//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//
*Bárki küldte a meghívókat, képzeletbeli kalapján megemeli előtte. Ilyen különös, hasonló, és mégis merőben eltérő életfelfogású lényt összeszedni nem lehetett kis munka. Ha az egyikük a házigazda is, akkor csak még nagyobb tisztelete neki. Ki lenne az a barom, aki úgy akar könnyíteni a lelkén, hogy összeszedi Lanawin legbetegebb elméit, hogy velük vitassa meg bűneit, és halálhoz való viszonyát. A kérdések egy részét is előre megírta, talán pont azért, nehogy véletlenül elkerüljék az őt érintő, számára legérdekesebb témákat. Röpködnek is a kérdések, mint legyek a lócitrom felett. Van, amit nagyon szívesen megválaszol, de lenne olyan is, amitől távol tartja magát. Viszont nem veszi át Aju példáját, abban reménykedik, hogy mellettük majd megered a lány nyelve, feloldódik, és nem fogja úgy érezni, hogy minden kérdést ki kell kerülnie, és egy újabbal visszatámadni a kérdező felé. Nem akar itt senki rosszat, de ha egyszer már eljöttek, szabályok szerint játszanak.*
-Nem tudom, mi számít "válogatás nélkül"-nek. *A kis idézőjeleket az ujjaival kaparja a levegőbe.* Nem ölök meg akárkit. Van, aki egyszerűen nem méltó arra, hogy kezet emeljek rá, és olyan is volt, aki sokkal többet ért nekem élve, mint holtan, ezért megkíméltem, hogy később is találkozhassunk, míg ebben a világban. Szegényeket, elesetteket, akik csak boldogulni szeretnének a világban, nem szoktam bántani. Na nem azért, mert egy szent vagyok. Szörnyeteg vagyok, a rosszabbik fajtából, de akinek én vérét ontom, azt valami szinten vétkezett a szememben. Hazudott, meglopott, megcsalt, átvert, vagy csak egyszerűen csúnyán nézett rám. Aki pedig túlélte... Egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen volt, és nem kell az összes ujjamat felhasználnom. Nem kegyes voltam, csupán úgy láttam jónak, hasznomra lehetnek még. Ha valaki az életéért könyörgött, vagy a porban csúszva, féreg módjára borult elém, arra a biztos halál várt. De nem untatlak titeket az elveimmel. *Legyint. Talán már így is túl sokat mondott. Nem filozofikusok, akik az élet nagy dolgait vitatják meg, hanem gyilkosok, akik az élet nagy dolgait vitatják meg.*
-Parancsolsz? *Pillant Aju-ra. Fogalma sincs, miről beszél, és kezdi nagyon idegesíteni.* Ne haragudj, de eddig egy szót sem voltál hajlandó szólni arról, oltasz-e ki életet, és ha igen, hogyan, mivel, miért. Lelkekről beszéltél, ami azért nem mindenkinek jelenti azt, hogy gyilkolsz. És ahogy eddig reagáltál. *Csóválja a fejét kaján mosollyal az arcán.* Szerintem négyünk közül te vagy a legel... *Elharapja a mondat végét, mert nem akar káromkodni. Nem is szokott alapvetően, de a lány nagyképűsége nagyon felidegesíti. Alapból is rossz napja van, hiszen iderángatták, hogy valaki kedvére játszadozzon, de hogy egy ilyen öntelt, minden alól kibúvó, idegesítő némberrel zárjanak össze! *Felpattan ültéből. Nincs ártó szándéka, -a szabályok szerint nem is lehet- csupán a feszültséget próbálja levezetni.* Ne haragudj! *Simít végig kontyba fogott haján, nyakán, egészen a derekáig. Muszáj valamit csinálnia a kezével, mert rátört a remegés. Most már a lány hivatalosan is fenn van a fekete listáján. Nem tudja, ki ő, de ezt a fennhéjázó stílust bárhol megismerné. Csak kerüljön egyszer aprócska karmai közé, kikaparja a szívét.* Csak nem tetszik a stílusod. *Ül vissza a székbe.* Mi itt mind őszinték vagyunk, legalábbis én biztosan, és csak egy dolgot várok el cserébe: te is légy őszinte! Ne titkolózz, ne rejtegess semmit, aztán ne hivatkozz az én érveimre, amikor olyan álláspontot akarsz alátámasztani, amit rajtad kívül senki nem ismer.
