//Második szál//
*A férfiak meg vannak győződve róla, hogy nincs annál rosszabb, mint ha alaposan megrúgják őket alul. Ha a férfiak szülnének is, ezt az álláspontot valószínűleg átgondolnák, de ezt nem fogják megtapasztalni. Bayde amúgy is úgy véli, hogy ez a fájdalom igazán semmiség ezekért a meghitt pillanatokért, amíg a lány rajta hever. Sajnos a varázs megtörik, amikor Kagaenae újabb szabadkozás kíséretében megpróbál lemászni róla. Erre újból felnyög, mert bár a lányon vannak kellemes gömbölyded formák, a térde nem tartozik ezek közé. Az meglehetősen kemény és csontos.*
- Én csak arra gondoltam, hogy aaahhh!... *mosolyogva kezdi, hogy ritkaság amikor az embernek örömére van, hogy éppen megpróbálják kirabolni, de újra végigfut rajta a fájdalom. Amikor az imént arra gondolt, hogy tetszene neki, ha az aranyhajú kezével motozna odalent és nem a térdével, akkor nem pont arra gondolt, hogy teljes testsúlyával ránehezedik. A hördülésbe fúló kiáltással egy időben, mint egy keljfeljancsi, fel is ül és csodálkozva néz a lány arcába. Van egy olyan gyanúja, hogy ezt már direkt csinálja, kínozni akarja a kis gonosz.*
- Semmi baj. *jegyzi meg csúfondárosan és egy kissé illetlen mozdulattal igazítja meg a nadrágját. A ruhadarab nem olyan szűk, mint amit egyes nemesi ficsúrok előszeretettel hordanak, de most ez is kellemetlenül feszesnek tűnik.* Azt hiszem megölted.
*És megint elakad a szava. Ahogy kicsit tétován megpaskolja azt amit eddig nyomorgatott, majd zavarban kapja el a kezét ráébred, hogy nem nagyon volt itt szándékosság. Most már ő is zavarba jön és úgy szégyelli magát, hogy ilyen helyzetbe hozta a másikat, mintha szándékosan tette volna. És van egy olyan érzése, hogy az ő képe is olyan színt ölt, mint a lány arca.*
- Hát... öhm... azt hiszem, hogy elnézést kell kérnem, amiért ilyen helyzetbe hoztalak. Hidd el, nem volt szándékos. És azért is, mert kételkedtem benne, hogy le tudnál számolni a barbárokkal. Boldogak lesznek, ha csak a férfiasságuk látja kárát a látogatásodnak.
*Felguggol, aztán fel is áll és kezét nyújtja Aenae felé, hogy felsegíthesse a földről*
- Szabad? Talán nem haragszol meg miatta, de egy pillanatig sem tudtam komolyan venni, hogy ki akarnál rabolni. Valahogy... valahogy nem vagy olyan rablós, na.
*Kicsit szégyenlősen elmosolyodik, az a zavar csak nem akar oszolni. A fájdalom is eleven még, de még jobban az a könnyű érintés, amivel Aenae igazán zavarba hozta. Tesz néhány lépést fura mozdulattal, valamiért kicsit terpeszben járva ahogy összegyűjti elszórt értékeit, aztán a lány lovának kantárát tulajdonosa kezébe nyomja, megveregetve a ló nyakát.*
- Remek állat. Artheniori félvér, nemde?
*Jó lenne valami semleges témát találni. Valami olyat, ami miatt nem kell idejekorán búcsút mondaniuk egymásnak.*