Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

980. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-09 19:54:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Éppen csak fogai nem csikordulnak össze, ahogy az a mocskos mélységi szinte fröcsögi a szavakat. Számára egyértelmű, hogy féltékeny. Van egy határa a tulajdonféltésnek, s ez már túl van rajta. Legalábbis szerény kis véleménye ez, de szóvá nem teszi.
Meglepettség? Köze nincs hozzá a mély megdöbbenésnek, amit érez. Ezért volt a négy év pokoljárás? Hogy aztán egy pillanat alatt a képébe vágódhasson a felismerés... Elkésett.
Nem lepi meg, hogy a sötételf már azonnal a tettek mezejére lépne. Szinte várja, hogy a semmiből a hideg acél húsát szelje és sötétség, vér, fájdalom, majd örök nyugalom érkezzen rá. De nem, Ellira hangja csendül fel... Annak az Ellirának a hangja, aki nem állt mellé... A sötételf mellé állt.
Elküldi. Volaryon elküldi Ellit. Nocsak, van annyi gerince, hogy nem menyasszonya előtt veszi életét. Milyen kedves. Persze, öt perc rövid idő, szóval nem kínozná meg. Hát meg kell zabálni, milyen aranyos ez a mélységi.
De hirtelen érzi, nem látja, csupán érzi, hogy Ellira mellette van. Mi lelte? Talán mögötte van egy másik ajtó, s távozni szeretne arra? Nem tudja, de valahogy nem tudja elhinni, hogy van még keresnivalója az élők között.
Ahogy megszólítja és kéri őt... Üres szavak, fájdalmasan csengnek. Fejét emeli és sarkaira ülve, hátraveti fejét, tekintetét a plafonra szegezi.*
- Miért kínzol?
*Csak ennyit mond. Többet nem képes kipréselni magából. Hangjában egy fikarcnyi érzelem sincs. Kiveszett belőle minden. Miért menjen el a sötételf? Hiszen alig öt perc alatt vége lehetne mindennek. Ellira maradhatna a sötételf mellett, ha már ennyire nem vágyik hozzá, ő pedig nem sóvárogna tovább, hogy szeresse az egyetlen nő, akit ő képes szeretni. Bár, sejthette volna, hogy nem fog rá várni négy évig. Ostoba volt, s ostobaként fog meghalni.*

979. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-09 00:30:58
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Meglepettség, félelem, döbbenet, bűntudat, harag... Napestig lehetne sorolni, hogy mi minden átsuhan Ellira megkínzott vonásain, miközben a történéseket figyeli. Ennyi elég is lett volna? Egy rosszul értelmezett mozdulat ekkora károkat képes okozni? Több év munkáját csak úgy elfújja, mint szél a perjét? Talán kicsit dühös is, de ösztönös mozdulattal Barnig felé kap, mikor szinte minden előjel nélkül térdre hull. Az elkezdett mozdulatot mégsem fejezheti be, mert a sötételf távolabb lép és őt is húzza magával.* ~ Biztosan csak kifárasztotta a hosszú út. ~ *Milyen jó is lenne kicsit tovább ezt hinni... A tettet azonban szó követi és Ellira szép barna szemei, ma már sokadszorra tükrözik híven a hirtelen rátörő döbbenetet.*
- Mit beszélsz?!* Épp csak fel nem sikolt, hangja érzelmekkel teli. Már maga a puszta tény, hogy egy teljesen egészséges emberi életet valaki csak úgy el akarjon dobni magától, felháborítja, de ez a férfi ráadásul kedves volt hozzá, törődött vele, hitt benne, mikor senki más...
A vészterhes események sora csak nem akar megszakadni, pár pillanattal később Volaryon válasza nyomán megfagy ereiben a vér és szinte már levegőt is alig kap, mikor mázsás súllyal rászakad a szavak értelme.* ~ Nem! NEM gondolhatta komolyan. ~ *Remegés fut át rajta és kedve lenne zokogva elmenekülni és itt hagyni örökre mindkettőjüket, de egyelőre nem képes se szólni, se mozdulni. Még talán mindig reménykedik, szeretné hinni, hogy a hím csak tréfálkozott, vagy így akarja kiűzni a másikat a házból, de Volaryon nem elégszik meg ennyivel és ez visszalöki Ellirát az élők sorába.*
- Menjek el?* Kicsit rekedt, a hangja ahogy megszólal. Még kapóra is jön, hogy a sötételf elküldi, így legalább nem kell a szabadulással bajlódnia. Egyszerűen nem bír megmaradni a hím közelében, Branig térdelő alakja mellől néz vissza rá, mintha először látná. Volaryon arcán az eszelős gyűlölet látszik csupán és Ellira szívében, mintha kést forgatna az az ördögi mosoly. Sosem gondolta volna, hogy ilyen örömmel venné el, egy ártatlan ember életét, még akkor sem, ha az önként ajánlja fel... Hiába igyekszik, nem talál számára mentséget. Féltékenység? Tulajdon féltés? Nem szolgáltatnak elegendő indokot egy élet kioltásához.*
- Bran, kelj fel kérlek. Volaryon! Menj sétálni egyet, 5 perc is elég lesz.* Túlvilági hangon szólal meg, szándékosan a sötételf szavait használva. Az ő tekintete is üres, nem érdekli már a színjáték, hogy az életével játszik, hogy megzsarolhatják... Becsapottnak érzi magát és ostobának, amiért elhitette magával, hogy a hím mégsem olyan kegyetlen, mint fajának többi képviselője.*

