalálom, mit is akarok, ígérem szólok.
*Feleli hasonló hangnemben, közben finoman beleszagol a másik bőrébe, persze nem úgy, hogy hozzáérne bárhol is.
Aztán vége is szakad az érdekes játéknak, Nett visszatér takarítani a konyhába. Aldonak meg eszébe jut az étel. Így ha teheti, odalép az egyik szekrényhez, amivel valószínűleg már végzett a tündér, s edényeket vesz elő. Két főre való húst mer az egyikbe, majd lerakja az asztalra, és várakozón néz a tűzhely felé. Eszében sincs odafurakodni, vagy netán odébb parancsolni a lányt, így csak türelmesen vár, hogy szabad legyen az út.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 09:26:48
Üzenet elküldve: 2020-03-31 09:26:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// otthon, édes otthon //
* Nagy megkönnyebbülésére a zsiványok tudtára adják, hogy a tulajjal már nem lesz gond. *
- Szóval akkor még tartozok hetven arannyal? Jól van. Addig ebben a házban meghúzom magam, és egy két dolgot elintézek. Aztán munkába állok és meglesz a pénz.
* De ekkor arra lesz figyelmes ,hogy bezárják maguk mögött az ajtót,de egy kis keresgélés után talál egy kulcsot amivel ki tudja nyitni az ajtót, hiszen valahogy ki kell lépjen a házból, hogy pénzt keressen. Az első adandó munkát elvállalja, hogy meglegyen a maradék hetven arany. Sajgó fejjel ugyan de neki indul az útnak. *
A hozzászólás írója (Henigard Narthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.31 09:29:23
* Nagy megkönnyebbülésére a zsiványok tudtára adják, hogy a tulajjal már nem lesz gond. *
- Szóval akkor még tartozok hetven arannyal? Jól van. Addig ebben a házban meghúzom magam, és egy két dolgot elintézek. Aztán munkába állok és meglesz a pénz.
* De ekkor arra lesz figyelmes ,hogy bezárják maguk mögött az ajtót,de egy kis keresgélés után talál egy kulcsot amivel ki tudja nyitni az ajtót, hiszen valahogy ki kell lépjen a házból, hogy pénzt keressen. Az első adandó munkát elvállalja, hogy meglegyen a maradék hetven arany. Sajgó fejjel ugyan de neki indul az útnak. *
A hozzászólás írója (Henigard Narthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.31 09:29:23
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-31 08:35:02
Üzenet elküldve: 2020-03-31 08:35:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Utrhinra nem lehet a legtöbbször azt mondani, hogy félős, vagy ijedős lenne, a szegénynegyedi kis kocsmákban, vagy a Pegazus háta mögött is az elsők között szokott lenni, akik beszállnak a kialakuló tömegverekedésbe. Anyja biztos nem lenne rá büszke, - ha még élne - apja viszont annál inkább, ámbár nem árt leszögezni itt valamit - Utrhin a természetesen kívüli, úgymond fegyver általi halállal sohase találkozott még, azzal pedig végképp nem, hogy ez vele is megtörténhetne, már csak azért, mert rosszkor volt rossz helyen. A hányadék utáni szájíz megmarad a kocsonyaként remegő ajkak között, nem valami gusztusos, de annál inkább érezhető valami ez, főként akkor, ha a drága gnómocska alapból pálinka szagú lehelete igyekszik a védelmére is kelni - már önmagában egy hasznos védekező eszköz lehetne a finnyásabb gyilkosok számára, már ha van olyan.*
- Nem tudom bizonyítani, de kérlek, könyörgöm, higgy nekem! Mégis mivel tudnék ártani neked? Szerinted, még ha a Városi Őrségnek jelentenélek is, ki fog hinni egy hozzám hasonló állapotban lévő gnómnak? eleve miért jelentenélek? Ha belegondolsz, nekem halálfélelmem is lehet, hogy pont azért, mert cselekedtem, később szépen felkeresel és a látottak miatt az ő sorsára juttatsz. *Tekintetét bágyadtan, lassan a halott kereskedőre veti, bár ha gyomra tartalmát nem ürítette volna ki sikeresen előtte, feltehetően most tenné azt meg, a látvány még mindig elborzasztja és felkavarja belülről. Szemei reményteljesen, de ködfátyolba burkolózva merednek felfelé, Reyraa felé, hiszen a döntés a nőstény kezében van, minden téren.*
//Aranyért életet//
*Utrhinra nem lehet a legtöbbször azt mondani, hogy félős, vagy ijedős lenne, a szegénynegyedi kis kocsmákban, vagy a Pegazus háta mögött is az elsők között szokott lenni, akik beszállnak a kialakuló tömegverekedésbe. Anyja biztos nem lenne rá büszke, - ha még élne - apja viszont annál inkább, ámbár nem árt leszögezni itt valamit - Utrhin a természetesen kívüli, úgymond fegyver általi halállal sohase találkozott még, azzal pedig végképp nem, hogy ez vele is megtörténhetne, már csak azért, mert rosszkor volt rossz helyen. A hányadék utáni szájíz megmarad a kocsonyaként remegő ajkak között, nem valami gusztusos, de annál inkább érezhető valami ez, főként akkor, ha a drága gnómocska alapból pálinka szagú lehelete igyekszik a védelmére is kelni - már önmagában egy hasznos védekező eszköz lehetne a finnyásabb gyilkosok számára, már ha van olyan.*
- Nem tudom bizonyítani, de kérlek, könyörgöm, higgy nekem! Mégis mivel tudnék ártani neked? Szerinted, még ha a Városi Őrségnek jelentenélek is, ki fog hinni egy hozzám hasonló állapotban lévő gnómnak? eleve miért jelentenélek? Ha belegondolsz, nekem halálfélelmem is lehet, hogy pont azért, mert cselekedtem, később szépen felkeresel és a látottak miatt az ő sorsára juttatsz. *Tekintetét bágyadtan, lassan a halott kereskedőre veti, bár ha gyomra tartalmát nem ürítette volna ki sikeresen előtte, feltehetően most tenné azt meg, a látvány még mindig elborzasztja és felkavarja belülről. Szemei reményteljesen, de ködfátyolba burkolózva merednek felfelé, Reyraa felé, hiszen a döntés a nőstény kezében van, minden téren.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-30 19:50:18
Üzenet elküldve: 2020-03-30 19:50:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Otthon, édes otthon//
- A tulajjal?
*Az egyik fickó önelégült mosolyra húzza száját, amely a holdfénnyel megvilágított szobában egészen kísérteties árnyékokat vetít arcára.*
- Nem, vele nem lesz már gondod.
