// Táncra fel//
- Nem vagyok épp nagy kényelemhez szokva. Sőt, ha tető van a fejem felett az már luxus. *Mondja már szinte szabadkozva, hisz valószínűleg Szürke is látja, hogy nem egy burokban nevelt, elkényeztetett úri hölgyről van szó.*
~ És amúgy is egy patkányok között nevelkedtem, a kis rágcsálók társasága kész felüdülés lesz...~
*Teszi hozzá magában, mintegy kiegészítésképpen, majd a hímet követve megindul a sikátor vége felé, hogy aztán a házakkal szegélyezett, valamivel szélesebb utcákon folytassák útjukat. Közben figyelmesen hallgatja a történetet, hátha sikerül valami használható információt elkapnia, ám hiába, sem a gnóm mágus, sem a mocsárban lakó megbízója nem tűnik ismerősnek. Kicsit megerőlteti magát, s lázasan kutat az emlékek között, hátha találkozott már valamelyikőjükkel, csak nem emlékszik, ám ez sem vezet eredményhez.
Mikor meghallja, hogy mit kért a gnóm bizonyítékul jobbjának ujjai önkéntelenül is az arcára siklanak s óvatosan végigsimítja a tetoválását...*
// Alvilági céh - A Tréfás Tretil //
*Hamarosan elérik a sötételf rezidenciáját. Ahogy a lány végignéz az épületen kicsit sem nem lepődik meg, az elmondottak alapján valahogy így képzelte el a lehetséges szállást. Ahogy lenyomja a kilincset már indulna is befelé, ám az nem mozdul. Sem az ajtó, sem a mélységi.*
- Valami baj van? Csak nem kizártad magad? *Kérdi maró gúnnyal a hangjában, ám nem számít válaszra, hisz látta, hogy "vendéglátója" meghökkent a beltér és közéjük álló falapot észrevéve.
Némán figyeli az ügyködését, majd, miután feltárult az ajtó a hím után ő is belép a helyiségbe. Nem szokott hozzá olyan udvarias gesztusokhoz, minthogy kinyissák neki az ajtót s előre engedjék, így fel sem tűnik neki a másik viselkedése. Gyorsan körbeillant a szobában s szemöldöke kissé megemelkedik a rengeteg szerszám, mindenféle kacat és limlom láttán. Kifejezéstelen arccal hallgatja hogyan áradozik a majdani kocsmáról Szürke. Egyáltalán nem érti mitől van így feldobva, hisz csak egy nyavalyás házról van szó...
Amíg a férfi elvonul keresni valamit a pult mögötti raktárba, addig ismét szemügyre veszi az alakulófélben lévő helyet, ám most jóval tüzetesebben.*
~ Pofás egy kóceráj lesz.~ *Gondolja, majd a közeledő lépéseket hallva arra kapja a fejét.*
- Nem vagyok oda érte, de azért kösz... *Feleli, mikor a kezébe nyomnak egy kupa bort. Az üres széket elfoglalva kényelmesen hátra dől, lábait az asztal lapjára dobja, majd nagyot kortyol az italból. Az alkohol kissé marja a szája sarkában húzódó vékony heget, amit még fogai téptek fel, mikor gyors ismeretséget kötött a sötételf öklével. Nyelvével nyalja le a seb körül összegyúlt vöröset, majd szóra nyitja száját.*
- Ismerős a helyzet. *Nem kevésszer volt olyanban része, hogy őt küldték, hogy varja el a nemkívánatos szálakat, amik mások ballépései miatt lettek zavaró tényezők.* Persze hogy érdekel! Én is gondolkoztam már rajta, de fogalmam sincs ki vagy kik lehetnek. Viszont ha megtaláljuk azt a "főnököt", akkor meg fogjuk tudni. Ha kell annak a mocskos gnómnak a megcsonkított testével fogom halálra verni. *Ahogy egy ilyen mondat után várható lenne, ajkai nem húzódnak vérszomjas mosolyra, hisz komolyan beszél. Nem leli (akkora) örömét a mészárlásban és a kínzásban, de ettől függetlenül szemrebbenés nélkül használja módszereit, ha információt -vagy bármi mást- szeretne szerezni.*