//Álmodó más világ//
*Qirra az asztal szélén, egy fehér gyolcsruhával törölgeti a sérült lábát, csúnyán elhanyagolta a sérülését.*
~ Úgy érzem a lányok nem fognak időben visszaérni a gyógyírrel. ~
*Hátra dől a rekamién. Nem orvos, de érzi, hogy hőemelkedése van, és nem akar vérmérgezés miatt kómába esni, legfőképp meghalni. Megdörgöli arcát, majd idegesen beletúr a hajába, mert érzi, olyasmit kell tennie, amit még soha.*
~ Fel kell vágni. ~
*Egyik kezét a szájára szorítva nézi a gyulladt lábfejét és gyűjti a lelkierőt.*
- Jaj Süti! Ezt fel kell vágni.
*Jegyzi meg a papagájának, aki már kántálva ismétli szavait, akár egy tűzkörül ugráló bennszülött.*
- Vágni! Vágni! Vágni!
- Igen, muszáj lesz.
*Qirra feltápászkodik a kanapéról és kisántikál a konyhába egy konyhakésért és körbenéz, hogy mit talál még a kezeléshez. Sorban nyitogatja a konyhaszekrényeket, de hát szétszórt művészlélek lévén nemigen tart itthon egészségügyi eszközöket, mint kötszert, sebalkoholt és ilyesmiket. Így hát, egy nagy konyhakéssel, egy csupor sóval és egy gyertyával botorkál az asztalhoz, amihez leülve ismét felpakolja rá a lábát. Meggyújtja a gyertyát, aminek a lángjába tartva a kést fertőtleníti.*
- Eeyr és Teysus! Adjatok erőt!
*Sérült lába fölé hajol, és a késsel közelít a rozsdás szeg okozta sebhez, a penge megremeg a kezében, lehunyja szemeit, összeszorítja fogait, majd engedi, mondhatni, hogy a keze magától tegye, amit tesz. A kés a húsába vág, felmetszi a sebet, melyből gennyes vér folyik ki.*
- Hogy a macska rúgja meg!
*Jajdulva csapja le a kést az asztalra, miközben már a sebmetszést nézni. A tálban ázó gyolccsal áttörölgeti a sebet, felszisszenve kinyomogatja még a maradék gennyet a sebből, majd fogait ismét összeszorítva sót szór a sebbe, ami fertőtlenít, és összébb húzza a vágást. A fájdalom tetemes mértékkel mar a lábfejébe.*
- Hogy a hóhér vágja hátba! A rohadt életbe!
*Káromkodja el magát, ahogy hátrafeszülve, csapkodja az ülőalkalmatosságot, nagy port kavarva ültében.*
- Élet, élet, élet!
- Most inkább fogd be a csőrödet!
*Amikor a csípős fájdalom alábbhagy, Qirra a kendővel visszakötözi a lábát. Ennyit tehetett, de koránt se biztos benne, hogy ennyi elég lesz, de tényleg nagyon örül, hogy valakik emlékeztették, valamire, ami talán egyik előző életében saját hitvallása része volt, és már majdnem teljesen elfeledte, pedig az gyógyír, minden nyavalyára.*
~ Nekem kell lemennem. ~
*A lábát annyira sikerült kezelnie, hogy csizmát húzzon és, ha még bicegve is, de járni tudjon. Összecihelődik, és Sütivel a vállán, kislattyog a lakásból, le a városba, mintha rosszban sántikálna, pedig nem, de remélhetőleg a többi jön magától. Fogadni, azért még nem merne rá. Persze, soha nem lehet tudni.*