*Türelmesen kivárják amíg Henigard előkaparja féltve őrzött aranyát. A hozzá közelebb eső ülő alak elveszi tőle az erszényt, párszor a levegőbe dobva, kicsit tapogatva próbálgatja annak súlyát, és próbálja felmérni saját elégedettségét. Végül egy hümmentéssel zárja rövidre elemzését, és zsebre vágja az erszényt, majd lendületet véve talpra áll.*
- Elég lesz. Egyelőre.
- De még hetven arannyal _tartozol_.
- Azért majd visszajövünk később, addig is élvezd a kis otthonodat.
*Már mondhatni egészen megsajnálják Henigardot, annyira tisztalelkű, de sajnos nem megy nekik régóta. A szánalom még igen, és némi jóérzés miatt fojtják csupán el röhögésüket. Búcsúzóul azért az eddig ágy mellett ülő férfi újra megpaskolja Henigard kopasz fejét, mert azt az imént is szórakoztatónak találta.*
- Az asztalon vannak. Jó éjszakát hercegnő!
*Ezzel pedig rövidesen távoznak, maguk mögött gondosan bezárva az ütött-kopott ajtót.*
- A tulajjal?
*Az egyik fickó önelégült mosolyra húzza száját, amely a holdfénnyel megvilágított szobában egészen kísérteties árnyékokat vetít arcára.*
- Nem, vele nem lesz már gondod.
*Türelmesen kivárják amíg Henigard előkaparja féltve őrzött aranyát. A hozzá közelebb eső ülő alak elveszi tőle az erszényt, párszor a levegőbe dobva, kicsit tapogatva próbálgatja annak súlyát, és próbálja felmérni saját elégedettségét. Végül egy hümmentéssel zárja rövidre elemzését, és zsebre vágja az erszényt, majd lendületet véve talpra áll.*
- Elég lesz. Egyelőre.
- De még hetven arannyal _tartozol_.
- Azért majd visszajövünk később, addig is élvezd a kis otthonodat.
*Már mondhatni egészen megsajnálják Henigardot, annyira tisztalelkű, de sajnos nem megy nekik régóta. A szánalom még igen, és némi jóérzés miatt fojtják csupán el röhögésüket. Búcsúzóul azért az eddig ágy mellett ülő férfi újra megpaskolja Henigard kopasz fejét, mert azt az imént is szórakoztatónak találta.*
- Az asztalon vannak. Jó éjszakát hercegnő!
*Ezzel pedig rövidesen távoznak, maguk mögött gondosan bezárva az ütött-kopott ajtót.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-30 12:25:53
Üzenet elküldve: 2020-03-30 12:25:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy cseppel jobbá//
*A "jól van" szavakra Anettze ellenséges tekintettel felhúzza szemöldökét és nagyot fújtat. ~Engem, csak ne nyugtasson!~ morgolódik önmagában. ~Mellesleg, már megint vigyorog!~ a tündérnek kedve lenne egyet dobbanti a lábával, de az inkább gyerekes hisztéria lenne, mintsem harag, így inkább továbbra is csendben kémleli az elfet. Amikor a férfi beismeri, hogy "empátia nélkül született", akkor a nő fejében minden lejátszódik, csak hahotázás nem. ~Ez szomorú. Mindig alábecsülik az érzelmek erejét. A háborúkat ez vezette és a mi létezésünk is az érzelmeknek köszönhető, ha nem is épp a hitvesi szerelemnek. ~ Aztán a férfi apró célzását hallva gonoszul elmosolyodik. Közelebb lépdel, hogy alig pár centiméter válassza el őket és a magabiztosságtól csillogó tekintetét a másik kék íriszeibe vezeti. *
-Fogalmazz konkrétan, ha akarsz valamit * szándékosan suttogva ejti a szavakat, figyelve arra, hogy az ajkait egyszer vagy talán kétszer is benedvesítse ezzel láttatva nyelvét. Talán egy kicsit rá is harap azokra. Szinte érzi a másik jelenlétét, olyan közel került és aztán hátrébb lépve ténylegesen megkezdi az útját a konyha felé, de előtte még rákacsint a mostanra mögötte állóra. *
*A "jól van" szavakra Anettze ellenséges tekintettel felhúzza szemöldökét és nagyot fújtat. ~Engem, csak ne nyugtasson!~ morgolódik önmagában. ~Mellesleg, már megint vigyorog!~ a tündérnek kedve lenne egyet dobbanti a lábával, de az inkább gyerekes hisztéria lenne, mintsem harag, így inkább továbbra is csendben kémleli az elfet. Amikor a férfi beismeri, hogy "empátia nélkül született", akkor a nő fejében minden lejátszódik, csak hahotázás nem. ~Ez szomorú. Mindig alábecsülik az érzelmek erejét. A háborúkat ez vezette és a mi létezésünk is az érzelmeknek köszönhető, ha nem is épp a hitvesi szerelemnek. ~ Aztán a férfi apró célzását hallva gonoszul elmosolyodik. Közelebb lépdel, hogy alig pár centiméter válassza el őket és a magabiztosságtól csillogó tekintetét a másik kék íriszeibe vezeti. *
-Fogalmazz konkrétan, ha akarsz valamit * szándékosan suttogva ejti a szavakat, figyelve arra, hogy az ajkait egyszer vagy talán kétszer is benedvesítse ezzel láttatva nyelvét. Talán egy kicsit rá is harap azokra. Szinte érzi a másik jelenlétét, olyan közel került és aztán hátrébb lépve ténylegesen megkezdi az útját a konyha felé, de előtte még rákacsint a mostanra mögötte állóra. *
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 21:36:19
Üzenet elküldve: 2020-03-29 21:36:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy cseppel jobbá//
*Az előbb még kissé megszeppent tündér száznyolcvan fokos fordulatot véve változik át izzó parázzsá, s jól kiosztja az elfet, sőt, még lökése is célba talál, így Aldo kénytelen hátrálni pár lépést.*
~A kis méregzsák.~
- Jól van, jól van. Nem kioktatásnak szántam, csak az én életfilozófiám egy kis darabját osztottam meg veled. Az már a te dolgod, hogy mit kezdesz vele.
*Aldomeus és a tündér jobban talán nem is különbözhetne egymástól, és ezt a férfi szokatlanul izgalmasnak találja. Nett őszinte, nyitott, és mint kiderült, érzéseit sem szégyenli kimutatni a világ fele. Szóval minden, ami az elf nem. Alig ismeri fél órája, máris kemény szavakkal illetik egymást, veszekednek.*
~Ebből az estéből még akármi is kisülhet.~
*És Aldo mindeközben remekül szórakozik. Ezt jelzi is az arcán ülő szokásos, még a lány kirohanása után is töretlen mosolya.*
- Együttérzés? Na ezt jól látod, ennek a tulajdonságnak tényleg híján vagyok. Sőt, szerintem empátia nélkül születtem, lehet, hogy genetika.
