//Horror mese//
//Lauwirra Tyilaria háza//
*Újfent számtalan, általa már eddig is ismert információkat tud meg az elf kisasszonytól. A tündérke persze csak mosolyog és bólogat, hiszen a hölgy bizonyára csak jót akar, és azt hiszi, hogy ezekkel az ismeretekkel Mofi segítségére lehet. A baj azonban az, hogy hiába tudja jól mindezt, hiába hallotta már ezerszer ezeket a szavakat, érteni, tudni, és alkalmazni egészen más dolgok. Megtanulhat mindent a félélemről, ha már ott lesz az álmában, ezek mind haszontalanná vállnak, hiszen a félelem az félelem, akkor is, ha nem valóságos, és amikor alszik, akkor ő maga is a saját fejében van. Azt azonban szeretné megértetni Tyilariaval, hogy a vizes incidens miatt ne okolja magát, hiszen ezek a dolgok azért ennél bonyolultabban működnek nála.*
– Ne tessék aggódni, Kisasszony, abból nem lesz semmi baj. Sőt, nagyon hálás vagyok, amiért megakadályozta, hogy megigyam. Az lett volna a rossz, ha megiszom, beteg leszek, és akkor utána az összes ilyen vízről a betegség jutna az eszembe. Ezért nem szeretem például a nagyon csípőset sem, mert fáj tőle a hasam. Ha valami bajt megelőzünk, akkor attól már nem fogok annyira félni, hiszen el lehet kerülni.
~Az adott helyzetet pedig mindig igyekszem kezelni, ha tudom. Csak sokszor annyira nehéz!~
*A kulacs feltöltését inkább az elfre bízza, hiszen neki teljesen fel kellene öltöznie ahhoz, hogy ne fázzon meg, főleg, hogy a haját is megmosta a fürdés alatt. A teljes felöltözés pedig igen hosszadalmas procedúra, az elfről pedig már látta, hogy jobban bírja a hideget, mint ő. Amikor a kulacs is, és a biztatás is megvan, Mofi egy meghajlással búcsúzik el vendéglátójától, mielőtt aludni térne.*
– Még egyszer nagyon köszönök mindent. Legyen szép estéje, Kisasszony!
*Majd belép a szobába, és körbe tekint. Szokás szerint minden nagyobb, mint ahogyan az neki kényelmes lenne, ám ez a felismerés már cseppet sem tudja meglepni. A lámpást felhelyezi az ágy melletti kis asztalkára, a másikat, amely nem ég, pedig a nagyobb asztalra teszi, hogy reggel használhassa. Felmászik az ágyra, majd a táskájából felhúzza a könyvét, és a párnája alá helyezi, a batyut pedig az ágy alá tolja be. Így, hogy már mindent rendben talál, betakaródzik, és még pár percig összegzi ugyan magában a nap eseményeit, viszonylag hamar elalszik, egyelőre nyugodtan, zavartalanul szuszogva.*