A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.09 00:55:47

978. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-08 22:08:28
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Tekintete nem rezzen egy pillanatra sem, nem fog meghátrálni, nem fogja szó nélkül végignézni, hogy elrabolják tőle Ellirát.*
-Ez a történet nem érdekel, ahogy ez a férfi sem. Nem kívánatos személy a házamban.
*Legkisebb mértékig sem hatja meg, hogy mennyire ismerik egymást vagy mi van közöttük, csak takarodjon el ez a szőke herceg, ki az életükből, Ellira emlékeiből és elméjéből.
Magához húzza a nőt, ösztönszerűen védelmezi, a derekánál átkarolva szorítja magához oldalvást, hogy ha támadás érné a hímet, akkor Ellira pont kiessen a tűzvonalból. Kicsit őt is meglepi, hogy a nő nem ficánkol, nem próbál szabadulni, semmilyen módon nem ellenkezik. Ennyire félne az úgynevezett vőlegényétől, hogy még Volaryon érintését is képes emiatt elviselni? Netán pont fordítva, és a hímtől retteg, azért nem mer ellenszegülni? Esetleg a meglepetés ereje bénítja le? A negyedik lehetőségre, ami számára a legjobb lenne, szinte gondolni sem mer, úgy érzi, felesleges lenne önmagát ilyenekkel áltatni. Ettől még különös, hogy nem rohan annak a karjaiba, aki a szabadságot és a régi életet jelentené.
Automatikusan hátrébb lép egyet, amikor a fénylakó térdre esik, húzva magával Ellirát is. Mi ez? Valami trükk? Fegyvertelennek tűnik...*
-Ezer örömmel vetek véged szánalmas életednek.
*Arcán ördögi vigyor terül szét, így már szinte túl könnyű a maximális élvezethez. Ennek ellenére eszében sincs vitatkozni, ha tálcán kínálja magát a lehetőség, ő bizony élni fog vele. Ködös elméjében az a kép lebeg, ahogy rájuk nyitott, csókra készen, ölelkezve, meghitten. Maga sem érti, miért ez fáj neki legjobban, amikor inkább arra kellene koncentrálnia, hogy majdnem egy értékes tulajdonától fosztották meg.*
-Menj sétálni egyet, 5 perc is elég lesz.
*Bár szíve szerint órákig kínozná a másik férfit, csak hogy halála előtt még jól az agyába vésse, miért ne nyúljon ahhoz, ami az övé, de erre nincs lehetősége, még az agyát borító dühös ködön is rájön, hogy nincs olyan hely, ahol feltűnés nélkül kínozhatná, az üvöltése úgyis idevonzaná a szomszédokat. Akkor hát gyorsan fog meghalni, de mivel fegyver nincs nála, így kénytelen lesz puszta kézzel megtenni. Nem mintha viszolyogna tőle, még élvezni is fogja, ahogy ujjai a torkára szorulnak, és érezheti, láthatja, miként távozik az élet utolsó szikrája is. Persze nem véletlenül küldi el Ellirát, nem neki való látvány, még ha nem is teljesen tudatosan, de szeretné ettől megkímélni.*

977. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-08 15:56:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Ellira, mint békebíró, próbálja enyhíteni a feszültséget a két férfi között, de mind hiába. Ha oldalán lenne kardja, már kivonta volna, s az sem érdekelné, hogy fegyvertelenre becstelen dolog támadni vele, helyben végzett volna vele. Attól, hogy egy nyamvadt fénytől ódzkodó kormos, a kard pengéje ugyanúgy tépi fel húsát és ontja ki mocskos vérét.
Sértő, miket fejéhez vág a sötételf. Persze, mert úriemberre valló tett, hogy ki sem engedi a házból. De miért is mereng egyáltalán, hiszen Ellira a menyasszonya, így mikor társaságát hivatalosan is kéretlennek ítéli Volaryon, várja, hogy Elli mellé lépjen és kijelentse, hogy vele tart. Ám ez elmarad.
Elsőnek harag gyúl benne, ahogy közli a mélységi, Elli az övé. Keze még jobban feszül, bőre már vörösből fehérre vált, ahogy szorul, de aztán kienged. Mindkét ökle. Elli nem tesz semmit. Nem tépi ki magát a fogásból, nem menekül, nem tér vissza hozzá. Szemében döbbenet. Nem meglepődés... Olyan mély döbbenet, amit akkor érezhet valaki, ha rájön, élete idáig hazugság volt. Elverte szinte minden aranyát, négy hosszú évig harcolt, saját magát egy pillanatra sem kímélve, hogy most azt lássa, az egyetlen fontos személy számára ellöki. Ezért tette? Hogy hirtelen megjelenésével még közelebb taszítsa a szeretett, vágyott nőt ahhoz, kitől meg akarta menteni?
A férfi hirtelen térdeire esik és úgy dől előre feje. Szőke tincsei előre lógva takarják arcát, légzése teljesen nyugodt. Sehol az eddig oly bőszen izzó feszültség, elpárolgott belőle a düh. Halkan mondja, amit. De mindketten jól hallhatják így is.*
- Ölj meg.
*Kérés? Könyörgés? Parancs? Mindez egyben, s mégis, egyik sem. Mit ér az élet, ha az, kit szeret, nem szereti viszont? Keressen mást? Minek? Hogy ismét arcába lehessen nyomni, milyen könnyű tőle elvenni valakit? Hogy ismét ráeszméljen, mennyire értéktelen minden tette? Egy valamit megtanult. Van rosszabb egy mélységinél. Van fájóbb, mint látni, miként űzik el kedvesét. A tudat, hogy többé már nem lehet az övé... S a szegénynegyed fölött éjfekete holló repül el, Volaryon házának tetején állva meg. Ő is várja a végét.*

976. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-08 12:26:30
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Ellira az izzó tekintetek kereszttüzében kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát. Bármelyik pillanatban kipattanhat az a bizonyos szikra és akkor elszabadul a pokol... Felelősséget érez mindkét férfi iránt és semmiképp sem szeretné, ha bármelyiküknek baja esne, bár szinte elképzelni sem tud más módot a megoldásra. Branig vonzódása a hosszú évek alatt olthatatlan szerelemmé változott, Volaryon pedig továbbra is tulajdonaként tekint rá. Kicsit ugyan megkönnyebbül, mikor a hím belemegy a játékba és nem leplezi le a kis ferdítést, de végül is mi az igazság? Tényleg rabszolga, akit csak zsarolással lehet itt tartani?*
- Ez egy elég hosszú, de annál érdekesebb történet...* A mondat végéről már épp csak az hiányozna, hogy a konyhába invitálja a csapatot, de még Ellira is belátja, mindez csupán szánalmas próbálkozás lenne. Főleg Volaryon következő szavai után, amiből nem csak a megvetés érződik, de nyilvánvalóvá teszi, hogy nem szívesen látja Braniget az otthonában. Ahogy a jelenet kezd egyre forróbbá válni, Elli már érzi, döntenie kell. Ha határozottan ki tudná mondani, hogy megy vagy marad, akkor talán megelőzhetné a katasztrófát és borzasztóan önzőnek érzi magát, amiért erre egyelőre még nem képes. A régi élete kerül az egyik mérlegbe egy szerelmes férfi oldalán, aki nőként, menyasszonyaként tekint rá... Találkozna a családjával és megpróbálhatna az lenni, aki pár évvel ezelőtt volt. A másik oldalon pedig ott van egy édes kislány, aki segített Ellirának lebontani az évek alatt megerősített falakat és egy sötételf... Niának ugyan sosem volt rá igazán szüksége, hiszen a hím bármikor felvehetne mellé egy gondoskodó dajkát, de Volaryon már többször is megmutatta akarva-akaratlan, hogy több érzelem van benne, mint azt mutatja... Megérné mindent egy lapra feltenni egy bizonytalan megérzés miatt?
Kéz a csuklóra zárul, és Ellirát mintha áramütés érné, szíve ha lehet még az eddiginél is szaporább iramot diktál. Persze ez bármitől lehet... talán épp attól riadt meg, hogy ezzel kipattanhat az a bizonyos szikra, pedig ha őszinték lennének magukhoz már rég tudnák, hogy mindig is ott táncolt, libegett kettejük között.
Volaryon védelmezőn magához húzza és Ellira egyáltalán nem ellenkezik ez ellen.* ~ Vajon ez tényleg azt jelentené? Hozzá tartozom? ~ *Kicsit még ízlelgeti a szavakat együtt és külön-külön, de nem jut előrébb. Amúgy is csak rontana a helyzeten, ha megpróbálna kiszabadulni a szorításból és valamiért már nem érdekli annyira, hogy pártatlan bíróként álljon a két egymásnak feszülő erő útjában.*

975. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-08 10:34:03
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*A józan ész értelmét veszteni látszik, ahogy rányit a párocskára. Miért? Hogyan? És miért érzi magát ettől ennyire sértettnek, dühösnek? Annyira kézenfekvőnek tűnik a magyarázat, hogy azért, mert ha Ellira másra is számíthat, sokkal könnyebb a szökés.
A nő közéjük penderül, szavaival menteni a helyzetet, de ha lehet, Volaryon gyomra csak még jobban összeszorul. Vőlegény? Milyen bensőségesen is szólítja, szinte csak becézve. Kedve lenne a padlóra köpni, hogy így fejezze ki véleményét a másik férfiról, de uralkodik magán, csak izmai feszülnek az ing takarásában.*
-Vőlegény? Micsoda úriember, aki csak az éjszakát kihasználva, lopva mer látogatást tenni.
*Magában számolgatja, hány mozdulatba kerülne, amíg elérné a kardját, ami az emeleti szobában található. Sajnos túl sok, ráadásul addig magára kellene hagynia Ellirát, akiből szinte sugárzik a félelem. A hím elméje automatikusan úgy értelmezi, hogy a nő a vőlegényétől fél, így pedig nem hagyhatja magára. Már az első este is megmondta, felelősséggel tartozik a tulajdonáért, meg fogja védeni. Fegyver nélkül nem lesz olyan könnyű, de talán a konyháig elérhet, a nagy kést pedig már könnyen bele tudja vágni a kéretlen alakba, hogy soha többet ne okozzon gondot. Esetleg a fejét lecsapni...*
-Nem tartok igényt a további társaságára.
*Szavai Branigról szólnak, de mégis Ellirához beszél épp csak térlátásával figyeli a felszíni férfit, hogy ha támadásra lendülne, azonnal reagálhasson. Részéről itt a társalgás vége, mivel ő a ház tulajdonosa, ezért joga van megválogatni, kit lát szívesen, és a másik férfi nem tartozik ebbe a kategóriába.
Hirtelen mozdul, ujjai a nő csuklójára fonódnak, majd magához húzza, szinte már védelmezőn, izzó tekintete pedig egyenest riválisa lélektükreit célozza. Riválisa? Nem is érti, miért tekint rá így, amikor csak egy nyálas képű fényimádó.*
-Ellira hozzám tartozik.
*Szándékos lenne a szóválasztás? Most is igaz a hideg, tudatos megfontoltság, vagy ösztönből jött pont ez a három szó szájára. Hozzá tartozik... Annyi mindent jelenthet anélkül, hogy pontosan leírná, mit is érez magában, de talán épp ezért áll annyira szájra. Mintha többet jelentene, nem pusztán annak a kinyilvánítása, hogy a nő az ő tulajdona, hanem azt is, hogy immár ide tartozik, hozzá. Nem máshoz, nem egy sosem hallott vőlegényhez. Csakis hozzá.*

974. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-08 09:48:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Nem is lenne képes elképzelni, milyen sanyarú élete lenne, ha feladta volna és nem kutatta volna Ellirát, ha nem harcolt volna és nem hitt volna ártatlanságában. Mindig hitt és a végsőkig küzdött, fájdalmas és szenvedéssel teli két esztendőbe telt, de sikerrel járt, Ellira családja, akik megélhették, örvendtek és maguk is a keresésére indultak. De senki nem keresheti a nőt olyan hévvel és indulattal, mint Branig. Éppen csak nyakát nem törte ki, hogy sikerüljön újabb két esztendő alatt a nyomára bukkanni és megidézni ezt a helyzetet. Fájdalmas hát látnia, hogy szinte védi a sötételfet. Hiszen azok a mocskos föld alatt élő férgek csak rabszolgának tekintik a felszín lakóit. Talán megbűvölte, elvarázsolta a kedvesét, hogy ne akarjon menekülni? Vagy alkímia mestere és szerekkel tartja bódulatban, hogy ne akarjon szökni?
Talán tényleg csak most távozott a sötételf, ám jobb biztosra menni. Nem kíván találkozni azzal a férfival. Éppen elég a tudat, hogy bármit tehetett az ő szerelmével.*
- Mert ilyen a fajtája.
*Mire megtalálta Ellit, nem kevés harcon esett át. Nem csak az útonállók, de titkot őrzők is inkább bocsátkoztak kardpárbajba, minthogy engedték volna meggyőzni magukat. Néha furcsa, hogy egy eszme, egy elv képes többet jelenteni, mint a pénz... Vagy saját életük. S megtapasztalta, hogy a sötételfek faja szentségtelen és álságos, megbízhatatlan mind.*
- Akkor őt is elvisszük innen.
*Sajátjaként is képes akár felnevelni a lányt, csak távol tudja tartani a kicsit is, de főleg Ellit attól a sötételftől.
Csókra készül, lágy érintése babonázó, szinte érezhető forró lehelete már Ellira ajkain, ahogy egyre közelebb ér, ám mielőtt egyáltalán megérinthetné ajkaival, érezhetné, milyen is a vágyott csók, mire esztendők óta vár, berobban az ajtó a sötételf. A kiáltásból, mit kint hallatott, elnyomta a vágy dübörgése, egyszerű kósza koldus zajának vélte. Ám most, hogy látja tévedését, harag gyúl lelkében. Pillantása olyan szikrákat vet, hogy a házat is képes volna lángba borítani, feszült figyelme pedig töretlen. Még ha fáj is a tudat, hogy Ellira kiszakad öleléséből. Így immár mindkét keze ökölben feszül, izmai szinte vibrálnak.
Elli szavai, mivel megtörik a feszült csendet és figyelmüket tereli, bár csupán felét kapja, büszkeséget önt lelkébe. Eressze el? Hiszen hozzá tartozik, s ő pedig Ellihez. Egymáséi, ahogy azt eldöntötték a családok. És Bran örömmel fogadta, hiszen első pillantásra szeretett bele a nőbe. Igen, ő a vőlegénye, az egyetlen férfi, akit szeretnie kell. Volaryon kénytelen lesz belátni, hogy ez súlyosabb dolog, mint a kapcsolat a munkaadó és az alkalmazott között. Hacsak nem szólja el magát, hogy Ellit miként tartja fogva, zsarolja a kislánnyal, kit megkedvelt a nő. Lényegében, a feszültséget Volaryon dönti el, mivé teszi. Lehet belőle még nyugodtabb légkör, ha teljesen nyugodt már nem is, de éppen úgy harci lázat is éleszthet, hogy vérre, életre, s halálra vívjanak meg, jobb híján puszta kezükkel. Bran sem tudja igazán, melyik lenne jobb...*

973. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-08 01:03:14
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Tudja jól, érzi, hogy Bran nem fogja elengedni, hisz épp most találta meg és már több éve kutat utána, energiát és pénzt nem sajnálva. Ezek szerint tényleg és őszintén hiányozott neki... Kicsit jobban belegondolva a helyzetbe ez igazán megindító, és romantikus, mintha egy lovagregény főhősnője lenne.
Ellinek már nagyon régen - vagy még soha - nem volt része hasonlóban és más körülmények között teljesen máshogy reagálna. Az események hirtelensége miatt azonban rosszul érinti, hogy ennyire közel van hozzá a férfi. Az enyhe nyár illat, mely talán Bran ruhájából árad, teljesen eltompítja gondolatait, pedig most magánál kell lennie... A konyha felé tett szabadulási kísérlete kudarcba fullad, ezért az ajtóban ácsorogva adja elő rögtönzött beszámolóját. Miért is sietne?
A hím épp csak most ment el, valószínűleg még órákig távol lesz és Nia békésen alszik az emeleten. Ráadásul vőlegénye olyan kedvesen és szerelemtől fűtve ejti még a szavakat is, hogy egyre kevésbé akar kiszakadni az ölelésből. Tényleg nem érdemel meg egy pár szívdobbanásnyi nyugalmat és törődést? Miért fontos mégis, hogy nem az a személy adja meg ezt neki, akire a lelke mélyén vágyik?*
- Már miért ölne meg? Ne beszélj bolondságokat...* Az első őszinte mosoly költözik fel arcára, ahogy elképzeli a nevetségesen lehetetlen helyzetet. Volaryon sosem tesz kárt abban, ami az övé... Persze nehezen tudná megmagyarázni derültségének okát, hiszen épp az előbb hallgatta el rabszolga létének parányi tényét.*
- Engem nem zavar a házimunka, Niát tanítani pedig egyáltalán nem fáradság. Tüneményes kislány és igazán kedvelnéd...* A mondat félbemarad, ahogy a férfi finoman megemeli Ellira állát és lágy szellőhöz hasonlatosan simít végig a puha bőrön...* ~Nem...Nem!~ * Kettejük helyett is gondolkodnia kell, hiszen nem kecsegtetheti Brant olyasmivel, amit nem adhat meg neki. Bár nem volt őszinte, ez nem változtat azon, hogy Volaryon rabszolgája... ha most megint megpróbálna elmenekülni Niával, egész életében retteghetne a hím haragjától, hiszen akkor egy egyszerű tolvaj lenne, nem pedig tulajdon... Majd, ha a sötételf úgy ítéli, hogy ledolgozta a tartozásait, akkor talán...Neki már itt van az élete Niával, akit a lányaként szeret és Volaryon...
Szinte leszakítva zsanérjairól az ajtót, beront a házba. Súlyos szavait követően kellemetlenül feszült csend telepszik hármójukra.
Ha eddig Branig nem engedte volna el, akkor erővel kiszabadítja magát és a két férfi közé áll.*
- Volaryon Úr! Bemutatom a vőlegényemet Branig Ledart.
Bran, Ő pedig a munkaadóm, akiről már meséltem neked.* Talán még nem olyan súlyos a helyzet, hogy egymásnak essenek... Ellira tekintetéből félelem sugárzik, de még reménykedik, hogy Volaryon lehiggad és kibogozza a szavak mögött megbúvó, súlyos értelmet. Ha most a rabszolgájaként hivatkozik rá, a békés megoldás lehetősége füstként száll el, bár ki tudja... lehet már rég elszállt.*

972. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-07 22:47:43
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Érezhetően jobb lett a légkör, mióta Camilla eltávozott. Még mindig elégedett mosoly kerekedik az arcán, ha belegondol, hogy a gyanú legkisebb árnyéka nélkül sikerült megölnie a vénasszonyt, akinek minden vagyona örökös nélkül rá szállt. Annyira könnyű dolga volt, csak kicserélte az esti gyógyszeradagot méregre, beadta neki, és reggel már csak a kihűlt testét találták. Igaz, a megérdemelt szenvedés elmaradt, Camilla békésen távozott az élők közül, de ennyi engedményt tennie kellett a teljes leplezettség érdekében.
Ezért döntött úgy, hogy megérdemli, hogy ezen az estén elmehessen kicsit szórakozni. Szinte hónapoknak tűnik, amikor utoljára lehetősége volt elszakadni a szegényes háztól, ami bár egészen megszépült Ellira kezének hála, de mégis messze áll az előkelő, gazdagnegyedi házak pompájától. Remélhetőleg csak idő kérdése, hogy a két lánnyal együtt átköltözhessen oda, megadva magának a megérdemelt életszínvonalat.
Az este meglepően semlegesen telik. Pár kupa bor, flörtölés, csevegés, majd illedelmes köszönés. nem érti, mi van most vele, de nem kívánja a kínálkozó lehetőséget, pedig szemet kápráztató elf tünemény, üde és friss, nem sokan mocskolhatták még be, és mégis hagyja elillanni a lehetőséget, végignézi, amint a virágszál távozik, ő pedig marad két korty borral. Talán jobb is így, bár a lánykát elnézve nem valószínű, hogy a hím sérülésekkel megpakolva tért volna haza, de mégis jó, hogy nem kell Ellira segítségét kérnie a kötözésben.
Lassú léptekkel halad hazáig, nem érzi, hogy sietnie kellene, inkább átengedi magát az éjszaka varázsának, élvezi a hűvös szellőt, ami be-bekúszik fekete selyeminge alá, a csillagok és a hold diszkrét fényét, amik nem égetik a bőrét és nem vakítják el. Kesernyés mosollyal gondol arra, hogy mindezt a szépséget mennyire szerette volna átadni másnak is, hogy láthassa, érezhesse, érthesse...
A ház előtt egy pillanatra ledermed, ahogy tekintete már csak megszokásból is ajtajukra esik. Résnyire nyitva van. Érzi, hogy megfordul vele a világ, nem érdekli, hogy bársonykabátja a porba esik, nem foglakozik vele, hogy a berúgott kaput neki kell majd megszerelnie, csak az a fontos, hogy az ajtó nyitva van, pedig emlékszik, hogy Ellira lelkére kötötte, ne nyissa ki senkinek.*
-Ellira, Nia!
*Szerinte csak tulajdonféltés az, ami felcsap benne, amikor az ajtó felé vágtázva a két nevet kiáltja. Beront, és meglátja az előszobában állókat, ekkor fordul vele másodjára is a világ. Ellira épp egy idegen férfihoz bújik, és ha jól látja, épp csókra készültek. Érthetetlen, gyilkos düh tör fel belőle, keze ökölbe szorul, arcára pedig sötét kifejezés ül. Hogy miért nem vitt magával fegyvert...*
-Most azonnal ereszd el, ha jót akarsz magadnak.
*Szűri a szavakat összeszorított fogai közül. Képes lenne puszta kézzel darabokra tépni ezt az idegen férfit, amiért egyáltalán a nőhöz mer érni.*

971. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-07 22:25:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Az igazságra mindig fény derül, főleg ha valaki nem hajlandó beletörődni. Teljes vagyonának közel felét bele is ölte már, s még mindig nem hiszi, hogy ennyi elég volt. A maradékot is bármikor feláldozná, hogy Ellira vele jöjjön és együtt éljenek egyszerű életet. Nem kell hatalmas villa, se seregnyi szolgáló, aranyból szőtt holmi, vagy vert pénzérme. Csak Ellira!
Egy fokkal sem finomította. Elli talán nem is emlékszik rá, hogy kik álltak Branig oldalán. A végrehajtó két őre, kik erős kézzel szorították le. Pedig még mindig izzik benne a vágy, hogy puszta kezével tépje ki az intéző karját és azzal verje halálra. Hogy torkát szorítsa, míg ér lüktet rajta, míg szíve dobban. S arcára forrasztotta volna a tűzzel a közönyt, mivel végezte a "vallatást". Kínzás volt csupán, semmi köze ahhoz, mit neki mondtak. S jól tudja, ha bármit tett volna, csak Ellira jár rosszul, még jobban megkínozzák, mielőtt elűzik. Fájdalom, amit látott, de képes volt szorítani fogát, állkapcsát, s nem üvölteni, hogy azonnal hagyják abba. Gyenge volt... De többé senki nem fogja bántani az ő kedvesét.*
- Jobb lenne mielőbb menni. Az a mélységi vissza fog térni, s nem kívánom, hogy itt legyünk akkor.
*Nem akar bemenni a konyhába, hiába, nem kíván személyesen is megismerkedni a sötételffel.
Nem fog a konyhába menni és kész, amúgy sem érdekli annyira ez a Volaryon. Csak minél hamarabb mehessenek.*
- Mégis olyan, mintha rabságban tartana. Nem szégyellem, már egy ideje figyeltetem, az egész házat. Féltem... ha csak úgy rátörök, megöl téged. És abba... belehalnék...
*Hangja kicsit akadozik, valódi bánat hulláma söpör végig lelkén, közel jár ahhoz is, hogy könny gördüljön arcán a puszta gondolattól, hogy elvesztheti Ellit.*
- Többé nem kell neki dolgoznod. Hazamegyünk, egybekelünk és boldogok leszünk. Többé semmit nem kell tenned, csak vidámnak lenni. Mert a te boldogságod, Ellira, az én boldogságom is.
*Mosolyog rá gyengéden és ha engedi a nő, nagyon gyengéden nyúl álla alá, éppen csak leheletnyit emelve a nő arcán, s közelebb hajol. S ha semmi kitérés, semmi tagadás, hát apró csók, puha finomság, lassan hevülő tűz, ajkak közül kiszorult levegő, egy szó mint száz, csókban kíván forrni Ellirához. Persze, ez két emberes játék, mindig is az volt, s az lesz.*

970. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-07 19:39:36
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Hihetetlen, hogy ennyi idő után mégis kiderül az igazság. Régen elűzte már magától a reményt és lassan megváltozott az egész élete, ahogy ő maga is. A kemény munka megedzette, kezei az évek során kérgessé váltak és már nem az az elveszett falusi lányka, akit elűzött a családja. Talpra kellett állnia, hogy a napi betevőt megkeresse és ne végezze az utcán, vagy rosszabb...De ahogy a két erős kar átöleli, erősen koncentrálnia kell, hogy ne kezdjen el zokogni. Annyira vágyta, hogy valaki szeresse, figyeljen rá és olyan könnyű lenne elsírni minden bánatát, elpanaszolni az összes vétséget amit ellene elkövettek, de egyelőre még tartja magát. Hirtelen jött gyengesége azonban csak addig tart, amíg a férfi el nem meséli a történteket a saját finomított változatában. Az elhangzottakra csak bólint és bár élénken él emlékeiben, hogy Bran szinte közönyös arccal nézte végig a megkínzását, nem önti szavakba gondolatait.* ~Talán most ezért ennyire kedves, mert megpróbálja helyrehozni?~ *Erőtlen mosolyba rendezi arcvonásait, ahogy Branig arcára néz és szelíden megpróbál elszabadulni az ölelésből.*
- Biztosan elfáradtál a hosszú út során, gyere, ülj le egy kicsit én pedig készítek egy teát.* Az elfojtott sírástól kicsit remeg ugyan a hangja, de tekintetéből határozottság sugárzik. Muszáj egy kis időt és teret nyernie, hogy feldolgozza az események ilyen váratlan alakulását.*
- A konyhába melegebb is van és Niát sem szeretném felkelteni, kedvesem.*Kicsit nehezen jön szájára az utolsó szó, hiszen alig ismeri a férfit. Pár találkozás, kacér pillantások, de semmi több nem történt. Egyáltalán megbízhat benne? Hihet neki? Vagy mindez csupán egy aljas tréfa lenne? Talán még azt is könnyebb lenne elviselni, mint az igazságot...
Ha Branig enged neki, akkor finoman megfogja az egyik kezét és maga után vonja a szomszédos helyiségbe, hogy ott teával kínálja. Ellenkező esetben kénytelen lesz hangját lehalkítva bemutatni Volaryont.*
- Volaryon Inglathael a mélység szülötte, de nem az alvilágé, egyszerű kereskedő, aki vigyáz a tulajdonára. Ő a... munkaadóm. Étel és szállás fejében rendben tartom a házat és tanítom a fogadott lányát varrni, kötni, hímezni.* Maga sem érti, hogy miért nem mondja el a teljes igazságot, de jobban látja egyelőre húzni az időt... Húzni az időt a fájdalmas döntésig.*

969. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-07 17:00:56
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Felfedi hát kilétét, s nem kell csalódni benne, hangja is elárulta volna, de a kicsit mélyebbé lett bariton nem volna elég, arca is előtérbe kerül, miként a benti fény pászmája mászik szőke tincsei közé, le arcán, szemében szikrákat vetve. Öröm csillog kékjeiben, ahogy kedvesére néz. Mennyi idő, évek hosszúságát élte át, hogy szenvedése végül kimúljon, ismét láthassa egyetlen szerelmét.
Észreveszi a kitámasztást, ahogy röpke pillanatra mintha gyengeség vonulna át Ellira testén. Talán veri is az a szégyentelen kormos képű, hogy saját magát se tudja tartani?
Amint betérhet, megragadja kedvesét, saját testi erejével tartja meg, ami nem esik nehezére, hiszen puszta kezével is képes bárkit összeroppantani. Ellira gyöngéd alakját mégis kedves melegséggel öleli lágyan keblére, miközben vállával belöki az ajtót. De egy pillanatra se engedné el Ellit, tartja ő, hogy el ne essen. S míg ő ott van, nem történhet baj vele.*
- Talán egy, vagy van már két éve... Kiderült a valódi gyilkos kiléte, egy fejvadász volt, akit egy sötételf bérelt fel. És a terv része volt, hogy téged keverjenek gyanúba. Úgy sajnálom,hogy eddig tartott, de mindent megtettem, hogy az igazságra fény derüljön. Hiszen érted a világ végére is elmennék és onnan is visszahoználak.
*Kicsit válik szorosabbá csak ölelése, mikor kedves szavakkal illeti már menyasszonyát.*
- De mond, galambom, ki az a mételyes alak, ki téged itt tart?
*Ennyit sikerült kideríteni. Csakis alvilági figura lehet egy ilyen mocsok mélységi, s bizonyára szolga sorba taszította jegyesét is, mint azt a kislányt. Amilyen romlott fajta, nem lepné meg, ha nem csak a szennyesét mosatná és talpát masszíroztatná velük. Kikívánkozik belőle, hogy fegyvert keressen és maga végezzen azzal a kurafival. Csak tudja meg, hogy miket művelt, forrjon benne a méreg, hátha tényleg elég gyűlik benne, hogy vérét vegye a sötételfnek.*

968. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-07 15:06:00
 ÚJ
>Ronan Shariin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Vakmerő

*A szegénynegyed utcái szerencsére kizökkentik emlékei árnyéka mögül, ritkán járt ilyen lehangoló környéken. Sosem értette hogyan kerülhet valaki ilyen helyzetbe.*
~Miért nem költöznek akkor már inkább ki a vadonba?~
*Ő maga is sok időt tölt el távol a civilizációtól, talán az elmúlt pár évben többet is, mint a városok, falvak házai között. Hiába fiatal még, eljárt már felette az élet. Gyerekkor, felnőtté válás, barátok, munka, szerelem, család... Mind a háta mögött van már, valahol messze. Mára már mindet elvesztette. Új barátok, új élet? Új szerelem? Számára ez elképzelhetetlen. Szerencsére a szegénynegyed látképe elég ingerrel tölti meg fejét ahhoz, hogy ne ezeken gondolkozzon, miközben tovább halad a város belseje felé.*

967. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-07 13:28:56
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Óvatosan kérdez és tiszta szívből reméli, hogy csak egy kitartó koldus az, vagy egy eltévedt utazó, aki az ajtóban áll. Pár pillanatig még találgathat, hogy kit rejt a koszos köpeny, de a felelet nem késik sokat. Túlságosan is ismerős a dallamos határozottság, melyen az eddig idegennek hitt férfi megszólal. A múlt emlékei a "szőke herceg" alakjában elevenednek meg, épp az ajtaja előtt.
Térdei kicsit megroggyannak a hirtelen rátörő gondolatok és érzések súlyától, ezért gyorsan megtámasztja magát az ajtófélfában.* ~Igen, ő az. Hús, vér valójában.~ *
Már nem is kell látnia a csuklya alatt rejtőzőt, hisz emlékeiben tisztán él a szőke tincsek keretezte, tengerkék szempár.*
- Branig...* Szinte csak suttogja az ismerős nevet, de egyelőre még nem nyit ajtót. Megvárja, amíg a jóképű arc is előbukkan, hisz még mindig lehet, hogy csak álmodja az egészet. Egykori jegyesének vonásai kicsit megváltoztak, de ha lehetséges, ettől csak még vonzóbb férfi lett.* ~Három vagy négy tél is eltelt azóta...~*
Ez idő alatt sokszor álmodozott arról, hogy valaki eljön érte, ártatlanságát bizonygatva és újra láthatja anyját, apját, testvéreit, de ennek helyét lassan átvette a hideg elzárkózás. Egyszerűen nem tudta legyőzni a hullámokban rátörő kétségbeesést, az elveszettség érzését, a magányt és így az összes emlékét elzárta jó mélyre, hogy csak álmában kísérthessék meg újra. Nagyon hosszú és keserves volt az út ideáig, s pont mire a sebek begyógyulnának, felszakadnak ismét...
Talán mégis lehetséges, hogy visszatérhet régi életéhez és boldogan él a számára kiválasztott férfi mellett? Mégsem érzi a várt megkönnyebbülést, a kitörő örömet, sőt, sokkal inkább az ájulás kerülgeti.*
- Hogyan? Mikor?* Mintha a tavi lidérc fénye csalogatná, hívná beljebb egyre az ingoványba, kíváncsi mindenre, de retteg attól, amit hallani fog. Lassan eszmél rá, hogy éjjeli vendége még mindig a kinti hideg sötétségben ácsorog, ezért felsír a retesz és nyikorogva kitárul az ajtó. Óvatosan félrehúzódik, de mivel még nem tartják biztosan a lábai, a félfát nem engedi el. A férfin múlik, hogy ez ellen tesz-e vagy becsukja-e az ajtót, mert Ellira dermedt arcvonásai világosan mutatják, hogy ez érdekli most a legkevésbé.*


966. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-07 08:17:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Első kopogtatására szinte semmilyen reakció nem érkezik. Alszik tán kedvese? Ha nincs más választás, puszta két kezével lesz kénytelen feltépni az ajtót. De előbb még reméljük a legjobbakat, hogy az a gaz sötételf nem megkötözve hagyta ott a szobája padlóján. Újra kopogtat, ingerültsége és rettegése a sötétségtől, amit a szórakozni távozott férfi képvisel, nem hallatszik még benne. Ám hangot hall most, nem kell árulkodón, harmadjára is kopogni, miből valószínűleg már kész dörömbölés lett volna.
Apró rés támad az ajtó, s annak kerete között. Hát így retteg már mindentől az ő imádott Ellirája?*
- Én vagyok az, Egyetlenem, a te szőke herceged.
*Suttogva formálja szerelmes szavait, mintha lágy dél-idei szellő melegsége lagymatag lengésével simogatná Elli füleit. Nem erőszakoskodik, hogy rátöri az ajtót a nőre, várja, hogy beengedje, vagy rögvest nyakába vetve magát, távozzanak, mihamarabb. Ámbár nem hinné, hogy addig távozhatnak, míg minden el nem lesz simítva. Biztos, még ha a mocsok mélységi sanyargatta is, egynél több ruhája van, s talán más értéke, mit nem lehet bárhol kapni. Arról nem is beszélve, hogy a kislányt is meg kell mentenie. Így illik, ha már úriember, ki nemes létére lovag is, bár inkább csak az eszmék terén. Nem kenyere az erőszak, még ha testén minden izom ennek ellenkezőjéről próbál árulkodni puszta látszatával.
Köpenyének csuklyáját hátraveti, felfedve szőke tincseit és vonzó arcát, mosolya szinte csak úgy sugárzik, ahogy Ellit nézi. Felkontyolt haja teljesen látszani engedi arcának szép vonalát, legszívesebben apró csókot lehelne rá, hogy ismét érezze, mennyire szereti őt szőke hercege. S csak a nőn múlik, mert ha ajtót nyit neki, nem telik egy percbe se, hogy magához ölelje és arcán máris érezheti az elkergetés óta csak rá váró ajkak édes csókját.*
- Úgy hiányoztál, Drágaságom. De tudtam, hogy meglellek, tudtam, hogy rád találok. Már minden rendben van, kiderült az igazság, s meglakolt a gyilkos. Ártatlan vagy Kedvesem, mindig is tudtam, hogy az voltál.
*Csak úgy árad belőle a szó, levegőt se vesz a szavai között, úgy hadarja. Persze, aztán észbe kap, nem illik csak így rárontani egy hölgyre, főleg arra nem, kiből az ő felesége lesz. Akkor sem illendő, ha idejük fogytán, s fojtogató a szükség, mielőbbi távozásra. Az a sötételf, talán órák kérdése, szokásai alapján hajnalhasadat előtt fog nem sokkal érkezni, mikor az aranyló sugarak még sehol nem járnak, de érezni már, hogy a horizont szürkesége és az ég sötétje feledésbe fog merülni a Napkorong lágy lángjától.*

965. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-06 21:41:33
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

//Elli a pácban//

Az est leszállta utáni szokásos tevékenységek neszeit visszhangozza a ház. Pancsolás, nevetés, majd az ismerős dallam, ami Ellira hangján szólal meg. Persze a kislány lefektetésével még nincs vége az elvégzendők sorának, hiszen még ott a mosás, mosogatás, és a felsöprés, no meg jó lenne egyet fürdeni is, amíg Volaryon haza nem tér. Semmi esetre sem szeretne kínos helyzetbe kerülni emiatt.
Amint a bájos kis elf álomba szenderül, a nő óvatosan eloltja az olajlámpást és behúzza maga mögött az ajtót. Szereti ezt... Mintha a ház is kicsit elaludna ilyenkor, az ablakok meghitten fuvolázzák a szél hangjait - a hím még nem jutott el addig, hogy megjavítsa őket - a lenti kemencében pedig vidáman pattog a tűz. Az elmúlt hetek kitartó munkájának köszönhetően igazán csinos kis hellyé változott az otthonuk, porszem sehol, a pókok elköltöztek és az ablakok úgy csillognak akár a gyémánt, ha a nap rájuk süt.
Ellira sóhajt egy aprót, ahogy csizmái surrannak a lépcsőn lefelé. Magának sem szívesen vallja be, de hiányzik neki Volaryon biztonságot nyújtó közelsége. Némileg ugyan ritkultak ezek az eljárogatások, amik után újabb sérülésektől tarkítva tér haza, de teljesen nem szűntek meg. Talán félti is egy kicsit... De olyankor mindig emlékezteti magát, hogy milyen szerepet tölt be a hím életében. Sóhajtva ledobja az összegyűjtött szennyest a dézsa mellé, amiben Nia fürdött, majd a fém vödröt belemeríti a habos vízbe. Szép szőke haját kontyba csavarja, hogy ne lógjon bele semmibe és gyakorlott mozdulatokkal tisztítani kezdi a ruhákat. Talán más furcsának találná, hogy mindezt megteszi, annak ellenére, hogy Volaryon sosem parancsolta neki. Camilla halála után már nem volt senki, aki despotikusan irányítsa, de talán a csöppség vagy valami más miatt, mégis szinte örömmel végzi a házimunka rá eső részét. Ekkor hirtelen kopogtatás zaja hasít a levegőbe. Ellira megtorpan a mozdulat közepén és Nia kék ruhácskáját visszaejti a vödörbe. Igazán szokatlan dolog lenne, ha bárki kopogna azon az ajtón.* ~ Talán csak képzelődtem... ~ *
Próbálja nyugtatni magát, miközben a szíve majd kiugrik a helyéből. A koppanások viszont megismétlődnek, elűzve azt a kecsegető lehetőséget, hogy csupán a képzelete játszik vele. Ó, ha tudná...
Kezeit megtörli egyszerű fekete nadrágjába és kicsit megigazítja a gyapjúfonálból kötött tunikát.*
- Ki az?* Hangja a körülményekhez képest egészen határozottan cseng. A retesz éppen annyit enged, hogy kinézhessen a félfa és a lap közötti résen, de az odakinn ácsorgó kilétét köpeny fedi.*

964. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-06 19:47:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Elli a pácban - rabszolgatartó vagy vőlegény? //

*Már maga sem tudja, mióta tart ez a hajcihő. Ellira eltűnése óta viszont sok minden megváltozott. Kiderült, hogy a Terett családdal szemben elkövetett gyilkosságot nem ő követte el. Branig végig tudta, hogy az ő választottja nem követhetett el semmilyen gyilkosságot. Nem azért, mert gyönge nő, hiszen a nők hihetetlen teremtmények, messze túlmutató képességekkel, mint arról bármelyik hím csak álmodni merne. Branig is tudja, hogy Ellira kivételes, s tehetséges leány volt mindig is, s kiváló asszonnyá érik mellette, csodaszép gyermeket fog szülni neki és életének alkonyán is vele lesz. Ám előbb, meg kell lelnie elvesztett virágszálját.
Nem sajnálta szinte minden vagyonát beleölni a nyomozásba, kémeket fizetett meg, sőt még fejvadászt is bérelt, szigorúan felkutatásra. Végül megtalálta, Arthenior egyik negyedében, egy szegényes házban, de nem egyedül. A jelentés alapján egy sötételf van vele, s egy gyermek. Előbbi pedig bizonyára a ház tulajdonosa. Ritkán jár el, legtöbbször mintha csak szórakozni járna. Az utóbbi két hétben két kémmel figyeltette, az egyik az otthonát, a másik őt magát tartotta szemmel. Alapos munka eredménye, hogy meg tudta jósolni, mikor várható a következő kicsapongó est. És tökéletes időzítést igényel terve, hogy megszerezze magának jegyesét. Arról nem is beszélve, hogy egy sötételf csakis rabszolgának tarthatja az ő kedvesét, hát még a leányt. Őt is meg kell mentenie.
Éppen időben, most távozik a sötételf. Jó módú férfinak tűnik, nem illik annyira a negyed lepusztultságába. Branig adott a megjelenésre és egy piszkosnak ható barna köpönyegbe burkolta testét. Alatta egyszerű ruhát hord, elvetve a pompát. Semmi helye most annak.
Amikor elég távol ér a sötételf, s már nem látni sehol, az ajtó közelébe oson. Sehol senki, csak egy otthontalan fekszik, de bizonyára már alszik... Talán fel sem fog ébredni többé. Nem kár érte. Kopogtatni kezd, nem túl hosszan, de érezhetően nem olyan, ki már érzi a halálszelét, s mindenhonnan ki akarja csikarni az utolsó aranyat is, hogy hosszabbítson szenvedésén. Annál sokkal határozottabb, mintha a kopogása is karizmatikusságot sugallna.
Arcának kellemes vonásai férfias rendben, szinte már katonás összhangban rendeződve állnak, látványa egyszeriben vonzó és szemet kápráztató. Nem túl hosszú, ámbár a szélben kellemesen táncoló, szőke tincsei is tökéletesen vannak fésülve, alaposan foglalkozott vele minden nap, máskor pedig egy szolga. Felsőteste a mesékből ismert istenekéhez hasonló, kik a világmindenséget tartják vállukon, kiválóan edzett. Ruhái most kivételesen mellőzik az arany ragyogását, pusztán barna csizmák, sötétszürke nadrág, fehér ing és egy igazán kényelmes, barna mellény fedi, valamint az erre került köpönyeg, mely teljesen engedi beleolvadni a szegénynegyed környezetébe. Nyakában mégis valami csillog, de senki nem láthatja, hiszen mind a Hold, mind a csillagok fénye kevés, hogy fény-szikrát vethessen rá. Aranyozott láncon az ing alá lógó apró medalion, benne egy parányi kis festmény, a művész egyik legtökéletesebb munkája, régi arcképe menyasszonyának. Ellira csodálatos mosolya, mindig megcsillog tengerkék szempárja, mikor rá nézett. jól tudja, hogy másé nem lehet, az ő választottja, neki szánták. És ő lábujjaitól egészen szőke hajkoronájáig belé van zúgva, amint azt illik.Nem a család döntése csupán, amiért itt van, saját szíve diktálta lépések sorozata vezette ide, hogy ha semmi nem történik, újfent kopogással jelezze, hogy valaki kint várja, hogy beeresszék.*

963. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-04 15:23:53
 ÚJ
>Raighwor Stekund avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Toragg Trognoul//

*Raighwor körbe szemléli a szegénynegyed világát. Sok háznak a fala omladozik, sok embernek viszont normális háza sincs. Az utcákon, kéregető szegényeket szokott látni. De most, valahogy egyikőjük sem szólítja le őket, hogy pénzt kérjen. Egy kislány úgy tűnik mégis szerencsét próbál. Toragg jótettén mosolyra fakad. A kislány már elakar menni, de Raighwor gyorsan megfogja a vállát és egy rongyba bugyolált összeget nyújt át neki. A tartalma körülbelül tíz arany lehet.*
-Gyorsan siess haza és add oda a családodnak! *A lány futásnak ered. Raighwor pedig újra az orkra figyel.*
-Nincs semmi kívánságom. Már hetek óta csak lustálkodom a városban. Megmentettél az unalomtól. Szóval, ha nem gond akkor veled tartanék egy darabig.

962. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-04 07:07:19
 ÚJ
>Narí Arion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Etran Iracy//

* Egy ismerős hangot hall a háta mögül és hirtelen alig kap levegőt. A szíve ki akar ugrani a helyéről. Nagy lendülettel fordul meg és a látványtól, ami elé tárul megszédül. Azt hiszi álmodik. *
~ Nem ez csak egy látomás. Annyiszor képzeltem már el, hogy itt van előttem, hogy már a saját szememnek sem hiszek. De olyan elevennek és valósághűnek tűnik, ahogy itt áll a szokásos, hanyag tartásával. A keze zsebre téve, szürkés szeme ragyog a boldogságtól, szája arra a bizonyos féloldalas mosolyra húzódva. Ez biztos nem lehet egy illúzió. ~
* Elmosolyodik és szóra nyitja száját, de hang nem jön ki rajta. Nem is bánja, hiszen olyan boldog, hogy azt szavakkal el nem lehet mondani. A fiú nyakába ugrik és most már zokog a végtelen örömtől. Erősen szorítja magához a tündérfiú izmos, kemény testét. Belehalna, ha még egyszer elválnának. Ajkát Etran szájára tapasztja és olyan hosszan csókolóznak, hogy az már mindkettejük számára fájdalmas lesz. Most, hogy Etran itt van a közvetlen közelében, megint azt érzi, hogy egész lett.Nagy nehezen lefejti dús ajkait Etranéiról. Végignéz rajta és megállapítja, hogy pár nap alatt is változott. Haja dúsabb, szeme szürkébb, teste valahogy erősebbnek tűnik a lánynak. Megférfiasodott most a szemében, pedig nem is olyan régen látták egymást utoljára, bár ez az idő mindkettejük számára évszázadokat jelentett. Testén hirtelen bizsergés fut át. Megborzong a kellemes érzéstől és azt is tudja mitől reagál így. Teljesen fel van ajzva Etran jelenlététől, ami furcsa számára, mivel még soha nem gondolt úgy a fiúra, viszont most egész lényegét elönti a vágy. Aztán észbe kap és elszégyenli magát a hirtelen érzelemkitöréséért. Hogy elterelje a saját figyelmét teste türelmetlenségéről, kérdezgetni kezdi a fiút. *
- Hogy találtál rám? Miért jöttél utánam? Apa jól van? Te hogy vagy? * Hadarja a kérdéseket egymás után, meg sem várva a választ. *

961. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-05-03 18:10:13
 ÚJ
>Toragg Trognoul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Raighwor Stekund//

*A szegénynegyed utcái értelemszerűen rendkívül porosak és mocskosak, nem is várna mást az ember. A szegények csendben vannak, nem kéregetnek az öreg orktól.*
~Valószínűleg látják, hogy nincs nálam sok pénz. Ezek a lények már messziről tudják kinél van megtömve az a bizonyos kis szütyő és kinél kevésbé.~
*Egy igen fiatal kislány -talán hat, hét éves lehet- mégis szerencsét próbál a párosnál.*
-Elnézést, bácsi! Tudna adni néhány aranyat?
*Az öreg először mosolyog, majd nehézkes mozdulatokkal féltérdre ereszkedik. Termetes tenyerével megsimogatja a lány fejét és megszólal.*
-Persze! Szíves örömest!
*Beletúr zsebébe. Kis szütyőjét nem emeli ki, csupán egy apró rést csinál rajta, ahol pont ki tud csúsztatni három aranypénz.*
-Tessék! De aztán okosan bánj vele!
*Mondja a lánynak a tőle telhető legbarátságosabb hangon, majd ismét kiegyenesedik.*
-Milyen aranyos!
*Mondja a mellette álló férfinak. Egyik kezével továbbra is a botban kapaszkodik, a másikkal viszont nadrágját porolja. Kis sár is került rá, ezt sajnálatos módon szétkente rajta.*
~Nem baj, majd kimosom.~
*Ahogy tőle telik, lassú mozdulatokkal halad előre, közben ismét Raighwor felé tekint.*
-Neked van valami kívánságod, hogy mit csináljunk? Azt elmondtam, hogy én mit szeretnék, -legalábbis az egyik részét- de bevallom őszintén, tőled teljesen elfelejtettem megkérdezni.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416