*Megjegyzését akár még viccesnek is tarthatja a másik, nem is sejtve, mennyi szomorú igazság lehet mögötte. Persze az elf nem tervez jobban kitérni sem életére, sem családjára, így ennyiben is hagyja a témát, vegye csak megmosolyogtató poénnak Nett a szavait.*
- Hmm, az utóbbira kíváncsi lennék.
*Jegyzi meg élcelődve, Nett intimitással kapcsolatos szavaira. Természetesen mindenre felkészül, könnyen lehet, hogy eme megjegyzéséért egy pofon fog arcán csattanni, hiszen azt már leszűrte, hogy a tündér nem nyom el magában semmit, hagyja, hogy pillanatnyi érzelmei lángoljanak, s ez irányítsa tetteit. Furcsa életstílus, Aldo elképzelni sem tudja, milyen lehet így. Arról persze fogalma sincs, mi járhat a lány fejében. A legvalószínűbbnek azt tartja, hogy most éppen ki van rá akadva, de hogy ez meddig tart, azt Nett esetében nem lehet kiszámítani. De a vacsorát elfogadja, szóval ki tudja, mire gondol valójában.*
- Remek, akkor amint itt végeztél, odateszem kicsit melegíteni. Elvégre a pörkölt hidegen nem az igazi.
*Mondja jókedvűen, mintha mi sem történt volna, csak zavartalan takarítás, s kedves bájcsevej. Bár Aldo tényleg így érzi magát, a lány nem tudhatja, de a férfiról minden sértő szó lepereg, mintha valaki homokkal dobálna egy gránitszobrot. Sok év munkájának gyümölcse ez a fajta önuralom. Módszeresen és szorgosan tompítgatta el a számára felesleges, esetleg hátráltató érzelmeket, míg nem ezek nagy része teljesen kiveszett, feladva a harcot a férfi akaratereje ellen. És, bár hihetetlennek tűnhet, Aldonak megérte. Fel sem tűnik az átlagos embereknek, mennyi tért és időt vesznek el, s tesznek magukévá ezek a csapongó érzések. Vagy pedig, mint a lány esetében, tisztába vannak létezésükkel, csak meg tanultak velük együtt élni. Aldomeus viszont erre soha nem lett volna képes, túlságosan zavarja, ha valamit nem tud irányítani. Számára tehát ez a stratégia bizonyult az egyetlen járható útnak.*
*Az előbb még kissé megszeppent tündér száznyolcvan fokos fordulatot véve változik át izzó parázzsá, s jól kiosztja az elfet, sőt, még lökése is célba talál, így Aldo kénytelen hátrálni pár lépést.*
~A kis méregzsák.~
- Jól van, jól van. Nem kioktatásnak szántam, csak az én életfilozófiám egy kis darabját osztottam meg veled. Az már a te dolgod, hogy mit kezdesz vele.
*Aldomeus és a tündér jobban talán nem is különbözhetne egymástól, és ezt a férfi szokatlanul izgalmasnak találja. Nett őszinte, nyitott, és mint kiderült, érzéseit sem szégyenli kimutatni a világ fele. Szóval minden, ami az elf nem. Alig ismeri fél órája, máris kemény szavakkal illetik egymást, veszekednek.*
~Ebből az estéből még akármi is kisülhet.~
*És Aldo mindeközben remekül szórakozik. Ezt jelzi is az arcán ülő szokásos, még a lány kirohanása után is töretlen mosolya.*
- Együttérzés? Na ezt jól látod, ennek a tulajdonságnak tényleg híján vagyok. Sőt, szerintem empátia nélkül születtem, lehet, hogy genetika.
*Megjegyzését akár még viccesnek is tarthatja a másik, nem is sejtve, mennyi szomorú igazság lehet mögötte. Persze az elf nem tervez jobban kitérni sem életére, sem családjára, így ennyiben is hagyja a témát, vegye csak megmosolyogtató poénnak Nett a szavait.*
- Hmm, az utóbbira kíváncsi lennék.
*Jegyzi meg élcelődve, Nett intimitással kapcsolatos szavaira. Természetesen mindenre felkészül, könnyen lehet, hogy eme megjegyzéséért egy pofon fog arcán csattanni, hiszen azt már leszűrte, hogy a tündér nem nyom el magában semmit, hagyja, hogy pillanatnyi érzelmei lángoljanak, s ez irányítsa tetteit. Furcsa életstílus, Aldo elképzelni sem tudja, milyen lehet így. Arról persze fogalma sincs, mi járhat a lány fejében. A legvalószínűbbnek azt tartja, hogy most éppen ki van rá akadva, de hogy ez meddig tart, azt Nett esetében nem lehet kiszámítani. De a vacsorát elfogadja, szóval ki tudja, mire gondol valójában.*
- Remek, akkor amint itt végeztél, odateszem kicsit melegíteni. Elvégre a pörkölt hidegen nem az igazi.
