// Ki mint vet, úgy arat //
// Arath, Naah, Rather //
*Rather-re mind a két társa felfigyel, hiszen nem csendesen figyelmezteti őket, hogy még szükségük lehet a borra. Milyen igaza van, nem utolsó dolog egy plusz kancsó, mivel gazdálkodhatnak.
Lehet, valóban mérget ivott meg Arath, jó lehet, nem. Csak az égiek tudhatják és a Bábmester. De ha mégis méreg és még él a férfi, talán nem is annyira hatékony szerény személye ellen. Sok minden lehet magyarázat, talán csak percek múlva fog vért hányva a földre esni és leheli a padlóra lelkét is, talán ő lesz egyedül, ki túléli. Ez jószerével, csak a csapaton múlik.
Újabb báb, újabb mágikus útmutatás. S hiába legyen ideges, bosszú Naah, s próbál úgy tenni Arath, mintha hirtelen mégis volna szíve, az ajtót feltárja, így Rather léphet is mögötte, ha elég bátor. Hiszen kit ne rémítene el egy játszma, életre, halálra?
Arath nem jár sikerrel, a székek rögzítve, szinte bele vannak építve az alattuk lévő padlózatba, akárcsak az asztal. Letörni pedig nem tudsz belőle, hacsak nincs kedved ott ragadni, mivel az ajtó lassan zárul, esélyt sem adva maradásra.
Láthatóan nem kell sokat várni, hogy egy csapattá váljatok, akármennyire is kényszerülten. Ötleteitek vannak, hogyan haladhatnátok, kérdés csak, hogy sikerrel is jártok-e. S bár okosan következtettek, ki tudja, mekkora súly kell valójában? Talán a bábú is éppen csak megütötte a határt, talán bőven elég egy leheletnyi nyomás. S szék nem lévén, muszáj lesztek mást használni. Milyen nehéz egy kancsó, amiből egy kupa bor hiányzik? S három pohár? Ha a báb elég, talán ez is, elképzelésnek helytálló.
Rather tűnik a csapat eszének, még ha keserű a tudása, s kedve, akkor is. Nem szabad elfeledni, hogy az eddigi tapasztaltaitok alapján a mágia erősen dolgozik körülöttetek, de éppen annyira mechanikusak is a csapdák. Ki tudja, nincs-e lángokat szövő rúna rejtve egy lap alá, mi érzi, ha forró vér kerül fölébe, hogy elhamvassza? Netalán villámokat szóró varázsszimbólum?
A széket darabolni nincs időtök, hiszen nem sokkal az után, hogy áttértetek az ajtó halk nyikorgással kezdett záródni, végül pedig itt rekedtetek. Eldöntöttétek végül, mivel nehezítitek meg az E7-es mezőt? Arath a báb maradványai mellett dönt, mit laza dobással tesz a kiszemelt mezőre. Amaz semmit nem reagál, csak puffan, ahogy a szövetbe bugyolált fa koppan a kövön. Úgy tűnik, hogy nem így kell csapdát aktiválni. Vagy nem csapda a mező. Akármi lehet, talán éppen csak rá kell lépnetek, hogy megbizonyosodjatok felőle. Talán szitkozódik most a bábos, hogy rögvest jó mezőt választottatok, talán öntelten vigyorog, hogy hamarost beleléptek egy csapdába. Rajtatok áll, hogyan haladtok tovább, hátha ez az E7 nem is olyan csalfa, mint Arath a nőkkel.*
// Yani, Kagan, Engur //
*Talán méreg, talán bor, ki tudja, melyik az igaz, s ki a lator. Kagan szerencsét próbál, talán ő lesz az, aki túléli ezt a kis "játékot".
Engur kideríti, hogy a másik férfi, kinek hasán a véres kötés, se nem Varjú, se nem az, ki miatt itt van. Yani pedig lassanként eljut a közös helyiségbe is. Éppen ideje, hiszen a végén lemarad a műsorról emiatt.
Bizony, hogy hasonló helyzetben vannak, bár nekik nem zúzta meg a kezüket egy kő sem, de Kagan hasán a vágás, Engurnak pedig a két tenyerén lévő bőr égett meg. Ugyan neki nem súlyos a dolog, viszont így is számolnia kell vele, hogy nem lesz minden olyan egyszerű.
Az óriás egyszerű kérdést tesz fel, mire Engur is és Kagan is nyugodt szívvel adhat választ, nem úgy tűnik, hogy jámbor barátunk komoly fenyegetés lenne. Vagy éppen ő lenne a következő csapda? Mindjárt előkerül valami brutálisabb fegyver és porrá zúzza a két másikat? Hát, nem, szegény örül, ha nem ölik meg helyben.
Engur nyugodtan ihat, Kaganban sincs sok támadó szándék, első ránézésre, a kemence forrósága pedig igencsak kiszáríthatta a torkát. De ha mégis méreg, jobb lesz óvakodni tőle, s nem nyelni a kortyokat egymás után. Annyi biztos, hogy a negyedik ajtó, mihez közelebb lépett, erősen zár, nem is mozdul semmire, ha próbálkozott volna vele, mielőtt meglátja Yani-t, kinek mindkét keze a helyén. Éppen csak mocskosul szétzúzta egyiket a bábmester játékszere.
Láthatóan nem épp kedves két társával, pedig ha tudná, hogy élete éppen annyira függ tőlük, mint az övék tőle... Talán egy hangyányival kedvesebb hangsúlyt ütne meg, igaz a fenyegetésre illik visszavágni. Még ha ezzel csak ront is a hármas helyzetén és még több feszültséget gerjeszt közöttük.
Talán csak egy röpke pillanatig nem néztek a negyedik ajtó felé, míg Engurra figyeltek, vagy éppen az óriás felé, de az említett nyílászáró tövében újabb báb jelenik meg. Ez is fekete ruhában, faragott arcán a fehér festék, s a két piros spirál, mi ékíti. Szája csukva, de elhihetitek, nem sokáig. Lassan mozdul a feje és felétek néz. Mindenkire vet pillantást, gépiesen mozogva nyakával és végül indul visszafelé, hogy a középen lévő Engurt szemelje ki végcéljául.*
- Helló és üdvözöllek titeket a következő próbatételnél! Az ajtó hamarosan kinyílik és ti átjuttok rajta. Jobb lesz sietnetek, mert csak rövid ideig lesz így, utána bezárul és nem tudtok visszajutni rajta.
*A száj a szokott mód mozog, bár sejthetitek, hogy nincs senki a fapofa mögött. Megpróbálhatjátok megállítani, szétzúzni, de talán érdemesebb lenne előbb megvárni, hogy mit tesz. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.17 23:00:48