*Mikor kiér a templomkertből, még mindig az ott látottakon gondolkodik. Jó érzéssel töltötte el, amíg ott volt. Vágyik vissza, a kertbe, vágyik rá, hogy alaposabban körülnézhessen. Mindig is kereste, kutatta az igényes helyeket, de ilyet, mint ez, még sosem látott.* ~Már eldöntöttem, hogy egyszer visszamegyek!~ *Ezzel véglegesen lezártnak tekinti a témát.
Befordul balra, és megtorpan, ugyanis megpillant egy területet, egy területet, ami...* ~Ez iszonyú!~ *Gondolja. A környék ismertebb neve a Szegénynegyed. Aztán elborzad saját magán. El is pirul, bár ebben a szél és a hideg is szerepet játszik.* ~Az itt lakók nem tehetnek a sorsukról. Ide születtek, vagy ide kerültek, és ha rajtuk múlna, biztos nem így nézne ki a negyedük.~ *Így elindul, egyenesen be a "lakópark" közepébe.
Mikor beér, hiányérzete támad, de jó értelemben. Nincs bűz. Igaz, még nem nagyon járt szegényebb negyedben, de azt ő is tudja, hogy ilyen helyeken bűz szokott lenni. Hála, hogy ez itt nem található, máris jobban érzi magát. Egy kisebb, gyenge fuvallat betéved a kopott, szegény házak közé, és megemeli a köpenyét. De csak pár pillanatig, már el is tűnik. A szellő kimondottan hideg volt, de mikor meglátja az utcán kolduló embereket, rájön, nekik még kellemetlenebb lehetett. Egy-két ember a fagyoskodók közül meg is szólítja, van aki csak némán néz rá. Utóbbi a legrosszabb. Tarkóján érzi a kéregetők pillantását.* ~Nekem van valamim. Igaz nem sok, de több, mint az ő vagyonuk. Rettenetes érzés, hogy nem adok nekik, de mindenkin nem tudok segíteni.~ *Lehajtott fejjel vág át a Szegénynegyeden. Már azt hiszi ennyi, ennél rosszabbul nem fogja érezni magát, mikor megpillant néhány gyereket, akik mint sokan, ők is kéregetnek. A szíve nagyot dobban.* ~Hisz...ezek még gyerekek. Mit keresnek az utcán?~ *Belegondol, hogy ő mennyire máshogy és máshol nőtt fel. Végül átgondolta, egy-két arany mennyit ér neki, és mennyit egy kölyöknek. Így odasiet a gyerekekhez, bár a fájós lábával ez nehezebb, mint bárki gondolná, és ad nekik néhány aranyat. Nem igazán tudja mennyit, talán tízet. Aztán csak áll ott, és nem tudja, mit tegyen ezután, majd végül eszébe jut, hogy tovább kéne mennie, de merre? Eddig nem nagyon foglalkozott ezzel, csak ment, amerre gondolta. Végül megkérdezi a gyerekektől, hogy merre van a Pegazus fogadó, akik készségesen elmondják.*
- Szóval még egyszer. Azt mondjátok, jó helyen vagyok, csak menjek tovább. Ott kiérek a főtérre, ahol ha balra tekintek, megláthatom a fogadót. Köszönöm a segítséget! *Gondolkodik rajta, hogy talán nem kellett volna letegezni őket, eléggé érettek már és megtapasztalták már az élet sötét oldalát, de végül arra jut, hogy ez így jó volt, és most már mindegy.
Megfogadja a gyerekek tanácsát, így nem is téved el, egyenesen kijut a főtérre.*