*Mondja jókedvűen, mintha mi sem történt volna, csak zavartalan takarítás, s kedves bájcsevej. Bár Aldo tényleg így érzi magát, a lány nem tudhatja, de a férfiról minden sértő szó lepereg, mintha valaki homokkal dobálna egy gránitszobrot. Sok év munkájának gyümölcse ez a fajta önuralom. Módszeresen és szorgosan tompítgatta el a számára felesleges, esetleg hátráltató érzelmeket, míg nem ezek nagy része teljesen kiveszett, feladva a harcot a férfi akaratereje ellen. És, bár hihetetlennek tűnhet, Aldonak megérte. Fel sem tűnik az átlagos embereknek, mennyi tért és időt vesznek el, s tesznek magukévá ezek a csapongó érzések. Vagy pedig, mint a lány esetében, tisztába vannak létezésükkel, csak meg tanultak velük együtt élni. Aldomeus viszont erre soha nem lett volna képes, túlságosan zavarja, ha valamit nem tud irányítani. Számára tehát ez a stratégia bizonyult az egyetlen járható útnak.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 18:48:04
Üzenet elküldve: 2020-03-29 18:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy cseppel jobbá//
-Nem vagyok az álarcok híve. *feleli a tündér és elkezdi a port törölgetni a szekrénysor apró szegleteire alaposan kitérve. *
- Minden amit mutatok én vagyok. A határozottság és a néhai bizonytalanság nem zárja ki egymás. Mellesleg nincs szükségem arra, hogy valaki elmondja milyennek kéne lennem. Ha így akarnám férjhez mennék egy középkorú iszákos nőgyűlölő baromhoz. * Meglehetősen dühösen elkezdi megközelíteni a másikat és immáron semmi nyoma sincs a porcelán kancsó apró törésének, sokkal inkább vassá változva csillog, mint a legszebb darabok egy-egy kirakatban. Megáll a másik előtt és határozottan a szemébe néz. *
- Valamint nem értek veled egyet. A hibáink beismerése megerősít, én akkor gyenge voltam, de saját magamat mentem meg. Egyébként köszönöm, már sokkal jobban érzem magam. Mondták már egyébként, hogy nem vagy a legegyüttérzőbb személy? Tudod nem szoktam másokat sértegetni, de az idegesítő jelző után most jogosan megteszem. * Időközben Anettze karjai indulatos mutogatásba kezdenek és ez akkor hág tetőpontra amikor, már a férfi hasfalát próbálják meglökni. *
- Lehet, hogy könnyen kimutatom az érzelmeimet és túl hevesen, de ez mindenre igaz! A szomorúságra, a haragra vagy akár az intimitásra! Egyébként elfogadom azt a vacsorát! Valamint nem szükséges megjegyezned magamtól is tudom durva hangulatingadozásaim vannak. Most, ha megbocsátasz megyek pókot írtani. Tiszta háló szőtte az egész konyha. * Nett, ha teheti hátat fordít Aldonak és tovább halad. Feltöltötte a veszekedés. ~Már csak a szex hiányzik~ gondolja magában a nő, hisz bármennyire is szégyenletes egy jóformán idegen társaságában erre gondolni, de az vitathatatlan, hogy a dühös testiség a legjobb mind közül. Mellesleg a jelen gondolatai szerint itt tartózkodó "tapintatlan tuskó" meglehetősen jóképű. Nem merné bevallani, de talán kedveli is. Mindig csodálta, ha szembe állnak vele és nem lesik minden kívánságát vagy értenek vele egyet. *
-Nem vagyok az álarcok híve. *feleli a tündér és elkezdi a port törölgetni a szekrénysor apró szegleteire alaposan kitérve. *
- Minden amit mutatok én vagyok. A határozottság és a néhai bizonytalanság nem zárja ki egymás. Mellesleg nincs szükségem arra, hogy valaki elmondja milyennek kéne lennem. Ha így akarnám férjhez mennék egy középkorú iszákos nőgyűlölő baromhoz. * Meglehetősen dühösen elkezdi megközelíteni a másikat és immáron semmi nyoma sincs a porcelán kancsó apró törésének, sokkal inkább vassá változva csillog, mint a legszebb darabok egy-egy kirakatban. Megáll a másik előtt és határozottan a szemébe néz. *
- Valamint nem értek veled egyet. A hibáink beismerése megerősít, én akkor gyenge voltam, de saját magamat mentem meg. Egyébként köszönöm, már sokkal jobban érzem magam. Mondták már egyébként, hogy nem vagy a legegyüttérzőbb személy? Tudod nem szoktam másokat sértegetni, de az idegesítő jelző után most jogosan megteszem. * Időközben Anettze karjai indulatos mutogatásba kezdenek és ez akkor hág tetőpontra amikor, már a férfi hasfalát próbálják meglökni. *
- Lehet, hogy könnyen kimutatom az érzelmeimet és túl hevesen, de ez mindenre igaz! A szomorúságra, a haragra vagy akár az intimitásra! Egyébként elfogadom azt a vacsorát! Valamint nem szükséges megjegyezned magamtól is tudom durva hangulatingadozásaim vannak. Most, ha megbocsátasz megyek pókot írtani. Tiszta háló szőtte az egész konyha. * Nett, ha teheti hátat fordít Aldonak és tovább halad. Feltöltötte a veszekedés. ~Már csak a szex hiányzik~ gondolja magában a nő, hisz bármennyire is szégyenletes egy jóformán idegen társaságában erre gondolni, de az vitathatatlan, hogy a dühös testiség a legjobb mind közül. Mellesleg a jelen gondolatai szerint itt tartózkodó "tapintatlan tuskó" meglehetősen jóképű. Nem merné bevallani, de talán kedveli is. Mindig csodálta, ha szembe állnak vele és nem lesik minden kívánságát vagy értenek vele egyet. *
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 18:26:45
Üzenet elküldve: 2020-03-29 18:26:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Rlilla Ravaatris //
*A lány a szomorú hangvételű szavaira fura kérdéssel áll elő. Igyekszik inkább az előtte levő szavaira reagálni, de a kérdés nem hagyja nyugodni. Így késve felel, és bizony Lai hezitál talán pár másodperc, de ez pont elég a kis vörösnek, hogy megölelgesse. Meglepetten pillant körbe, hogy ki látja ezt most. Az elfet nem szokták csak úgy ölelgetni, így mos rettentően furán érzi magát.*
- Jó jó elég lesz. *dörmögi halkan. A kovács kérdésére viszont értetlen nézi Rlillát.*
- Nem mondtam azt, hogy szoros kapcsolatba kell lenni vele. *kezdi kifejteni.*
- Csak ismerni kell, milyen munkái voltak. Kik csináltatnak vele fegyvert, és milyen véleménnyel vannak a mesterről. *magyarázza meg a lánynak, ezek fontos dolgok, aki jó kardot akar, az tudja. A lány szavaira bólint, bizony semmibe nem kerül, csak az idejét áldozza rá, amiből eléggé sok áll még rendelkezésére. Rlilla elmeséli merre járt mikor ez a lázadás kitört.*
