//A fogadás//
*Nos, elérkezett ama kései óra, melyre meginvitálták ők egy titokzatos megbízatásra. Az irónia különös és humoros fintora, hogy egy hete még dicső lovaggá akart válni, olyanná, aki a fény útját járja és azon is segít, akibe más kettőt belerúgna, azokat pedig reflexből négyelte volna fel, akik éppolyan rosszban sántikáltak volna, mint perpillanat ő maga. Azonban az egy hete volt. Azóta lopott drágaköveket egy hajóról, lopott lovat ugyanonnan, egy kiépített tolvajhálózat felesküdött tagja, és most meg egy teljesen anonim megbízónak táncol úgy, ahogy az fütyül.
A gebe komótosan halad a sötétben, minden egyes négyzetmétert alaposan szemügyre lehet venni, aminek sikerességét tetézi a férfi jobbjában helyet kapó fáklya is. Néha-néha hátrapillant, hátha követi valaki, de olybá tűnik, a farkasüvöltés óráiban a legtöbben inkább alszanak, semmint a szőke tolvajherceget űzik, aki fehér vén gebén totyog.
Azonban Felthys sem (annyira) hülye, számít arra, hogy az egész egy csapda. Balkezes lévén a kardhüvely bal oldalán nyugszik, bal keze pedig a kard markolatán dobol, miközben oldalra és maga elé is pillant, hátha onnan törnek ki a merénylők.
Még estetájt megérdeklődte egy öregtől, hogy merre leledzik a Csendesek utcája, aki készségesen el is mesélte neki, merre találhatja. No meg persze Hamis Nagyúr néven illette őt. Talán a fél város felismeri őt látásból, és tudják, hogy ő a Hamis Nagyúr. A Hamis Nagyúr, akit börtönbe vetettek csalásért, megkérdőjelezték nemesi mivoltát, majd az a kérdőjel fel is került a jegyzékbe. Felthys Belaldur nem Belaldur többé, mivel az igazi meghalt. Milyen kár, hogy csakis ő tudja, hogy nem halt meg. Hiszen itt áll, és lovagol, egyenest a Csendesek utcájába. A köznépnek ő azonban az előbb említett néven marad fenn, akinek igazi nevét senki nem tudja, csak abban biztosak, hogy ő nem Felthys Belaldur.
Ez az egész bonyolultabb, mint egy szerzetesi feladvány. Csak az érti meg, aki átélte, vagy leegyszerűsítve regélik el neki. Azonban ez őt nem érdekli immár. Ha egyszer haszna származhat az inkognitóból, és tettei nem mocskolják be nevét, akkor nem bánja. Annyira.
~Romos épület... Romos épület...~
Szemével szakadatlan keresi a találka színhelyét, mígnem feltűnik előtte egy romos épület. Igaz, hogy a szegénynegyed épületeinek fele romos, de ebben az utcában még nem látott többet. Legalábbis ez van a legrosszabb állapotban.
Lepattan a lóról, keze továbbra is a kardnál matat, majd hátát az egyik ódon falnak vetve várakozik a megbízóra.*