*Reggel, a nap első sugarai előtt bújik elő kis zugából. Csupán egy pici lyukat szerzett magának a szegénynegyed mélyében, itt húzza meg magát esténként. Egy szűkebb, levegősebb szoba, ahol a hőmérséklet nagyjából mindig megfelelő, hisz három oldalát romos házak sokasága határolja, negyedik is egy pici sikátorra néz, ahova a nap be sem süt. Most pedig aztán pláne nem, hisz még a magasabbra nyúló romok felső részét sem melengeti.
Bár éppenséggel pénze még akadna is egy jobb házra, talán még a szegénynegyedben is tudna szerezni, jelenlegi külsejével és céljaival nem a legmegfelelőbb hely. Amióta a balesete megtörtént, talán még kevesebb emberrel áll szóba, elhúzódva, magban éldegél, leszámítva üzleteléseit. Alvilági körökben neve nem, de arca (és úgy teljes külseje) sok helyen ismerős, ami talán nem meglepő senki számára.
Felkel a kemény kis szénával kitömött derékaljból. Az ágynak nem nevezhető alkalmatosságon kívül összesen egy rozoga asztal található itt, illetve van egy rejtett lyuk a falban: a sarokban egy tégladarab jelzi a helyet, ezt kell kihúzni, majd mögüle - ha elég kitartóan kotorászik valaki, hisz nem közvetlen a tégla mögött található az érték - elő is kerülnek a bájitalok és a kevéske pénz. Persze ezeket csak akkor tartja itt, ha ő is itt van, amint kilép a "lakásból", viszi magával, hogy lehetőleg ne legyen egyszerű tolvajok zsákmánya. Most is kiszedi ezen tárgyakat a falból, elhelyezi magánál, majd a téglát visszacsúsztatja helyére. Miután ezzel végzett, felegyenesedik, és egy szem kézi tárgyát, a fémből (vasból és rézből) készült botot veszi magához, majd elindul az "ajtó felé". Ez nem más, mint egy leláncolt rácskapu, a láncon pedig egy nagyobbacska lakat kapott helyet, aminek a kulcsa Eng'rif kezében található. A lakatot kinyitva szabad a kijárás, maga mögött természetesen visszazárja azt. Bár nincs mit védenie igazából, ez csak egy felesleges óvintézkedés, mindenesetre mutatós - vagyis lenne, ha a sikátorból rá lehetne látni. Ugyanis a rácson való átjutás után egy alig négy méteres folyosó vezet a sikátorra, azonban a felénél ez elkanyarodik, egy hozzávetőlegesen derékszögű, annál talán picit nagyobb fordulatot véve, így juthatunk ki a sikátorba. A sikátor olyan széles, hogy egy nem kövér személy kényelmesen végig tud lépdelni rajta, néha kicsit szűkebb, e van része, ahol akár egy méteresre is kitágul. Ha a "lakástól" baléra indulunk el, hamarosan zsákutcába ütközhetünk, a másik irányba viszont gyorsan el lehet jutni egy szélesebb járatra, amin pedig egészen a szegénynegyedet keresztülszelő főutcára (onnan nézve ez a szélesebb járat is szinte sikátorként hat). A gnóm erre veszi útját.*