- Biztos félelmetes lehetett. *jegyzi meg. Figyeli az erősen gesztikuláló lányt, hogy üt és vág a karjaival. Egy gyerekre emlékezteti, ahogy mesél. Nem egy felnőtt szegény lányra. Bár az öltözetét még mindig nem tudja hova tenni.*
- Szerencsés vagy, hogy túlélted, és nem kaptál valami maradandó emléket. Sérülést. *nem tudja, hogyan fejezze ki a másik lehetőséget, a fiatal lányokat nem mindig megölik.*
- És mostanában hogyan éled túl a napjaidat? *érdeklődik valamelyest kedves, és tán kicsit beszédesebb is. A lány pezsdítő jelleme és viselkedése kicsit átragad rá is. Elf ugyan, a fél-elfeket sosem vetette meg, így a lánnyal alapjában véve nincsen baja. És tényleg érdekli, mi lehet vele, hiszen ha minden igaz ezúttal marad Artheniorban, így nem árt ismerősöket is gyűjteni.*
// Rlilla Ravaatris //
*A lány a szomorú hangvételű szavaira fura kérdéssel áll elő. Igyekszik inkább az előtte levő szavaira reagálni, de a kérdés nem hagyja nyugodni. Így késve felel, és bizony Lai hezitál talán pár másodperc, de ez pont elég a kis vörösnek, hogy megölelgesse. Meglepetten pillant körbe, hogy ki látja ezt most. Az elfet nem szokták csak úgy ölelgetni, így mos rettentően furán érzi magát.*
- Jó jó elég lesz. *dörmögi halkan. A kovács kérdésére viszont értetlen nézi Rlillát.*
- Nem mondtam azt, hogy szoros kapcsolatba kell lenni vele. *kezdi kifejteni.*
- Csak ismerni kell, milyen munkái voltak. Kik csináltatnak vele fegyvert, és milyen véleménnyel vannak a mesterről. *magyarázza meg a lánynak, ezek fontos dolgok, aki jó kardot akar, az tudja. A lány szavaira bólint, bizony semmibe nem kerül, csak az idejét áldozza rá, amiből eléggé sok áll még rendelkezésére. Rlilla elmeséli merre járt mikor ez a lázadás kitört.*
- Biztos félelmetes lehetett. *jegyzi meg. Figyeli az erősen gesztikuláló lányt, hogy üt és vág a karjaival. Egy gyerekre emlékezteti, ahogy mesél. Nem egy felnőtt szegény lányra. Bár az öltözetét még mindig nem tudja hova tenni.*
- Szerencsés vagy, hogy túlélted, és nem kaptál valami maradandó emléket. Sérülést. *nem tudja, hogyan fejezze ki a másik lehetőséget, a fiatal lányokat nem mindig megölik.*
- És mostanában hogyan éled túl a napjaidat? *érdeklődik valamelyest kedves, és tán kicsit beszédesebb is. A lány pezsdítő jelleme és viselkedése kicsit átragad rá is. Elf ugyan, a fél-elfeket sosem vetette meg, így a lánnyal alapjában véve nincsen baja. És tényleg érdekli, mi lehet vele, hiszen ha minden igaz ezúttal marad Artheniorban, így nem árt ismerősöket is gyűjteni.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 17:33:17
Üzenet elküldve: 2020-03-29 17:33:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Egy macska gyorsaságával egyenesedik fel a mélységi, ahogy meghallja, hogy nem ő az egyetlen élő személy a környéken. Már csak ez hiányzott. Egy szemtanú, aki akár a vesztét is okozhatja, ha úgy dönt, feldobja. Az ilyet a szakmájában nem lehet hagyni, bár nincs ínyére a gondolat, hogy a célszemélyen kívül mást is megöljön. Érte nem kap pénzt. Ráadásul két hulla egy környéken már gyanússá válhat.
Megpördül, s néhány gyors lépéssel a bámészkodó előtt terem. Fekete csuklyája oly mértékben árnyékolja arcát, hogy minden bizonnyal nehéz leírni jellegzetes vonásait. De veszélyesen csillogó szürke szemei azért jól látszanak, főleg, hogy egészen közel hajol a gnómhoz. Mert hogy gnóm az illető, egy arra tévedt, szerencsétlen apróság, aki rossz helyen van, rossz időben. Aligha tudna elfutni a nő elől, bár úgy tűnik, ilyen szándéka egyelőre nincs, hiszen szinte gyökeret vertek a lábai a földbe. S bár Rey nem kerül sokszor interakcióba másokkal, azt még ő is leszűri, hogy az előtte álló férfi halálra van rémülve, s remeg, mint egy kocsonya. Így hát közelebb lép, esetleges hátrálásra késztethetve ezzel a gnómot, kifelé, a sikátor sötétjéből. Hangja nyugodt, semmiféle érzelem nem olvasható ki belőle, s bár halk, kellően érthető minden szava.*
- Miért bíznék benned?
//Aranyért életet//
*Egy macska gyorsaságával egyenesedik fel a mélységi, ahogy meghallja, hogy nem ő az egyetlen élő személy a környéken. Már csak ez hiányzott. Egy szemtanú, aki akár a vesztét is okozhatja, ha úgy dönt, feldobja. Az ilyet a szakmájában nem lehet hagyni, bár nincs ínyére a gondolat, hogy a célszemélyen kívül mást is megöljön. Érte nem kap pénzt. Ráadásul két hulla egy környéken már gyanússá válhat.
Megpördül, s néhány gyors lépéssel a bámészkodó előtt terem. Fekete csuklyája oly mértékben árnyékolja arcát, hogy minden bizonnyal nehéz leírni jellegzetes vonásait. De veszélyesen csillogó szürke szemei azért jól látszanak, főleg, hogy egészen közel hajol a gnómhoz. Mert hogy gnóm az illető, egy arra tévedt, szerencsétlen apróság, aki rossz helyen van, rossz időben. Aligha tudna elfutni a nő elől, bár úgy tűnik, ilyen szándéka egyelőre nincs, hiszen szinte gyökeret vertek a lábai a földbe. S bár Rey nem kerül sokszor interakcióba másokkal, azt még ő is leszűri, hogy az előtte álló férfi halálra van rémülve, s remeg, mint egy kocsonya. Így hát közelebb lép, esetleges hátrálásra késztethetve ezzel a gnómot, kifelé, a sikátor sötétjéből. Hangja nyugodt, semmiféle érzelem nem olvasható ki belőle, s bár halk, kellően érthető minden szava.*
- Miért bíznék benned?
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 17:12:09
Üzenet elküldve: 2020-03-29 17:12:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy cseppel jobbá//
*Ha hallaná a lány gondolatait a Sellőről, éles mosolya még inkább szétterülne arcán. Bizonyára azt válaszolná, hogy az ottani Sellők jól öltözöttek, tiszták, szépségük legendás, s emellett bőven akad köztük olyan, aki észnek sincs híján. Egy szóval megérik a pénzt, egy élvezetes este mellett emlékezetes beszélgetéseket is nyújthatnak.*
- Tudod mit? Ha végeztél, vendégem vagy egy vacsorára. Mielőtt jöttél, nyúlpörköltet készítettem, még maradt belőle két adagra való.
*Javasolja Nettnek, miután a nő azt ecseteli, hogy nemigen eszik meleg házi kosztot Neki igazán nem teher ételt ajánlani a lánynak, szerencsére mostanában akad ennivaló nála. Másrészt, szeret lenyűgözni embereket, elégedettséggel tölti el a gondolat, s érzés, hogy csodálják.*
- Nem, egyedül élek itt.