*Eeyr-hez nem tud hozzá szólni. Hallott már igékről, amik feltámasztanak elhunyt lényeket, mágusokról, akik drótokon rángatják az üres porhüvelyeket, de semmi köze egyikhez sem. A mágiahasználókat gyávának tartja mind egy szálig. Nem képesek harcolni, nincs vér a pucájukban szemtől szemben kiállni valaki ellen. Csupán egy legyintés, falat húznak maguk és a támadójuk közé, majd békésen elsétálnak. Ez nem harc, hanem megfutamodás.*
-De, ez éltet. *Felel nemes egyszerűséggel Ajunak.* Lehet, te ezt nem tudod elképzelni, de mindig is bennem volt az ölni akarás. Nem pontosan úgy, mint most. Gyermekként pusztán kíváncsi voltam, aztán rájöttem, hogy a konfliktusokat mennyivel egyszerűbb letudni, ha megöljük azt, aki nekünk ellent mond. Az elsőt is ugyanolyan szenvtelenül hajtottam végre, mint a mostaniakat. Egyszerűen csak belejöttem, kiismertem, és megszerettem ezt a fajta problémamegoldást. Nem tudtam volna ellenállni neki. *Fűzi tovább a lány halmozott kérdéseire a választ.* Mi állítja meg az embert, mikor először akar lesújtani a pengével? A lelkiismerete, az együttérzés más lények iránt, esetleg az ép ész, hiszen gyerekként megtanították neki, hogy gyilkolni rossz. Nos, tündérkém... *Vigyorodik el vérfagyasztóan.* Bennem egyik sincs. Megölöm, mert ezt diktálják az érdekeim, mert olyan kedvem van, mert csak. és eszembe se jut, hogy rosszat cselekednék, és talán pont ezért, nem is cselekszem rosszat.
*Hiszen ki dönti el, mi a helyes, mi a helytelen? Valaki szerint helytelen, ha szemetelünk, és büntetne mindenkit, aki elejt egy papírfecnit. Idya személy szerint a gyilkosságot sem büntetné, hiszen az ő világában az nem rossz dolog, normális tündéri viselkedés. Ha útjában van valaki, azt megöli, ezzel könnyítve meg a helyzetét. Lil is felszólal a háttérben. Róla szinte el is feledkezett, lehet azért is fortyant fel ilyen hirtelen, hogy kikövetelje a figyelmet. Érdeklődve hallgatja monológját, majd bólint. Nem szól hozzá, magában mérlegeli a hallottakat, rágódik a gondolaton, de megtartja magának a véleményét. A feltett kérdésére meglepő, de mindenkitől kap választ. Az még meglepőbb, hogy most nem a magasabbik hölgyemény vonja magára a figyelmét, hanem a férfi. Ő hátrál el a kérdés elől, szó szerint. Csak nem miatta került bele a kérdés a levelébe? Nem feltétlen, hiszen a lány nyálát csorgatja mások kínzásáért, de azért jobb utána járni.*
-Nem hiszem, hogy ne lenne véleményed. *Fordul a távozó felé, ahogy elhalad mellette.* Ez a kérdés nekem külön ki volt emelve, és nem ok nélkül. Eddig Aju kerülte ki az általad meghatározott kérdésre a választ, most te hárítasz. Nem kínoztál meg senkit, oké, de mi van azzal, hogy téged megkínoztak-e? *Szinte biztos a válaszban, ezért rögtön elébe is megy.* Mély nyomot hagyott benned? Összetörtél lelkileg? Esetleg... élvezted? Szégyelled, hogy örömöd leled a megaláztatásban? *Talán kicsit túl durva, de erről szól ez a pár óra. Négy kemény, határozott, romlott személyt zártak össze, és szerinte nem csak azért, hogy kellemes eszmecserét folytassanak. Meg kell dolgoztatniuk egymást. Mindenki rejteget sötét titkokat, és aki felfedi a sajátjait, elvárja, hogy a többiek is tegyenek így, ehhez viszont lehet, hogy szükségük van egy kis noszogatásra, esetleg egy lelki pofonra.