* Már elhagyja a legszegényebbek roskadozó házait, a porták sokkal rendezettebbek, amikor eléje lép egy kislány. Kénytelen megtorpanni, nehogy legázolja, majd tesz egy lépést oldalra, hogy kikerülje. De a hét-nyolc évesnek tűnő gyermek követi a mozdulatait. Patthelyzet alakul ki, a kislány némán előrenyújtja a kezét. Amit először észrevesz, hogy a kis kéz feltűnően tiszta, nem szutykos, nem szurtos, még csak egyszerűen nem is koszos. Az arca sem, szőke göndör haja is frissen mosott. Ruházata, bár kopottas, de tiszta. Szemében ott a könyörgés, de szólni nem nem szólal meg.
Hátralöki a csuklyát és rámosolyodik. *
- Úgy látom, szeretnél tőlem valamit.
* Előkotor az erszényéből egy aranyat. *
- Rendben, de ezért meg kell dolgoznod. Játszunk egy kicsit! Ha eltalálod melyik markomban van az arany, akkor neked adom. Ez így megfelel?
* A kislány bólint, ő pedig elkezd bűvészmozdulatokat végezni. Végül odatolja mindkét kezét a kislány elé, az pedig rámutat az egyikre. Felfelé fordítja a tenyerét, ami üres, és sajnálkozó képet vág. *
- Ezt nem sikerült eltalálnod, talán legközelebb.
* A kislány szomorúan és reménytelenül nézi az üres kezet. Megsajnálja. *
- Tudod mit, próbáljuk meg újra! Hátha több szerencséd lesz.
* Elölről kezdi a hókuszpókuszt... a végeredmény ugyan az. A kislány kétségbeesve, könnybelábadó szemekkel néz rá tengerkék szemével. De ő már tudja, hogy úgy sincs szíve megríkatni. Felmutatja az üres kezét és a kislány füle mögé nyúl. *
- Ejnye! Micsoda szerencséd van. Nálad járt a mosakodásért felelős jó tündér és nézd mit hagyott a füled mögött.
* Két ujja között felmutatja az aranypénzt és a markába nyomja. *
- Mosakodjál meg minden reggel, és a jó tündér meg fog jutalmazni, meglásd.
* Rámosolyog, megsimogatja a szőke tincseket és elindul a piac felé...*
"- Uram" * Szólal meg egy csilingelő hang mögötte, mire meglepődve megfordul. * "- Uram, szeretnék én is adni neked valamit! És szeretném, ha el is fogadnád!" * Értetlenül néz rá, mit akarhat ez a kislány? Az elővesz valamit a ruhája alól, megfogja a kezét és a markába rak egy hengeres kis tárgyat.* "Köszönöm, Uram!" * Sarkon fordul, és szökdécselve eltűnik az egyik utcácskában. Ő pedig a markában csücsülő tárgyat nézi, és elhatalmasodik rajta a gyanú, hogy bizony lehet, megvezették. A tárgy, a kislány érintése lehet áldás, de bizony lehet átok is. Ha a véletlenek nem játszottak össze, akkor lehet, nagy bajban van. Mindenesetre a tárgyat a zsákjába rakja és most már gyors léptekkel a piacra siet. *