*Válaszol a lány kérdésére, bár egy figyelmesebb személynek már a kicsiny lakásból feltűnne, hogy itt csak egy férfi él. Többek közt a konyha állapota is erre utal, na meg a szobája, ahol nyoma sincs idegen kéznek, vagy nem odaillő tárgyaknak.*
- Sosem gondoltam még arra, hogy bárkivel megosszam ezt a lakást.
*Motyogja maga elé, de azért olyan hangerővel, hogy Nett meghallja.
A tündér ez után következő, bánatos őszinteség rohama kissé meglepi, nem számított ilyen kirohanásra az elsőre határozottnak, és akaratosnak tűnő lánytól. Ezek szerint ő sem az, akinek látszik, vagy akinek mutatja magát*
- Például a takarítás. Az meglehetősen jó dolog, főleg számomra. És összefüggésbe hozható veled.
*Feleli pár pillanatnyi csend és gondolkodás után, majd feláll, hogy közelebb léphessen a tündérhez.*
- Figyelj. Ne magyarázkodj folyton. Ne kérj bocsánatot mindenért. Amellett, hogy rendkívül idegesítő, pont azt mutatja meg, milyen gyenge és törékeny vagy.
*Kezdi nyugodt, kimért hangon.*
- Már pedig elsőre nekem úgy tűnt, hogy nem akarsz annak látszani. Határozott és makacs voltál. Ez tetszett. De ha az csak egy álarc, akkor jobban ügyelj arra, hogy ez az álarc ne sérüljön. Úgy többre viheted. De ha beismered, és elfogadod, hogy gyenge vagy, akkor nem tudsz segíteni magadon. Olyan, mint egy segélykiáltás, hogy valaki jöjjön, és védjen meg. Persze akad, akinél ez nyerő stratégia lehet. De szerintem te több vagy ennél.
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 17:57:22
*Ha hallaná a lány gondolatait a Sellőről, éles mosolya még inkább szétterülne arcán. Bizonyára azt válaszolná, hogy az ottani Sellők jól öltözöttek, tiszták, szépségük legendás, s emellett bőven akad köztük olyan, aki észnek sincs híján. Egy szóval megérik a pénzt, egy élvezetes este mellett emlékezetes beszélgetéseket is nyújthatnak.*
- Tudod mit? Ha végeztél, vendégem vagy egy vacsorára. Mielőtt jöttél, nyúlpörköltet készítettem, még maradt belőle két adagra való.
*Javasolja Nettnek, miután a nő azt ecseteli, hogy nemigen eszik meleg házi kosztot Neki igazán nem teher ételt ajánlani a lánynak, szerencsére mostanában akad ennivaló nála. Másrészt, szeret lenyűgözni embereket, elégedettséggel tölti el a gondolat, s érzés, hogy csodálják.*
- Nem, egyedül élek itt.
*Válaszol a lány kérdésére, bár egy figyelmesebb személynek már a kicsiny lakásból feltűnne, hogy itt csak egy férfi él. Többek közt a konyha állapota is erre utal, na meg a szobája, ahol nyoma sincs idegen kéznek, vagy nem odaillő tárgyaknak.*
- Sosem gondoltam még arra, hogy bárkivel megosszam ezt a lakást.
*Motyogja maga elé, de azért olyan hangerővel, hogy Nett meghallja.
A tündér ez után következő, bánatos őszinteség rohama kissé meglepi, nem számított ilyen kirohanásra az elsőre határozottnak, és akaratosnak tűnő lánytól. Ezek szerint ő sem az, akinek látszik, vagy akinek mutatja magát*
- Például a takarítás. Az meglehetősen jó dolog, főleg számomra. És összefüggésbe hozható veled.
*Feleli pár pillanatnyi csend és gondolkodás után, majd feláll, hogy közelebb léphessen a tündérhez.*
- Figyelj. Ne magyarázkodj folyton. Ne kérj bocsánatot mindenért. Amellett, hogy rendkívül idegesítő, pont azt mutatja meg, milyen gyenge és törékeny vagy.
*Kezdi nyugodt, kimért hangon.*
- Már pedig elsőre nekem úgy tűnt, hogy nem akarsz annak látszani. Határozott és makacs voltál. Ez tetszett. De ha az csak egy álarc, akkor jobban ügyelj arra, hogy ez az álarc ne sérüljön. Úgy többre viheted. De ha beismered, és elfogadod, hogy gyenge vagy, akkor nem tudsz segíteni magadon. Olyan, mint egy segélykiáltás, hogy valaki jöjjön, és védjen meg. Persze akad, akinél ez nyerő stratégia lehet. De szerintem te több vagy ennél.
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 17:57:22
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 14:29:48
Üzenet elküldve: 2020-03-29 14:29:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// otthon, édes otthon //
* Sok minden lejátszódik most Henigard fejében. Lehet, hogy elővigyázatosabbnak kellett volna lennie, de most már mindegy, bekövetkezett a baj. Mivel nagyon mást nem tehet, előveszi pénzes zacskóját, amit olyan helyen rejtett el, hogy egy gazfickó se tudja tőle el tulajdonítani. *
- Kétszázharminc aranyat tudok adni, ennyi az összes vagyonom. De ugye a tulajjal már nem lesz gondom? Ja és szeretném visszakapni a fegyvereimet, ha nem baj. Nem haragszok rátok, én voltam a figyelmetlen és a buta. Átadja Mesélő (Mimóza)nak a 230 aranyat.
* Sok minden lejátszódik most Henigard fejében. Lehet, hogy elővigyázatosabbnak kellett volna lennie, de most már mindegy, bekövetkezett a baj. Mivel nagyon mást nem tehet, előveszi pénzes zacskóját, amit olyan helyen rejtett el, hogy egy gazfickó se tudja tőle el tulajdonítani. *
- Kétszázharminc aranyat tudok adni, ennyi az összes vagyonom. De ugye a tulajjal már nem lesz gondom? Ja és szeretném visszakapni a fegyvereimet, ha nem baj. Nem haragszok rátok, én voltam a figyelmetlen és a buta. Átadja Mesélő (Mimóza)nak a 230 aranyat.
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 13:53:19
Üzenet elküldve: 2020-03-29 13:53:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Duettre fel//
* Arl társaságában átvág ő is a negyeden. Közben eszébe jut egy újabb dallam, amit tervei szerint be is tesz majd a következő játékba. Ő is abban bízik, hogy a főtérről nem fogják elhajtani őket. Mielőtt beesteledne, még el tudnak játszani néhány számot. *
- A Pegazus közelében játszunk majd vagy inkább a szökőkúthoz telepedjünk le?
* A lánynak teljesen mindegy, hogy hol rendezik be maguknak a "színpadot". A zene mindenhol zene. Mondjuk ő is játszana valamikor itt a szegények között. Elvégre nekik is jár egy kis szín a szürke hétköznapokba. Akár egyedül is szívesen zenélne a szegényeknek, ha Arl nem társul hozzá. *
* Arl társaságában átvág ő is a negyeden. Közben eszébe jut egy újabb dallam, amit tervei szerint be is tesz majd a következő játékba. Ő is abban bízik, hogy a főtérről nem fogják elhajtani őket. Mielőtt beesteledne, még el tudnak játszani néhány számot. *
- A Pegazus közelében játszunk majd vagy inkább a szökőkúthoz telepedjünk le?
* A lánynak teljesen mindegy, hogy hol rendezik be maguknak a "színpadot". A zene mindenhol zene. Mondjuk ő is játszana valamikor itt a szegények között. Elvégre nekik is jár egy kis szín a szürke hétköznapokba. Akár egyedül is szívesen zenélne a szegényeknek, ha Arl nem társul hozzá. *
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-29 13:41:08
Üzenet elküldve: 2020-03-29 13:41:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Duettre fel//
-Igen. Menjünk inkább a főtérre. Ott kedvesebbek az emberek és persze többet is kereshetünk kisebb kockázattal az egészségünkre.
*Gyorsan át akar vágni a Szegénynegyeden, hogy minél hamarabb elkezdhessenek fellépni a főtéren, még mielőtt besötétedik. Így még a szállásuk is közel van, na meg persze a vacsorájuk is. A Szegénynegyedben nem igazán éri meg fellépni, hacsak nem azért, hogy az itt lévő embereket szórakoztassák. Nem is olyan rossz ötlet. Lehet, hogy a közel jövőben meg is teszi. Azt nem tudja, hogy egyedül vagy lesz társasága is lesz-e.*
-Igen. Menjünk inkább a főtérre. Ott kedvesebbek az emberek és persze többet is kereshetünk kisebb kockázattal az egészségünkre.
*Gyorsan át akar vágni a Szegénynegyeden, hogy minél hamarabb elkezdhessenek fellépni a főtéren, még mielőtt besötétedik. Így még a szállásuk is közel van, na meg persze a vacsorájuk is. A Szegénynegyedben nem igazán éri meg fellépni, hacsak nem azért, hogy az itt lévő embereket szórakoztassák. Nem is olyan rossz ötlet. Lehet, hogy a közel jövőben meg is teszi. Azt nem tudja, hogy egyedül vagy lesz társasága is lesz-e.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-28 22:28:15
Üzenet elküldve: 2020-03-28 22:28:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
//Zárás//
*Sea nem tud azonosulni a szegények megsegítésével, valakinek ezt az osztályt is képviselnie kell. Az elf nem szeretne ez lenni, így még véletlenül sem akar odajutni. Mindig ügyel rá, hogy elegendő pénze legyen az igényeire.
Kicsit érdekes egy ilyen elffel találkoznia, mint Rae, aki szeretne segíteni nekik, és bosszantja hogy nem tud eleget tenni neki. A kutyavásárlásra már többet tud reagálni, mint a szegényeknek való pénzosztásra. De meglepi Rae, hogy egy énes madárral jobban járna, illetve amit a hangjáról mond. Picit rózsás színt ölt arca, de azért felelni még tud.*
- Köszönöm a hízelgő szavaidat, de ha jó hangom van is, ez sosem fog kiderülni, úgy hiszem. *mondja szent meggyőződéseként. Hiszen akinek elcsuklik a hangja mások előtt, ha énekelni kéne, azt hihetik azért, mert hamisan tud csak egy dalt előadni. Sea nagyon ideges, és gyomorgörcse is szokott lenni ilyenkor.*
- Nagyon ideges típus vagyok ilyen helyzetben és így eddig még egyszer sem sült el jól az ilyen irányú próbálkozásaim. *fejezi be végül, hogy Rae értse mire is gondol. Közben elérik a Kaszárnyát. Mindig is oda volt ezért az építményért, és a bent rejlő jóképű városőrökért. Bár erről eddig mélyen hallgatott, csak magával rendezte mindezt le. A szomorú sóhajt látva, ajkát lebiggyesztve figyeli Raet, majd a kutyáját.*
- Sajnos igen. Hát én nem költözöm el innen, tehát minden esély meg van rá. *ért egyet az elffel.*
- Minden jót neked is. *hagyja a kézcsókot megtörténni, sőt még örül is neki. Legalább érinthette az elf városőr bőrét. Igazán borzongatóan kellemes érzés a bőre olyan határozottan és egyben érdes és mégis lágy.
~Miért imádom az ilyen kettősségeket?~
Szakad fel benne a kérdés, közben mosolyogva integet Raenek és a Fogó is kap egy búcsú simogatást. Nagy sóhaj, ideje tovább állnia, még a végén valami koszos kis rongyosnak megtetszik a kabátja a nadrágja és leimádkozzák róla. *
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
//Zárás//
*Sea nem tud azonosulni a szegények megsegítésével, valakinek ezt az osztályt is képviselnie kell. Az elf nem szeretne ez lenni, így még véletlenül sem akar odajutni. Mindig ügyel rá, hogy elegendő pénze legyen az igényeire.
Kicsit érdekes egy ilyen elffel találkoznia, mint Rae, aki szeretne segíteni nekik, és bosszantja hogy nem tud eleget tenni neki. A kutyavásárlásra már többet tud reagálni, mint a szegényeknek való pénzosztásra. De meglepi Rae, hogy egy énes madárral jobban járna, illetve amit a hangjáról mond. Picit rózsás színt ölt arca, de azért felelni még tud.*
- Köszönöm a hízelgő szavaidat, de ha jó hangom van is, ez sosem fog kiderülni, úgy hiszem. *mondja szent meggyőződéseként. Hiszen akinek elcsuklik a hangja mások előtt, ha énekelni kéne, azt hihetik azért, mert hamisan tud csak egy dalt előadni. Sea nagyon ideges, és gyomorgörcse is szokott lenni ilyenkor.*
- Nagyon ideges típus vagyok ilyen helyzetben és így eddig még egyszer sem sült el jól az ilyen irányú próbálkozásaim. *fejezi be végül, hogy Rae értse mire is gondol. Közben elérik a Kaszárnyát. Mindig is oda volt ezért az építményért, és a bent rejlő jóképű városőrökért. Bár erről eddig mélyen hallgatott, csak magával rendezte mindezt le. A szomorú sóhajt látva, ajkát lebiggyesztve figyeli Raet, majd a kutyáját.*
- Sajnos igen. Hát én nem költözöm el innen, tehát minden esély meg van rá. *ért egyet az elffel.*
- Minden jót neked is. *hagyja a kézcsókot megtörténni, sőt még örül is neki. Legalább érinthette az elf városőr bőrét. Igazán borzongatóan kellemes érzés a bőre olyan határozottan és egyben érdes és mégis lágy.
~Miért imádom az ilyen kettősségeket?~
Szakad fel benne a kérdés, közben mosolyogva integet Raenek és a Fogó is kap egy búcsú simogatást. Nagy sóhaj, ideje tovább állnia, még a végén valami koszos kis rongyosnak megtetszik a kabátja a nadrágja és leimádkozzák róla. *
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2020-03-28 20:45:39
Üzenet elküldve: 2020-03-28 20:45:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy cseppel jobbá//
*Amikor az elf megemlíti, hogy ismeri a bordélyt Nett első gondolata bármennyire is szégyenteljes az, hogy vajon miért azt az utat választotta a gyönyörhöz. ~Talán a méretei kisebbek vagy valami durva fétise volna? Esetleg, csak nem akar energiát belefektetni az egészbe? ~ A tündér legszívesebben rákérdezne, de aztán rögtön meg is dorgálja magát. Azért, ilyet nem kérdezhet! A nő ellazul a másik ezt követő szavaitól és magában meg is állapítja, hogy tetszik neki amikor a férfi mosolyog. ~Szépek a fogai is~ gondolja magában. Így is rengeteg kellemetlen helyzetbe képes keveredni, de minden bizonnyal, ha Aldo bele látna a gondolataiba az teljes káoszt okozna, már ha képes lenne tartani az iramot az állandó hülyeségekkel. Hülyeségek, Anettze nem tudna erre jobb szót találni. Ezek nem butaságok, ezek hülyeségek és dolgok amiket sokszor ő maga sem ért. Aldomeus mondatai a főzésről lenyűgözik és noha elsőnek az is átfutott az agyán, talán hazudna a másik, de ezek a szavak megmunkálása tényleges imádatról árulkodnak. A munkáját is szeretheti. Időközben, már a tűzhely lapját dörzsölgeti és a kisérletezéseknek említésétől rögtön meg is érti a néhol meglehetősen furcsa keverékek maradékát a konyha falain belül. *
-Jó régen ettem házi ételt. *feleli a lány és egy kicsit meg is kordul a gyomra az illatok és ízek kecsegtető emlékétől. *
- Mindig hasznos, ha az embernek vannak alapvető konyhai ismeretei. Én személy szerint türelmetlen vagyok a főzéshez, így legtöbbször hideg ételt eszem vagy vásárolok valamit. Lakik itt veled más is? *Próbál tapogatózni a lány, mert nem mer rákérdezni konkrétan a férfi családjára, hisz lehet, hogy kényes témára tapintana, így ez okosabb megoldásnak tűnt jelen helyzetben. *
- Egyébként annyira gáz, amiket mondok és csinálok, mint hiszem vagy rosszabb? Állandóan kellemetlen helyzetekbe keveredek, túl őszinte vagyok és egyes esetekben meglehetősen szánalmas. Mit gondolsz van valami amit jónak lehetne nevezni és összefüggő velem? *Amilyen vidáman kezdte a mondatot a végére kis híján a könnyei is kicsordulnak, így inkább a csapot kezdi feltűnően sokáig fényesíteni, mert fél, ha megszólalna vagy rá nézne Aldora elsírná magát. Túlságosan érzékeny és néha előjönnek az átmeneti kételyei magával szemben, pedig máskor kicsattant az önbizalomtól. "Egyedi" az-az elfuserált. Bár lassan, csak megszokja. Ezzel együtt pedig legördült az első könny csepp. *
-Ne haragudj, gyenge vagyok.
*Amikor az elf megemlíti, hogy ismeri a bordélyt Nett első gondolata bármennyire is szégyenteljes az, hogy vajon miért azt az utat választotta a gyönyörhöz. ~Talán a méretei kisebbek vagy valami durva fétise volna? Esetleg, csak nem akar energiát belefektetni az egészbe? ~ A tündér legszívesebben rákérdezne, de aztán rögtön meg is dorgálja magát. Azért, ilyet nem kérdezhet! A nő ellazul a másik ezt követő szavaitól és magában meg is állapítja, hogy tetszik neki amikor a férfi mosolyog. ~Szépek a fogai is~ gondolja magában. Így is rengeteg kellemetlen helyzetbe képes keveredni, de minden bizonnyal, ha Aldo bele látna a gondolataiba az teljes káoszt okozna, már ha képes lenne tartani az iramot az állandó hülyeségekkel. Hülyeségek, Anettze nem tudna erre jobb szót találni. Ezek nem butaságok, ezek hülyeségek és dolgok amiket sokszor ő maga sem ért. Aldomeus mondatai a főzésről lenyűgözik és noha elsőnek az is átfutott az agyán, talán hazudna a másik, de ezek a szavak megmunkálása tényleges imádatról árulkodnak. A munkáját is szeretheti. Időközben, már a tűzhely lapját dörzsölgeti és a kisérletezéseknek említésétől rögtön meg is érti a néhol meglehetősen furcsa keverékek maradékát a konyha falain belül. *
-Jó régen ettem házi ételt. *feleli a lány és egy kicsit meg is kordul a gyomra az illatok és ízek kecsegtető emlékétől. *
- Mindig hasznos, ha az embernek vannak alapvető konyhai ismeretei. Én személy szerint türelmetlen vagyok a főzéshez, így legtöbbször hideg ételt eszem vagy vásárolok valamit. Lakik itt veled más is? *Próbál tapogatózni a lány, mert nem mer rákérdezni konkrétan a férfi családjára, hisz lehet, hogy kényes témára tapintana, így ez okosabb megoldásnak tűnt jelen helyzetben. *
- Egyébként annyira gáz, amiket mondok és csinálok, mint hiszem vagy rosszabb? Állandóan kellemetlen helyzetekbe keveredek, túl őszinte vagyok és egyes esetekben meglehetősen szánalmas. Mit gondolsz van valami amit jónak lehetne nevezni és összefüggő velem? *Amilyen vidáman kezdte a mondatot a végére kis híján a könnyei is kicsordulnak, így inkább a csapot kezdi feltűnően sokáig fényesíteni, mert fél, ha megszólalna vagy rá nézne Aldora elsírná magát. Túlságosan érzékeny és néha előjönnek az átmeneti kételyei magával szemben, pedig máskor kicsattant az önbizalomtól. "Egyedi" az-az elfuserált. Bár lassan, csak megszokja. Ezzel együtt pedig legördült az első könny csepp. *
-Ne haragudj, gyenge vagyok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 419-438